A kis bandavezér

Hihetetlen, hogy mennyire bejön Barnának a bölcsi. Reggel néha közli, hogy "nem megyek bölcsibe", de az úton már folyamatosan kántálja, hogy "Zsiga vár rám", "Noel a barátom", "Zsiga a barátom". Egész nap jól érzi magát, hatalmasat játszik, kacag. És igazi kis bandavezérré nőtte ki magát, mert Zsiga és Noel barátja könyörög neki a szó szoros értelmében, hogy menjen már velük motorozni. Vagy ha Barna elkezd valami játékot, akkor mennek oda a többiek, és már együtt is játszanak. Nagyon édes az is, amikor Dante ölelgeti Barnát és puszilgatja a hátát a komának. :-D

Örülnék, ha a szobatisztaság terén sem lenne labilis, mert mostanában azért elég sok baleset előfordult a házunk táján. Az ok ismeretlen, fogalmunk sincs, hogy mi lehet vele. A bölcsiben néha önálló akar lenni az udvaron, és meglocsolni a fát, de mire letolná ugye a nadrágot, addigra becsurog. Érdekes, hogy amikor sok "balesete" van, azon időtájt apuci és közöttem alszik. Aztán egyszerre rendbe jön minden, szobatiszta és a saját ágyában alvó. És ezzel együtt változik az étvágya is. Hm!

Egyre többet énekel itthon, és egyre több mondókát követel tőlünk. Szerencsére! Az olvasást mostanában hanyagoljuk, mert nem igazán érdekli. A kreatív dolgokat még mindig nagyon szereti, ma pl. Kipp-Kopp figurákat készítettünk, pontosabban gesztenyéből "figurákat". Az egyik figura ő volt, a másik Zsiga. :-D

És pár apró szösszenet Barnától:

Vacsorázunk, mire megszólal:
Barna: "Apa, ötletem van!"
Apuci: "És mi az ötleted?"
Barna: "Van színváltós autó, pálya, Villám Mcqueen sárga lesz. Veszel ilyet?"
Apuci: "Az az ötleted, hogy vegyünk színváltós autópályát?"
Barna: "Igen." És mellé kacag-kacag-kacag.

Ha bemegyünk bármilyen boltba, Barna első kérdése: "Apa, van pénzed?" Pedig akkor még nem is volt még a játékosztályon, de tudakozódik, hogy van-e rá esély, hogy kapjon valamit. :-D

"Egyformák vagyunk"

Barna rákapott a társasjátékok ízére. A "Színek és formák" társasjáték nagyon leköti, szépen teszi a színes formákat a megfelelő helyre. Nagyon szereti azt a kétdarabos puzzle-t, amikor a nagy állatokat kell összepárosítani a kicsinyeikkel. De a feladatlapos társas is bejön, amikor a feladatlapon lévő kérdésre helyesen válaszol, pontosabban a helyes válaszhoz tartozó pöttyhöz teszi a "sárgarépát", akkor az zenél. Profi!

A kreativitása még most is határtalan, nincs olyan nap, hogy ne festenénk. A színeket már nagyon szépen keveri össze, új színeket alkotva ezzel. A kifestőket is már nem csak összerajzolja, hanem megpróbálja tényleg kifesteni. Igaz, még nem marad vonalon belül, de egyre ügyesebb. A gyurmázás is egyre jobban leköti, nagyon ügyesen használja a "lyukasztókat", pláne, ha az eredmény autó lesz. :-D

Barna pedig igen csak a kor gyermeke, mert apuci okostelefonját profin kezeli. Pláne egy cicás játékot. Ha simogatja a cicát, dorombol neki. Ha az orrát nyomogatja, akkor pofozza, a cica eldől, és egy kutyus felmossa. Ha beszél a cicához, akkor a cica visszamondja azt, amit Barna mondott. És meg is tudja ijeszteni a cicát, ilyenkor jön a kutyus, aki megijeszti a cicát, aki ezáltal a csillárra ugrik fel. :-D

És nagy felfedező is. A dédi egy töltés oldalában lakik, ahol apuci is felnőtt. És állíthatom, Barna is szívesen felnőne így. Pacit etetett almával és ugye pacit simogatott. Az utcában lakó gyerekekkel motorozott, frizbizett. Csigaházakat gyűjtött, árkot ugrott át és mászott ki-be belőle. Cicát simogatott és kergetett. Vajalmát evett a fáról. :-D

Mártélyon is voltunk, ahol teljesen elvarázsolta a nagy víz, és egy kalandpark. Nagyon klassz játszótér, hihetetlen jó mászóvárakkal. Hát! Azt hittük, haza sem fogunk jönni onnan. A legmagasabb függőhídon is átment egyedül, a legmagasabb létrán is felmászott a várba, és egy csigacsúszdán hihetetlen gyorsan csúszott, hol fenéken, hol hason. :-D Az egyensúlyérzékével semmi probléma.

És néha el-elárulja magát, hogy tud ő rengeteg éneket, mondókát. Ugyanis egyre többet énekel, kéri a segítségünket. Az autóban pl. ma hazafelé elénekelte a "Süss fel nap"-ot, a "Pál, Kata, Péter, jó reggelt"-et, a "Boci, boci tarka"-t. De a legszebb, hogy ő maga is költ dalokat, ami persze nem is szólhat másról, csak Villám Mcqueen-ről. :-D És mellé iszonyatosan rázza a popóját. :-D

A legaranyosabb hétvégi beszólása pedig az volt, amikor odahajolt apucihoz, és közölte, hogy "egyformák vagyunk". :-D

Megjegyzendő: imádja a marcipánt!!!

Kreatívnap

Kiszélesítettük a kreatív tevékenységünket egy klassz szettel, amiben van egy csomó lábnyomos, állatos, napos-villámos minta, szivacsvégű ecsetek a nyomdázáshoz, és 3 kis hengeres nyomda is. Barnát teljesen elvarázsolta, "bepöttyözött" egy csomó lapot, a hengeres nyomdával gyönyörű díszítőcsíkokat készített, de mégis az jött be neki a legjobban, amikor az egyik sablonnal sikerült villámot készítenie, ami persze nem is lehetett másé, mint Villám Mcqueen-é. :-D

De a mai kreatívkodás itt nem állt meg. Továbbfestette a festményét, ahol nagyon szépen elkezdte keverni a különböző színű festékeket, és hihetetlen kompozíciót hozott létre. Persze a lábfestés sem maradt ki.

Este a fürdőkád is teljes pompájában díszelgett, miután kiskománk kezébe vette a sok-sok krétát, és itt is kiélte művészi hajlamát. Tetszik, hogy mindig mondja, épp mit rajzol. És néha már felfedezhetőek benne tényleg azok a vonások, amit mond, hogy fest.

A fiú énje nagyon előjön, amikor autókról van szó. Már nagyon tudja, hogy papának Suzuki-ja van, és meg is ismeri a Suzuki-t bármikor. De ma elkezdtük felsorolni az autók neveit. Mindegyiket szépen kimondta, bár nem tudnám leírni, hogy a Mitsubishi-ből mi lett. :-D Mikor elkezdtem a játék végén gondolkodni, hogy milyen autó van még, közölte velem Barna, hogy "piros autó". :-) A közlekedési lámpát pedig nagyon ismeri. Tudja, hogy következnek egymás után a színek, szépen mondja, hogy "piros-sárga-zöld", pirosnál közli, hogy "pirosnál nem lehet menni", zöldnél pedig "gázt". :-D

Esti tornaként lábujjhegyen és sarkon sétált, valamint fél lábon állt. Nagyon ügyes volt. Élvezte a mozgást. Mint ahogy a nagy babzsákba való bukfencezést is. Néha már a hátrabukfenc is megy Barnának.

A bölcsiben előjött a kicsit "zizi" énje, elég sokszor színészkedve "bevágja a durcit", mint ahogy otthon is. Szót fogad, nem arról van szó, csak kicsit "hisztisebb" a kelleténél. Úgy látszik, kezd bennünket is elérni az a szép dackorszak!

"Én is tudom"

Barna nem az a mondókás, dalolós fajta, az én legnagyobb bánatomra. Pedig a bölcsiben sokat mondókáznak, énekelnek. De azért végre sikerült elsajátítani egy mondókát, mégpedig az "Ez elment vadászni"-t. És hogy mikor rukkol elő ezen tudásával? Hát vasárnap hajnal 6-kor, illetve lefekvéskor, este 9-kor. Gyönyörűen mondja, mutogatja. Ha segíteni szeretnénk neki, akkor közli, hogy "ezt én is tudom". :-D Ma pedig amikor mentünk érte a bölcsibe, apucival bekukucskáltunk a szobájukba és fülig ért a szánk, mert épp egy kört alkottak a gyerekek, egymás kezét fogták és énekeltek közben. Barna csillogó szemekkel, fülig érő szájjal élvezte a táncizást és éneklést. Nagyon aranyosak voltak.

A zene mellett persze a kreativitása töretlen, pláne, mióta apuci meglepte egy szuper verdás kifestővel. Csak tiszta vízzel kell kifesteni a képeket, és azok szép színesek lesznek. Nagyon élvezi kiskoma.

És ugye fő a mozgás, azt hiszem a Rippel-testvérek hamarosan Barnát is beveszik a csapatukba, vagy tőle fognak kérni tanácsokat, mert kismanónk gond nélkül pillanatok alatt apuci feje tetején áll. Csupa izom az egész teste Barnának. Ennek köszönhetően iszonyatosan rugalmas, hajlékony, és hajmeresztő mutatványokra képes.

"Papa, gyere deszkázni!"

Beszéd helyett szerintem elég lesznek a képek:

És egy kis videó is:

És az én mai kedvenc képem:

A vidám "Donald kacsa"

Hihetetlen szuper nap volt a mai, kivéve egy apró balesetet. Innen is a jelző, hogy "Donald kacsa". Ugyanis az én kis mozgékony és szeleburdi Barnám sikeresen lekoccolta Edit ágyának szélét, pont a szájával. Mázli, hogy a kisfogainak semmi baja nem lett, csak a felső ajka dagadt be és vérzett kicsit. Volt amikor kicsit dagadtabb volt a nap folyamán, de a nap végére nagyon szépen lelappadt szerencsére.

Egyébként egész nap móka és kacagás övezte Barnát és papáékat. Maya hatása - vagy nem, nem tudom -, de nagyon szeret gyurmázni és homokozni mostanában. A friss levegőt nem mindig igényli, nagyon szépen eljátszik a lakásban. A mozgás már nem az első Barnának, inkább autózik, kísérletezik, gyurmázik, rajzol, kreatívkodik.

Délben rántott pipicombot kapott, és nagyon-nagyon jó étvággyal fogyasztott el kettőt is. Eddig nem volt még hajlandó sem megfogni a combit, persze ma! Hiába, amit papa és mama készít, az mindig finom.

Délután pedig bementünk a belvárosba, fagyizni. A Tisza-parton nagyon jól érezte magát, szedte a makkokat, megcsikizte a szobrok talpát, miközben kiabálta nekik, hogy "ébresztő". Nagy kedvence volt egy kalapos hölgy szobor, akinek a hátán keresztül még a kalap tetejére is felmászott.

De mégis a legjobb pillanata a napnak az volt, amikor fergeteges táncbemutatót tartott, miközben az X-faktor ment. Úgy ropta, hogy hihetetlen. És olyan breaktánc-ot is bemutatott, hogy a földön körbe-körbe pörgött. Mellé iszonyatosan kacagott.

És imádok úgy elaludni vele, hogy egymással szemben fekve öleli a nyakamat. :-D

Kerianyu szülinapja

Barna bölcsibe indulás előtt megkérdezte, hogy "együtt megyünk a Suzukival bölcsibe?" De megbeszéltem vele, hogy biciklivel megyünk, de beszélje meg papával, hogy délután vigye el a Suzukival fagyizni. Majd aranyosan szerenádozott papáéknak az erkély alatt bölcsibe indulás előtt, mert találkozni szeretett volna velük. Édesen kiabálta, hogy "papa", "Edit", hátha valaki meghallja. Így sok-sok puszival indult a bölcsibe, és sikerült Editet felköszöntenie, nagyon szépen mondta neki, hogy "boldog szülinapot", huncut nézéssel egybekötve.

A bölcsibe ismét egy egész hadsereg érkezett Barnáért, pontosabban papa, mama, Edit és én. Ahogy beültünk a Suzukiba, na mi volt az első kérdése: "fagyizunk?". Hát, úgy érzem, a memóriájával nem sok gond van. Így utunk természetesen rögtön egy fagyizó felé vezetett, ahol a kedvenc fagyija mellé - citrom - kapott még 3 kis ostyát is, amit iszonyatosan gyorsan eltüntetett.

Majd ezt követően otthon felköszöntötte Editet egy kis virágcsokorral, amit annyira édesen adott át! És jött a torta. És a dilemma is, mert Barna úgy gondolta, hogy ez az ő szülinapi tortája és ő fújta el folyamatosan a gyertyákat, mert kb. 20 alkalommal kellett újragyújtani. :-D A tortán Editnek egy ballagási fotója volt, amire persze mondta is Barna, hogy az Edit. A tortát elsőként Barna kóstolta meg, és ette, ette, ette. :-D Ivott egy kis almás kölyökpezsgőt is, ahol sikerült az én kedvenc pezsgős készletem leamortizálni, mert olyan erős kis fogai vannak, hogy elharapta a poharat. Nagy szerencsénkre semmi baj nem történt, a pohár nem vágta meg a száját és nem szilánkosra tört, hanem tényleg szabályosan kiharapott a pohárból egy darabot. A kis varázsló! :-D


A napi bohóckodásának pedig a csúcspontja, amikor előkerült az első cumija, amitől nem volt hajlandó megválni. Sok kispajti még cumizik a bölcsiben, gondolom ezért is tetszett neki, hogy ő sem marad ki a jóból. A lakásban majdnem fogócskázásba torkollott a "cumihadművelet", mert csak egy gumicumiért cserében tudtam elkérni tőle. :-D

Ismét rákapott a gördeszkázásra - mostanában kicsit hanyagolta a kedvenc sportját -, pláne, hogy este a ház előtt gördeszkás fiúk gyakoroltak. Nem kis meglepetést okozott Barna, amikor ő is lehozta a nagy gördeszkáját, és beállt közéjük. Mutatták neki a különböző trükköket, amiket ő is próbált elsajátítani, vagy fordítva, ő mutatott valami különlegeset a srácoknak.

Amikor a papa és mama megérkezik ...

... ereszd el a hajam van. :-D

Barnának már a hét eleje óta mondjuk, hogy jön papa és Juci mama. Nagyon várta őket egész héten. Csütörtökön pedig legnagyobb meglepetésére a bölcsiben találkozott velük először, mivel elmentek érte. Volt ám nagy örömködés. Mayanak rögtön kiabálta, "ott van papa, ott van mama" és száguldott feléjük. Papát rögtön be is vonta a homokozásba és a focizásba, így átmenetileg a papa lett a gondozó a bölcsiben, mert mindenki velük akart játszani. Aztán megkérdezte, hogy "papa, hol van a Suzuki?", mivel mostanában tanulgatjuk az autók típusát. Annyira édesen mondja, hogy "Suzuki", hogy meghalunk neki. Persze papa autója szállította haza a kis popóját.

Otthon persze csak papa és mama kellett. Megmutatott nekik minden új játékot, bevonta őket rendesen a játékba. A mamával pedig hatalmasat alkotott, mert amikor mama kapott egy kis csokit, akkor Barna közölte, hogy "ejnye-bejnye, cukros". Hozzáteszem mellé ezerrel vigyorgott. Mama teljesen el volt ájulva tőle. Annyira jó látni, hogy ennyire ragaszkodnak kölcsönösen egymáshoz. A szívem ilyenkor nagyon örül.

Este pedig mostanában csak anyuci jó: anyuci vigasztalhatja meg, ha beütötte valamijét, anyuci hasán jó csak feküdni, anyucival jó csak fürödni, anyucihoz jó csak szorosan hozzábújni a nagyágyban elalvás előtt. :-D

Amikor két fiú van a családban ...

Tegnap megállapításra került, hogy nem csak Barnával nem lehet bemenni a játékboltba/játékosztályra, hanem apucival sem. Hogy miért? Mert nem csak Barna talál magának játékot, hanem apuci is. Na és ha ők ketten együtt vannak, akkor persze, hogy kerül valami szuper játék a bevásárlókocsiba, mint ahogy ez tegnap is történt.

És mi az a szuper játék? Hát egy távirányítós autópálya. Egy szuper nyolcas formájú, kicsit emelkedő autópálya, ahol két autó versenyzik, és akiket távirányítóval lehet mozgásban tartani. Szerintetek? Délután 5-től este 8-ig ment a versenyzés, mindenféle "csatakiáltásokkal": "hajrá", "gyerünk", "nyertem", "hurrá", stb. stb. stb. Barna kreativitásának köszönhetően a versenyautók úgy néznek ki, mint a kedvence, Villám Mcqueen, ugyanis a lego matricákból csinált neki szemet és nyelvet. :-D Még Editet is áthívta Barna, akit szintén bevont a játékba. És állandóan azt szajkózta, hogy "én szeretem a pályámat". :-D

Barna "aranyosai"

Barna aranyos beszólásai:

Barnának eddig is rendkívül jó szövege volt, de pár napja brillírozik.

Az egyik délután apucival játszott, majd egyszer csak hátat fordított neki és közölte: "Szomorú vagyok, hagyjál békén!"

Máskor pedig apucival autóztak, de neki nem sikerült az alagútba messziről "beküldeni" az autót, mire megfogta apuci kezét, és közölte, hogy "Büntibe mész!" és bevezette a büntisarokba. :-D - Egyébként mostanában nagyon gyakran megteszi, hogy apuci "büntibe megy". - A könny is folyt a szemünkből a sok nevetéstől. Haláli egy kissrác!

Aztán a minap autóval mentünk a városba, és megkérdezi:
Barna: Megyünk pancsizni?
Én: Hová menjünk pancsizni?
Barna: A tengerre.

De mégis a legaranyosabb, amikor rámcsüggeszkedve megkérdezte, hogy "Anya, szeretsz?"

Barna aranyos megmozdulásai:

Szobatisztaság terén teljes siker. Csütörtök óta apuci bevezetett egy jutalmazási módszert, ami nagyon-nagyon bevált. Ha a bölcsiben és itthon is a wc-be, illetve a bilibe pisil, kakil, akkor gumimaci járt érte. Sok gumimaci. Így azóta semmi baleset. A kakit aranyosan jelzi, mert mondja, hogy "fáj a pocakom", majd miután kiürült, közli, hogy "már nem fáj a pocakom". És minden egyes sikeres pisi, kaki után kéri is a gumimaci adagját. Imádjuk! Az éjszakai pelusok továbbra is szárazak. De tegnap este hatalmasat alakított, nagyon meglepődtünk! Este fél 11-kor felkelt, hogy neki pisilnie kell, pisilt és már aludt is vissza. :-D

A kisautókkal való szerepjáték még mindig napirenden van, egyre hosszabb párbeszédeket, sztorikat játszik el.

Barna aranyos kedvencei:

Új film lépett be Barna életébe, ami teljesen elvarázsolta. A film címe: Rio. Nagyon színes, nagyon vidám, nagyon humoros, nagyon madaras film. És annyira aranyosan nevet a poénokon, hogy meg kell zabálni.

A lángos továbbra is nagy-nagy kedvenc, olyannyira, hogy szombaton reggel amikor elmentünk a piacra - nagyon élvezte a nyüzsgést -, elpusztított majdnem egy egész lángost.

A szatymazi repülőnapokon - ahol sikerült megvizsgálnia belülről is egy repcsit - bebizonyította, hogy az anyuciék által nem favorizált kerek, csavart nyalóka is nagy kedvence. Egyébként nagyon élvezte a repülőnapot, tetszett neki nagyon, ahogy a modellrepülők szálltak.

Szülői értekezlet

A szülői értekezleten sok minden kiderült a szeptembertől kezdődő újdonságokról. A legnagyobb újdonság természetesen, hogy Maya mellé egy új gondozónő kerül, Judit. Nagyon kedves, fiatal, rátermett lány, nagyon szimpatikus volt. A csoportszoba ugyanaz marad, de más és új játékokkal, hisz kell a gyerekeknek is a változatosság. Úgy néz ki, hogy a kispajtik között sem lesz nagy változás, mert mindenki jövő szeptemberig marad, habár sokan be fogják tölteni a 3. életévüket időközben, de mindenki úgy gondolja, hogy évközben átrakni oviba a gyereket, nem biztos, hogy a legjobb megoldás. Lesz sok program, főleg ünnepek környékén, ahol a szülők is aktív szerepet kapnak.

És Barnusról is pár szó: Mint kiderült a szülőin, a sok változás nem csak Barnára hatott negatívan, de másokra is. A többi gyerek is a héten búcsút intett a szobatisztaságnak, mindenki bepisilt, bekakilt. Délutánonként nyűgösebbek, hisztisebbek voltak otthon. Úgy látszik nem csak Barna, de más is szereti az állandóságot. Ráadásul mindenkinek nagyon hiányzik Marcsi, nagyon sokat emlegetik a gyerekek, hiszen imádták. Maya sem volt a héten a legnyugodtabb, valószínűleg ez is ráragadt a gyerekekre. DE! Tegnap nagyon jó napunk volt, szinte tökéletes. Semmi hiszti, teljes nyugalom, és teljes szobatisztaság. A bölcsiben és otthon is. Egyébként mostanában az éjszakai pelusunk teljesen száraz.

Mivel igen csak hűvösre fordult az idő, ezért ma nagyon vagányan, melegítőben ment a bölcsibe - majd megzabáltuk, annyira édes volt -, semmi hiszti nélkül. Boldogan, vidáman. Nagyon örültünk neki.

A kor gyermeke

Hiába a papír, amin lehet rajzolni, hiába a papír memóriakártya, hiába a fa puzzle, ha van egy szuper érintőképernyős telefon, ami mindezt egyben tartalmazza. Apuci új telefonja ugyanis nagy sztár. Az ujjával rajzol, a memóriajátékot tökéletesen teljesíti - pláne, ha még verdás is -, és a puzzle sem okoz gondot. De mindez csak a kis "számítógépen". Hihetetlen!

A szobatisztaság pedig nagyon elkerül bennünket a héten. Van olyan nap, amikor össze-vissza bepisil, bekakil. A bölcsiben a déli alváshoz is visszakerült a pelus. :-(

"Olyan Barnusos"

Mostanában arra a kérdésre, hogy milyen napja volt a bölcsiben kismanónknak, azt kapjuk válaszként, hogy "olyan Barnusos", vagyis esett-kelt, csetlett-botlott, és "hisztizett". Ráadásul hétfőn egész nap össze-vissza bepisilt, mára azonban helyreállt a rend, habár a déli alvásnál sikerült becsorgatnia a nadrágba. Ez betudható gondolom annak is, hogy rengeteg új gondozónővel találkozott, ő pedig szereti az állandóságot. Bár ha elmegyünk vásárolni, akkor néha bennünket is kitüntet azzal, hogy bepisil. Akkor most mi is van???

Nem tudni, hogy mi van vele, de úgy érzem, hogy nagyon benne vagyunk a dackorszakban. Ez megnyilvánul az otthoni viselkedésében is, mert ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, vagy valamit nem kap meg, akkor jön a hiszti. Ma pl. az esti fürdetésnél ordította ki a lelkem a tüdejét.

Apuci is hozta el a héten Barnát a bölcsiből, aminek eredménye, hogy mindenkinek bemutatta apucit, mindenkivel közölte, hogy "ő az én apukám". :-D

Alkotás kéz helyett ...

... lábbal. Mert hát ugye nem csak kézzel lehet az ecsetet fogni és alkotni, hanem a lábujjak is tökéletesen alkalmasak az ecsettel való festéshez. :-D

De ma nem csak a festésre volt hajlandó, hanem "kirakózni" is. Előkerült egy állatos készségfejlesztő játék. A nagy állatokhoz kell rendelni a kisállatokat, vagyis két puzzle-t kell összeilleszteni. Tökéletesen hibátlanul abszolválta a feladatot. Végre! Eddig ugyanis semmi érdeklődést nem tanúsított eme játék iránt. Amivel még mostanában nagyon barátkozik, az a Bogyó és Babóca memóriaforgó. Ebben is egyre ügyesebb.

Hála istennek az étvágya is visszatért, egész nap zabált. Apucival csak néztünk, mert igen csak felnőttes adagokat fogyasztott ma el nagyon-nagyon jó étvággyal.

Egy kicsit be van dugulva Barna nózija, akivel a következő párbeszédet folytattuk le:
Én: Barna, gyere fújjuk ki az orrod, mert nem kapsz levegőt.
Barna: Nem kérek levegőt!

De a legaranyosabb mai dumája mégis az volt, amikor apuci elköszönt tőle este, hogy most elmegy "dolgozni", de látta, hogy apuci viszi a biliárdos felszerelését és megszólalt: "apa golyózik?". És mellé hatalmasat kacagott.

"Ketten"

A bölcsihez mostanában még mindig nincs nagy kedve reggelente, mindig mondja, hogy "én oviba megyek". Hát! Majd 1 év múlva. A gondozónő váltást jól viselte, hisz Maya-val eddig is kapcsolatban volt, de nagy a szerelem közöttük, ahogy látom. Igaz, ma Maya úgy fogadott, hogy délben összevesztek, mert nem volt hajlandó ebédelni. Sőt, még reggelizni sem! Enni nem evett sokat a héten, ami a fogzásának is betudható, a melegnek/frontnak is. A déli alvásánál is lekerült a pelus, hisz száraz volt majdnem egész héten, az eredmény: száraz gatyó. :-D

Otthon pedig édes pofa - kivéve, amikor előadja a műhisztijeit -, mert az új szavajárása, hogy "ketten", pl. "ketten biciklizünk", "ketten eszünk", "ketten pisilünk", stb. stb. stb. És hát apuci mostanában nagy ki van tüntetve, mert ha épp egészségügyi dolgait végzi, akkor mindig mondja, hogy "apa, neked pisilek", "apa, neked kakilok".

A hisztik száma, hááááááááát, mondhatni szaporodik. Pláne, ha rajtunk kívül van kinek panaszkodnia, pl. Editnek. Egyébként már nem tudjuk kiszámítani, hogy kb. mikor következik az új hiszti, mivel a nap bármely szakában előfordul, pl. csütörtökön hajnal 6-kor, amikor felkelt, de mi még szerettük volna, hogy aludjon, és nem kapta meg a verdás autóját; ill. csütörtökön este/hajnalban, amikor átvackolódott hozzánk, és közölte, hogy akkor ő hozza a verdás autót, mire én nem engedtem neki.

A játszón kerüli a nagy társaságot, nem szereti, ha mellette hisztiznek. Érdekes egy figura! Ma is félrevonult Árpival és Attilával, a nagy ovisokkal, és együtt autóztak, fára másztak, kakaóscsigát ettek, gördeszkáztak.