Mindennapok

A bölcsiben mindig megkapom, hogy egy hatalmas színész Barna. Iszonyatosan szeret szerepelni, bohóckodni. Ilyen téren nem tudom kire ütött, mert én pl. nagyon lámpalázas vagyok, és nem szeretem plénum előtt produkálni magam. Apucival kicsit más a helyzet. Őt nem zavarja a közönség, régebben sokat volt középpontban.

Újra tombol - erőteljesen - a gördeszkaláz. A minap Editnél kinyomtattak - imádja, amikor a nyomtatóból nekivaló dolgok jönnek elő, pl. verdás, toy storys vagy vonatos kifestők - egy pár fekete-fehér fotót a kedvenc gördeszkás fiúiról. Na, másnapra készítettem színes posztereket, amik most az ajtaját díszitik. Amikor felfedezte őket a bölcsiből hazaérvén, teljesen extázis volt. Rögtön el is kezdte mesélni, hogy kik vannak a képen, és hogy milyen színűek a gördeszkák. Nagyon pici dolgok is hatalmas boldogságot tudnak nála eredményezni! Ma reggel pl. még a bölcsibe is az egyik poszter társaságában ment és büszkén mutatta Marcsinak.

Nagyon szépen ragoz. Már felszólító módban is. A mondatai is egyre összeszedettebbek. A kedvenc szava most jelen pillanatban a "jaj!". Bármit csinál, az mindig "jaj"-jal kezdődik és végződik. :-D

És lassan állandó vendégei leszünk Gizi néninek és Laci bácsinak a 8. emeleten. Ma is eszébe jutott Barnának a cica, és rögtön rohant is cipőt venni, hogy akkor megyünk cicalesbe. Szegény cica! Ma kemény megpróbáltatásokon ment keresztül! Barna ugyanis először megsimogatta, megcirógatta, dumált neki, aztán pedig rendesen megkergette. Teljesen otthon érzi magát a kedves ismerősöknél, abszolút nem fél.

Az idei első strandolásunk

Mi volt a legjobb gyereknapi program? Hát a vásárhelyi strand meglátogatása.

Barna először azt mondta, hogy nincs kedve strandra menni - az "igen" szócska még mindig hiányzik a szótárából -, de amikor meglátta, hogy melyik táskába pakolunk és miket, akkor rögtön izgatott lett, egyedül felvette a szandálját és már indult is.

Ahogy megérkeztünk, úgy kiugrott a kocsiból, hogy alig tudtuk utolérni. Az átöltözést már nem is részletezném, mert rögtön a vízben volt. Hason úszott, háton úszott, ugrált ki-be a vízbe/vízből, csúszdázott ezerrel a gyerek élménymedencében. Ment a nagy támadás is, mivel a vízipiszoly és vízipuska elengedhetetlen feltétele a fürcsinek. Teljesen másképp viselkedett, mint tavaly. Igazi kis vízipocok lett.

Az ebéddel sem volt gond, rengeteget evett, hisz a friss levegő, a sok úszás meghozta az étvágyat. Jó étvággyal falatozta a sült krumplit, rántott húst, palacsintát és minifánkot. Tavaly ugye ez még kicsit gondot jelentett, mert még nem volt hajlandó rágni, és nem sok mindent volt hajlandó megenni. Ez ma már nem jelent problémát.

Annál inkább nehezebb volt viszont az alvás. Tavaly elfáradt, aludt. Ma nem. Először lefeküdt szépen, aztán viszont közölte, hogy nem alszik. Tény, hogy reggel későn kelt - fél nyolckor -, és tisztában is voltunk vele, hogy 2-nél hamarabb nem fog elaludni. De egyszerűen nem volt hajlandó lefeküdni. Csak hisztizett. Ennek eredményeképp hazaindultunk. Persze, hogy az autóban rögtön elaludt. Kicsit sem volt ám fáradt. Á, dehogy. És hogy miért nem hagytuk rá Barnára az alvást? Hát mert napirend téren nem ismerek lehetetlent. Ha alvás idő van, akkor alvás van. Kicsit szigorúnak tűnik, de Barna tudja, mi a rend, és igényli is az állandósságot.

Kis habteste gyönyörű barna lett, mi meg jó pirosak. :-D

Este pedig sor került az apucival való pancsizásra is. Ismét úszott a fürdőszoba. Mint mindig.

Az én kis színészem

Már reggel megkezdte szereplését kiskoma. A reggeli mese (Liza) arról szólt, hogy egy kislány elment cipőt venni, és végül egy gumicsizma mellett döntött. Na, jött is az ötlet, hogy akkor ő most szeretné felvenni az övét. Kérés teljesítve. Így jól mutatott az új, Ani mamától kapott verdás pizsamában és gumicsizmában. Majd jött a fényképezőgépnek való pózolás és bohóckodás.

Gyereknap lévén jött a dilemma, hogy mit is kapjon Barna. Gyorsan megoldódott a kérdés. A bölcsiben a családi délutánon nagyon megszerette a horgászós játékot, így egyik ajándék egy horgász felszerelés volt. Nagy ho-ho-ho-horgász lett belőle. :-P Persze a nagy buborékfújó sem maradhatott el. De mást nem kért a játékboltban. De aztán! Elmentünk egy műszaki áruházba, ahonnan kapott egy mikrofont. Ugyanis erre is nagyon rákattant a minap. Eddig ökölbe szorította a kezét, és ebbe énekelt, de most már van saját mikrofonja. Volt ám boldogság otthon, amikor apuci a számítógéphez csatlakoztatta az új "játékot", és megszólalt benne Barna hangja. Innentől kezdve nyomta szüntelenül a műsort. Énekelt, nevetett, dumált. Biztos örültek nekünk a szomszédok. Az tetszett neki a legjobban, amikor visszhangzott a hangja, amiben apuci volt a segédje, mint egy hangmérnök. Nagyon jó kis bulit kreáltunk fürcsi előtt. Lassan azon fogom észrevenni magam, hogy egy tehetségkutató műsorban fogom látni az én kis művészemet, és küldöm neki az sms-eket. :-D

És ma kedvezve volt a művész úrnak, mert kapott nyalókát. Nincs olyan nap, hogy ne nézné meg a telefonomban azt a képét, ahol zöld lett a nyelve a nyalókától. Azóta semmi mást nem hallok, csak hogy "nyalóka".

Étvággyal sincs gond, a mai szereplés nagyon kifárasztotta, így vacsorára megjött az étvágy, kakaóscsiga, milánói makaróni - csak és kizárólag hús hússal fogyott -, és még egy kis zsömle. :-D Kifinomult egy ízlése van.

És végre megszületett! Együtt fürödtünk este. Eddig ilyenre nem volt példa, mert nem volt kedve hozzá, de ma fogta magát és bemászott hozzám a kádba. Jót pancsiztunk együtt. Mondanom sem kell, hogy úszott a fürdőszoba, mert rengeteget mókáztunk. Nem is akart elengedni a kádból. Holnap apuci lesz soron. :-D

Továbbá esténként már nem csak mi adunk Barnának jó éjt puszit, hanem mi is kapunk tőle. Egyre több puszit osztogat nekünk. Imádjuk ezeket a pillanatokat!

A hét eseményei

A héten sem sikerült unatkoznunk. Volt mindenfajta program.

Szerdán pl. csoportfényképezésre került sor a bölcsiben. Már láttam is a végeredményt, Barna szépen ült az első sorban, néha belenézett a kamerába, néha csak mellé. De jól viselte a fotózást. Itthon nagyon tud nekem pózolni. Aztán pedig elveszi tőlem a gépet, és ő készít szuperebbnél szuperebb fotókat.

Csütörtökön családi délután volt a bölcsiben, ahol szuperül éreztük magukat. Barna mindenféle jót csinált: gipszfigurákat festett, gyurmázott, hintázott, labdázott, vattacukrot evett. Tombola is volt, ahol Barna legnagyobb mázlijára szinte csak labdákkal gazdagodott a játékkollekciója.

Részt vett egy rajzversenyen is, amit apuci cége hirdetett meg. Egy nagyon szép "festményt" készített erre a célra.

És egyéb más dolgok. Étvágy téren jól haladunk. Mindent megeszik a bölcsiben - tojás, máj, főzelék, egyre megy -. Itthon is nagyon jó étvággyal lakmározik, lassan le kell zárni a hűtőt, mert önkiszolgáló lesz a drágám. Nagy kedvence lett a rántott hús, csemege uborkával. Egyébként most épp azon korszakát éli, hogy húst hússal. És még mindig nagy fagyis. Komoly harcot kell vele vívnom, hogy nekem is jusson a tölcséres fagyiból.

Nagyon sok fejlődés tapasztalható például beszéd és gondolkodás terén is. Nagyon szépen beszél, szinte folyamatosan, ha olyanja van. A bölcsiben persze még mindig halandzsázik többnyire. Felismeri a színeket, és számol kettőig, hisz ő 2 éves.

A legaranyosabb párbeszéd Barna és köztem:
Anya: Hogy hívják papát?
Barna (mérgesen és értetlenül rám nézve): Papa. :-P

Mozgásban is rengeteg fejlődés vehető észre. Egyre szebben fut, érdekli a biciklizés - még a kedvenc matracán és hanyatt fekszik, felemeli a lábát gyertyaállásba és biciklizik -, imád fogócskázni, és "repülni".

A bölcsit továbbra is imádja, sírás van, ha haza kell jönnie. Nagyon szereti a kispajtikat, itthon mindig elmeséli, hogy mit csinált, kivel játszott. És felsorolja a gondozónőket és a cimbiket. Nagy kedvence és szerelme most épp Zsófi, egy gyönyörű szőke kislány.

Hídivásárban

Immáron harmadik alkalommal vesz részt Barnus a hídivásárban. Kicsit nosztalgiáztunk. Visszaemlékeztünk, hogy első alkalommal még kenguruban látogatott el a vásárba, tavaly babakocsiban ülve, a vásárfiaként kapott csörgővel utat törve. Ma apuci nyakában, illetve velem kézenfogva. Hisz már nagylegény. :-D Nagy szerencsénk volt, mert mindenféle műsor részesévé váltunk. Láttunk ugyanis gólyalábon zenélő művészeket, mazsoretteket, régi kornak megfelelő ruhában katonai felvonulást, zenekart. Teljesen odáig volt, meg vissza kiskoma. Persze a Tiszát is rendesen szemügyre vette, pláne, hogy rengeteg kajakos volt a vízen. Mindig szólt, hogy mit szeretne megnézni. Az egyik játékárusnál elég sok időt töltöttünk, mivel az eladónéninek minden játékot meg kellett neki mutatnia, mi hogy működik. Persze kapott vásárfiát kerianyutól, mégpedig 2 pici nemezgolyót - mi mást !!! -, és egy csörgődobot. - A leginkább ugyanis a régi zeneszerszámokat kínálók kötötték le. Imádta a furulya és a dob hangját. - Találkoztunk Nagy Natáliával is, akitől már van két dedikált könyve Barnának, és most gazdagabb lett két dedikált cd-vel is.

Persze a kaja sem maradhatott el. Megette Barnus teljesen egyedül élete első gombóc citromfagyiját. Nagyon édesen nyalta. - A végén azért apuci nyaka is részesült egy kis fagyiban. - Boldog volt nagyon. Aztán jött a mi régi nagy kedvencünk, a jégkása. Hát, ez is nagy sikert aratott.

Este volt hajvágás is, iszonyatos nagy sírással egybekötve. Még mindig. Nagyon klassz nyári frizurát varázsolt apuci Barna fejére. Értsd ezalatt, hogy kopasz lett. Pontosabb kb. 3 mm-es lett a frizurája. De annyira édes kis kerek feje van, iszonyatosan vagány lett. Kis gombóc. :-P

A mai kedvenc képeink a mi kis bohócunkról és rockgitárosunkról:

Kakaóscsiga és fagyi

Az én pici drága fiam kakaóscsiga és fagyifüggő lett. Reggelente, amikor megyek a pékségbe, közli, hogy "csiga". Néha délután a játszótéren eszébe jut, és mondja, "anya, csiga, hamm". Ilyenkor nincs menekvés, valahonnan kakaóscsigát kell keríteni. A másik nagy kedvenc a fagyi lett. Nem kell már csak az üres tölcsér. Csak az, amelyikben van nyalnivaló is. De a jégkrém is gyorsan a poci mélyén landol. Tegnap pl. két falatot hagyott a jégkrémből. :-D És olyan édesen tudja mondani, hogy "fagyi".

És nagy ritkán - évente kb. 2 alkalommal - meghallgatom azon kérését, hogy nyalókát szeretne. Ma eljött az első alkalom. Nagyon örült neki. Azt már nem részletezném, hogy a keze, a szája, a pólója, vagyis majdnem mindene tiszta ragacs volt a nyalóka evés végére. De hát kit érdekel? Nagyon tetszett neki egyébként, hogy zöld lett a nyelve a nyalókázástól. :-P

Aztán vannak néha olyan megmozdulásai Barnának, amitől teljesen el tudunk lágyulni. Tegnap reggel pl. indultunk a bölcsibe. Közölte apucival, hogy "bölcsibe megyek", dobott neki egy puszit, integetett és már indultunk is. :-D Amikor érte megyek, akkor pedig mondja nekem, hogy "bölcsibe mentem, anya dolgozott". :-D

És saját maga választja ki a ruháit, hogy mit szeretne felvenni. Kicsit korán kezdi, nem? Ő dönti el, hogy melyik cipőben és melyik sapkában szeretne útnak indulni. :-D

Nagyon szeret mostanában autózni. Ugye a jó idő beálltával biciklizünk, és egyre kevesebbet használjuk az autót. De Barna néha közli, hogy "autózás". Régebben amennyire nem viselte jól az autózást, most annyira imádja. Tudja, hogy tuti helyre viszi az autó a popóját.

A mozgásfejlődése pedig hihetetlen. Eddig segítséggel tudott csak a mászóvárba felmászni - függőleges létra -, most már simán egyedül, segítség nélkül. A legmagasabb mászóka sem akadály, alig tudom leimádkozni a magaslatokról.

És még mindig - sőt!!! -, egyre jobba Bogyó és Babóca függő. A bölcsiből hazajövet azonnal a könyvért megy, és elolvassuk. Ma kerianyu jóvoltából gazdagodott a Bogyó könyvállományunk, így holnap új mesék várnak manócskánkra.

Ismét cirkuszi élmény

Ismét cirkusz látogatott el hozzánk, Szegedre. Most épp a Magyar Nemzeti Cirkusz. Így egyből adódott a ma esti szupi program, cirkuszlátogatás. Ez ugye már a második cirkuszi élménye Barnának - apucival azon poénkodtunk, hogy a 2 éve alatt többször volt már cirkuszban, mint mi eddigi életünkben -, az első alkalommal nagyon tetszett neki. Féltünk most is egy kicsit azért, hogy hogyan fogja viselni, de ismét le a kalappal előtte. De hogy tisztázzuk a helyzetet, a cirkuszi élmény szükséges kellékei: anyuci öle, apuci öle, egy külön szék Barnusnak, hatalmas adag pattogatott kukorica és a kedvenc teája. :-P

A műsor fantasztikus volt. Volt lélegzetelállító produkció a halálkeréken - tátott szájjal figyelte velem együtt -, motorozás egy hatalmas halálgömbben - ismét tátott száj és magyarázás -, volt bohóc - kacagott a poénokon -, egy szuperjó kutyarevü - ez volt a nagy kedvenc -, bravúros görkorcsolya szám - mondjam? imádta! -, hullahopp karikás előadás - rögtön feállt, hogy akkor megy a porondra és kéri a karikát -, trambulinos mutatványok - teljesen kész volt tőle -,tevék, lovak, és elefánt. A végére elfáradt, voltak holtpontjai, amihez még az idő is hozzájárult, de nagyon élvezte. Ismét klassz élménnyel gazdagodott.

A bölcsiben minden rendben. Eszik, egyre többet és egyre többfélét. Már majdnem minden kispajti nevét tudja. Reggelente a cipőskosárnál elmondja, hogy melyik kié. Nagyon édesen tudja mondani Noel nevét. A bölcsis jelekkel is haladunk, minden napra jut egy új szó. Viszont érdekes, hogy amíg velem szépen beszél, a bölcsiben többnyire halandzsázik. Ki érti ezt?

Értelem és érzelem

Ha össze akarnám foglalni a napjait Barnának, akkor kb. ennyit mondhatnék: eszik, alszik, játszik, dumál. :-D

Játék. Egyre több játék érdekli. A játszótéren - ha van kedve, szépen homokozik. Végre sikerül egymaga felmásznia a mászóvárba - függőleges létrán elég nehéz a magasba törni -, és a motoros hintára is képes egyedül felülni. Teljesen önálló. Persze a legnagyobb játék a buborékkergetés. Ma mezítláb rohangált a játszótéren a többi kispajtival, kergették a bubikat, amiket apuci egy hatalmas bubifújó segítségével hozott létre, fogócskáztak.

Itthon is valami tündérien tud játszani. Hol egyedül, hol velünk. A rajzolás mostanában mindennapos, rengeteg új képpel kápráztat el bennünket. Egyre érdeklődőbb a könyvek iránt is, folyamatosan meséli, hogy mit lát, mi történik a könyvben. Egyébként mióta megkapta élete első - de azt hiszen nem utolsó - Bogyó és Babóca könyvét, azóta ez a nagy kedvenc. Még aludni is ezzel megy. Ha mesét néztünk, az is folyamatosan tolmácsolja. Néha már előre mondja, hogy mi fog történni. Kirakóban is egyre ügyesebb.

Kaja. Bebizonyosodott, hogy friss levegőn mindig jobban fogy az étel, hisz a sok mozgástól megéhezik Barnus. Ani mamánál és Lacinál hatalmas zabálásba kezdett, először palacsinta, aztán egy kis húsi kenyérrel, majd egy kis fagyi. Mert bizony, nagy fagyirajongó lett Barnából. Legyen az pálcikás, vagy tölcséres fagyi, mehet a pocakba.

Duma. Valami fantasztikus részese lenni annak, ahogy egy pici elme kezd kinyílni. Napról-napra okosabb. Rengeteget fejlődik néha még óráról-órára is. Végre elkezdték érdekelni a mondókák, tanulgatjuk is őket szépen. Megtanulta az egész család keresztnevét: Edit - kerianyu neve szinte az első szavak között szerepelt -, Ildi (én), Krisztián - bár ezzel rendesen küzd, ma pl. CIA lett apuci nevéből -, Józsi (papa), Juci (mama), Ani (mama), Laci (Ani barátja). Irtó édes, ahogy a nevükön szólítja az embereket. Nem sok hiányzik, hogy elszámoljunk 3-ig, azt, hogy kettő éves, gyönyörűen mondja és mutatja. Nagyon szépen és érthetően beszél, most már lassan szinte mindent. Most már nagyon kell vigyázni, hogy mit mondunk előtte.

Érzelem. Nagyon tudja szeretni az embereket, nagyon tud ölelni és most már hajlandó puszit is adni. Egyre gyakrabban.

Hétköznapok

Azt kell, hogy mondjam, napról-napra egyre jobban fejlődik Barna. A bölcsiben hihetetlen jól érzi magát, nagyokat játszik, nagyokat eszik (!) - a salátafőzelék a kedvence, azt mindig megeszi, és jó nagy tányérral -, és nagyokat alszik. Ő a csoport mormotája. :-P Reggelente semmi sírás, sőt, rohan be a csoportszobába. Ez a pillanat is eljött. Haza pedig alig tudom hazacsábítani. A bölcsinek köszönhetően nagyon önálló is lett. Most már csak és kizárólag egyedül eszik. Próbál öltözködni is, kisebb-nagyobb sikerrel. És nagyon szépen eljátszik egyedül is, ha kell.

Újabban a zenélés mellett nagy szerephez jutott a rajzolás. Szinte minden nap 1-2 képpel elkápráztat bennünket Barnus. Kezdi nagyon szépen megkülönböztetni a színeket, a kéket már biztosra tudja. És most már nem csak úgy a nagy világba rajzol, hanem meg is mondja, hogy mi készül, mit rajzol. :-D

Most már tényleg eljutottunk abba a fázisba, hogy bármit mondunk, utánunk mondja. Mostantól nagyon vigyázni kell, hogy mi hagyja el a szánkat. Most épp tanuljuk a családtagok neveit. Apa nevét - néha vicces formákban - kis nehézségek árán, de sikerül kimondani. De este - azt hittem, megzabálom - kimondta az én nevem is, hogy "Ildi". Nagyon örült neki ő is. Még Ani mama nevét is sikerült megtanulnunk, de Jutka mama és Józsi papa egyenlőre csak mama és papa. ;-D Az, hogy hány éves, már régóta gyönyörűen mutatja büszkén. Most épp a lakcímünk megtanulásával próbálkozunk.

Szobatisztaság téren haladunk is, meg nem is. Nagyon élvezi a kisgatyás viseletet, esténként nagyon várja, hogy a pelus lekerüljön róla, és jöjjön a Buzz-os gatyó. Mindig mondjuk neki, hogy szóljon ha pisilnie, vagy kakilnia kell. Hát! Van, amikor száraz marad a gatyó, van, hogy becsurog, vagy épp mint ma, kaki is kerül a gatyeszba. DE! Ennek köszönhetően megszületett, hogy amikor apuci ráültette a kakis eset után a wc-re, belepisilt. És nagyon tetszett neki! Remélhetőleg ez elindít valamit! Egyébként most már érdekli a szobatisztaság kérdése, tudja, hogy ki kell törölni a popóját, ha kész van, és le kell húzni a wc-t! A wc-szűkítő tényleg bejött neki, pláne, hogy mindig végignézzük rajta a dinókat! ;-D

Kaja téren is változás van. A bölcsibe már nem viszek neki kajcsit, hisz van uzsi. Eszi, nem eszi. Ez van. Nasi nincs délután, csak esetleg gyümölcs. Ennek köszönhető, hogy vacsira nagyon szépen eszik - néha 2 zsömle is lecsúszik a pocakba szalámival ! -, és a kakaót is mind megissza. Éljen!

És ami a szívemnek nagyon kedves, amikor úgy alszik el, hogy odabújik hozzám, a fejét a fejemhez támasztja, nagyon halkan suttogja, hogy "anya", és amikor én visszasuttogom neki, hogy "Barna", akkor kacag egyet és alszik. :-D

Cicamánia

Visszatért minden a régi kerékvágásba. Barna dolgozik, vagyis visszatért a bölcsibe, anyuci szintén dolgozik. Reggel nagyon féltem, hogy sírni fog a bölcsiben az elváláskor, hisz több mint egy hete itthon van, de kár volt aggódnom. Ahogy levetkőztünk, már rohant is a csoportszobába, Dante komájához. Se puszi, se pá. :-D Egész nap szépen elvolt, mintha nem is maradt volna neki ki az elmúlt hét. Ebédelni is szépen ebédelt, nagyot aludt. És persze nagyon örült, amikor találkoztunk.

Voltunk ma cicalesben is. A volt csoporttársam kedves szülei (Gizi néni és Laci bácsi) megengedték, hogy cicalesbe menjünk hozzájuk. Egy nagyon szép sziámi cicájuk van, aki nagyon bejött Barnusnak. Rögtön felmászott hozzá az ágyba, simogatta, becézgette, hívta játszani. Rátalált egy kislabdára is, amit dobált a cicának, a cica pedig elkapta, ha épp kedve volt hozzá. Jól szórakozott. És abszolút nem ijedt meg az új környezettől, emberektől. Nagyon otthon érezte magát. :-D A cicamánia annyira tombol, hogy az esti fürcsinél is cicákat kellett rajzolni a csempére és a kád falára. Cicahegyek voltak a fürdőszobában. :-P

A nagyobb áruházakban új kedvenc lépett a gördeszka - apuci is lassan profi gördeszkás lesz a sok gyakorlás miatt - és a motor mellé, mégpedig a hinta. A kerti hintának van egy kicsi változata, ami teljesen az ő mérete. Ki sem lehet robbantani belőle. Annyira tetszik neki, hogy még el is fekszik benne. Majdnem elaludt ma benne a nagy hintázások közepette. :-D

Valamint profi vetkőztető az én drágám. Meglátogattuk egy rövid időre Katát és Pötyit, akik épp fürödni készültek. Barna simán odament Katához, és segített neki levetni a harisnyáját. Húzta-vonta Katáról, Kata pedig nagyon segítőkész volt benne.

Pá-pá trambulin, helló "pumpa"

Ma fájó búcsút vett Barnusunk a trambulintól, mert visszaadtuk jogos gazdájának, Eriknek. Pici fiunk nagyon szomorú volt, de kreatív szülők lévén rögtön sikerült orvosolni a helyzetet. Vettünk egy kétszemélyes felfújható ágyat, ami mint kiderült, sokkal jobb "pumpa" kismanónk szavaival élve, mint a trambulin. Nagyobb, jobban lehet rajta ugrálni, csúszdaként is funkcionál. Ráadásul mivel könnyű, fel tudja emelni/állítani, be tud bújni alá. Ha pedig a falnak van támasztva, akkor nekirohan, és már dől is a pumpa a földre, és indulhat a buli. ;-D

Mai vicces húzása: apuci kivitte a szemetet, Barna kiabált utána, de apuci közölte vele, hogy csak akkor jöhet ki utána, ha vesz fel cipőt. Eleget is tett a kérésnek! Csak épp nem a saját cipője került a lábára, hanem az enyém. Jól nézett ki női cipőben! :-D

Újabban nagy fornetti rajongó lett. A barackos most a nagy kedvenc. Vettünk mirelit fornettit, amit itthon kisütünk, és forrón be is kajálunk belőle. Kismanónk, ahogy megszerzi a nagy tálat, már ül is le vele, és addig nem hagyja abba a zabát, amíg hatalmas pocakja nem lesz. :-D

És dumál. És kérdez: "mi ez?", "miért?".

Óvodalesben

Úgy jött ki a lépés, hogy a leendő óvodánkban családi napot tartottak, ahova mi is betévedtünk. Volt ott minden jó, pónisimogatás, pónilovaglás, ugrálóvárak, trambulin, arcfestés, görkorcsolyázás. Kismanónk nem igazán találta a helyét, minden és ugyanakkor semmi sem érdekelte. Ugrálóvárazni akart, de a végén elment a kedve. Megnéztük a pónikat, de most nem volt hozzájuk kedve. Annál inkább a vattacukor evéshez. Hát! Mindenki szép színes és ragacsos lett a végére! ;-) Ezt követően azonban hatalmas focibajnokságot tartott apucival és Attilával, egy új kis haverral (Attila 10 éves egyébként). Az óvodalátogatás során rájöttem, hogy mennyire kicsi még az én kis drágám. Nem azt mondom, hogy elveszett volt - hisz nagyon talpraesett -, hanem ... kicsi. Nem is baj, hogy csak három és fél évesen, jövő szeptemberben fogja az óvodát kezdeni.

Régen voltunk már hárman a gyümölcspiacon, így ma ez is klassz program volt. Nézelődött is rendesen kiskoma, majd egy hatalmas kosár finom friss gyümölccsel tértünk haza. Mielőtt azonban elindulhattunk volna a piacra, hatalmasat nevettünk neki, ugyanis valahogy sikerült magát bepréselnie a kosárba. ;-D

Próbáljuk tanulgatni, hogy kit hogy hívnak. Apuci nevével szokott próbálkozni, jópofa hangzású szavak hagyják el ilyenkor Barnusunk száját. Néha elég jól hasonlít a Krisztiánra. :-D Továbbá tanuljuk az úttesten való áthaladás szabályait is, amiben nagyon ügyes. Most már megérti, hogy meg kell állni a zebránál, szét kell nézni, és csak akkor szabad elindulni, ha nem jön autó.

A sok gördeszkás film nézése közben néha előkerültek vicces videók is, ahol cicák vannak. Ezektől teljesen kész van kismanónk! Iszonyatosan jók mosolyog ezeken a kisfilmeken, érti a poénokat. :-P

És hogy együtt voltunk a héten, nagyon-nagyon anyás lett! Csak anya kell!

Újdonságok

Mostanában, ha Barna eltűnik a lakásban, akkor szinte rögtön rájövök, hogy hol kell keresnem. A mellékhelyiségben. Bizony-bizony! Mióta kiválasztotta a dinós wc-szűkítőjét, többször bemegy saját maga a mellékhelyiségbe, felteszi a szűkítőt a helyére, és próbálja letolni a nadrágját. Ekkor jövök én, segítek, ráül a wc-re és nyom, nyom, nyom, miközben végignézzük a dinókat, a lábnyomokat és a vulkánokat. ;-P Néha sikerül valami produktum, néha nem! De minden alkalommal kitörli a popóját, és lehúzza maga után a wc-t. Élvezi nagyon! És szerintem ügyes is! Minderre csak akkor kerül persze sor, ha kedve van.

Esténként is újat mutat manapság. Mégpedig azt, hogy úszik. Lehasal a vízben, keze-lába mozog. A lábtempója szinte tökéletes, a karmozgáson még finomítunk. ;-) De ma! Még a hátára is lefeküdt, és így is lábtempózott, aminek az eredménye egy teljesen elázott fürdőszoba. Mindezt persze hatalmas kacagások közepette teszi!

És szerencsénkre ismét egy láztalan napot tudhatunk magunk mögött! Viszont nagyon anyásak is lettünk ezen a héten, hogy együtt voltunk. De ez most mind a kettőnk lelkére ráfért.

Bogyó és Babóca kezdődő őrület

A betegségnek lassan búcsút inthetünk, mivel a mai nap láztalan volt Barnusunk. Étvágya is kezd visszajönni, a kedve szuper jó.

És azt hiszem egy új korszak veszi kezdetét nálunk, mégpedig a Bogyó és Babóca őrület. Eddig hiába mutattam neki a könyveket, nem érdekelte, így cselhez folyamodva megnézettem vele a Bogyó és Babóca dvd-t. Teljesen kész van tőle! Végignézi az 1 órás filmet!!! A zenéje is nagyon bejön, már táncol rá. Délutánra már a könyv is érdekelte, ami Katánál és Pötyinél nézegetett. Estére pedig már ki is mondta, hogy "Bogyó és Babó".

Úgy látszik játékban is új szelek fújnak, mert ma elkezdtünk kirakózni. Ráadásul ma nagyon sokat rajzoltunk. Folyamatosan kommentálja, hogy mit rajzol. A nyomdázás is egyre jobban megy neki. Na és még egy kedvenc, a vonat!!! Előkerült a kis vonat szettje, amivel viszonylag hosszú ideig eljátszik, nézegeti a Thomas-os könyvét, és kifestőkben is előnyben részesülnek a vonatos kifestők. Igazi pasi!

Lázban égve

Murphy törvénye. Mikor betegszik le az ember gyereke? Amikor két év után újra munkába állna. Bizony! Mert ma lett volna az első munkanapom a munkahelyemen, de az én drága kismanóm gondoskodott róla, hogy még egy kicsit tovább tartson a szabadságom.

Egész éjszaka lázban égett szegénykém, de azért viszonylag jól aludt, természetesen közöttünk. Mert ha beteg, akkor mindenki nyugodtabb, ha mind a hárman összebújunk. A mai nap is szinte a lázcsillapításról szólt, mert ahogy kiment a lázcsillapítók hatása, rögtön bemelegedtünk. De egyébként egy tündér volt, nagyon szépen viselkedett, habár egy lépést nem tett nélkülem, mindig rajtam csüngött, a szó szoros értelmében. Nagyon sokat bújtunk ma. Étvágya semmi, ma szinte egy joghurton volt el egész nap. És legnagyobb bánatomra, inni sem volt hajlandó nagyon sokat. Máskor fél liter folyadékot is magához vesz egy nap, ma örültem, ha kb. 1-2 dl-t bele tudtam imádkozni.

Voltunk a gyerekorvosnál, még több gyógyszer, de ugyanaz a diagnózis, mint vasárnap, kicsit piros a torka, itthon pihenés, semmi bölcsi a héten.

Kacsát is elmentünk etetni, hogy egy kicsit azért legyünk levegőn. Ez szinte már mindennapos programmá vált. Pláne, mióta kiskacsák is felbukkantak a tavon. Imádja őket. És egy fontos dolgot is sikerült elintéznünk, mégpedig egy wc-szűkítő beszerzését. Valószínűleg hamar vettük meg Barna első bilijét, mert kistündérünk mint játék tekint a bilire. Volt már pár alkalommal, hogy belekakilt, belepisilt, de mostanában inkább csak az üveggolyónak szolgál pályaként. A védőnő tanácsolta, hogy ne vegyünk neki másfajta bilit, inkább szűkítőt, mert ezt nagyon szeretik a gyerekek. És tényleg igaz! Kismanónk este a kis fellépőjéről ráült a wc-szűkítőre és büszkén trónolt a nagyok wc-jén. Apucinak is büszkén mutatta az általa választott szűkítőt, amin dinók és sárkányok vannak.

Este pedig majd megzabáltuk, amikor elalvás előtt belekezdett a szokásos esti monológjába. Közöltem vele, hogy anyuci holnap megy dolgozni és apuci lesz vele. Mire ő: "anya dolgos". ;-D Na ilyenkor teljesen elolvadok.

Bal vagy jobb?

Azaz bal vagy jobb kezes Barna? Egyszerűen nem lehet eldönteni. Egyenlőre azt mondjuk, hogy kétkezes. Ugyanis a gitárt balkezesként használja, bal kézzel pengeti a húrokat. Ha focizik, akkor csak és kizárólag bal lábbal rúgja a bőrt. Viszont enni és rajzolni a jobb kezével szokott. Ha könyvet olvasunk, akkor is jobb kézzel lapozza az olvasnivalót. Szóval egyenlőre mind a két kezével tökéletesen elboldogul a napi tevékenységeiben.

Anyák napi kellemetlen meglepetés

Nehéz éjszakát tudhatunk magunk mögött. Barna éjfél tájékán felsírt, sípolva vette a levegőt, alig lehetett megnyugtatni. Ha sikerült is megnyugodnia, és abbamaradt a köhögés, rendesen vette a levegőt, egy kis idő múlva újrakezdődött minden. Nem mertünk elaludni mellette, mert féltünk, hogy nem fog tudni levegőt venni. Pedig este semmi jele nem volt ilyen tüneteknek, amikor lefeküdt. Aztán azért sikerült mindenkinek aludni egy keveset, habár kismanó elég mocorgós volt, így mindenki kék-zöld foltosan ébredt.

Reggeli után első utunk az ügyeletre vezetett, ahol megállapította a doktornő, hogy kicsit piros a torka, de semmi más gondot nem lát. Kaptunk antibiotikumot, és sok jó tanácsot. Szóval nagyon okosabbak nem lettünk, de legalább megnyugodtunk, hogy nem tüdőgyulladás, vagy valami más vészes betegség.

Délutáni alvásából lázasan ébredt, holott eddig kb. egyszer sikerült a lázmérőnek 39 fok fölé kúsznia. Piros és forró volt. Viszont gyorsan lement a láza, utána teljesen jókedvű volt. A láz persze mikor máskor, mint lefekvéskor visszajött, annyira, hogy a lázcsillapító nem akart hatni, így jött a kúp, amit most kapott először. A pocakomon aludt el, nem is lehetett innen elvenni. Persze közöttünk aludt, mert így volt nyugodt mindenki.

Egyébként a bölcsiben már pénteken megkaptam az anyák napi üdvözlőkártyát, amit Marcsival készítettek, amit puszi kíséretében adott át nekem.