Napló a pici fiamnak, minden kedves rokonunknak, barátunknak és ismerősünknek, aki szeretné figyelemmel kísérni, hogyan lesz egy pici motorosból vagány gördeszkás, kis felfedezőből pedig ifjú Einstein. ;-)

2012. február 27., hétfő

Az új autómosó

Barna legnagyobb örömére ma tovább folytatódott a szülinapi ajándékok birtokba vétele. Megérkezett ugyanis Angliából a színváltós autómosó, amit Csilla küldött neki. Nagy volt az öröm a postás láttán, mivel már nagyon várta. Azon nyomban össze is építettük, ki is próbáltuk, szuper móka volt. Köszönjük!

Szülinapjára Juci mamától és Józsi papától megkapta a nagyfiús autósülését, ami nagyon-nagyon elnyerte a tetszését. Ezt is rögtön birtokba vette, amíg a lakásban volt, addig ez volt a fotelja. Teljesen kétségbe volt esve, amikor apuci levitte az autóba, mert azt hitte, hogy elvesszük tőle. Bezzeg amikor meglátta az autóban, teljesen megnyugodott, és közölte, hogy "hűha, ez nagyon kényelmes". Szuper nagyon, alig várja, hogy beleülhessen. :-D

A bölcsiben ma doktornéni járt Barnáéknál, aki nagyon ügyesen viselte az egész vizsgálatot. Nem sírt, mindent szépen megcsinált, amit kértek tőle. Mutatta a doktornéninek, hogy neki verdás gatyója van. Imádom!

A legrosszabb a héten, hogy pénteken újra szemészetre megyünk, amit megelőz az egész héten át történő szemcseppentés, mivel pupillát kell tágítanunk. Először nagyon ügyesen viselte Barna a szemcseppentést, de aztán sajna sírásba torkollott. De azért nagyon ügyes volt. Most kb. úgy néz ki a gyönyörű barna szeme, mint a Csizmás kandúrnak, amikor hatalmas bociszemekkel próbál elérni valamit. Hűha!

2012. február 26., vasárnap

A nap, ami a Barnáé

Már kora reggel elindult Barna szülinapjának megünneplése. Pizsibuli keretében megkapta az első ajándékát, egy verdás autót, Flynnt, akinek szárnya van, a víz alatt is tud közlekedni. Nagy sikert aratott az ajándék!

Majd jött a többi kis kedvenc, Szemenagy és Buzz, kis plüss kulcstartó formájában, akik gyorsan megszabadultak a kulcstartó karikától. Ment is rögtön a nagy Toy Story játék, a nagy beszélgetések, repülések és lovaglások. :-D

A buli Editnél is tartott. Már a két éves szülinapjára is meglepte kerianyu akkor két lufival, most pedig a 3. szülinapjára 3 lufi boldog tulajdonosa lett. Egyébként, ha csak a lufit kapta volna ajándékba, az is hatalmas sikert aratott volna önmagában.

De mégis! Leírhatatlan volt az az öröm, ami az arcára kiült, amikor meglátta a verdás tortáját. Imádom, ahogy örülni tud dolgoknak! Jött azonban a gond ezután, amire abszolút nem gondoltunk, nem akarta engedni, hogy megkóstoljuk a tortáját! Ő megette Villám McQueen szemét, száját, és pár kisebb alkatrészt, de nekünk nem engedte, hogy hozzányúljunk. Azt hittük, el kell mennünk egy másik tortáért, hogy ne maradjunk éhen, de miután Barna megtudta, hogy tulajdonképpen ő is felvághatja a tortáját egyedül, rögtön belement a tortakóstolásba. :-D

A mi 3 éves, okos, szép, vagány, dumás és csupaszív Barnánkról készült fotók közül ez a kedvencem.

Miután kiörülte magát a tortának, jöttek az ajándékok: könyvek, és a bilibo, ami délután nagyon nagy kreativitásokra ösztönözte. A nagy bilibo pörgő-forgó kis szék volt, vagy gördeszkapálya, vagy alagút. A kicsi bilibok szintén ugyanezt a funkciót töltötték be. Jól szórakoztunk nagyon. Az APG könyv is nagy siker volt, rögtön el is kellett kezdeni olvasni. :-D

Boldog szülinapot kis drágaságunk!

Happy birthday Barna!

Ismét eltelt egy év, Barnus macink a mai napon 3 éves lett.


Még mindig pontosan fel tudom idézni AZT a napot ... Pontosan emlékszem a kórházban történtekre, a legszebb pillanatra, amikor apucid azt mondta, hogy „köszönöm”, amikor kitoltak bennünket a műtőből, de azért minden évvel halványodnak az emlékek ... szerencsére bármikor belelapozhatok az élményekbe ... ahogy azt így a születésnap környékén teszem is ... Előkerültek a fotóalbumok is, mennyit változott ez a pici fiú. :-)


Drága Barnánk,

nagyon boldog 3. születésnapot kívánunk Neked, vidámsággal és szeretettel:

Anyuci és Apuci


Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek


Amikor még piciny voltál,

olyan nagyon enyém voltál,

engem ettél, engem ittál,

rám nevettél, nekem ríttál.


Mikor később nagyobb lettél,

mindig messzebb, messzebb mentél,

először csak a kiskertbe,

aztán a nagy-idegenbe.


Ha itt vagy is, csak elnézel,

akkor is nem engem érzel,

nem anyádat, nem apádat,

valami más csillagtájat.


Úgy megnőttél, szinte félek,

már a válladig sem érek,

alig-alig hihetem már,

hogy ölbéli bubám voltál.


Én voltam-e óriási,

vagy Te lehettél parányi?

Sosem voltál nehéz nékem,

nem éreztem gyöngeségem.


Melletted most kicsiny lettem,

ágaskodik hát a lelkem,

nőni akar, hogy elérjen,

homlokodig, hogy felérjen.


Húzol engem Te fölfelé,

mint a napfény maga felé

fát, virágot, lombos ágat –

fölemeled az anyádat.

2012. február 25., szombat

Élni tudni kell

A nap szlogenje tényleg ez lehetne, hogy "élni tudni kell". Hogy miért? Barna bilin ülve egyik kezében rántott hús, másik kezében Kinder-szelet. És közben kiabál Józsi papának, hogy "papa, élni tudni kell!". Megzabálom! :-D

Rájöttünk arra is, hogy a virágcserepek milyen jó játék, hisz lehet belőlük tornyot építeni, és ha felfordítjuk őket, nagyon jó kis "farönkön" való sétálást tudunk imitálni, ami nem mellesleg az egyensúlyérzékét is próbára teszi. Imádta!

És persze ha George, a bajkeverő majom kertészkedik, akkor bizony nekünk is kell. A reggeli mesében George sárgarépát ültetett, szépen locsolta, és hatalmas répák bújtak elő a földből. Na ez annyira tetszett Barnának, hogy vennünk kellett földet, sárgarépa magot, és indulhat is a veteményezés. Fogalmam nincs, ki fog e bújni cserépben a sárgarépa, de egy próbát megér. Holnap kerül sor az ültetésre. Azért a biztonság kedvéért virágmagot is vettünk, hátha azzal több szerencsénk lesz. :-D

Előkerült a gumicsizma is, hisz a sok hó elolvadása után csak sár és latyak maradt. Kedveztem neki, felhúztuk a gumicsizmát, és meg is talált minden tócsát vele. Nem is volt gond addig, amíg bele nem ment egy kb. 10 cm-es pocsolyába, ami által az egész nadrágja úszott a víztől. Ejnye-ejnye! :-D

A kedvenc gördeszkás fiús sorozat egyik részében pohárpakoló verseny van, ami nagyon tetszik neki. Tegnap a szülinapi zsúron pont olyan papírpoharak voltak, amivel tudott hatalmas tornyot építeni, majd gyorsan össze is tudta szedni őket. Ma pedig a kis pálinkás poharakkal fejlesztette tovább a pohárpakolás tudományát. :-D

A bohóc oldalát ma is elővette, amikor a kedvenc drazséi után megmutatta, hogy milyen szép lett a nyelve. Persze a Buzz jelmez még mindig elnyűhetetlen. :-D

És persze most Józsi papa a kedvenc, hiszen ritkán találkoznak, és ilyenkor kihasznál minden pillanatot, hogy papát igénybe vegye. Így szegény papa ma csak fogócskázott, bújócskázott, gördeszkázott, autózott, lovas játékban pacit alakított. Azt hiszem, mozgalmas nap volt számára. :-D

2012. február 24., péntek

A 3. születésnapi zsúr

Hát ez is megvolt! Kismanónk vasárnap lesz 3 éves, így a mai napra meg is szerveztük életének 3. születésnapi zsúrját. Összejött a jól megszokott kis csipet-csapat, Gabi és kis Barnus, Pötyi és Kata, valamint ugye az ünnepelt, Barna. Volt minden: játék, ugrálás, bohóckodás, kaja. A születésnapi tortát persze ismét én készítettem el, ami nagy siker volt. Persze Verdás volt. A kis desszerttorta tetején Villám McQueen volt, a kis cupcake-t pedig általam gyártott verdás autós rajtzászló díszítette. A tűzijáték mindenkit elvarázsolt, és a gyertyafújásban is megpróbálta mindenki kivenni a részét. A pizza is gyorsan elfogyott. Jó buli volt! És a fénykép szerintem igazolja, hogy nálunk még mindig farsang van, mert mi másban is bulizhattunk volna, mint a Buzz jelmezünkben. :-D

A legszuperebb ajándék egy kard volt, hiszen élete a szerepjátszás, és most nagy kedvenc a csizmás kandúr, akinek ugye kardja van. Ha jól gondolom, akkor egy ideig mi még farsangi lázban fogunk élni. :-D

Az ünneplés vasárnap továbbfolytatódik, hiszen Józsi papa is megérkezett, akinek nagyon-nagyon örültünk. Rögtön rá is parancsolta Barna a trambulinra papát, akinek onnan le kellett dőlnie a hatalmas babzsákra. És papa persze benne volt a játékban, bár nem tudom, hogy a dereka hogy fogja bírni ezt a fajta kiképzést. :-D

2012. február 22., szerda

A legaranyosabb káromkodás

Életemben nem hallottam még olyan aranyos káromkodást, mint amit mostanában Barna szokott mondani, és amit - ha jól tudom - Panni barátosnéjától tanult: "Irgumburgum áfonya!" :-D

Reggeli mese

Érdekes, de nálunk inkább reggeli mese van, mint esti mese. Reggel, ahogy kinyílik a szeme Barnának, az első mondata az, hogy "anya, olvasunk mesét?", és már kuckoljuk is be magunkat az ágyába, összebújunk és olvassuk a Bogyó és Babóca könyveket. Annyira jó! Van olyan mese, amit már kívülről fúj. :-D

Délután is van mese, amikor hazajön a bölcsiből, ill. még fürcsi előtt, de elalvás előtt már nem lehet vele semmit csinálni, csak összebújni és puszilgatni, simogatni. :-D

A ma reggeli aranyos beszólása pedig az volt, amikor épp a gördeszkás nyuszijaival játszott, elesett az egyik nyuszi, eltörte persze a lábát, mire Barna kifejtette: "anya is elesett, eltört a keze, és megvarrta", közben pedig olyan mozdulatokat tett, mint aki tényleg megvarrja a kezét. Imádnivaló! :-D

2012. február 19., vasárnap

Csúcsszöveg

Nálunk még mindig tombol a Csingiling meseláz. Ma is sort kerítettünk a mesenézésre. Az első részben van egy jelenet, amikor Csingiling szeretne a barkácsolás tudományán kívül egy újabb tudást is megszerezni, jelen esetben épp az állatokkal próbált szót érteni. Próbált egy épp a tojásból kibújt madárkát repülni tanítani több-kevesebb sikerrel. Mind a ketten féltek és megijedtek egymástól, aminek az eredménye, hogy a kismadár visszabújt az összetört tojásba, és szépen újjá építette az apró darabokra tört tojáshéjat.

Barna mindezt így kommentálta: "Anya nézd, összerakta magát!", majd kicsit később: "Összecsomagolta magát!" Kicsit sem nevettünk ám neki. :-D

2012. február 17., péntek

Az első igazi farsangi buli

Túl vagyunk az első igazi farsangunkon! Mert bizony, nem csak Barna farsangozott, öltözött be, hanem anyuci is, mégpedig bohócnak. Tegnap este főpróbát tartottunk otthon, mondanom sem kell, hogy teljesen kidőlt a röhögéstől kismanónk, ahogy magamra öltöttem a bohócruhát és a bohócsapkát. :-D A bölcsiben ennyi izgatott gyereket én még nem láttam. Mindenki szebbnél szebb jelmezben, és persze nem csak a gyerekek, hanem Judit és Edina is. Hatalmas bulit kerekítettek, ahol volt kézműves foglalkozás is (ragasztás, gipszfigura festés), táncizás, földön fetrengés, fogócskázás, lufival való labdázás, buborék "elkapás". Annyira jó volt rájuk nézni, annyira őszintén tudtak örülni mindennek és egymásnak.

Barna nagyon elemében volt, hiszen Buzz volt, folyamatosan nyomta a dumát, hogy "a végtelenbe és tovább". Pannival nagyon egymásra találtak, ő Csingilingnek öltözött. Megvizsgálták egymás jelmezét, egymás szárnyait, Barna még a szoknya alá is bekukkantott. Mint egy szerelmespár, olyanok voltak. :-D

És íme a buliképek:

Készült csoportkép is, ahol még a bohóc énem is megjelenik a képen:

És egy szuper fotó a világ legszuperebb gondozónénijeiről:

Szerintem a videó is magáért beszél, szuper partyt hoztak össze a gyerekek! :-D



DE! A legeslegjobb fénykép a buli után készült. Kicsit sem fáradtak, ugye?


2012. február 16., csütörtök

Mikor lesz már tavasz???

Barna mostanában minden reggel azzal a kérdéssel indítja a napot, hogy "anya, megérkezett a tavasz?". Úgy látszik, nem csak én várom már nagyon, hanem kismanónk is. A közlekedés nehéz, mert sajnos már szánkóval nem nagyon tudunk a bölcsibe "taxizni". Így nem maradt más hátra, mint a nyakban való utazás, ami meg a törött kezem miatt nehézkes. De erre is van megoldás. Reggel Marcsi barátnőm, aki a másodikon lakik, felteszi Barnát a nyakamba, a bölcsiben pedig egy segítőkész apuka leveszi a nyakamból. A lényeg, hogy Barnának ez a szállítási mód is tetszik. :-D

A héten apucival együtt mentünk Barnáért, így végre sor kerülhetett a szánkódombról való leszánkózásról, amit nagyon-nagyon-nagyon élveztek a fiúk. Alig lehetett beimádkozni őket a meleg lakásba. :-D

Az észjárását még mindig imádjuk. A minap közölte velem, hogy "anya, téged úgy hívnak, hogy Maczelka Ildikó". Pedig ezt így még sohasem hallotta tőlünk. Aztán kifejtette, hogy "anya, te tegnap nem aludtál velem, hanem elmentél számítógépezni". Hoppá! :-D

Az esti altatás a saját szobájában saját ágyában sikeres, szinte 5 perc alatt elalszik, de nekem ott kell lenni, és simogatni a lábát vagy a hátát. Vagy olyan szorosan fogja a kezem, hogy alig bírom kiszabadítani! De a lényeg, hogy ez a projektünk sikeresen záródott! :-D

2012. február 10., péntek

Az én kis művészlelkem

Kicsit nehéz hét van a hátunk mögött! Barna ugyanis sem a bölcsiben, sem itthon nem találja a helyét, mindig vele kell foglalkozni, bután viselkedik, és nem minden esetben fogad szót. A szobatisztaság is kb. ilyen képet mutat, ugyanis van, hogy becsurog, van, hogy bepisil, de van, hogy egész nap ügyes. Kész káosz! Sajnos a kispajtik is ilyenek most a bölcsiben, így tartok tőle, hogy a hisztik innen jönnek, főleg a csajsziktól tanulja.

Ha már bölcsi. Megkaptam Barna bölcsis füzetkéjét, amibe minden hónapban kerül egy rövidke bejegyzés róla. Hát! Nem tudom kire ütött ez a gyerek, de majd minden oldalon megemlítik, hogy imád a figyelem középpontjában lenni, szerepelni, produkálni magát. És jaj, ha valaki nem figyel rá. :-D

Az igazi havas tél megérkeztével megállapítandó, hogy Barna imádja a havat. Igaz, reggelente a hóval járó hideget kevésbé, mert még plédbe becsavarva is fázik szegénykém a szánkón. De a bölcsihez érve mindig közli, hogy jó volt a szánkózás. Imád hógolyózni, ill. imádna, ha a hó összetapadna golyóvá. A bölcsiben ilyen hidegben nem viszik ki a gyerekeket a friss levegőre, így ha "Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez" mondás alapján a havat viszik be Barnáékhoz. Judit volt, hogy bevitt egy lavor havat a szobába, ahol "játszhattak" egy kicsit a hóval, ill. megfigyelhették, hogy mi lesz a hóval, ha meleg éri. Azóta persze itthon is kísérletezik, mivel a kis sárga vödörjében mindig hozni kell fel havat. :-D

A farsang közeledtével próbálunk itthon is kreatívak lenni, és álarcot készíteni. Nagyon tetszett neki, ahogy megfestette a maszkokat. Nagyon elmélyülten dolgozott a művein. De a maszkkészítés után még papírra is elkezdett festeni, aminek az eredménye - akarva vagy akaratlanul -, de egy piros szívecske lett, ami most a hűtőnket díszíti. Soha nem fogom levenni. Ő is mindig mindenkinek mutogatja, aki jön hozzánk. :-D

A kreativitásunkat dicséri, hogy egy pelenkásdoboz is sok mindenre jó. Pl. autót lehet készíteni belőle. A pelenkásdoboz az autó váza, egy papírtányér a kormány, 4 muffinpapír forma a kerék, és egy kisebb doboz a csomagtartó. Kb. 1 óráig szórakozott az új játékkal. :-D Mellesleg az autókon kívül megint nem érdekli semmi. Pontosítok! Kezd megjönni a Thomas gőzmozdony imádat! Egyre többet kéri, hogy nézzük a Thomas-os mesét, és a Thomas vonat is, ami Kata barátnőjének van (beszél, világít, mozdony hangot hallat), egyre jobban tetszik neki. Azt hiszem, muszáj egyet beszereznünk neki szülinapjára!

Ami azonban nagyon le tudja kötni Barnát, az az ollóval való vagdosás. Alig győzöm utána összeszedni az apróbbnál-apróbb fecniket! Nagyon ügyes! :-D A kuktáskodása is töretlen, soha ki nem hagy egy pillanatot, hogy segítsen nekem. Ezáltal rájött, hogy a kristálycukor fincsi. Ahogy összegyúrjuk a tésztát, kispohárba kéri a cukrot, és az ujjával szépen "elszopogatja". :-D

A zene és a tánc is sokat jelent Barnának, pláne, hogy ma átment Jacko-ba. Nézte Michael Jackson videóját, elnevezte Jacko-t Woody seriffnek, majd fogta magát, és ritmusra, Jacko-tól ellesve a kukifogdosós figurát, elkezdett táncolni. Nekem még a könnyeim is folytak a nevetéstől. Hihetetlen egy mókamester, amit előszeretettel hangoztat is! :-D

Kapott egy katicabogár plüsst, amit azóta le sem tesz. Ezzel alszik, bemutatja neki az összes autóját, repteti, szerepjátékozik vele. A katicát egyébként azért kapta, mert Katica csoportba jár a bölcsiben. :-D És nem mellesleg Valentin-napra, amit kicsit előbbrehoztunk! :-D

Mint ahogy a szülinapját is, mivel ma végre ki tudtunk mozdulni autóval a városba, és szétnéztünk trambulin téren. Sikerrel jártunk! Ő választotta ki, melyiket szeretné, amit nagyon-nagyon imád, és nagyon-nagyon magasra tud ugrani! Egy kis tombolda/dühöngő! :-D



Tényleg nagyon telitalálat volt az ajándékunk, mert miután megkapta, le sem szállt róla. Remélem nem fogja leugrálni a nehezen felszedett kilókat. :-D Kipakolta rá az összes plüss állatkáit is, és úgy elbújt közéjük, hogy alig találtuk meg. Szépen leül a trambulinra is egyébként és elautózik rajta és a majmos állatkáival gyönyörűen eljátssza a családot. Van kicsi majom, anyuci majom, apuci majom, akik szeretik egymást és vigyáznak egymásra. Imádom! :-D De azért az ugrálás is nagyon megy neki!

És megszületett a trambulin és a plüssök hatására, hogy este - életében először - a saját ágyikójában, a saját szobájában hunyta le a szemét, hiszen az állatkák vigyázzák az álmát. Éljen! Remélem tartós lesz ez a szokása kismanónknak!

És megvan a kedven mondókája, amit nagyon aranyosan próbál megtanulni, elmondani: "Ököli, pököli, lipityi lá! Lipityi-lopotya. Fújj rá! ". :-D Teljesen egyszerű, nem?

2012. február 8., szerda

Van, amiből soha nem elég

Barnának vannak olyan kedvenc ételei, amiből olyan mennyiségeket tud elpusztítani, hogy hihetetlen. Ilyen pl. túró rudi, Kinder-szelet, körte. A nagy kedvence még az őszibaracklé, amit nem tud megunni. :-D

De ma pl. végigkóstoltuk az összes itthon fellelhető kukoricapelyhet, müzlit is, amit csak és kizárólag magában hajlandó megenni. Tej nélkül. :-D

És van piknik párnánk is, amin a sütit szoktuk enni. :-D

2012. február 6., hétfő

Csak úgy

Juditnak köszönhetően egy újabb sztárfotóval gazdagodtunk! :-D

Barna dumák

Barna: Anya, hoztam neked fánkot!
Én: Köszönöm! És hol van?
Barna: Itt. (És mutat a fejére!) Besült!

Barna: Anya, fáj a kezed? (És mutat a bal karomra.)
Én: Igen Barna, anyának a bal karja el van törve.
Barna: Anya, a másik karod jó?
Én: Igen.
Barna: Akkor felveszel?

2012. február 4., szombat

Mindig segít

Barna soha nem mulasztja el, hogy segítsen nekünk. A minap épp apucinak segített a tankolásban. Imádom! :-D


"Szánkózás, de jó!"

Megérkezett a hó Szegedre! Péntek reggel óta folyamatosan szakad a hó, így nem csoda, hogy pénteken előszedtem a szánkót, és azzal mentem Barnáért a bölcsibe. Barna teljesen odáig volt, meg vissza az ötlettől. Hazafelé folyamatosan kántálta, hogy "de jó a szánkózás!". A szánkóból "kihajolva" megpróbált hógolyót gyúrni, több-kevesebb sikerrel. Jó buli volt! Aztán sikerült rendesen megkacagtatnom kiskománkat, ugyanis a zebrán hirtelen kicsúszott a lábam alól a talaj, és a lábam az egekbe ment. Barna úgy nevetett, hogy az egész utcát felverte. Még azok a sofőrök is ezen nevettek, akik épp előtte koccantak össze. Én már kevésbé nevettem, ugyanis a bal kezemet nem éreztem, és mint később beigazolódott a tény, sikeresen eltört a kezem. Vésőtörés. Gipszet ugyan nem kaptam, csak fel van kötve a kezem, de azért piszkosul fáj.

De mindez nem akadályozott abban, hogy szombaton is élvezzük a havazást. Barna imádja a havat, simán belegázol a combja közepéig érő hóba, hóangyalkát csinál, hóembert épít, szánkózik, hógolyózik. Imádom! :-D


2012. február 3., péntek

Barna és a joghurt

Nagyon huncut Barna, ha joghurtról van szó. A bölcsiben szó nélkül, szépen egyedül megeszi, de otthon semmilyen joghurtot nem hajlandó elfogyasztani, még akkor sem, ha olyan van otthon, mint a bölcsiben. Bezzeg ha Judit ad a bölcsiben egy repeta joghurtot, alig bír magával hazáig, rögtön leül és megeszi. Akkor hogy is van ez? :-))

2012. február 1., szerda

Nem bír magával

Nehéz napok vannak mögöttünk. Barna újabban nem találja a helyét. Mivel hideg van, a bölcsiben sem viszik ki "tombolni" őket a friss levegőre, a csoportszobában nem köti le semmi játék, mindig valami rosszaságon töri a fejét, amibe Dante komáját is belehajtja, és ha ők ketten egymásra találnak, ott kő kövön nem marad. Itthon szintén zenész, vagyis itthon sem jó semmilyen játék, amit felajánlok. Ha pedig valami nem úgy van, ahogy ő akarja, akkor megy a durcizás. Valószínűleg érzi a havazást, mert akkor szokott zizi lenni, ha jön valamilyen csapadék. Lehet, meteorológus lesz. :-D

Ami leköti egyébként, az az ollóval való vagdosás. Több 10 percre is lefoglalja magát, és aprítja a papírokat. Nagyon szépen, szabályosan fogja az ollót, és néha teljesen egyenesen sikerül elvágnia a papírt.

A másik dolog, amit nagyon szeret, ha a Woody babájával és Buzz csillagharcossal folytatunk beszélgetést, szerepjátékozunk. Akkor tündéri. És ma még arra is kapható volt, hogy Woody-val karkötőt készítsen gyöngyökből. Annyira lekötötte a gyöngyfűzés, hogy öröm volt ránézni.

Az alvása továbbra sem kiszámítható. Van hogy csak másfél órát pihen, van hogy két és fél órát. Persze esténként fáradtabb, de abszolút nem tud elaludni hamarabb, mint ahogy szokott.