Fél 7-es kelés után mit vár az ember?

Úgy tűnik, mostanában vannak jobb napjaink, és rosszabb napjaink. A mai is ezek közé sorolható. Hajnal 5-kor már az ősök közé fészkeltem be magam, és fél 7-nél tovább nem voltam hajlandó aludni. Emiatt egész nap fáradt, nyűgös, hisztis voltam. Ilyenkor senki nem jó, és amikor már elérkezett a holtpont, verekszek is. A bünti sarok is igen csak igénybe volt véve ma.

Egyébként figyelemre méltó a kitartásom, mert kb. fél éve van meg a gördeszkám, és azóta folyamatosan gyakorlok vele, fejlesztem magam. Ez dicséretes. Most belépett a képbe a gitár, így zenélésben is nagyon aktív vagyok.

Ma még a kajákkal sem voltam barátságban, mert ebédre szinte semmit, uzsira szintén semmit nem ettem. Ránéztem a kajára, majd anyucira, és közöltem, hogy "kész". Azért tízóraira sikerült séta közben kibeleznem egy zsömlét. ;-)

A játszóházban, ősök nélkül egyre jobban megy, bár hozzáteszem, hogy fél szemmel mindig szemmel tartom őket, hogy tuti nem hagytak-e ott teljesen egyedül. De ha anyucitól kell elválnom, és valaki mással útra kelnem, na az nem megy. Ilyenkor hiszti, hangos kiabálások, ordítás.

A szobám ablaka pedig ma elnyerte ünnepi díszét, mivel kiválasztottam 2 lapnyi karácsonyi matricát az egyik üzletben, amivel anyuci nagyon klassz ünnepi hangulatot varázsolt a szobámba.

Újdonságok az életemből

Anyuci ma megállapította, hogy nagyon bejön nekem a gyurma. Akárhányszor meglátom, kérem is anyucit, hogy játsszunk. Nagyon szeretem gyúrni, kisebb darabokra tépni, majd gilisztát, és labdát - mi mást? ;-) - gyúrni belőle. De rájöttem, hogy az új hintaszékem oldalán nagyon jól gurul az általam készített golyó. Így golyópályát is kreáltam ma. :-P De a kreativitásomat dicséri, hogy a hintaszékemhez támasztva egy keményebb papírdarabot már kész is volt a kisautók csúszdája. :-P

A hintaszékemről ma nem sokszor szálltam le egyébként, ezen táncoltam, ezen nasiztam, ezen ülve néztem a meséim. Nagyon jó tornaeszköz is, imádom megmászni. :-P

Kezdek rájönni, hogy szeretem a kenyeret. A zsömlekibelezésben profi vagyok. Érdekes mód nem a kifli a kedvencem, hanem a zsömle, aminek érthető oka valószínűleg az, hogy kerek, és a labdára emlékeztet. ;-) A főzelékkel viszont iszonyatos mód hadilábon állok, ezek valahogy nem akaródznak ízleni.

A Tesco-ban történő vásárlásnál egyből rátalálok a gördeszkákra, amit rögtön ki is próbálok. A legszebb, hogy nem mindegyik gördeszka jó ám, csak az, aminek az alján tetszik a rajz. ;-)

A csajos játékok is nagyon bejönnek, mivel Katánál és Pötyinél mindig új játékokat fedezek fel. Ma a nagy kedvenc egy játékporszívó volt, illetve egy focilabda alakú síp, és a pónilovak. :-P Na és persze Artúr, a cica.

Nagyon tetszik az a szó, hogy "állj!", de csak akkor, ha én használom. Vagyis ha jönnek az autók, trolik, és szeretnék áthaladni előttük, akkor kiabálom, hogy "állj!", illetve ha szeretném, hogy valaki megálljon nekem, és várjon meg. :-P De ha nekem mondják, akkor teljesen süket vagyok! :-D

A mai új szavaim: manó, majom. ;-)

Megedzettem kerianyut

Éjszaka 1 órakor paplannal a kezemben indultam anyucihoz, akivel útközben találkoztam, így vissza is terelt a saját ágyikómba. Aztán csak fél 8-kor ébredtem meg, és ugrottam anyuci és kerianyu közé, mivel apucit egész hétvégén hiányolnom kellett, mert elment vadászni. Egyébként mióta elment apuci, mindig előveszem az ősök esküvői képét, és mutatom anyucinak, hogy ott van apa. ;-)

A délelőtti legnagyobb mulatságot az jelentette, amikor a matricákat nem a füzetembe ragasztgattam, hanem anyuci és a saját arcomra. Nagyon sokáig lekötött ez a játék. Gyurmáztam is, elővettük a sütinyomó formákat és ezzel szórakoztunk. Sétálni is voltunk, ahol sikerült anyucit úgy orrcsumán vágnom, hogy lejátszódott előtte a Csillagok háborúja 10. része. ;-) Ugyanis haza, kellett ugranunk egy rövid peluscserére, így anyuci a nyakába akart venni, én pedig miközben emelt a nyakába, orron vágtam a bakancsommal. Gondolhatjátok! :-P Tök jól elcsúszdáztam a kis játszótéren, majd a nagy játszón Gabival hintáztam. Persze a ház előtti bogyóputtyogtatás sem maradt el.

Ebéd után kaptam fini gofrit, amit egyre jobban szeretek. Közben persze kerianyuval néztük a Csingilinget, mert ő is függő lett. És persze gitároztam is. Nagyon kitartóan zenélek, ráadásul vannak olyan beállásaim, mint a nagy rockereknek. ;-)

Ismét sikerült 3 órát pihennem, majd jött a gyurmázás. Délutánra már profi voltam, mert csináltunk tenyérlenyomatot, csigát, hóembert. :-D Aztán elmentünk egy kicsit plázázni, ahol sikerült kerianyut rendesen megedzenem. Ugyanis az istenért nem akartam megválni egy 20 ft-ostól, amit kikönyörögtem magamnak. Ezzel a kezemben közelítettem meg egy bankautomatát, amibe folyamatosan be akartam dugni. Nyomogatni akartam a gépet. Így kerianyu kénytelen volt elővenni a bankkártyáját, és pénzt kivenni, - csak, hogy a hisztit elkerüljük -, amit teljesen egyedül én csináltam. Egy kis asszisztálással. ;-) Jó kis sor kerekedett utánunk ám. :-D Majd rájöttem, hogy a tökhintóban nem csak ülni jó, hanem pénzt is lehet beledobni, ami következtében mozog és zenél a hintó. ;-P

Aztán anyuci nagyon büszke volt rám, mert betértünk egy cipőboltba, ahol anyuci elé odaállt egy kisfiú, tőlem nem sokkal volt idősebb, és elkezdte anyucit verni. Néztünk is, mint a moziban, hogy akkor most mi van? Ugyanez a kisfiú, amikor mentünk ki a boltból, elém állt, és nem akart elengedni. Én pedig frappánsan megoldottam a helyzetet, bokán rúgtam. A kisfiú reakciója, hogy próbált volna újra elém állni, de én gyorsan mentem tovább. Anyuci nem szidott le, majdnem még a vállam is megveregette, hogy ügyes vagyok.

Hazaérve én kerianyuval tartottam, anyuci pedig hazarohant egy-két dolgot elintézni. Hát, kerianyu rendesen megizzadt, mert kb. 5 percen keresztül semmi más nem volt, csak "anya, anya, anya", és hihetetlen keserves zokogás. De aztán megnyugodtam. Pláne, mikor viszontláttam anyucit. Utána viszont nagyon jót "tekéztem". Kerianyu felállította a tekebábukat, én pedig hol gurítottam, hol dobtam, hol pedig fociztam a labdával, és így taroltam le az összes bábut. ;-) És kerianyunak is bemutattam, hogy milyen szépen - már halkan - a buborékokat.

Otthon a liftnél összefutottunk apucival, épp akkor jött meg, de érdekes mód nem ő kellett ám, hanem a kezében lévő hintaszék. Amit elvileg Mikulásra kaptam volna nagypapáéktól. Már a lépcsőházban rápattantan, majd a lakásba érve folytattam a hintázást. Apucira lecsapva gyurmáztunk még egyet, valamint gördeszkás videókat néztünk.

Pónilovacska és kürtöskalács

Hajnal 4-kor felsírtam, és erősen átöleltem anyucit, mikor átjött hozzám, így vonultunk is át a nagy ágyba, ahol csak háromnegyed 7-kor fújtam ébresztőt, semmi sziesztát hagyva anyucinak.

Délelőtt egy hatalmas hintázást követően nagyon szépen eljátszottam a vonatszettemmel, a gitárommal, a gördeszkámmal - ma új figurát tanultam -, és a buborékfújómmal. Nagyon szép buborékokat tudok fújni, és imádom azokat a nagy bubikat kipukkasztani, amiket anyuci fúj nekem. Rájöttem arra is, hogy a dobókocka is nagy játék, a pókerzsetonokkal együtt. Tuti nagy pókerjátékos leszek. ;-) De egy rövid vásárlás erejéig kidugtuk az orrunkat a friss, szeles levegőre. Ennyi séta kell. Kaptam gyurmát, és mágnest. A halacskákat is megnéztem, már régen láttam őket. Épp túró rudi kóstoltatás volt az áruházban, ezért ide nagyon sűrűn visszatértem. Megvolt a tízóraim. ;-) Aztán a pénztárnál kértem egy Kinder-tojást, a játék miatt. De érdekes mód ma a csokit is megettem. Hazáig semmi mást nem lehetett hallani tőlem, csak azt, hogy "ham". Csak szeretem én a csokit. :-P

Délben anyuci a nagy kedvencemet csinálta, makarónit, amiből egy púpos tállal termeltem be. A végén már anyuci vette el előlem a tányért, mert attól félt, hogy kipukkadok. Ezután nagyon jó kedvem kerekedett. :-P

3 óra szundi után vidáman ébredtem, rögtön huncutkodtam anyucival, majd fogtuk magunkat és hármasban, kerianyuval bementünk a belvárosba, hogy megnézzük a karácsonyi falut. És jaj milyen jól tettük! Úgy megindultam a saját lábamon, hogy alig bírtak utolérni anyuciék. De azért a nagy tömegben felkéredzkedtem anyuci nyakába, de a fejét mindig arra fordítottam, amerre menni szerettem volna. Kormányoztam, na! ;-) Voltam a nagy szalmabála labirintusban, ami annyira nem jött be, mert a gyerekek meg voltak őrülve itt, és nem vigyáztak rám. Viszont ahonnan nem lehetett hat lóval sem elvontatni, az a pónik voltak. Annyira tetszettek, hogy egy rövid simogatást követően már nyeregben is ültem. Először Király hátán ültem, utána pedig Szélvészt lovagoltam meg. Mert bizony, 1 kör nem volt elég. És a legviccesebb, hogy nem is kellett fogniuk anyuciéknak, mert igazi kis lovas veszett el bennem. Közben folyamatosan simogattam a pónikat, és mondtam, hogy "nyihaha". És persze jókat kacagtam. :-D Aztán végignéztem, hogyan készül a kürtöskalács, majd miután fizettem - mert bizony én fizettem! -, jött a nagy zabálás. Kétpofára nyomtam magamba a kalácsot. ;-) Eljutottunk a Dugonics térre is, ahol a legjobb móka a szökőkút tetején való fogócskázás volt a többi gyerekkel. Innen is alig lehetett elvonszolni. A Kárász utcán is sétáltam egyet, ahol nagy tetszést váltott ki belőlem egy kutyás, kislányos szobor. Folyamatosan ment a "vau-vau", simogattam ezerrel, a kislányon megmutattam, hogy hol van a füle, az orra, a szeme. És még meg is etettem őket kürtöskaláccsal ;-) A legnagyobb röhögést pedig - szó szerint röhögést! - az váltotta ki, amikor kukucsot játszottunk az Aradi Vértanúk terén az oszlopoknál. Anyuci nyakában ültem, és kerianyu bújócskát játszott az oszlopoknál, majd hirtelen előbukkant. De én is megleptem kerianyut, mert néha én ijesztettem meg. :-P És imádom hallatni a hangom, pláne, ha még visszhangzok is. ;-) Még a szememből is folyt a könny, annyira jó buli volt. Szóval a délutánom valami hiper-szuper jó volt.

Aztán még kerianyunál is tomboltam egy kicsit, megtaláltam a karácsonyi ajándékaim, kerianyu legnagyobb "örömére". Valamint gazdagabb lettem egy pöttyös piros kendővel, mint amilyen Nagy Ferónak is van. Hiába, egy rockernek ez dukál. ;-)

A nap lecsengéseképp randiztam még egyet Csingilinggel, és ahol zenés részek voltak a mesében, ott gitároztam. ;-)

A fürcsi igen rövidre sikeredett, anyuci azt hitte, hogy fáradt vagyok, és ezért, de neeeeem. Vacsi után alig akartam bemondani az unalmast, fél 10 volt, mire az álmok mezejére léptem.

A kis utcazenész

Ma is korán fújtam ébresztőt, fél 7-kor. És nem sok időt hagytam anyucinak sziesztázni, mert azonnal rohantam a gördeszkámért. :-D

Délelőtt nagy élményekben volt részem. Először babakocsival elmentünk vásárolni, ahol rástartoltam a zsömlére, holott előtte nem sokkal reggeliztem, méghozzá bundáskalácsot. A zsömlét teljesen kibeleztem, csak az alja maradt meg. ;-) A séta során elsajátítottam, hogy hogyan kell hívni a cicát ("cicc!"), és hogy mit mond a varjú ("kár"). ;-)

Majd bementünk a belvárosba, ahol kerianyuval találkoztunk, mivel nagyon fontos dolgunk volt. Méghozzá egy hangszerüzlet meglátogatása. Nagyon szépen sétáltam egyedül, de anyuci nyakában azért jobban esett a "séta". Hihetetlen extázis vette kezdetét, ahogy beléptem a hangszerüzletbe. És ahogy megláttam a gitárokat, már ott is voltam, és pengettem őket. Anyuci büszke volt rám, mert félt, hogy tombolni fogok, de nagyon szépen nyúltam a gitárokhoz. Majd kezembe kaptam a nekem kiszemelt kisgitárt, ami tényleg az én méretem. Onnantól kezdve el sem engedtem. Amikor az eladóbácsi elkérte tőlem, akkor is szemmel tartottam, mert folyamatosan a bácsi nyomában voltam. Miután kifizették a gitárt anyuciék, már tudtam, hogy az enyém és kabát nélkül akartam gitárral a kezemben kirohanni az utcára. Miközben öltözködtem, ráleltem egy tükörre, ami előtt illegettem-billegettem magam, és közben zenéltem, és zenéltem. Egyébként egész idő alatt a boltban mást sem hajtottam, csak hogy "gitár"! ;-) Aztán átmentem utcazenészbe, mert nem lehetett ám kiimádkozni a kezemből a hangszert, pengettem ezerrel az utcán is. Jókat mosolyogtak a mellettem elhaladó emberek. Még hintázni is úgy hintáztam, hogy a kezemben tartottam a gitárt. Az enyém!!! ;-) A kocsiban sem voltam hajlandó megválni a gitártól, és még a konyhásnéniknek is megmutattam, hogy milyen ügyes zenész vagyok. Egyszerűen imádtak. ;-)

A délutáni szundim ismét olyanra sikeredett, mint tegnap, vagyis másfél óra alvás után sírva megébredtem, de a zenélős kacsám hatására gyorsan vissza is aludtam. Így sikerült is jó nagyot pihennem, több mint 3 órát.

A délután is jól sikeredett, hisz velem voltak azok a dolgok, amik nagyon fontosak, vagyis a gitár és a gördeszka. Megnéztem a kedvenc mesém, ami során anyuci rájött, hogy azóta lettem nagyon bújós, mióta ezt a mesét nézem, mivel a kislány és a tündér, illetve a kislány és az apukája sokat ölelkeznek. Ugyanis mostanában nagyon szeretek anyuci ölében sziesztázni. :-P Közben befutott kerianyu is, akivel a mese végén teadélutánt tartottam, vagyis feles pohárból vizet ittunk, és folyamatosan koccintottunk, és mondtam, hogy "csin-csin". :-D Persze a gördeszka leckém is megtartottuk, és a kosárlabda tudományom is továbbfejlesztettük. :-P

Az esti fürcsi során még mókáztam egy nagyot kerianyuval, ismét olyan jól éreztem magam a vízben, hogy ki sem akartam szállni. Anyuci legnagyobb meglepetésére még másztam is a kádban. :-O

És ma ismét sikerült öregebb lennem, ugyanis 21 hónapos igazi vagány kissrác vagyok! ;-)

Imádom a matricákat

Ma fél 7 volt ama bizonyos időpont, amikor az ősök közé repültem a párnámmal, de most huncut módon nem voltam hajlandó visszaaludni, inkább volt kedvem az ősöket szekálni. :-D

Délelőtt megkezdtem a "hisztis is vagyok, meg nem is" műsorom. Segítettem ugyan anyucinak takarítani, de inkább próbáltam anyucit rávenni arra, hogy feküdjön le, legyen a párnám. A szobámban is próbáltunk rendet rakni, de ha előkerült egy rég nem látott játék, én azzal rögtön leültem, és elfoglaltam magam. Majd lementünk sétálni, először a chopperommal, majd a régi kismotorommal. A járgánycserének egyszerű oka volt, össze-vissza estem, hisztiztem. Összefutottunk Bogival és Nándival, akikkel még a játszóra is eljutottunk. Hintáztam egy nagyot, mászókáztam, napoztam. Befutott még Gabi, és az ikrek is, Csenge és Lili. De senki nem volt jó.

A mai ebédből nem sokat ettem, még a leveshez sem fűlt a fogam. Nem igazán értette anyuci, hogy mi van, de nem kaptam B menüt. Alvás közben is felsírtam valamiért, lehet, hogy a fogam fáj?

Azért sikerült majdnem 4 órát szundiznom, így kipihenten és vidáman ébredtem. És farkaséhesen. :-P Délután jól elvoltam, gördeszkáztam, beszéltem papával telefonon, rajzoltam. Majd elmentünk bevásárolni, ahol ahogy lekerült rólam a kabát, már rohantam is a biliárdasztalhoz és a labdákhoz. Hát mihez máshoz! Aztán apuci megmutatott egy nagyon tuti dolgot! Naná, hogy egy gördeszkát. A gördeszka nagyobb volt mint én, de érdekes mód sokkal jobban ment vele a gördeszkázás, mint az enyémmel. Voltak játszótársaim is, mert nagy lányok és fiúk is beálltak a sorba, hogy kipróbálják a deszkákat. Folyamatosan lestem őket, hisz muszáj új figurákat megtanulnom. Jó buli volt!

Aztán rohantam a kisállatkereskedésbe. Akkorákat kacagtam az állatoknak, hogy tőlem zengett az egész bolt. Sikerült a nyuszikat jól megsimogatnom. És rátaláltam egy nagy halom fekete hörcsögre, akik épp a ketrec oldalán mászkáltak, keresték a kiutat, én pedig kis gonosz módon folyamatosan lelökdöstem őket. Jaj, nagyon élveztem! A halak közül pedig az aranyhalak a kedvenceim! ;-)

Elmentünk még egy könyvesboltba is, ahonnan kaptam egy 700 darabos matricás könyvet. Thomas mozdonyosat. Ahogy hazaértünk, már tettem is bele a matricákat a rajzfüzetembe. Jó móka volt!

Fürcsinél pedig annyira jól elvoltam, hogy nem akartam kiszállni a kádból! Imádom, ha apuci nagy habos fürdőt csinál nekem, mert imádom fújni a habot szanaszét a fürdőszobában. És folyamatosan próbálom mondogatni, hogy melyik állat mit mond, miközben játszok az állatos szivacsfiguráimmal. ;-)

"Barnusom, gyere" :-D

Háromnegyed 6-kor hirtelen anyuci és apuci hiányom támadt, így fogtam magam, áttrappoltam hozzájuk, bedobtam a párnám közéjük, majd anyuci "rádobott" a párnámra, és már szundiztam is tovább fél 8-ig.

A reggelt persze mi mással indíthattam volna, mint a kedvenc tündéremmel. Majd babakocsiba pattantam, és meglátogattuk Kingát és Nonót, mert mostanában ő a legnagyobb pajti. Nagyon szépen, nyugiban voltam, jót tomboltunk Noncsival. Kinder-tojás partit tartottunk, amiből mindenki profitált. Noncsi megehette az én csokitojásom is, mert én ugye nem eszek csokit, Noncsi viszont imádja, én pedig egy szuper kisautóval lettem gazdagabb, ami ugyan Noncsi tojásában volt, de mivel rendes csajszi, elcserélte az autót az én játékomra. :-P Aztán persze nem hagyhattuk ki a jó ajtóbecsukós játékot sem. De új játékként a listára került a játék babakocsiban való ülés és séta. Ugyanis fogtam magam és beleültem Noncsi játék babakocsijába, és kértem, hogy tologasson! Jó buli volt! ;-) Éééééééss! Noncsi nagyon aranyosan hívott - "Barnusom, gyere!" -, amikor épp bilizett, mert tudja, hogy próbálom ellesni tőle a technikát, és így még kukucsosat is játszhattunk.

Hazafelé, amíg anyuci a konyhásnéniknél volt, addig én az épp tornaórán lévő gyerekeknek szurkoltam, akik épp fociztak. Hihetetlen éljenzésbe kezdtem. ;-) A ház előtt még összefutottunk Gabival és Nándival is, de ahogy a közelükbe kerültem, már próbáltam is hisztizni. Most valahogy ők nem haverok. De miért?

Ebédre - anyuci legnagyobb örömére - hatalmas tányér zöldbablevest fogyasztottam el, és persze utána a jól megérdemelt túró rudim is gyorsan eltűnt a pocimba.

Uzsi után anyuci épített nekem autópályát, amivel jól elütöttük az időt, majd jött a gördeszka órám, vagyis figyeltem a videókat, amin fiatal fiúk iszonyatosan jó mutatványokat mutattak be nekem. Mindeközben rástartoltam anyuci vacsijára, elloptam előle a fini melegszendvicset. ;-) Majd befutott kerianyu, akinek bemutattam, hogy értem a poénokat a tündéres mesémben, mert iszonyatos kacagásban törtem ki, persze az asztal tetején. :-D

Új szavaim: papa, pumpa, csin-csin (a koccintásnál);-)

Lépcsőről legurulós, hisztizős nap

7 órakor az ősök az én pici talpaim tipegésére ébredtek, majd egy hatalmas mosolyú kissráccal találták magukat szembe, aki a párnájával odakéredzkedett közéjük. ;-)

Majd ezt követően jött a pokol kb. 5 bugyra. Anyuci megállapította, hogy teljesen felesleges lemennünk motorozni, sétálni a friss levegőre, ugyanis csak a hiszti megy. Egy ideig semmi probléma nem volt, hisz minden tócsát meglátogattam a motorommal, illetve gyalogosan, durrantgattam a fehér bogyókat, felfedeztem a természetet. Aztán megjött Gabi, akivel már elég régen találkoztam, vele még autókat is cserélgettem. Majd jött a nyűglődés. Estem folyamatosan a motorral, ráadásul még a panel lépcsőfeljáróról is legurultam. Kb. 6 lépcsőfokot tettem meg felülről lefelé, hason. Ügyesen estem egyébként, mert a kezemet kitartottam, így harci sérülésem nem lett.

A délutánunk sem volt rózsásabb. Hiába jött át Bogi és Nándi, hogy kicsit felvidítsanak, nem tetszett a dolog. Nándit legszívesebben püföltem/püföltem volna, állandóan ment a "nem", semmi nem volt jó. Anyuci ekkora már teljesen KO volt.

A hinta egy kicsit jobb kedvre derített, meg aztán új arc lépett be a szórakoztatásomba, apuci. Anyuci így gyorsan le is lépett lazulni. Apucival is volt egy kis hiszti, de nagyon tetszett, hogy épített nekem egy hatalmas autópályát. Ebben segítségére volt a dohányzóasztal, a sok leporellós könyv, doboztetők. Ezerrel száguldottak le a kisautók az emelkedőről, gurultak be az alagutakba. Még rámpának is használtam az egyik emelkedőt, mert az álgördeszkámmal próbáltam rá felgurulni. Ez jó kedvre derített.

Amikor anyuci hazaérkezett, alig akartam elengedni a lábát, úgy belecsimpaszkodtam. Hiányzott, na!

Fürcsinél már majdnem egyedül mosdok, legalábbis a poci- és a fejmosás nagyon jól megy. :-D

Függő vagyok

És hogy minek is? Hát egyrészt a Csingiling meséknek, mert naponta többször veszem elő a számítógép egerét és mutatok rá anyucinak, hogy akkor most szeretném valamelyik részt megnézni, de legfőképp a "Csingiling és a nagy tündérmentés"-t. Másrészt a pálinkás poharaknak. És hogy ezeknek miért? Mert elfér a kezemben, átlátszó, és gyönyörűen iszok belőle. Ma már elővettem egy újabb pálinkás poharat, amit a vitrinben találtam, mert ezt a mai iváshoz jobbnak találtam.

Újdonság volt ma, hogy elaludtam a babakocsiban. Esett ugyan az eső, de hogy azért levegőn is legyünk ma, babakocsival mentünk el az ebédért. Először nem tetszett, hogy az esővédő rákerült a járgányomra, de később egyáltalán nem zavart, hisz a kis Thomas mozdonnyal így is tudtam játszani, és hazafelé így is sikerült elszenderednem. Anyuci alig bírt felébreszteni otthon, hogy azért jó lenne egy keveset ebédelni. De ahogy megláttam az ételhordót, ráadásul teli kajával, kicsit felébredtem.

És úgy tűnik, csak akkor vagyok hajlandó egyedül enni, ha én is felnőtt tányérban, felnőtt étkészlettel kapom a kaját. ;-)

Új játékot találtunk ma ki anyucival. Elővettem a kutyusos bábom, ami még ugat is. Aztán előkerült az új pici labdám, ami épp a legkedvesebb nekem. És jött a játék. Anyuci kezén a báb, egy kis bábozás után a kutyus megszerzi a labdát a kezemből, megcsikiz, és hatalmas kacagás következik. De volt, hogy az én kezemen volt a báb, és próbáltam utánozni anyucit. ;-)

Egy kis kikapcsolódásként és "edzésként", kimentünk a Cora-ba a játszóházba. Már rutinos vagyok, mert kezemben a klubkártyámmal megyek a nénikhez, levetem a cipőm, és belevetem magam a játékba. Ma sajna nem volt egy kispajti sem, de azért jól szórakoztam. Anyuci eközben épp nagypapáék Jézuskájának kérésének tett eleget, de abszolút nem hiányoltam. De amint megérkezett, kértem, hogy jöjjön velem rajzolni. :-P

"Kocsmáztam"

Éjjel kétszer is sikerült megébrednem, habár először csak annyi volt a probléma, hogy becsavarodtam a paplanomba és nem bírtam megmozdulni. Reggel 7-kor sikerült ébresztőt fújnom, áttrappoltam az ősökhöz, hogy szeretném a meséimet. :-D Aztán kértem a rágókámat, ami egy szilikon fogkefe, és őrületes ínymasszírozásba kezdtem, persze a gördeszkám ebben is a segítségemre volt. ;-)

Délelőtt babakocsival indultunk sétálni, bevásárolni. A Tesco-ban szembesülniük kellett az ősöknek azzal a ténnyel, hogy eljött a "vonatos" korszakom. Ahogy megláttam a Chuggington mese hőseit, már rohantam is oda, hat lóval sem lehetett volna onnan elszakítani. Még más gyerekeket is odahúztam, hogy nézzék meg. ;-) De aztán végül egy pici Thomas mozdonnyal távoztam az üzletből. :-P A kisállatkereskedésben pedig most egy mókus volt a nagy kedvenc, aki össze-vissza mászkált a ketrecében, illetve egy ugróegér, aki állandó mozgásban volt. :-P

Otthon aztán a ház előtt motoroztam még egy kicsit, és az ősöknek azt is meg kellett állapítaniuk, hogy nagy franciska vagyok. Ugyanis ha valaki meg akarja nézni a motorom, azon nyomban ráülök és odébb gurulok vele. Nem adom! Az enyém! :-P

A mai Csingiling-ezés sem maradt el, és a kedvenc mesém segítségével gyönyörűen iszok pohárból. Ugyanis a mese végén a kislány és az apukája, na meg a tündérek teadélutánt tartanak. Ilyenkor mindig rohanok a feles poharakért, hozom az ásványvizes flaskát, ülök fel az asztalra, és az apucival való koccintás után iszok. Én is megtartom a saját magam kis "teadélutánját". ;-)

És úgy néz ki, állandósulni látszik a hiszti. Az ősök nem értik, hogy ez most azért van, mert jön a fogam, vagy mert unatkozom, vagy egyszerűen csak elérkezett a hisztikorszakom. Szóval egyenlőre tanácstalanok velem kapcsolatban ez ügyben. Hátha hamarosan kinövöm!

A délutáni szundim után nagyon vidáman ébredtem, hisz lehet tudtam, klassz program vár rám. A szokásos vasárnapi találka Ani mamával és Lacival. Átvittük a motorom, hogy megmutassam mamának, mit is hozott a Jézuskája. :-D Aztán rápattantam és meglátogattuk Lacit, a dolgozóban. Azaz "kocsmáztam". Teljesen ráizgultam egy játékautomatára, ami nagyon színes volt. Majd betértem egy biliárdozó szobába, ahol a karambol biliárd asztal tetején tomboltam. Fociztam a golyókkal. Anyuci felállította a fákat - a karambol asztal bábuit -, és a cél ezek eldöntése volt. Amikor pedig sikerült tarolnom, akkor "éljeneztem". ;-) Aztán elmentünk még mamáékhoz, és megtartottam az ősök és mama esti tornáját. Úgy megindultam a chopperemmel ugyanis, hogy alig értek utol futva. ;-) Aztán lecseréltem őket Gömbi kutyusra, őt is sikerült lefárasztanom. Volt ma is AC/DC-re való tombolás, végigtáncolok simán egy számot. :-P

Estére azért már elég fáradt voltam, de még volt erőm egy kis gördeszkázásra. Mint mindig. ;-)

Hajat mosok

Köhögés nélkül megúsztam az éjszakát, így kipihenten és vidáman ébredtem háromnegyed 8-kor. Majd jött a mesenézés, a tánci-tánci a nagy ágyban. :-D

Délelőtt érdekes mód nem sokkal azután, hogy kimentünk a friss levegőre, már haza is mentünk. Egyrészt Gabi komának más programja volt, így nem ért rá velem játszani, másrészt megláttam anyucit az ablakban, és vigasztalhatatlan lettem. Otthon aztán minden rendben volt, hisz apuci és anyuci is velem volt. Apuci szerzett nekem még egy új Csingiling részt - anyuci már kezd ráunni az én kedvenc részemre :-D -, amit megnéztem, és apucival ezután jókat játszottam. A legjobb játék az volt, amikor felültem a dohányzóasztalra, lógattam a lábam, és a kis feles pohárból ittam a finom zöldteámat eperrel. Vagy az ásványvizet. ;-) Ebéd után figyelemmel kísértem, hogy a sütőben hogy lesz pici muffinból hatalmas muffin, amire gyorsan rá is startoltam, ahogy kész lett.

Délután ismét nem vittem túlzásba a szundit, csak másfél óra alvással szakítottam meg a napomat. Csak picit voltam nyügi, egyébként szépen eljátszottam. Nagy kedvenc mostanában a mágneses táblára való filctollal való rajzolás. És ma a vízfesték is előkerült. Meglátogattuk Marcsit, Katát és Pötyit, na és persze a cicát, Artúrt. Itt szuperül éreztem magam, anyuci legnagyobb meglepetésére ismét leültem az asztalhoz rajzolni. Kipróbáltam Kata ágyát is, aki odafeküdt mellém, és "szeretgettük" egymást. Majd ráleltem egy Thomas mozdonyra, ami épp elfért a kezemben, ezt tologattam mindenhol. De labdákat is találtam, így nem unatkoztam. Persze Artúr kergetése és nyúzása sem maradt el.

Este aztán ismét felpörögtem az apucival való játék közben, mivel fogócskáztunk. Apuci néha elbújt és így "rontott" rám, amit iszonyatosan élveztem. ;-)

Fürcsi során nagyon ügyes voltam, mert anyucitól ellestem a hajmosás technikáját, amit ma ki is próbáltam. Fogtam sok-sok habot, rátettem a fejemre, és elkezdtem hajat mosni. ;-) Majd vacsi után annyira fel voltam még pörögve, hogy inkább egy kis hisztibe kezdtem, csak hogy ne kelljen még aludni. De azért sikerült bemondanom az unalmast.

És a rágásról! Mint akinek egy foga sincs, úgy rágok. Mindig minden a számban van, ömlik a nyálam, és fáj az ínyem. Iszonyatosan be van durranva hátul. Jaj nekem!

Iszonyatos tombolás AC/DC-re :-D

Hajnal 4-kor iszonyatos köhögés jött rám, ami nagyon megzavarta az alvásom, így fél 5 felé anyuci átjött, hogy megitat, hátha az segít, de ehelyett én másztam ki az ágyamból a párnámmal és kéredzkedtem anyuci karjaiba. Így landoltam is az ősök között a nagy ágyban, ahol anyuci helyettesítette a nagy alvófigurám, így szegény nem sokat tudott aludni, mert megmozdulni sem tudott tőlem. De így fél 8-ig szundiztam. :-D Majd jött a szokásos mesenézés, riszálás és a pálinkás pohárból való szomjoltás, ugyanis nagyon tetszenek ezek a poharak. Mindenki megnyugtatására azonban a szomjoltás nem pálinkával, hanem vízzel történt. ;-) Anyuci azért megjegyezte, hogy később tuti nem lesz probléma a felesek ivásával. ;-)

Délelőtt meglátogattuk Kingát és Noncsit, akikhez még vendégségbe jött Edit és Dóri baba. Nagyon jó kis buli kerekedett. Én egy kis gyógyszerivással kezdtem, mert vettünk a gyógyszertárba egy kis szirupot a köhögésemre, és csodák csodája most nem kellett az innikémbe belekeverni, mert a kis adagoló pohárból hajlandó voltam meginni. Finom volt, na! Utána mindenki kapott egy tál krukit és megindult a zaba. ;-) Aztán jöttek a szokásos játékok: babakocsi tologatás, kamikaze repülések az ugráló állatokról, zenélés, rajzolás. Noncsival megint egymásra találtunk a pörgésben-forgásban, valamint nem felejtettük el az ajtós mókázást sem, Noncsi kinyitotta, én becsuktam, és közben ijesztgettem. ;-) Nagy tetszést váltott ki nálam, amikor Noncsi bilizett, folyamatosan rohangáltam hozzá, kukucsoztam, és figyeltem a technikát. :-P

A nap további része nagyon változatos volt, hisz a másfél óra alvás nem épp egy nyűgösség mentes délutánt hozott magával. A következő kép ismétlődött: felpörögtem, hisztiztem, lenyugodtam. Amikor jobb passzban voltam, akkor másztam a mászúalagútban, próbáltam apuci elől is elmászni, de ő mindig visszahúzott, ami hatalmas birkózásban és kacagásba torkollott. ;-) Aztán a zenei ízlésemet próbálták az ősök finomítani, ami most még elég változatos. Hallgattam ugyanis népzenét, Halász Judit nénit, és AC/DC-t. Az AC/DC-re valami hatalmas tombolást hajtottunk végre apucival. ;-)

Este még egy kicsit kimozdultunk, elmentünk egyet plázázni, ahol beszaladtam minden cipőboltba mesefilmet nézni. :-D A könyvesboltokat sem hagytam ki, az autós könyvekre folyamatosan rástartoltam.

Otthon pedig még egy kis gördeszka leckére azért kapható voltam, néztem a gördeszkás filmeket, majd leutánoztam. ;-)

Jó játék a matrjoska baba :-D

Úgy tűnik, a fogfájásom alábbhagyott, és a kis törtyi hangom is eltűnt a Tantum Verde-nek köszönhetően. Egyébként ha tehetném, az egész üveggel meginnám ezt a fini gyógyszert. Imádom. Én szoktam összeszerelni a pumpát a flakonnal, nagyon élvezem.

Délelőtt segítettem takarítani anyucinak, majd Csingilingiztem egyet, ezt követően pedig babakocsiba pattantam, és elmentünk anyucival vásárolni. Anyuci legnagyobb örömére egy icipici labdát vittem magammal az útra, amit "véletlenül" mindig a boltokban ejtettem el. Háááááát! Anyuci rohangálhatott utána. ;-) Kaptam Kinder-tojást, és kivételesen nem csak a játék érdekelt, a csokiból is ettem. A tojás tartalma egy kiskutya volt, amit egész útton a kezemben tartottam és folyamatosan vau-vau hangokat hallattam. :-D A konyhásnénikkel huncutkodtam egy nagyot, rájuk villantottam a legcsábosabb mosolyom. :-P

Délben kipróbáltunk valamit. A konyhában ugyanis az a baj, hogy unatkozom. És ezért nem eszem. Így jött az ötlet, vigyük ki a laptop-ot a konyhába, tegyük be nekem a "Palacsintás király"-t. És bejött. Iszonyatos mennyiségű levest megettem, és még a székelykáposztára sem mondtam nemet. Újabban azonban nem vagyok hajlandó egyedül enni. Mindig anyucinak kell etetni. Pedig jobban örülne anyuci, ha visszaállna a régi rend, és én ennék egyedül.

Uzsi után egy rövid időre meglátogatott Bogi és Nándi, akivel pattogatott kukoricát ettünk, és hemperegtünk az ágyikómban. Nándi megmutatta nekem, hogy kell puszit adni, de én csak a tükörnek vagyok hajlandó puszit adni. Anyucinak csak dobom a puszikat. :-D Majd egy kicsit kimozdultunk itthonról, elmentünk nekem pizsit venni. Ugyanis éjszakánként jobban örülök a rövid ujjú felsőnek, hisz a paplannal együtt mást nem is vagyok hajlandó elviselni. Sikerrel jártunk. Majd elmentünk még egy kicsit plázázni, ahol "kezet mostam" a szökőkútban, a játékboltban pedig rástartoltam egy hatalmas gördeszkára. Mondanom sem kell, hogy egy kisebb hiszti árán tudtunk csak kijönni a boltból. ;-)

Kerianyuhoz is felmentünk még, ahol sikerült megörökíteni a kukoricapehely majszolásom. Már nem is a kis tálamból eszek, hanem magából a nagy dobozból. Így legalább tuti annyit eszek, amennyit bírok. :-D Majd előkerült egy ősrégi matrjoska baba, ami nagyon elnyerte a tetszésemet. A legkisebb babát pedig sikerült úgy eltüntetnem, hogy nem találtuk meg.

Legújabb szófoszlányaim: "anya, látod?", "anya, tudod?". ;-)

Gumicumi és Milka boci :-D

Éjszaka nyugodtan aludtam, egy mukk, annyit nem hallattam, és reggel fél 8-kor ébredtem fel, vidáman, boldogan. Újabb szokásként bevezettem, hogy a reggeli mesenézéshez szépen leülök a kanapéra, és ölembe veszem a gördeszkám. Így sziesztázok. ;-)

Reggel farkaséhes voltam, így anyuci készített nekem bundáskalácsot, amit nagyon-nagyon szeretek. Majd fogtuk magunkat és elindultunk vásárolni, amiből semmi nem lett, mert összefutottunk a komával, így programváltozás történt. Babakocsival indultunk el, motor nélkül, aminek az lett a következménye, hogy Gabi ült a babakocsiban, én motoroztam vagy anyuci nyakában csücsültem. ;-) A program azzal kezdődött, hogy megfürödtem egy szépen összesepert száraz falevélhegyben. ;-) Majd bementünk egy kisboltba, ahol csudapofák voltunk Gabival. Rástartoltam ugyanis egy sós-köménymagos kiflire, így koma is fogta magát, és kiszolgálta magát. Nagy zabálásba kezdtünk, a kifli után jött a túró rudi. :-P Aztán betértünk egy másik kisboltba is, ahol ugyan én nyalókát szerettem volna, de anyuci egy olyan nasival lepett meg, ami neki is a kedvence volt kislány korában. Gumicumit kaptam. Fincsiiiiiiii! ;-) Megnéztük az építkezést is - épp villamosvonalat építenek felénk -, tetszettek a nagy munkagépek. Összefutottunk Bogival és Nándival is, akik biciklivel voltak oda, így egy gyors ötlettől vezérelve, anyuci kölcsönkérte a kerékpárt, beültetett a bicikliülésbe, és kipróbáltuk, hogy egyrészt anyuci tud-e még biciklizni, másrészt hogy nekem tetszik-e így az utazás? Jelentem, anyuci még tud biciklizni, és annyira tetszett a dolog, hogy vagy négy kört kellett mennünk, mert nem voltam hajlandó kiszállni a bicikliülésből. Folyamatosan kacagtam, éljeneztem, anyuci fenekét ütögettem, hogy gyorsabban! Voltam a konyhásnéniknél is, imádok ott sertepertélni. :-D Hazafelé még egy kis hinta is belefért a délelőtti mulatságba!

Ebédre fini rántott halat ettem sültkrumplival, nagyon ízlett. Jutalomként pedig aszalt áfonyát kaptam. És plusz jutalomként megnézhettem egy újabb Csingiling mesét. :-D

A délutáni szunyát követően kimentünk a Cora-ba, ahol már megint jól szórakoztam. Vagy fél óráig nem lehetett elvonszolni a könyvektől, ugyanis rástartoltam a Verdák könyvre, és Chuggingont mozdony történeteit is előszeretettel "olvasgattam". Majd a cd-k mellett elhaladva megláttam Halász Judit néni cd-jét, és már riszáltam is. ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉsss ezt követően rápattantam a Milka boci hátára, ahonnan alig lehetett elvonszolni, annyira tetszett. ;-) Voltam a játszóházban is, egyedül. Fél órán át tökéletesen jól elvoltam, annyit nevettem, hogy tőlem zengett a játszóház. Nagyobb gyerekekkel voltam körülvéve, akik nekem bohóckodtak, és én ettől teljesen "kifeküdtem". Buli volt. Majd fogtam a cipőm és mentem az ősökhöz. Persze nem maradt el a fagyitölcsér és a pénzbedobós lovacskázás sem. :-P

Még kerianyuhoz is beugrottunk egy kis játékra, ahol mostanában egy perselybe dobálom vagy a kukoricapelyhet, vagy színes korongokat. :-D

Fürcsi során pedig miután anyuci rendesen megfürdetett, elkezdtem saját magam csutakolni. Nagyon édes pofa voltam.

És a legújabb szókincseim: "anya, nézd!", "anya, mi ez?". ;-)

Hisztidömping

6 óra előtt úgy gondoltam, ideje ébredni. Nem voltam hajlandó továbbaludni anyucinál sem, így elég korán kezdtük meg a napot. Anyuci már ekkor sejtette, hogy ez nem a mi napunk lesz, és milyen jól gondolta!

Reggelizni nem voltam hajlandó, ezt követően pedig mindenért hisztiztem. Semmi nem volt jó. Majd lementünk a friss levegőre, kipróbáltam az új járgányom. Állítólag az új chopperem jelentősen fejleszti az egyensúlyérzék és a mozgás koordinációját. Hát, lehet benne valami, de mindegy, mert imádom az új járgányom. Már szépen fel- és le tudok róla szállni. Mert ez is nagy művészet ám! ;-) És nagyon szépen egyensúlyozom is! ;-) Majd megindult a hisztiáradat. Még Gabi sem volt ma koma, hiába próbált vigasztalni, simogatni, toltam el a kezét, és próbáltam volna verekedni. :-( Anyuci teljesen kész volt, így leültetett egy padra, otthagyott, hogy szálljak magamba, és nyugodjak meg. Ez használt. De párszor még sor került erre. Sok kis haver jött elő a napsütésre, így jó kis társaság vett körül ma. Kinga és Nonó is ellátogatott a játszóterünkre, együtt kakaóscsigáztam a cimbikkel. ;-) Aztán ebédért egyedül ment el anyuci, én ott maradtam a többiekkel, ami egy ideig nem volt gond, de mikor ráeszméltem, hogy anyuci nincs, jött a következő hiszti.

A hiszti ebédnél is folytatódott, ugyanis nem voltam hajlandó enni. Kajasztrájkba léptem ma. Anyuci teljesen el volt keseredve. Aztán azon gondolkozott, hogy ezek a hisztik azóta léptek nagyon életbe, mióta próbálnak engem leszakítani róla. Mert ezek a hisztik csak anyucinak szólnak. És hogy meddig fog tartani? Anyuci reméli, hogy gyorsan kinövöm ezt a hisztit, mert eddig nagyon szófogadó kisfiú voltam, szerintem még most kezdek belejönni. A délutáni szundim elég korán kezdtem meg, hisz délben már aludtam. És lehet ez volt a mázlim. Ugyanis rá egy órára iszonyatos nagy fúrás rengette meg a házat, felverték ugyanis a ház előtti betont, pont az ablakom alatt, de én ebből mit sem észleltem. Aludtam, mind a bunda. :-P

Délután nem volt kedvem lemenni motorozni, így elmentünk bevásárolni. Sok helyen jártunk, és szépen viselkedtem. Kaptam színes csipeszt játszani, mert mostanában nagyon jókat játszok velük, ha másnál rálelek eme klassz játékra. ;-) Otthon ki is próbáltam, miközben megvacsiztam, végre ettem, a kedvencemet, virslit. És elkezdtem egy újabb Csingiling részt nézni. Majd apucival meglátogattuk kerianyut, ahol színes korongokkal játszottam jókat.

Este aztán jött egy kósza gondolat, és fogmosáskor anyuci benézett a számba, illetve megtapogatta az ínyemet. Háááááát! Mondanom sem kell, hogy be van dagadva az ínyem, és próbálnak előbújni a hátsó nagy örlőfogaim. Úgyhogy valószínűleg ez kavarhatott be nálam délelőtt! Legalábbis mindenki reméli!

A vagány chopper motoros :-DD

Háromnegyed 6-kor ugyan átkerültem az ősökhöz, pontosabban anyuci mellé, itt még fél 8-ig durmoltam. Nagyon vidáman ébredtem, hisz pont a Miki egeres mesém ment a tévében.

Ma nagyon-nagyon meleg volt. Annyira, hogy még a sapka is lekerült a fejemről, és csak egy kardigán melegítette a hátam, bár még erre sem lett volna szükség. A játszón Gabival és Nándival ütöttem el az időt, hintáztunk - még a nagy hintán is! -, homokoztunk. Majd anyucival elszaladtunk az ebédünkért, mert nem mert otthagyni a kispajtikkal, félt, hogy ismét felverem a játszót. A konyhásnénik nagyon bejönnek, ma majdnem berohantam a konyhába, ahova nem szabad. Hazafelé pedig - mivel meg kellett vizsgálnom mindent - anyuci otthagyott Bogival és Nándival, mert rá már vártak. És csodák csodája, nem sírtam. Néha kérdeztem Bogitól, hogy "anya?", aki közölte velem, hogy anyuci hazament, majd jön, és ez most kielégítette a kíváncsiságom. Még Nándival motoroztunk egy nagyot, motorcsere és -szerelés is volt. ;-)

Ebédre már megint csak levesből voltam hajlandó enni, érdekes mód a makarónihoz ma nem fűlt a fogam. De a túró rudihoz igen! :-D

Szundi után elmentünk a játékboltba, ahol ama bizonyos chopper motort találtuk nekem. Meg akarták nézni az ősök, hogy tetszik-e még mindig. Mivel tetszett, így én apucival róttam a köröket a boltban, anyuci pedig gyorsan a pénztárnál megvásárolt nekem egyet Ani mama mikulásának megbízásából. Otthon aztán volt nagy meglepetés, amikor előkerült a csomagtartóból, mert én nem tudtam a boltban, hogy anyuci mit ügyködött. :-P Rápattantam és róttam a köröket. Még meg kell tanulnom használni eme új motort, mivel kicsit nehezebb a váza, mint az eddigi motoromnak, és az emelkedőkre való haladás még nehézségekbe ütközik, de majd holnap edzek rá. :-P Gabival is összefutottam, aki szerette volna kipróbálni a motorom, de nem engedtem, mondván, hogy az "enyém". :-D

Aztán egy kis hiszti után megváltam ismét anyucitól, akit megint elengedtem lazulni. Otthon apucival megtartottuk a soron következő gördeszka órám, néztünk mesét - még mindig Csingiling lázban élek -, és repültünk. ;-) Amikor pedig anyuci megérkezett, le sem lehetett szedni a lábáról, úgy öleltem. ;-)

És úgy néz ki, hogy most léptünk bele a hisztikorszakba igazán, mert eddig nagyon szófogadó kisfiú voltam, és szinte nem is voltak hisztijeim. De mostanában vannak! Kicsik, nagyok egyaránt!!! A kiváltó okok pedig ismeretlenek! Mintha csak úgy kedvtelésből hisztiznék! Az ősök szerint majd kinövöm! Legalábbis remélik!

Mártélyon

Meglepetéssel ma reggel is szolgáltam az ősök számára. Pontosabban hajnalban. Ugyanis fél 6-kor megjelentem az ősök szobájában a párnámmal, és már feküdtem is be közéjük. Anyuci tartott tőle, hogy nem fogok visszaaludni, de nagy mázlijukra fél 8-ig még rátértem az álmok mezejére.

Délelőtt szuper program várt rám. Úgy döntöttek az ősök, kimegyünk Mártélyra, hisz a napsütéses időt ma is ki kell használnunk. Hatalmas szemekkel és hatalmas vigyorral jeleztem az ősöknek amikor megérkeztünk, hogy jó ötlet volt tőlük eme kirándulás. Rögtön rohantam is a Tiszához, egy nagyon hosszú móló segítségével szinte a Tisza közepén találtam magam, ahol iszonyatos mennyiségű kavicsot sikerült bedobálnom a vízbe. Iszonyatos hangos kiáltásokkal jeleztem a horgászoknak, hogy Maczelka Barna megérkezett, ugyanis még visszhangzott is a sikításom. ;-) Az ősök megállapították, hogy víz mellett motorral életveszélyes vagyok, mert egyszer csak gondolok egyet, és már gurulnék is le lejtőn a vízhez. Apuci startolt párszor utánam. :-P Aztán próbáltunk volna sétálni, de nem jutottunk csak egyik kerítéstől a másikig, mert mindig találtam valami izgalmasat a nyaralók bejáratánál. Egy kutyussal olyan szinten megkedveltük egymást, hogy alig tudtunk elszakadni egymástól. Megsimogattam, vigyorogtam neki, ő puszit adott nekem, ráadásul még a motorozásban is haver volt, mert rohant utánam. ;-) A játszóteret is kipróbáltam, hintáztam egy nagyot, majd szemügyre vettem, ahogy egy horgász épp egy hatalmas csukát fogott ki a Tiszából. Jól éreztem magam.

Meglátogattuk Ani mamát és Lacit is, ahol Gömbi kutyus várt, vele is motoroztam egy nagyot. Ebédre nagyon fincsi húslevest kaptam, amit anyuci ölében ülve fogyasztottam el, úgy hogy anyuci etetett, mert nekem csak játszani volt kedvem a kanállal. ;-) Majd jött a fincsi pizza. Majdnem megettem egy fél pizzát. :-O De persze kajálás közben folyamatosan rohangáltam apuci és anyuci között. Ez amolyan fitness-ebéd volt. ;-) Kaptam rengeteg rucit mamától és egy babzsák kutyust is, ami nagy kedvenc lett. Mamával egyeztettek az ősök, hogy milyen karácsonyi ajándéknak örülnék, és azt hiszem - legalábbis az ősök szerint -, egy nagy vágyam fog teljesülni az ünnepek alatt. ;-)

A majdnem kétórás szundim után ismét fogtam magam, és megjelentem a nappaliban a párnámmal, vigyorogva, hogy kialudtam magam. Így egy gyors uzsi után már le is mentünk a friss levegőre, ahol egy gyönyörű kutyusba botlottam, amit muszáj voltam megdögönyözni. Kicsit sem vagyok állatbarát, ugye? :-D Hármasban mentünk le, de anyuci eltűnt, mert megkezdődött az anyuciról való leszakításom. 10 perc sírás után megbékéltem a helyzettel, hogy csak apuci maradt, hisz a koma is megjelent. Miután anyuci visszatért hozzám, elmentünk kerianyuhoz, ahol ismét új nasira tettem szert, mégpedig a szárított almasziromra. Úgy nézett ki, mint a hasábburgonya, így rögtön rábuktam, nagyon finom! És hiszitek vagy nem, de egy befőttes gumival iszonyatosan jól elszórakoztam. De ráleltem a kutakodás során a karácsonyi játékomra is, amire nagyon felcsillant a szemem (puzzle), meg is kaptam egy rövid kipróbálásra, jó lesz.

Este még beiktattunk egy hajvágást, mert már igen csak csövesnek néztem ki, de most már nagyon csini vagyok! ;-) Most viszonylag jól tűrtem a hajvágást, csak kicsit volt pityeregtem.

Vacsira iszonyatos mennyiségű pizzát pusztítottam el, nagyon ízlett. A kis pizzafüggő! ;-) Majd anyuci bepróbálkozott este egy új tejitallal, hááááááááááát ... Maradjunk annyiban, hogy legközelebb nem fog! Nem kellett!!! Semmilyen pohárból, semmilyen formában. Eleve nem voltam éhes, de azért szomjas igen! De a tejital nem kellett, annál inkább a narancslé.

Lefekvéskor pedig iszonyatos hisztiben törtem ki, hogy hogy mertek anyuciék átverni a vacsival. Inni kértem, de semmi nem kellett, csak a vizes flaskám, de az is nyitott állapotban! Kész voltak az ősök tőlem.

Új álmom a chopper

Reggel 7 órakor fogtam magam, és átsétáltam a párnámmal az ősökhöz, hogy megjöttem, szeretnék odabújni közéjük. Majd követeltem a reggeli mesenézést. :-D

A komával ugyanazt az elvet vallottuk ma reggel, vagyis ha süt a nap, akkor ki a friss levegőre! ;-) Nagyon jól éreztük magunkat, együtt ittunk, koccintottunk, motoroztunk, hintáztunk, fogócskáztunk apucival, kisautókat cseréltünk. Aztán elmentünk egy szuper játékboltba, hogy megnézzük, mi az, ami tetszik nekem, mi kerüljön a fa alá decemberben. Háááááát! Rátaláltam egy hiper-szuper járgányra, ami olyan mint egy futóbicikli, ún. chopper. Úgy róttam vele a köröket a boltban, hogy még az eladók is megmosolyogtak. Király járgány! ;-)

Ebédnél volt egy kis hiszti, de anyuci megmentő ötlete, miszerint a virsli sült krumplival mindig nyerő, bejött. Na meg aztán a mogyorókrémes gofri!!! ;-)

A szundit ismét Csingiling-re kezdtem meg, mert ez nagyon megnyugtat. És ismét a szundim befejeztével fogtam magam a párnámmal, és odasétáltam anyucihoz a nappaliba. :-P Még lementünk egy kis sétára, ahol először Danival játszottam, nagyon jókat kacagtam neki, mert vicces pofákat vágott nekem, és még kisautózni is hajlandó volt velem. Majd jött a koma, akivel kicsi a rakást játszottunk, ugyanis meglökött, én fenékre estem, majd ő is. ;-) Durrogtattuk a fehér bogyókat is, habár már minden bokrot "lelegeltünk". :-D

Késő délután pedig befutott hozzánk Kata, Attila, Panka és Máté. Jó kis buli kerekedett. Pankával rajzoltunk, lufit fújtunk, autóztunk, labdáztunk. Én megmutattam az összes gördeszkafigurám is. Máté pedig mindenben asszisztált. Jókat tánciztunk is együtt. ;-)

Puszi hegyek

Hajnal 1! Folyamatos "anya" kérés után, amit hangosan kiabáltam, átjött apuci megnyugtatni, de nem segített a problémámon, nekem anyuci kellett. Jött anyuci, és persze az azonnali csönd. Annyira átöleltem anyucit, hogy azt hitte, nem fog kapni levegőt. Aztán mentem vele a nagyágyba. ;-) De amikor nagyon mélyen álomba merültem, visszakerültem a saját ágyikómba.

Kivételesen ma fél 7-kor ébredtem, ismét "anya" kiáltásokkal hívtam magamhoz anyucit. Délelőtt nagyon szépen eljátszottam hol magamban, hol anyucival. Nagy kedvenc mostanában a lego, és a vonatszettem. Anyuci közben mesét olvasott fel nekem, ma épp a lufikról. :-P

Séta keretében voltunk a postán, ahol anyucit nagyon megleptem. A néniknek, akik egy ablak mögött ültek, folyamatosan küldtem a puszikat kérésükre. Sőt! Még kacsintottam is nekik! Tudom én, hogy kell a csajokat szédíteni! ;-) Aztán jött Gabi koma és a motor és persze a játszótér. Ahol sikerült egy nagyot ordítanom, amikor anyuci 5 percre eltávozott, hogy elmenjen az ebédünkért. Hiába próbálkozott Kata mindennel, semmi nem használt. Anyucit akartam! De ahogy megérkezett a kajával anyuci, már semmi gond nem volt. Hogy ez most anyucinak vagy a kajának köszönhető, nem tudni! ;-) Egyébként mostanában nagyon rá vagyok kattanva az ételhordóra, hisz tudom, hogy abból kapom a finomságokat. Nagyon viccesen nézhetek ki, amikor sétálunk és én viszem az ételhordót, mert aki találkozik velünk, nagyon jót mosolyog a látványon. :-P Pláne, amikor még mondom is hozzá, hogy "kaka", ami nálam egyenlőre a "kaja" szót helyettesíti. ;-)

Ma ismét csak a levesből voltam hajlandó enni, nem volt mit tenni. De legalább az előkét ma is elviseltem a nyakamban anyuci nagy örömére. Aztán jött a Csingiling. Egy szuper mese tündérekről. Annyira rákattantam a bemutatófilmre, hogy apuci megszerezte nekem, és ebéd utáni lazulásként meg is nézhettem. Olyan ámulattal néztem, hogy öröm volt rám nézni. Aztán anyucit odateremtettem a kanapéra, én befészkeltem magam anyuci pocakjára, és meg is kezdtem a szundim a mesenézés közben. ;-)

A délutáni szundimból ismét anyuci ébresztett, hogy most már elég volt a lazsálásban. De ott folytattam, ahol abbahagytam. Vagyis ott folytattam a mesémet, ahol épp bealudtam rajta. Végig is néztem, nagyon tetszett. Majd lementünk Marcsihoz, Katához és Pötyihez, és Artúrhoz, a cicához. Szegény cica! Semmi nyugta nem volt tőlem. Állandóan mentem utána, simogattam, nevettem neki, és próbáltam volna felemelni, de nem bírtam. Mázli, hogy mindezt jól bírta a cicus. ;-) Aztán Pötyivel leültem rajzolni. Anyuci ezt örömmel konstatálta, mert akkor a karácsonyi ajándékom tetszeni fog. :-P A pattogatott kukoricát pedig kanállal ettem a nagy tálból. :-D

Még vásárolni is voltunk, ahol megállapították anyuciék, hogy teljesen őrült vagyok mostanában a bevásárlóközpontokban. Szépen elvagyok én, csak kicsit nyugtalan. Feltérképeztük a játékokat, de anyuciék még mindig csak találgatnak, hogy mi lenne a számomra ideális játék. Ugyanis ami bejön nekem minden mennyiségben, az a labda, a gördeszka és a gitár! Viszont kaptam az új vonatszettemhez egy új kis mozdonyt, otthon rögtön ki is próbáltam, klassz!

A fürcsi gyors volt, mert ismét Csingilinget néztem. ;-) Majd gördeszkás fiúkat. ;-) Majd a szemhéjamat belülről. ;-)

Pörgős buli Noncsival

Háromnegyed 6! A mai ébredési időpontom! ;-) Hiába vitt át anyuci magukhoz, miután jó sokáig kántáltam, hogy "anya", nem akartam visszaaludni. Simogattam anyucit, hogy ne aludjon, így megkezdtük a napot! ;-)

Délelőtt meglátogattuk Kingát és Noncsit, ahol fergeteges pörgős bulit tartottunk. Ugyanis Noncsi és én körbe-körbe forogtunk, pörögtünk ezerrel, majd fenékre huppantunk, de mindeközben még zenéltünk is, mert mind a kettőnknél volt egy-egy rumbatök. Aztán az ebédlőasztalból sátrat varázsolt Kinga, és így kukucsoztam Noncsival, mert nekem aztán nem volt kedvem bemászni a sátorba, hiába hívogatott Noncsi. Néha véletlenül betévedtem, de nem töltöttem ott huzamosabb időt. Versenyben toltuk a babakocsikat is. Aztán jött az ajtós játék. Én az ajtó egyik oldalán, Noncsi az ajtó másik oldalán, én becsuktam, Noncsi kinyitotta, de közben ijesztgettük egymást, és ezerrel vigyorogtunk. A kreativitás határtalan, ha játékról van szó. :-D

Anyuci délben megállapította, hogy leveses lettem. Ugyanis ma is csak levest voltam hajlandó enni. Ma gyümölcsleves volt porondon, és nagyon ízlett. A paprikás krumpli viszont nem kellett. Viszont a jutalom túró rudim megkaptam és egyedül elmajszoltam a fotelban. :-P

Mivel ugye korán keltem, a délutáni alvásom röpke 4 órányira sikerült. Uzsi után még gyorsan leszaladtunk a játszótérre, mert már komahiányom volt. Találkoztam is vele, meg Renivel, egy nálam kicsit idősebb csajszival éésssssss ... Nagyon bejött nekem, kiabáltunk egymásnak, bohóckodott nekem és én ezért hatalmasat nevettem, amikor pedig lecsúszott a csúszdán, odamentem hozzá és átöleltem. :-O Úgy látszik, most jött el az ölelgetős korszakom. Komával együtt ittunk, és folyamatosan koccingattunk egymással. ;-)

Este pedig apucival kettesben maradtam, anyuci kimenőt kapott. Nagyon jól elszórakoztunk, főleg amikor előkerült a mérőszalag. Átmentem Many mesterbe. Még a lépcsőházba is ki kellett mennünk, ahol mindent lemértem, lépcsőt, korlátot, szóval mindent. Még a fürcsit is apucival bonyolítottuk le, anyuci csak a vacsira futott be, és onnantól senki más nem kellett, csak anyuci.

Marcinál

Hajnal 5-kor megtréfáltam az ősöket, mert nagy zokogásba kezdtem, aminek az lett az eredménye, hogy átkerültem az ősök közé, akik titkon remélték, hogy ha közöttük alszok, akkor nem negyed 7-kor fújok ébresztőt, pláne, hogy este is később feküdtem le, de 6 óra 10 perckor kipattant a szememből az álom.

Délelőtt meglátogattuk Ágit és Marcit. Rögtön rástartoltam a gitárra és egy hintalovacska szerű hintára. Nem igazán tetszett, hogy Marci simogatni próbált, toltam el a kezét, nemtetszésemet fejeztem ki. Még a mandarinomból sem akartam neki adni, inkább gyorsan felfaltam, habár Marci nem igazán ugrott rá a mandarinra. Aztán Ági megkínált mazsolával, és édes pofa voltam, mert emlékeztem, hogy honnan vette elő a múltkor és mutogattam is oda, de Ági azóta máshova pakolta. Nem gond, ezt a helyet is megjegyeztem! Aranyos voltam akkor is, amikor megkaptam kistányérban a mazsolát, mert leültem vele az ebédlőasztalhoz, és csak ettem, és ettem, és ettem. :-P Játszottunk még kisautóval is, és könyvet is olvastunk. Gyorsan eltelt az idő.

Ebédnél ismét sokat ettem, de csak levest. Nagyon bejött a húsleves, ez az egyik kedvencem. És kivételesen még az előkét is hagytam, hogy anyuci a nyakamba tegye, nem érdekelt. Majdnem kiettem az egész levesbetétet, nagyon jóllaktam. A zöldborsó főzelék azonban nem jött be. Na majd legközelebb. ;-)

Ismét jó nagyot szundiztam, több mint 3 órát, de anyuci 4 után felébresztett, hogy ideje felkelni. Nagyon nehezemre esett felkelni, de még félálomban is huncutkodtam anyucival. Elvártam ugyanis, hogy masszírozzon. ;-) Délután kipróbáltam a táblakrétáimat és azt a filctollat is, amivel a mágneses táblára lehet rajzolni. Ezek lekötöttek egy kis időre. Ma még legózásra is kapható voltam, habár nekem csak a kisautók és a beleillő kisemberek kellettek. :-P

Egy kis bevásárlást is beiktattunk miután apuci hazaért, csak hogy mozogjak még lefekvés előtt. Úgy megindultam a bevásárlóközpontban, hogy azt hitték az ősök, utol sem tudnak érni. Persze a játékboltba rohantam, a labdákhoz. A labdaimádatom már egy kicsit sok(k) az ősök szerint! :-P

És Gabi koma örülhet, ugyanis megszületett a legújabb szavam, mégpedig az, hogy "Gabi". ;-)

Eltört a gitárom :-(

A biológiai órám nem hajlandó ráállni a késői kelésre, mivel ismét negyed 7-kor fújtam ébresztőt. Anyucit már Lencsi babával a kezemben fogadtam, ugrottam a karjaiba, és mentünk át apucihoz. Ahogy befeküdtem közéjük, mondtam, hogy "anya", mire anyuci válaszolt, majd mondtam, hogy "apa", és apuci is válaszolt. Lehet azért akartam egyébként korán ébredni, hogy én legyek az első, aki apucit felköszönti a szülinapja alkalmából.

A délelőtt ilyenre is, meg olyanra is sikerült. Ma olyan "nem fogadok szót anyucinak" napunk volt ismét. Amíg anyuci olvasott nekem mesét, addig én szépen eljátszottam az autóimmal. Érdekes mód, megvan mind a 10 kisautóm, amiből már pár napja csak 8 volt, aztán fura mód előkerült 1, így lett 9, és ma ismét teljes a készlet. ;-) Aztán lementünk a játszótérre, ahol Gabi komával jól elütöttük az időt. Együtt libikókáztunk, hintáztunk, motoroztunk, sajtos tallért majszoltunk. Anyuci készített rólunk képeket, amiben Kata is asszisztált, mivel a mosolyt az arcunkra ő csalta azzal, hogy anyuci háta mögött fel-le ugrált, mint aki tornázik. :-P

Aztán megeredt egy kicsit az eső, ami hozta magával az én hisztim is. Először az volt a baj, hogy anyuci nem adta oda nekem az ételhordót, hogy vigyem, aztán pedig az nem tetszett, hogy az ő tempójában kell hazamennünk. :-(

DE! Az ebédtől semmi nem vette el a kedvem, és nagyon jót lakmároztam ismét a menza kajából. Úgy látszik, nem is vagyok annyira finnyás! ;-) Aztán apuci is befutott néhány percre, hazahozta a tortáját, amit mi rendeltünk tegnap neki. Nagyon tetszett a tűzijáték a tortán, vigyorogtam ezerrel. Aztán a tortából érdekes mód nem kértem, de minden kis marcipán virágdíszt leettem a tortáról. :-)

Majd jött a 4 órás szundi!!! Anyuci már háromnegyed 5-kor felébresztett, mert attól félt, hogy nem fogok este 10 előtt ágyba kerülni! Majd jött a délutáni program, kerianyu. Sajnos szembesülnöm kellett nála, hogy a legjobb játékom, a gitárom eltört, nem bírta tovább a megpróbáltatásokat, hiszen az elmúlt másfél évben alaposan igénybe volt véve általam. Nagyon szomorú vagyok! De hogy a gitáromat kicsit "felvidítsam", feldíszítettem matricákkal. Aztán jött a hátmasszázs, amit már otthon kezdtünk meg. Ugyanis nagyon szeretem, ha labdával masszírozzák a hátam. ;-) Persze a táncizás és szívószállal való építkezés sem maradt el.

Sikerült egy jó nagyot pancsiznom, új játékként bekaptam a szivacsfiguráimat, majd kiköptem messzire. ;-)

És a késői lefekvés kérdése fel is merült, amitől anyuci tartott, mivel fél 10 után léptem az álmok mezejére. Lehet, hogy holnap későn kelek?

Apucinak pedig a következő verssel szeretnék boldog születésnapot kívánni!

Bartos Erika: Apához

Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!

Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
dolgozóba menni?

Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?

Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!

Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!

Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben!

Paradicsomos húsgombóc :-D

Ma reggel megkegyelmeztem az ősöknek, és csak háromnegyed 7-kor fújtam ébresztőt, habár hajnal 5-kor anyuci hallotta a szobám felől, hogy "anya". ;-)

Anyucinak ma nehéz perceket okoztam azzal, hogy állandóan a gimnasztika labdán akartam tornázni. Ülve ugráltam rajta, a hátamon feküdtem a labdán, hasaltam a labdán, ülve köröztem a labdán. Mindeközben persze anyuci fogott. Persze amikor elfáradt, akkor nemtetszésemnek azért hangot adtam, hogy én még folytatni akarom a murit. Hiába, imádok mozogni, sportolni. ;-)

A mai nap legnagyobb újdonsága, hogy anyuci bepróbálkozott a menza kajával. Mivel anyuci elég válogatós, van olyan kaja, amit nem főz meg. Viszont a bölcsiben nekem nem lesz lehetőségem válogatni. Így ma Kata jóvoltából sikerült olyan kajcsit rendelnünk, amit az oviban, és az iskolában is esznek. A konyhásnénik nagyon aranyosak voltak, mondta anyuci, hogy velük nagyon jóban kell lennem. Félt anyuci egy kicsit attól, hogy a sok fehér köpeny mit vált ki belőlem, nehogy azt higgyem, hogy doktornéninél vagyunk, de annyira figyeltem minden mozdulatukat és láttam, hogy itt kaja van, hogy csak vigyorogtam. Sőt! Még müzliszeletet is kaptam tőlük, ami az ebédemhez járt! Rögtön rá is startoltam! Úgy, ahogy otthon a krumplilevesre és a paradicsomos húsgombócra, anyuci legnagyobb meglepetésére. Abszolút nem volt vita, hogy ez a kaja. ÉLJEN! :-D

A mai nap legjobb pillanata pedig az volt, amikor a ház előtt játszottunk a délutáni sétából megjőve, és összefutottunk Katával, a három és fél éves csajommal. Sőt! Mondhatnám szerelmemnek is, ugyanis odamentem hozzá és hátulról átöleltem!!! Aztán Kata odafordult hozzám és így ölelkeztünk. ;-) Ez azért nagy szó, mert eddig soha nem engedtem meg senkinek, hogy megöleljen, az meg meg sem fordult a fejemben, hogy én öleljek meg valakit. A mai napig! :-P

A Cora-ban is voltak meglepetések, ugyanis nem volt kedvem vásárolni, én rögtön a lovacskámhoz akartam menni, majd a játszóházba. Egyedül szépen bementem, játszottam, néha ránéztem apucira, majd amikor meguntam a játékot, vettem a cipőm, és mentem a fagyishoz tölcsérért és pattogatott kukoricáért. :-D

A nap fényképei pedig az esti fürcsi során születtek meg, mivel rájöttek az ősök, hogy alig van ilyen képem. Hát most bepótolták a hiányt. ;-)

Új szokás a kevés alvás nálunk?

6 óra 8 perc. Az ősök tipegő-topogó tappancsok hangjára lettek figyelmesek, majd egyszer csak megjelentem náluk a párnámmal, és közöltem, hogy "anya". ;-) Lefeküdtem közéjük, majd közöltem, hogy "inni". Kaptam inni, majd közöltem, hogy "anya, anya, anya". Hát szó nem volt visszaalvásról. Jött a szieszta mesefilmnézéssel egybekötve. ;-)

Mivel még mindig nagyon szép napos idő volt, ezért szinte az egész délelőttöt a friss levegőn töltöttük. A játszótéren nagyon jól szórakoztam, hiszen Gabi komával cserélgettük az autóinkat. Persze mindenkinek mindig a másiké kellett. Megajándékoztam egy kisautóval, de miután odaadtam neki, már kellett is. ;-) A kisautókat előszeretettel gurítottuk le a csúszdán is, amin mindig nagyon jókat derültünk. Árpi rollerjére is rástartoltam, mentem vele pár kört apuci segítségével. És persze libikókáztam is. Sajátos pózban szoktam mérleghintázni, mert amikor én vagyok felül, akkor ráhasalok az ülőkére, és olyan mozdulatok csinálok, mint aki úszna. ;-) Sőt! A csavarhúzók is nagy kedvencek voltak!

Apucival még hintát is próbáltunk szerelni, ugyanis volt valaki olyan ügyes, hogy szétszedte a függőpályás hintát. Hozott apuci magával csavarhúzót, és Lacával próbálták helyrehozni a hintát, persze Gabi és az én segítségemmel. Sajna eredménytelenül. Viszont nekem annyira megtetszett a kis koffer, amiben a szerszámok voltak, hogy nem voltam hajlandó kiengedni a kezeimből, hazáig én vittem. Amikor elfáradtam, akkor apuci taxi segítségével. ;-)

Délben ismét hatalmasat alakítottam. Miközben ettem a levesem, láttam, hogy apuci valami klassz dolgot készít. Mégpedig palacsintatésztát. Aztán pedig amikor a gáz mellé állt, már vigyorogtam is ezerrel, mert tudtam, hogy hamarosan fini dolog kerül a pocimba. Alig bírtam magammal, még az etetőszékemben is felálltam és táncoltam, kacagtam, lestem el a palacsintakészítés fortélyait. Amikor pedig elém került, hát úgy tömtem magamba, hogy az ősök azt hitték, megfulladok. ;-)

Sajnos a délutáni alvásom nagyon rövidre sikeredett, csak másfél órát szundiztam. Féltek is az ősök, hogy mi lesz délután, hisz programunk volt. Ani mama és Laci. Persze semmi gond nem volt velem, mert nagyon jól elszórakoztam/elszórakoztattam/elszórakztattak. Vittük a motort, így lehetőségem volt Gömbi kutyussal versenyt futni. Vagyis én motoroztam, ő pedig szaladt mellettem. :-P Aztán kaptam egy hatalmas gimnasztika labdát mamától, amin hatalmasat tornáztam, ugráltam, felváltva mamával. ;-) Rábuktam anyuci levesére, kanállal szépen kiettem az összes sárgarépát, sok lével. :-P De rábuktam a csokis mignon-ra is. Ani mama próbálkozott csokis mazsolával, de ez nem jött be. Hiába, a csoki nem kell. ;-) Kártyáztam is, osztottam a lapokat mindenkinek ezerrel. A legjobb móka mégis az volt, amikor kaptam egy babzsákot. Onnantól kezdve, hogy megkaparintottam, állandóan azzal rohangáltam, lefeküdtem rá, mint egy párnára. Majd a sok megpróbáltatásból elkezdett kiszóródni a sok bab, és csak szóródott, szóródott, szóródott. ;-)

Fürcsire már teljesen KO voltam, elfáradtam, nyügi lettem, senki nem volt jó, csak anyuci. Nagyon rövid fürcsire voltam csak kapható. De a fáradtság elillant, amikor megláttam a gördeszkás fiúkat a tévében. Persze, hogy végignéztem a filmem, és csak utána mondtam be az unalmast.

Éééééééééééssss szépen iszok pohárból!

Vurstliban :-P

Mintha ráéreztem volna, hogy ma hétvége van, így csak háromnegyed 7-kor fújtam ébresztőt. Szólongattam anyucit, aki vette is a lapot, mert jött is értem. Mentünk is gyorsan apucihoz mesefilmeket nézni. :-P

A szokásos szombat délelőtti program ma is megvolt, vagyis piacoztam. Az almás néni már megismer, annyit járunk hozzá. :-D Persze a mandarin sem maradt el, az eladónéni már itt is tudta, hogy a kezembe kell adni a fini gyümimet. Majd apucival játszótereztem, meg persze a komával, akivel le is egyeztettük a délutáni programot. Vurstli.

Ebéd után apucival még játszottunk egy nagyot, épített nekem autópályát és csak úgy gurultak rajta az autók! Majd matricáztunk egyet, bár most inkább az ősökön volt több matrica, mint a matricás könyvemben. ;-) Mondanom sem kell, hogy a 10 kisautómból már csak 8 van, mert sikeresen úgy eldugtam anyuci elől 2-t, hogy nem találjuk. Illetve egy megkerült a minap, amit ma ismét eltüntettem. ;-) A sok mozgástól, játéktól és a sok ebédtől persze leesett a vérnyomásom, így jött is a délutáni szunya, nyitott ablak mellett, mert ma ismét hétágra sütött a nap. Sikerült is több mint 3 órára kivonni magam a forgalomból.

Majd kezdetét vette a délutáni program. Vurstli. Hát mit mondjak! Még költségkímélő üzemmódban űzöm az ipart. Tetszenek a színes fények, tetszik a sok ember, de a játékok ... Először anyucival dodzsemeztem, ami egyedüli játékként bejött. Éljeneztem, hurráztam anyuci ölében. Persze a koma az apukájával ült az autóban, így kergetőztünk! ;-) Aztán trambulinozni szerettem volna, de valami hámot akart rám kötni egy nem igazán kedves bácsi, így erről inkább lemondtam. Na és volt kisvasút! Amíg Gabi koma büszkén "vezette" a mozdonyt, addig én nem voltam hajlandó egyedül beülni a vonatba. Így anyuci kénytelen volt velem beülni a vonat utolsó "vagonjába". Jól néztünk ki! Anyuci is nagyon élvezte;-) Közben persze ezerrel integettem Katának és Lacának. Majd jött apuci, így vele is gyorsan bepattantam a dodzsembe!

A ház előtt Gabival még formabedobóztunk egyet a csatornánál, kiélveztük rendesen a jó időt. Na meg persze együtt ittunk, ami néha köpködésbe fulladt az ősök nagy örömére.

Otthon előkerült egy későbbi alkalomra szánt ajándékom, mert kíváncsiak lettek az ősök, hogy mennyire fog lekötni egy vonatpályaszett. Úgy néz ki, hogy jó játék lesz. Tologattam a vonatomat rendületlenül. ;-)

Fürcsi során új játékot fedeztem fel. Rájöttem, hogy nem csak a csempére és a kád falára tapadnak fel a szivacsjátékok, hanem a hasamra, a fejemre, apuci fejére, apuci mellkasára. ;-)

Matrica és vörös áfonya

Úgy látszik, a biológiai órám nem akar átállni az új időszámításra. Egyszerűen nem tudok későn kelni, mint ahogy ezt ma reggel is bebizonyítottam, ugyanis már 6 órakor mondogattam, hogy "anya". Hát mit mondjak, anyuci nem volt tőlem a legboldogabb.

A koránkelésem okozta fáradtság az egész délelőttre rányomta a bélyegét. Ugyanis semmi nem volt jó, kb. 5 percenként hisztiztem. Pedig minden mókát kipróbáltunk lent anyucival a friss levegőn, azaz pottyoltunk a csatornába hol kavicsot, hol falevelet, hol bogyót - a legjobb formabedobó játék és ráadásul ingyen ;-) -, kosaraztam, motoroztam. Aztán már Gabi komával szemügyre vettük a fűnyíró gépeket, és felmotoroztunk a dombra, ahol sikerült egy testvérpár kosárlabdájára rástartolnom. Szépen ellabdázgattam a nagyokkal, majd fogócskáztam Gabival. ;-) Persze a legjobban a dombról való legurulást élveztem. Esés nélkül, iszonyatos sebességgel. :-D Majd ismét nagy huncutságot követtünk el Gabival, mivel a szépen összesepert faleveleket szétszórtuk. Még meg is fürdőztünk benne. ;-)

Ebédnél ismét nem voltam hajlandó egyedül enni, anyucit kértem, hogy tömje belém a makarónit. Anyuci nem tudja, hogy csak fáradt voltam, vagy nem volt kedvem egyedül enni, de reménykedik, hogy ez nem lesz hosszú távú nálam.

Ma egyébként pohárból próbáltunk inni. Anyuci meg is állapította, hogy ha odafigyelek, akkor nagyon szépen iszok egyedül pohárból, de ha kicsit is figyelmetlen vagyok, az egész pohár tartalma a pólómon landol. :-P

A délután sok mókát hozott magával. Voltam cicát simogatni Katánál és Pötyinél. Olyan finom nyúltam a cicához, hogy öröm volt nézni. Nagyon tetszett a kis jószág. Aztán kerianyunál hatalmasat "tomboltam". Új játékként előkerült a matrica. Kaptam ugyanis állatos matricát, amit egymás után ragasztottam bele a rajzmappámba, aztán az asztalra, az ajtókra, a járólapra és a gitárra. ;-) Rátaláltam a sok-sok szívószálra, amiből építettünk kerianyuval egy nagy szívószálat. :-P Majd kerianyu lábát használtam autópályának, meg a szék karfáját. :-P És megtaláltam a következő kedvenc édességem, mégpedig az aszalt vörös áfonyát. Olyan szinten rárontottam, hogy anyuciék alig bírták elvenni tőlem. Nagyon finom! ;-) Anyuci nagyon örül annak, hogy számomra ezek jelentik a nasit.

Ráálltunk a 6 órai hisztire

Végre-végre-végre sikerült reggel picit továbbaludnom, és 7 órakor ébrednem. Nagyon vidám voltam, anyucit Lencsi babával a kezemben vártam. Az ősök ágyában még jött egy hatalmas szieszta, ahol megnéztem a legújabb kedvenc mesefilmem, a Chuggington-t. Egyébként tudok ám élni, mert mindig nyújtom anyuci felé a lábam, hogy akkor jöhet a lábmasszázs! ;-)

A reggeli porszívózást egy hatalmas séta követett. Annyira sütött a nap, hogy napoztam! Gabi komával együtt mandarinoztunk, majd egy kisautó csere után felmásztunk egy ház lépcsőjén, és a korláton lefelé tologattuk az autókat. Majd sikerült egy félig nyitott zsákra rábukkannunk, ami tele volt száraz falevéllel. Mondanom sem kell, hogy nem sok kellett nekünk, ugyanis alig maradt levél a zsákban, mert két kézzel szórtuk szét. ;-) Nagyon élveztük. Majd megjött Kata és Pötyi, akikkel jót homokoztam.

A nap legjobb poénja az volt, amikor Gabi beejtette az én kisautómat egy kerítés túloldalára. Anyuci és Gabi apukája, Laca abszolút nem látták, hogy hova esett az autóm, így jött az összedolgozás: Laca felmászott a kerítés tetejére, és így irányította anyuci kezét, hogy hol találja az elveszett járművem. :-D De ez még semmi ahhoz képest, ami ezt követően történt. Gabi ugyanis rájött, hogy befér a kerítés rácsain keresztül, és bemászott az elkerített részre. Ezt kihasználva én folyamatosan dobáltam be neki a pöttyös labdát, ő pedig vissza nekem. ;-) Én is próbáltam volna utánamászni, de nekem csak a fejem fért be a rácsok közé. :-P

Hazafele összetalálkoztam egy kislánnyal, akinek görkorcsolya volt a lábán. Rögtön rohantam oda hozzá, és próbáltam levenni a lábáról a kerekes cipőt. ;-) A kislány anyukája mutatta ugyan, hogy nem lehet levenni a lábáról, de én azért alaposan szemügyre vettem. Tuti, hogy hamarosan beújítok én is magamnak egy ilyet. :-P

A sok mozgástól és a napfényes időtől hatalmas étvággyal tértem haza, és rengeteg mennyiségű makarónit pusztítottam el. DE! Csak úgy voltam ma hajlandó enni, ha anyuci etetett. :-O Nem is értette anyuci, hogy ez most miért van, de neki az volt a lényeg, hogy egyek. Jutalomként megkaptam a szokásos túró rudim, amitől meg annyira erőre kaptam, hogy rögtön el is kezdtem a gördeszka tudományom fejleszteni: ráálltam a gördeszkára és csak hajtottam, hajtottam, hajtottam. ;-)

A déli szundim nem vittem túlzásba, röpke másfél óra alvás után megébredtem, aki kicsit rányomta a bélyegét a délutánra. A játszóterezéssel semmi problémám nem volt, hiszen volt lehetőségem élvezni a függőpályás hintát, és persze a régi típusú hintát is. Hatalmas társaság verődött össze, de mindenki nagyon magánkívül volt. Értsd ezalatt, hogy mindenkinek megvolt legalább 1 nagy hisztije a nap során. Nekem erre a hisztire 6 előtt került sor, mégpedig akkor, amikor az utolsó körünket tettünk a ház körül. Megint nem volt jó semmi, így ordítva érkeztem meg a lakásba. Otthon persze mindent elfelejtettem, amikor apuci épített nekem leporellós könyvekből egy szuper autópályát. ;-) És persze akkor sem volt probléma, amikor gördeszkás kisfilmeket néztünk.

Bevezettek az ősök a tutiba :-D

Mivel apuci még mindig itthon van velünk szabadságon, így nagyon szuper programokat tud csinálni kis családom. Mint ahogy ez ma is történt. Délelőtt ellátogattunk a Mars téri piacra, mivel az elképesztő mennyiségű mandarinevésem utánpótlást igényelt. De a legjobb, hogy most a motorom is velem volt, tehát a "saját" lábamon térképezhettem fel a piacot. Mondanom sem kell, hogy úgy viselkedtem, mint egy tekegolyó, ahol a tekebábuk a nénik és bácsik voltak. ;-) Mivel építkezés folyik a piacon, ezt is alaposan szemügyre vettem, hisz volt ott mindenféle munkagép: daru, úthenger, markoló.

Ezt követően pedig utunk a Ligetbe vezetett, egy kis zöldbe. Nagyon jól éreztem magam: labdáztam, "hegyet" másztam, mandarint ettem, huncutkodtam, sétáltam, motoroztam.

Majd az ősök bevezettek a tutiba! ;-) Meglátogattuk a Játékok Kertjét, ami a Ligetben van. Hogy miért is? Hát mert itt van gördeszka pálya. ;-) Mondanom sem kell, hogy ahogy megláttam a gördeszkás fiúkat, már rohantam is oda hozzájuk. Az egyik fiútól még a nagy gördeszkát is megszereztem, és rögtön meg is mutattam, hogy hogyan is kell jól deszkázni. ;-) Kipróbáltam apuci segítségével egy csomó rámpát. Először csak felugrattam rájuk, de aztán lefelé is kipróbáltam a deszkával való gurulást. ;-) A véremben van a gördeszkázás. Anyuciék mondták is, hogy tuti nagy gördeszkás leszek. :-P Miután visszaadtam a fiúknak a gördeszkát, néztem, hogy milyen figurákkal kápráztatnak el engem, amit hangos kiáltásokkal nyomatékosítottam.


A délután is bővelkedett klassz programokban, pláne, miután megaludtam a 3 és fél órámat. Először meglátogattuk a Honvéd téri játszóteret, ahol apucival hintáztam, miközben anyuci a karácsonyi ajándékomat ment felkutatni. Jelentem, sikerrel járt. Aztán szépen végigsétáltam a Kárász utcán, miközben sültkrumplit majszoltam, pörögtem-forogtam, és huncutkodtam ezerrel. Kerianyu is csatlakozott hozzánk, akit folyamatosan krumplival tömtem. :-P

Egy gyors bevásárlásra is kapható voltam, ahol ismét szuper játékot találtam ki magamnak. Hozzávalók: biliárdasztal és egy kisebb focilabda, valamint apuci. Apuci kicsit megemel és a kis labdát gurítom a biliárdasztalon, majd begurítom a lyukba. ;-) Miután ezt meguntam, segítettem anyucinak a bevásárlókocsit elhúzni a pénztárhoz. :-P És nagy mázlimra még elmentünk a kisállatkereskedésbe is, ahol először kerianyut fogtam kézen és vezettem körbe a boltban, majd anyucit. ;-)

Este pedig gördeszkás kisfilmeket néztünk. Iszonyatosan rá vagyok ugyanis kattanva a témára. Láttam, hogy Amerikában 3 éves kisfiúk eszméletlen jól deszkáznak. Én is ilyen ügyes szeretnék lenni. És amilyen kitartással próbálkozom, szerintem sikerülni is fog.

Séta a Vadasparkban

Mivel ma nagyon szépen sütött a nap, nem is lehetett csak kinti programban gondolkodni. Így történt, hogy fogtuk magunkat, és a motoromat, és elmentünk a Vadasparkba. Eme ötletnek nagyon örültem. Olyan gyorsan robogtam be az állatkertbe a motorral, hogy az ősök alig értek utol. Megnéztem minden állatot, próbáltam magamra vonni a figyelmüket. Nagyon édes voltam, mert minden állatot szerettem volna megetetni, főleg a mandarinommal és falevelekkel, illetve meg akartam simogatni. Az ősök szerint én csak ezért “akartam” az állatokhoz jönni. ;-) Az állatetetés sikerrel járt, mert pont etetési idő volt, így az egyik állatgondozó bácsi adott egy fej salátát, hogy dobjam be nyugodtam a vízidisznóknak. Nagyon örültem eme lehetőségnek, de aztán nem lehetett levakarni a bácsiról, mert a többi állatot is szerettem volna továbbetetni. :-D Az állatsimogatás is sikerült, mivel a nyuszisimogatóban simogattam nyuszit, akit még meg is etettem almával. Odamentem hozzá, kivettem az almát az etetőtálkájából, odatettem a szájához és közöltem vele, hogy “ham”. ;-) Persze a kacsákat is megetettem egy kis kenyérrel. De a legnagyobb kedvencek a szurikáták és a tevék voltak. :-P A séta nagyon-nagyon kifárasztott, mert bizony, leginkább a saját lábamon sétáltam, illetve motoroztam, és csak nagyon kevés időre kértem, hogy hadd üljek apuci nyakába egy kis pihire.

Délután nagyon megörültünk egymásnak a komámmal, mentünk is a játszótérre ezerrel. A kisautók nélkülözhetetlen kellékei mostanában a játszózásnak, mivel ezeket szépen tologatom a padon, a függőhinta állványán függőlegesen, a homokozó szélén. Sajnos Niki barátnőm ma úgy gondolta, jó móka lelökni a motoromról, aminek hatalmas sírás lett a vége. Nem tetszett a dolog. Aztán elmentünk kosarazni is, mert nincs játszótér a kosárlabdapalánk meglátogatása nélkül. Majd egyszer csak elszakadt nálam a cérna, és bemutattam apucinak, hogy milyen az, amikor a játszótérről hazáig hisztizek. Nagyon elcsodálkozott rajtam, mert ezt az oldalamat még nem látta.

A nap lecsengéseképp kimentünk a Cora-ba, ahol nagyon büszke voltak rám az ősök, mivel egyedül bementem a játszóházba, és nagyon szépen eljátszottam EGYEDÜL! Csak nagyon ritkán kukucskáltam ki egy lyukon, hogy ott vannak az ősök, és már szaladtam is vissza játszani. Amikor meguntam, akkor pedig elkezdtem felvenni egyedül a cipőm. Az utam a pénzbedobós lovacskámhoz vezetett, amire egyedül szálltam fel, egyedül dobtam be az érmét a helyére és egyedül nyomtam meg a start gombot. Majd élveztem a paci hintázását. ;-)

És megszületett anyuci újabb kedvenc képe, amit a reggeli huncutkodás közben készített rólam.

Lufibuli

A mai nap olyan “nem fogadok szót” nap volt. Legalábbis délelőtt. Nem tudni mi volt a baj – lehet, hogy a negyed 7-es ébredés -, de semmi nem volt jó, illetve átmentem szelektíven hallóba, és nem fogadtam szót. Csak nagy nehezen sikerült megreggeliznem is, de bezzeg utána a mandarinevésnél már semmi probléma nem volt. 6 darab mandarint pusztítottam el. Édes pofa voltam, mert amikor elfogyott, mentem a konyhába az utánpótlásért. Legutoljára már 2 mandarinnal a kezemben érkeztem meg a nappaliba, amit eldugtam a hátam mögé. Amikor apuci rákérdezett, hogy mi van a kezemben, elővettem mind a kettőt, és éljenezve mutattam neki a megszerzett szajrét. ;-)

A játszótéren a kishaverokkal rástartoltunk a fini sajtostallérra, amit kerianyu csinált nekem. Ment ám a zaba. Meg persze a kisautózás. Mindenki kicserélte a saját autóját a haver autójára, így mindenki nagyon elégedetten tolta a padon az új szerzeményt. :-D Lili barátosném futott utánam, amin jót mosolyogtak az ősök, hogy már most futnak utánam a csajok, és amikor beért, úgy otthagytam, hogy öröm volt nézni. Engem nem lehet könnyen megkapni! ;-)

Aztán nagyon mérges lett anyuci, mert apucival betértünk egy kisboltba, feltankoltunk mandarinnal, ahol kiköveteltem a nyalókát. Amivel semmi baj nem lett volna, ha nem ebéd előtt eszem meg. Ráadásul úgy, hogy mindenem ragadt tőle, a szám, az egész arcom, a kabátom, a kezem. Upsz! :-P

Délután vendégeink voltak, Marcsi, Kata és Pötyi, alias Kriszti. Hatalmas buli kerekedett. Apuci volt az óvóbácsink. És a bokszzsák. Ugyanis amikor ráleltünk a hosszú lufikra, akkor ezt kardként használtuk, és apucit egyszerre ütöttük hárman. Majd jött Marcsi és az anyuci bokszzsák. Aztán mindenki próbált lufit fújni, most a kerek lufik voltak porondon. Apuci azzal szórakoztatott bennünket, hogy felfújta a lufit, majd elengedte, ami össze-visszaszállt, és fura hangokat adott ki. Jó kis muri volt. Előkerült a gördeszka is, így apuci mindenkit “megfuttatott” a gördeszkán. :-P Anyuci csinált fini gofrit, amit nem voltam hajlandó megkóstolni, annál inkább a mandarint. Kata annyira bejött nekem, hogy amikor kiment a szobámból, rögtön mentem utána, és húztam vissza a szobába. Együtt nem igazán játszottunk, kivéve, amikor zenéltünk, de Katának muszáj volt mellettem lennie. :-D Amikor pedig elmentek, akkor a lépcsőházban szerenádot adtam nekik búcsúzóul. Szájharmónikáztam nekik. ;-)

Egy pár szó rólam és az édességekről. Abszolút nem vagyok édesszájú. Inkább sós. Az édes süteményekből esetleg egy falatnyit vagyok hajlandó enni, csokit pedig abszolút nem eszek. Anyuciék kínálnak vele, tehát nem vagyok eltiltva tőle, de valahogy nem kell. A legnagyobb édesség nálam a túró rudi. Édességként nálam a mazsola, a mandarin, az alma, a kukoricapehely szolgál. És a sajtos tallér és a pattogatott kukorica. ;-)