Papucsban

Barna megkapta élete első igazi papucsát. És 25-ös méretűt! Hirtelen nagyon sokat nőtt a lábunk, hála az égnek. Már kezdtem aggódni, hogy pici lábbal fog felnőttként hódítani. :-D Szóval a papucs. Imádja! Tud benne sétálni, futni, habár néha leesik a lábáról, akkor jót kacag, fut vissza a papucsért, visszaveszi és szalad tovább. :-D

A mesekönyveket imádja, falja. Reggel úgy ébredünk, hogy Panka és Csiribí mesét olvasunk, este szintén úgy fekszük le, hogy a tündérek történeteit olvassuk. Egy olvasás után elmondja az egész történet, és szépen tanulja belőle az újabbnál újabb szavakat. :-D

Érdekes mód este, fürcsi előtt van az az időszak, amikor le tudunk ülni játszani. Tegnap például kirakta a névnapjára kapott Thomas-os kirakót. Nem egyszer, hanem háromszor. :-D Aztán jött a Bogyó és Babóca memóriaforgó, játszottunk még formafelismerőset, és bevásárlósat. Ilyenkor annyira nyugodt! Imádom! Egyébként egyedül nagyon szépen eljátszik, egyre többet, és főleg vonatosat. Szeretem benne, amikor vegyíti a meséket, pl. a Thomasos mesében felfedezhető a Toy Story mese figurái, vagy épp a Verdás mesét ötvözi Thomassal. :-D

Szeretem, hogy tudja, mi a jó és mi a rossz. Nagyon elkeseríti, amikor mondom neki, hogy rosszul viselkedik, ilyenkor mindig jó akar lenni. Még mindig nagyon szereti a pozitív megerősítést, a dicséretet, hogy ügyes és szépen viselkedik. :-D

Egyre többet szoktunk az oviról beszélni. Tegnap a következő elmélkedés pattant ki a fejéből: "Anya, nekem kisautó lesz a jelem az oviban. Beszéltél ma Zsuzsival és Ritával? Találkozunk velük?" :-D A bölcsit már nagyon kinőtte, jó lenne, ha már ovis lenne, de majd hamarosan.

Esti kedvenc megmozdulása és szövege Barnának:

Barna: Anya, gyere ide, adok puszit! (Ilyen még nagyon nem volt!)

Megkaptam a puszim, elolvastuk az esti mesét:

Én: Barna adsz puszit?

Barna: Már adtaaaaaam! :-D (De azért kaptam még sokat. Hát még ő!)