Ma egy percünk nem volt unatkozni, mert mindig mentünk és mentünk.
Kezdtünk a doktornéninél, ahol akkora meglepetést okozott Barna, hogy csak ámultam. Szépen bement a doktornénihez, leült a vizsgálóasztalra, és már húzta is fel a pólóját, hogy jöhet a sztetoszkóp. Majd szép nagyra tátotta a száját, kérés nélkül. Ezért kapott matricát és császárkarikát is, én pedig megkaptam a legszebb bókot, hogy Barna nagyon szépen és választékosan beszél. Ez jó érzés a lelkemnek, pláne, hogy nem ő volt az egyedüli, aki ezt mondta. :-D Egyébkén egész hétre kiírtak bennünket, mivel piros a torkunk és folyik az orrunk. De a kedvünk határtalan, hála istennek!
Bementünk a bölcsibe is, mivel csoportfotózás volt, és nem szerettem volna, ha erről lemarad kismanónk, Hisz ez az utolsó bölcsis képe. Ahogy meglátták a kiskomák, rohantak Barnához, és ölelgették, puszilgatták. Én még ilyet nem láttam! Hihetetlen örültek neki! A csoportfotón ismét az első sorba kerültünk az alacsony méretünk miatt, de legalább jól fog látszani a csintalan kis vigyorral az arcocskáján. :-D
Az ovinkat is meglátogattunk, ahol sikerült Rita óvónénivel lezsírozni, hogy a kisautó legyen Barna jele, hiszen ha már három évig ovisok leszünk, akkor muszáj valami pasis jelünknek lenni. Rögtön megtalálták a közös hangot, és Barna be is mutatta Móka Miki énjét. Hiszem, ill. remélem, hogy jó lesz szeptembertől ebben az oviban manónak.
A munkahelyemre is bementünk, ahol ismét szemügyre vettük a nyuszit és a patkányokat. Csajozott is, pörgött a székemben, mivel ezt imádja.
A belvárosi sétát egyébként futóbiciklivel tette meg Barna, mivel e járgány nélkül sehova nem megyünk. Nagyon szépen közlekedik vele, szépen betartva minden szabályt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése