Budapesti ugrabugra

Kismanónk ma nagyon díjazta ama ötletünket, hogy látogassunk el Budapestre, hisz a borús idő nem igazán kedvez kinti program szervezéséhez.

Az autóutat jobban viselte Barna - oda-vissza -, mint hittem. Le a kalappal előtte. Tény, hogy ehhez kellett a párnája, amivel aludni szokott, kellettek a verdái, az elengedhetetlen Anna, Peti, Gergő könyv, és egy kis nasi. Na meg apuci telefonján a Toy Story mese. :-D Budapestre utazva sajnos kifogtunk egy iszonyatos nagy dugót, mivel újítják az autópálya egy nagyobb szakaszát, majd 40 percet álltunk, aztán pedig csigalassúsággal haladtunk. DE! Kismanónk így is jól szórakozott - kreatív lévén szuper játékokat talált ki a maga és az autópályán haladók szórakoztatására -, mivel beült apuci ölébe vezetni, és "lemosta az autót". Pontosabban a szélvédőt! Nagyon élvezte, ahogy jön a nagy spricc a szélvédőre, és aztán tiszta lesz a kilátás. A játék akkor maradt abba, amikor kifogyott a szélvédőmosó folyadék. :-D A másik klassz játék pedig az volt, amikor lenyitottuk neki az ablakot, kicsi kihajolt, és integetett a mellettünk elhaladó autók utasainak. A külföldiek mind megmosolyogták, visszaintegettek neki és kukucsot játszottak vele. Jópofa volt! :-D

A budapesti program rövid összefoglalója - egy kis kecskeméti megállóval hazafelé -: Decathlon, IKEA, Decathlon. Egész nap az ugrálásról szólt. Ha tehette volna Barna, a sportboltnál tovább nem is mentünk volna. Kipróbálta az összes trambulint - Barna szavaival élve "pumpát" -, iszonyatosan nagyokat ugrált magasra. Megtanulta a nyusziugrást is, amit előszeretettel mutatott be apucinak és az ugráló kispajtiknak is. Mert bizony, már nem baj, ha nem csak ő egyedül uralja a trambulint. Rájött, hogy sokkal jobb, ha többen ugrálnak vele együtt, mert akkor még magasabbra tud "repülni". :-D Persze nem maradt el a gördeszkák kipróbálása, letesztelése sem, amit ma csak védőfelszerelésben volt hajlandó igénybe venni. Igaz a térdére nem térdvédő, hanem könyökvédő került. Édespofa volt nagyon! :-D De nyerő volt a golfjáték is, amit utána még itthon is folytatott.

Az IKEA is nagy tetszésre lelt, pláne, amikor felmászhatott minden emeletes ágyra. Imádja ugyanis, hogy mászóka és ágy egyben. Vennénk is neki, ha nem félnénk a kamikaze énjétől. Nagyon tetszett neki a gyerekeknek több helyen felállított játékállványt, amin van golyópálya, tekerős játék, és egy olyan rajzoló rész, ahol a képernyő érintésével, a szín kiválasztása után alkothat. Szuperül elvolt! Persze a játékosztályon is kipróbált mindent hintát, sátrat, ágyat, játékot. Élvezte ezerrel a bulit! Kaldeneker Gyuri bácsival is összefutott, aki épp főzőcskézett az áruházban, 3-szor ment vissza hozzá bodzaszörpért. :-P Ebédre kapott sültkrumplit és húsgolyót, amiből nagyon jóízűen falatozott. Hiába, a sok mozgás az étvágyra is hatással van!

Estére mi ősök teljesen kidőltünk, de kismanónk telve energiával kezdte meg az éjszakai alvást, mert alig akart a szemére álom jönni.

És egész nap mást sem hallani mostanában tőle: "mit csinálok?", "mit csinálsz?", "mi ez?". Ugyanis nagyon érdeklődő, és mindig mindent tudni akar.

Verdaőrület a köbön

Verdák. Verdák 2. A végzete Barnának. És nem csak a mese. Minden ami verdás, az tuti. Nem tudnék olyan dolgot megnevezni, ami nem verdás lenne kismanónknak: póló, kisgatya, zokni, könyv, újság, bögre, pohár, tányér, fürdőszivacs, fürdőhab, vízi játék, gyurma, memóriakártya és kisautó hegyek. A fő kedvenc Villám McQueen. Matuka mostanában hanyagolva van. A piros autóból persze 3 kisautója is van, az új kedvenc a Villám Sárkány McQueen. Edittől tegnap megkapta, volt is nagy boldogság. Úgyhogy igazi fiú a kis drágánk! Este azonban újabb meglepetés várta, mégpedig rengeteg verdás poszter a szobájában - apucinak köszönhetően -. Teljes extázisba került, amikor meglátta a Verdák film első részének szereplőit a szobájában. Nem is nagyon jött ki a szobájából ezek után! :-D

A festésőrület is továbbgyűrűzik. Ma a talpfestés volt soron. Imádta ahogy csikizte az ecset a talpát, miközben különböző színű festékekkel színeztük meg. Majd a papírszőnyegre állt, sétált, rohant rajta, és kész is lett a festmény. Csúcs! De ma kutyust is festett, amit mi öntöttünk ki együtt gipszből. Na ez is csuda móka számára! Nagyon kreatív!

A játszótéren is bebizonyította, hogy nem kell ahhoz semmi játék, hogy jól szórakozzon egy gyerek. Apucival ugyanis elásták a homokba a kezüket, majd a lábukat. Tetszett ugyanis Barnának, hogy ahogy mozgatja a végtagjait, csorog le róla a homok. A végén már térdig el volt ásva. Sőt! Még a többi kispajti is beszállt a buliba!

A meseolvasás is mindennapivá vált. Hol Bogyó és Babóca, hol Anna, Peti, Gergő van soron. Meseolvasás közben mindent kommentál, kérdez, nevet. Imádom ezt a korszakot! Ma pl. be kellett ülnöm az ágyába - még szerencse, hogy elbírt -, és ott olvastuk a mesét, miközben állandóan egy párnát rakott a fejemhez, hogy kényelmes legyen nekem. Majdnem kiolvastunk egy egész könyvet! :-D

Beszéd téren nagyon szépen haladunk. Mindent mond utánunk, mindent kommentál, folyamatosan mondja a magáét. Nagyon szépen ragoz, mind jelen időben, mind múlt időben. És teljesen helyesen, hiba nélkül.

Mindenféle

Fontos esemény következett be kismanónk életébe, mégpedig az, hogy tulajdonosa lett az első személyi igazolványának. Bizony! Egy kicsit hadakoztam először a dolog miatt, mert féltem, hogy nem fognak tudni róla fényképet csinálni, de mint most is bebizonyosodott, tévedtem. Szerencsénkre egy nagyon kedves hölgy volt a fotós, akire Barna rögtön el is kezdett kacsingatni, nem érdekelte, hogy egyedül ül bent egy kis "dobozban". Aztán huncutkodott is, meg lámpát szerelt, de kb. a 10. fotó sikerült. És nagyon jó lett. Az adminisztrációs rész is gyorsan ment, így kb. 4 perc alatt végeztünk. Ráadásul ugye várnunk sem kellett, mert volt időpontunk. Több időt töltöttünk el az okmányirodában a rámpáról való le- és felszaladgálással, mint magával az ügyintézéssel.

Újabban nagyon szereti Barna, ha körberajzoljuk, és utána kifesti a rajzot. Ő rajzolja meg a "babának" a szemét, az orrát, a haját, a száját, a kukiját. Néha pedig engem utasít, hogy rajzoljak Barnának pólót, nadrágot, csizmát, gördeszkát, sapkát. És még a színét is megmondja, hogy mi milyen legyen. Nagyon jó móka!

A fürdetéseknél egyre jobban szereti a fürdetőbogyókat, amik gyönyörű színűvé festik a vizet. Eljött az az idő is, hogy nagyon szeret velünk fürdeni. A minap pl. először velem fürdött, aztán pedig még apucit is beinvitálta a kádba. És hogy miért? Mert rájött, hogy milyen jó csúszdák vagyunk, mi szülők. Egy picit felemelve a mellkasunkról le tud csúszni a kád aljáig és ez nagyon-nagyon-nagyon tetszik neki.

Mint ahogy az autóvezetés is. Egyre többször kéri, hogy beüljön apuci ölébe, és így vezessenek autót. Ilyenkor mindig mondja, hogy "anyuci, vezetök" - szögedi a lelkem, csak épp ő mindig a szó utolsó szótagjában lévő "e" betűt ejti "ö"-nek -. Nagyon szépen kormányozza az autót és nyomogat minden gombot, amit épp elér. A cd-t is tökéletesen kezeli a verdában. :-P

Ha pedig megkérdezik tőle, hogy "hogy hívnak?", a válasz "Maczelka Barna", ugyanis szépen kimondja az egész nevét. Annyira tündér!

Bulihegyek

Gabi koma ma nálunk töltött egy kis időt, aminek mind a két kis lurkó nagyon örült. Volt ám móka és kacagás rendesen. Ettek, ittak együtt - édesek voltak, amikor egymást etették -. Elmentek kosárral dolgozni, hol a csokigyárba, hol a bölcsibe. Rajzoltak is együtt, szerelték az autókat, repülőztek, zenekart alapítottak - egyik jobban gitározott, mint a másik -, ágyon ugráltak, az utazóágyban pihentek, hintáztak, gördeszkáztak, birkóztak. Nagyon szépen eljátszottak együtt!

Nonóval is találkozott, akivel hihetetlen jót fogócskázott. Nagy móka volt az is, amikor Nonó zenélt, és Barna táncolt, ill. fordítva. De nem maradt el a nagy ugrálás sem mind a kiságyban, mind a nagyágyban. Barna megtalálta az összes autót, ami fellelhető volt Nonónál, és nagy autóverseny vette kezdetét.

Klassz mókát is kieszeltünk, miután festett pár képet. Befestettük mind a két tenyerét festékkel - először zölddel, majd kékkel, pirossal és sárgával -, és csináltunk kézlenyomatos képet apucinak ajándékba. Nagyon élvezte. Holnap a kis talpai kerülnek "megfestésre". :-D Nem mellesleg pedig ma gyönyörűen kimondta apuci nevét, hogy "Krisztián".

Tegnap amikor lent játszottunk az utcán, előkerültek az aszfaltkréták. Barna pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve lefeküdt a földre, és kérte, hogy rajzoljuk körbe. Egyszer én, egyszer pedig apuci tett eleget a kérésének. A második rajz, miután kész lett, odament, és kiegészítette. Mégpedig egy kukival. Mert ugye Barna szerint így teljes a rajz. :-D

És szerintem kijelenthetem, hogy Barna szobatiszta lett élete 29. hónapjára. Már csak nagyfiús gatyát hord. Akárhova megyünk, szépen szól, hogy pisilnie vagy kakilnia kell. Itthon is egyedül végzi a dolgát, le- és fel tudja húzni a kisgatyát - néha még egy kis segítséggel -. Próbálkozunk a délutáni alvásokat is nagyfiús gatyában megoldani, több-kevesebb sikerrel. De nappal akkor szobatiszta! És ez a lényeg! Remélhetőleg ha visszamegy a bölcsibe, nem lesz visszaesés.

Amikor mindent bevetünk

Hiába van szabadságon apuci és Barna is, az idő egyáltalán nem kedvez nekünk. Hideg van, esik az eső, így a kinti program szinte lehetetlen. Így jött is a fejtörés, hogy mivel kössük le kismanónk energiáit. Még jó, hogy viszonylag kreatívak vagyunk.

Elővettük az utazóágyát, mivel ha vásárolni vagyunk, akkor mindig rátalál az áruházakban az utazóágyakra, kéredzkedik be, és jókat játszik benne. Ez így is történt a délutáni szundi után. Nagyon örült az ágyikójának, rögtön betette a párnákat, húzott engem is az ágyikóba, hogy menjek be, de alig akarta megérteni, hogy anyuci súlyát nem biztos, hogy kibírja az ágyikó. Ugrált, bukfencezett benne, hol ki-, hol beugrált az oldalsó ajtón. Szóval telitalálat volt az utazóágy.

Tegnap Marcsiéknál voltunk, ahol Barna Katával és Pötyivel szépen leült egy autósszőnyeggel, meg egy csomó autóval játszani, és öröm volt rájuk nézni, annyira elvoltak. Így jött egy következő ötlet, vegyünk egy autósszőnyeget. Ez is telitalálat volt. Ő választotta ki, hogy melyiket szeretné, és ahogy hazaértünk, onnantól kezdve csak az autózás ment, szépen tolta a kisautókat az "úton", parkolt velük, bevásárolt. Igazi fiú! Na azt viszont most nem részletezném, hogy a nappalink hogy néz ki ennyi játéktól! :-D

És a simogatásról is essék néhány szó. Nagyon szereti, ha simogatjuk, masszírozzuk. Néha befekszik az ölünkbe, és kéri, hogy "simizzed a hátam!". Nagyon tündér. Ha pedig bibis valamije, továbbra is kéri a bibire a puszikat.

Örök szerelem

Barna nagyon ki tudja mutatni, hogy mennyire szeret. Esténként ugye együtt szoktunk elaludni, ahol simogatja a karomat, az arcomat, és suttogja, hogy "anya". Néha napközben odarohan, átöleli a lábamat, kántálja, hogy "anya". De van, amikor egyszer csak "elkap", lebirkóz, és úgy ölel, hogy majd meg fojt. Imádom ezeket a meghitt pillanatokat. Ez egy igazi örök szerelem!

Este pedig megmosolyogtatott nagyon. Gyakoroljuk, hogy kinek milyen színű a szeme, a haja.

Én: Milyen színű Barna anya haja?
Barna: Barna.
Én: Milyen színű anya szeme?
Barna: Világoszöld. :-D

Ami tényleg így van, de még soha nem mondtunk neki ilyet, hogy világoszöld.

A palacsintaevés legjobb időpontja ...

... nem lehet más, mint fogmosás után, a kádban, a fürcsi ideje alatt, miközben az új spriccelő verdás autókat próbáljuk ki. :-D Érdekes mód Barna mindig vacsorára éhezik meg rendesen, és ekkor nagy zabálásokat hajt végre. Ma ugye épp a fürcsire éhezett meg olyannyira, hogy a kádba kérte a "tortáját". És iszonyatosan jó étvággyal falatozott el egy egész palacsintát. :-D Rátaláltunk egy verdás autókészletre, amik spriccelnek, és mivel kisautóból sosem lehet elég, meg is kapta, pláne, hogy ezzel a kádban is lehet játszani. Imádja!

Az "igen" szócska ugye nehezen érkezett meg Barna szótárába, de mostanában annál gyakrabban használja. És majd meg tudnánk zabálni, amikor kimondja ama bizonyos szócskát. :-D

És ma nagyon büszke voltam rá, mivel a reggeli első utunk a doktornénihez vezetett, méghozzá szuri miatt. A váróban szépen leült a székbe a kisautójával, megnézte a könyveket, amik a gyerekeknek voltak kitéve, miközben megbeszéltük, hogy a doktornéni "csípős" lesz, de nem fog fájni. A csengetés hangjára szépen besétált a doktornénihez. De ahogy kedvesek akartak lenni kismanónkkal a rendelőben, rögtön bújt hozzám. Persze a nasi megvigasztalta, amit a dokinéni kipakolt neki a szuri végére. Hősiesen tűrte a szurit, alig sírt, nagyon nagyfiúsan viselkedett. Persze a végén felmarkolta a jól megérdemelt gyümölcsös golyókat, meg persze bezsebelte az anyuci által vigaszként magával vitt nyalókát is.

Nyaralás falun 2.

Meglátogattuk a jászberényi állatkertet, ahol az első látogatásunk óta új állatok érkeztek. Igaz, Barna ahogy belépett az állatkertbe, már rohant is, és kereste Marty-t, a zebrát. :-D

Szinte azonnal az állatsimogatónál kötöttünk ki, és már ment is kecskét simogatni. Tetszett neki az egyik nagyobb kecske, akinek a szarvát simogatta folyamatosan. Persze az etetés sem maradt ki, rögtön ment a "kajaautomatához", és már vitte is a finomságokat a kecskéknek. Élvezte nagyon, ahogy a pici kecske szájába beletette a falatokat. :-D Nyuszikat is csikiztünk, bár nem mindegyik tűrte jól, hogy Barna kényeztetni akarta.

Tetszett kismanónknak a pingvinház, láttuk, hogy milyen gyorsan úsznak víz alatt az állatkák, és hogy milyen édesen totyognak a szárazföldön. A pelikán teljesen elbűvölte mind Barnát, mind bennünket. A nagy cicákra - értsd ezalatt: oroszlán, hiéna, tigris - folyamatosan vicsorított. Édes pofa volt! De nagy sikert aratott nála a vidrapáros is, akik hihetetlen zsonglőrmutatvánnyal kápráztattak el bennünket. Azonnal odafutottak hozzánk, hátravetették magukat, majd egyik kezükből a másikba dobáltak egy kavicsot. Nem hittünk a szemünknek.

Sikerült lovacskáznia is, igaz, most nem igazi paripán, hanem faparipán, de ezt is nagyon élvezte. És készült egy vicces közös fotó is Editről és rólunk.

A jó levegő hatása, hogy Barna állandóan evett.

Egy következő kirándulás alkalmával ellátogattunk Szilvásváradra, a Szalajka-völgybe. Persze nagyszülőkkel együtt.

Bevezetésként csak ennyit:

Így indultunk a nagy sétára:

És így indultunk hazafelé:

Szerintetek?

Na de a részletek:

Ahogy elértük az úti célunkat, első állomásunk egy cukrászda volt, ahol szín alapján választott magának fagyit. A többiek is próbálkoztak egy kis hűsítő fagyi elnyalogatásával, nem sok sikerrel. Ugyanis ahogy meglátta Barna az új fagyit, már rögtön az ő kezében is landolt. Így szinte mindenki csak 2-3 nyalásnyi fagyit evett, ellenben Barnussal, aki kb. 4 gombóc fagyit nyomott a pocakjába. :-D

Felfelé, a Fátyol vízeséshez gyalogosan mentünk, Barna hol gyalog, hol motoron, hol apuci nyakában, hol anyuci nyakában. És majdnem végig mezítláb, ugyanis ahol lehetősége volt "lábat mosni" a patakban, ott menni kellett vele. Élvezte a hideg patakvizet, pláne, ha még egy kis vízesésben is sikerült megmártóztatnia a lábát. Jókat mosolyogtak rajta. Etetett pisztrángot, kacsát, ami nagyon bejött neki. Látott őzikét is, de ők még a "zacskócsörgésre" sem akartak közelebb jönni. Lenyűgözte teljesen a táj, élvezte a túrát a papáékkal.

Lefelé a kisvasút zötykölődését élveztük. Teljes extázisba került kismanónk, ugyanis még nem vonatozott. Tetszett neki, ahogy fütyült a vonat, hogy milyen sebesen megy, na és persze a kilátás.

A nagy séta után jött a jól megérdemelt ebéd. Betértünk egy gyerekbarát étterembe, ahol volt az ő méretének megfelelő kis kemping szék asztallal, rajta klassz játékokkal. Rögtön birtokba is vette a játszósarkot, és élvezte, amikor még nagyobb gyerekek is csatlakoztak hozzá. Jókat játszottak, vigyorogtak együtt. Barna az én ebédemből falatozott, igen csak jó étvággyal. És nagyon büszke voltam rá, mert nagyon-nagyon szépen viselkedett az étteremben. Szépen játszott, szépen evett, semmi hiszti. Pedig már bőven az alvásidejében voltunk.

Persze ahogy beültünk az autóba, már szundizott is hazáig. Elfáradt a jó levegőn, a nagy túrától, a finom kajától. :-D

Nyaralás falun 1.

Csodálatos 4 napot tudhatunk magunk mögött. Megejtettük az idei év első igazi klassz nyaralását, mégpedig Juci mamánál és Józsi papánál falun. Volt ott minden, ami Barnának kedvére való volt, sátor, "ürgeöntés", állatkert, kirándulás, pancsi. És persze papa, mama, kerianyu és mi, a szülők. De kezdjük az elején.

Papáék rendesen gondoskodtak a jó hangulatról, Barnust egy igazi kis éden fogadta. Felállították a sátrukat az udvaron, teletették klassz matracokkal, ami Barna fő búvóhelye volt. Ahogy meglátta, rögtön birtokba is vette, ki se lehetett onnan vonszolni hat lóval sem. Mondanom sem kell, hogy az első este még az éjszakát is itt töltöttük. Amolyan városiasan, ugyanis az esti mese a sátorban nem maradt el, így laptopon nézte a Csingilinget. De a délutáni szunyákra is itt került sor. Amíg jó idő volt. Második este is itt szunyáltunk, de éjfélkor ki kellett bennünket menekíteni a sátorból, ugyanis olyan iszonyatos vihar vette kezdetét, hogy beáztunk. A legszebb, hogy hiába dörgött az ég, szakadt az eső, a mis drága Barnánk olyan jóízűen aludt, hogy mindebből semmit nem vett észre. :-D Jó buli volt! Barnus minden gondolata a sátor volt, mert ahogy felébredt, már indult is a sátorba, este pedig fürdés után a párnájával is útnak eredt, és ment a sátorba aludni. Közölte is velünk, hogy "az én sátram, hazavisszük"! :-D A legjobb, hogy megtanult "rúdtáncolni", állandóan megmászta a rudat, pörgött-forgott rajta. Hajmeresztő mutatványokkal kápráztatott el minket.

Medence is várta Barnát, de kismanónk előszeretettel mártózott meg minden útjába kerülő vödör vízben is. De ha ő vizes, akkor ugye senki nem maradhat szárazon. Imádja a vízipuskáját, amivel egyre ügyesen találja el az áldozatait. A kedvenc áldozata persze Juci mama volt. Simán a háta mögé settenkedett, becserkészte, majd jött a nagy támadás. :-D

Anyuci régi, több mint 20 éves hintája is nagy kedvenc volt. Hol a kötélen hintázott csak, hol pedig a hintán, rendesen. Persze papának, apucinak és nekem is ki kellett próbálnunk a hintát, és ő volt, aki lökött bennünket. A hintára érdekes mód ül rá, hátulról átlép a kötélen, és így csücsül rá. Úgy látszik, muszáj Barnusunknak különböző tornamutatványokkal elkápráztatnia bennünket.

Papa még homokozót is csinált tündérkénknek, amolyan anyuci korabelit. Azaz kerékgumi, bele homok. Életemben nem láttam még Barnát annyit homokozni, mint a nagyszülőknél. Papával folyamatosan tornyot építettek. De apuci és én is kivettük a részünket az építésből. Barnának sajátságos technikája van homokozás téren, mert a különböző figurákat nem megtömi homokkal és borítja ki, hanem fogja a figurát, belenyomja a homokba annyira, hogy ha felemeli a figurát, akkor kész is a homoksüti. :-D

Előszeretettel járt át keresztszüleimhez, ahol rengeteg állat van. Végignézte hatalmas szemekkel, hogy hogyan fejik a tehenet, nagyon tetszett neki. A disznókat folyamatosan etette és simogatta, kedvence a hasas disznó volt. Keresztapám nagy galambász, így lehetőségünk volt végre galambot simogatnunk, aminek főként a csőre tetszett és a kitárt szárnya. Próbált Barna cicát is simogatni, de ez inkább cicakergetés volt, mert egy cica sem állt meg neki. Irénke néninél pedig, a mamáék szomszédjánál szépen beterelte a kacsákat a helyükre, a tyúkokat pedig megetette. Igazi kis falusi gyerek!!! :-D És miután az eső magával hozza a békákat is, folyamatosan ment a békavadászat. Simán megfogja, nem fél tőle. Még mamának is vitt be egyet a konyhára! :-D

Mamáéknál persze folyamatos Buksi imádat volt. Egy percre nem hagyta nyugton a kis pulit. Folyamatosan spriccelte a vízipuskával, meglovagolta, megsimogatta, megcsikizte, megetette. Egyszóval imádta! Hívta mindig magával, ráadásul úgy, hogy "Buksika"! A szimpátia persze kölcsönös volt!

Persze a gördeszka sem maradt otthon, így naponta gyakorolt, gyakorolt és gyakorolt. Talált magának rámpát is, ahol megtanult a deszkával lefelé gurulni, teljesen egyedül. :-D

A kisautók is részesei voltak napjainknak, kreatív Barna révén rögtön sikerült autópályát építenünk, mégpedig ereszcsatornából! És milyen jól gurultak a verdák a lejtőn!!! :-D

Élvezte nagyon, hogy egész nap kint van a friss levegőn, és amikor megtudta, hogy az étkezésekre is kint került sor, még az étvágya is megjött! :-D

Sikerült sajnos egy darázzsal testközelből is megismerkednie, ugyanis a mi kis falusi életet kedvelő fiunk nem volt hajlandó csak mezítláb közlekedni eme pár napban, így sikeresen rálépett egy darázsra. A fullánkot gyorsan kiszedtük a talpából, papa bedörzsölte vöröshagymával a lábát, majd apuci hasán megpihenve megnyugodott. Aranyos volt, mert sírás közben váltig bizonygatta/mondta, hogy "nem fáj"! Másnap pedig megmutatta Buksinak a talpát, hogy megcsípte a darázs, bibis, mire Buksi megnyalta, Barna pedig szépen mondta neki, hogy "köszi". :-D

Folyt. köv.

Mack, a kamion

Egy rövid, de annál édesebb beszélgetés, ami reggeli közben zajlott le:

Én: Este esett az eső.
Barna: Nem esik az eső.
Én: Nem, most nem esik.
Barna: Hazament ebédelni az eső!? :-D

Mivel ma is strandidő volt, persze, hogy a saját strandunkra látogattunk el, vagyis meglátogattuk Ani mamát és Lacit. És persze dédit is, akitől végre egyre kevésbé fél Barnánk. Ismét sikerült kiscicát simogatnia, amit nagyon élvez. Volt nagy strandolás, pancsolás, locsolás slaggal. És legózás. Mamától kapott egy Verdás szettet, amiben ott van Mack, a kamion. Gondolom mindenki kitalálta, hogy miután megkapta, egész nap ezzel játszott. Sőt, még ezzel is aludt. Mióta kezd egy kicsit "nyugodtabb" lenni - értsd ezalatt, hogy egyre több ideig leül szépen játszani -, azóta érdekli a legózás. Persze csak akkor jó az építés, ha anyuci vagy apuci is vele van. Persze verdás legóhoz verdás póló is dukált, amit rögtön fel is vett.

Szobatisztaságból pedig egy nagy jelest kap tőlünk Barna, ugyanis ma egész nap kisgatyában volt, illetve pucéran, de mindig a bilibe pisilt, vagy pedig meglocsolta teljesen egyedül a fát!!! :-D Még az autóban sem volt rajta pelus, és semmi baleset.

Ballagás a bölcsiben

Délután fontos programunk volt apucival, hisz hivatalosak voltunk Barnusunk bölcsijébe, a nagyok ballagására. Mi még nem ballagunk, mert ugye még bő egy évig bölcsisek maradunk. Nagyon édesek voltak a gyerekek, mondókáztak és énekeltek a szülőknek a gondozónőkkel együtt. Barnusunk teljesen meg volt lepve, hogy most mi is történik, látszódott, hogy jó félévvel fiatalabb a ballagó társaitól, mert egyszer csak elpityeredett, Marcsinak sem sikerült megvigasztalni, így a mi karunkban landolt. Én pityeregtem egy kicsit, annyira édesek voltak a gyerekek, pedig a mi kis tündérmanónk még nem is ballagott. Azt hiszem jövőre 100-as papírzsebkendővel felszerelkezve fogok megjelenni a ballagáson. Aztán jött a buli, a gyerekeket mindenféle finomságokkal kínálták meg, mindenféle nasi fellelhető volt a kisasztalukon. Barna persze zabált. A képen látható nagyon aranyos gondozónő Maya, aki szeptembertől a mi tündérünk bizalmija lesz.

Meg Dante komájával bohóckodott. Annyira imádják egymást. Édesek nagyon. És a legjobb, hogy Dante is bő egy évig marad még társa kismanónknak. Annyira tündériek együtt! Két kis két és féléves! :-D

Marcsi nagyon jó hírrel fogadott, mert ismét egész nap szobatiszta volt. Semmi baleset. Éljen! Már vásárolni is el lehet vele menni úgy, hogy kisgatyában van. Pontosabban nagyfiús gatyában! :-D A késő délutáni ház előtti "bulik" alkalmával is szépen szól, hogy szeretne fát locsolni. Egyre ügyesebb! Most kapott nadrágpelust, ami tényleg olyan, mint egy kisgatya, és az alvások alkalmával ilyet kap, hogy kicsit megszokja a "gatyában alvást.

A késő délutáni buli során pedig átment falkavezérbe. Gördeszkával mentünk le, végül majdnem minden fiúnál gördeszka kellett, hogy legyen. Barna rájött az egyik lépcsőházi rámpánál, hogy erről klasszul le lehet gurulni, ha ráül a gördeszkára. Végül mindenki őt utánozta, mert rájöttek a fiúk, Árpi és Attila - a komák 4 és 5 évesek -, hogy ez mekkora móka. Imádom a kis kreatív mókusomat! :-D

Rossz és jó hír egyben

Reggel vidáman indultunk bölcsibe, mivel visszajött Marcsi, a mi gondozónőnk! Nagy volt a boldogság mindkét részről! Az öröm azonban nem tartott sokáig, mivel Marcsi közölte velünk, hogy szeptember 1-jétől áttették egy másik bölcsibe, és nem ő lesz a gondozónőnk. Mondanom sem kell, hogy leizzadtam rendesen a hírtől, és jött is a legfontosabb kérdés, hogy akkor ki lesz a gondozónőnk. A válasz nagyon tetszett, mert Maya veszi át Marcsi csoportját, akit Barna szintén nagyon-nagyon szeret. Őt is nagyon sokszor emlegeti itthon. Majd jött a következő fontos kérdés, hogy ki lesz Maya-val együtt. Jó hírt kaptunk, mert egy új gondozónővel lesz párban Maya. Vagyis azok a gondozónők, akik nem lopták be Barna szívébe magát - mellesleg az enyémbe sem -, ők nem lesznek Barnával. Nagyon sajnálom, hogy Marcsi nem lesz, mert nagyon sokat köszönhetünk neki.

Többek között azt is, hogy a visszajövetelével ma csak a bilibe és wc-be került az, aminek oda kellett. Hiába, Marcsi, az Marcsi. - Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a gondozónő, akivel egy kis összetűzésbe kerültem emiatt, elgondolkodott a mai nap után, hogy akkor kiben is van a hiba. - És végre sikerült jó rendesen meglocsolnunk egy bokrot is, szépen szólt, amikor lent ugráltak a kis "hajléktalanok" a matracon és hatalmasat buliztak. Nagyon büszke vagyok rá.

Amikor otthon voltunk falun papáéknál, megtanulta Barna azt a szót, hogy "ébresztő", mivel a disznók aludtak és így próbálta felébreszteni őket. Na, ezt a szót itthon is előszeretettel használja. Odajön hozzánk, ha egy kicsit próbálunk pihenni, és közli, hogy "apa/anya nem alszik, ébresztőőőőő!". :-D

De ma elalvás előtt azt is közölte velünk, hogy ő a "kapitány". Honnan tanulta ezt a szót?

Az esti fürcsiknél pedig apuci a sztár, mert ezen a héten végig kérte, hogy együtt fürödjenek. :-D

Dödödö

Szobatisztaság téren ismét ügyes a mi Barnusunk. Otthon csak és kizárólag a bilibe pisil és kakil, sőt, még amikor vásárolni mentünk is kisgatyában volt, és szépen meg is látogatta velem a wc-t, mert pisilnie kellett. Szólni is szól szépen. Sőt! Mostanában otthon is kisgatyában van, és szépen vetkőzik egyedül, amikor épp valami "elintézendő" dolga van. A bölcsiben is a héten eddig elég kevés baleset történt.

Újabban nagy anyás lett - apuci legnagyobb bánatára -. Vannak dolgok, amiket csak velem hajlandó, pl. pisilni, és fürödni is újabban mindig engem kért. DE! Megtört a jég tegnap este, ugyanis a fiúk egy hatalmasat pancsiztak együtt a kádban. Az egész fürdőszoba úszott, de kit érdekelt, amikor szuper bulit sikerült csapnia a fiúknak.

A bölcsiben ma délelőtt a Pán Péter duó szórakoztatta kismanónkat, akit teljesen elvarázsoltak a gitáros "fiúk". Állítólag nagyon tetszett neki. Ennek eredménye, hogy este előkerül a mikrofon, és amíg délelőtt ő szórakozott, este ő szórakoztatott. :-D

És egy idilli kép: deszka, sisak és kakaóscsiga. Kell ennél több?

Anyukám, apukám

Barnusunknak új szavajárása van, mégpedig: "az én anyukám", "az én apukám". Eddig mindig apa és anya voltunk, de mostanában - szerintem ezt hallhatta a bölcsiben valakitől - apukám és anyukám lettünk. Annyira édes, amikor a bölcsiben rohan felém és kiabálja, hogy "ott van az én anyukám". De az is nagyon tündéri, amikor megérkezik apuci a dolgozóból, szalad felé és üvölti, hogy "szia apukám". :-D

És komoly motor problémánk lett. A nagyitól kapott chopper mostanában nem nagy kedvenc, sőt! Ez is valószínű a bölcsinek tudható be, mert ott kisebb és másfajta motorok vannak, amivel rója a sok-sok kört. Így nem volt mit tenni, kapott egy a méretének megfelelő motort! Ő választotta ki a Tesco-ban, egy zöld színűt. És öröm volt vele motorral vásárolni, mert ő szépen követett bennünket és élvezte, hogy közben mozoghat. :-D

Alvás téren pedig megjegyzendő, hogy mostanában ismét nem hajlandó egyedül elaludni. Ugyebár közöttünk szokott elaludni és utána visszük át a saját szobájába. Néha megpróbálom átvinni a saját ágyikójába, amikor már félálomban van, de csak a sírás van. Kellünk neki. Mindig úgy alszik el, hogy valamelyik testrésze rajtam pihen.

Szobatisztaság téren pedig ismét ügyes volt, egész hétvégén nagyfiús gatyában volt, és odavégezte a dolgait, ahova kellett. Kíváncsi vagyok, hogy ez meddig tart, mert ugye holnap bölcsi.

Medence party

A hőség átvészelését csak és kizárólag egy helyen tudtuk ma elképzelni, mégpedig a strandon. Méghozzá Barna saját beach-én, Ani mamánál és Lacinál. Barnusunk nagyon élvezte az egész napos pancsit: szépen eljátszott a medencékben, motor és gördeszka mosót játszott, vízipuskával folyamatosan támadtak engem apucival, motorozott és biciklizett - már szépen egyedül felül a biciklire, és hajtja!!! -, Gömbi kutyussal játszott. Persze még mindig a slag volt a legjobb játék. És megint tanúi lehettünk annak, hogy ha Laci kínálja meg valami finomsággal, azt nem utasítja vissza. Így volt ez ma is, amikor egy szelet sárgadinnyét nyomott Barna kezébe, ő pedig jóízűen elfalatozta. Mi eddig hiába próbálkoztunk ezen dinnyével. Alig akart a nap végén hazajönni, annyira jó napja volt.

Dédinél is voltunk, ahol ismét sikerült kiscicát simogatnia, sőt, még az utcában lévő pacikat is kényeztette egy kicsit. A kertben pedig megkóstolt mindent: sárgabarackot szedett a fáról apucival, de nem lett nagy kedvenc eme gyümölcs. Aztán málnakóstolás is volt, na ez sem jött be annyira. Bezzeg a vajalma. Pont az ő is kezébe való, és finom. Szedte is rendesen a fáról és nyomta befelé. :-D

A kakaóivásnál cseleztünk Barnánál egy kicsit. Rátaláltam egy csokis szívószálra, azaz a szívószálban kis csokigolyók vannak, és ezt csak tejbe kell beletenni, és ahogy issza, kakaó lesz belőle. Bejött neki az újítás. :-D

És az esti pancsinál is került egy kis újdonság a kádba. Nagyon jó illatú fürdőgolyóra tettünk szert, ami ráadásul még tengerkék színűre színezi a vizet. Imádta kismanónk! De Woody-s mintázatú fürdőhabra is szert tettünk, ami szintén nagy tetszésre lelt!

A legjobb pedig, hogy mégis csak megjelent a szótárunkban az "igen" szócska. Végre eljött ez a pillanat is! De a legszebb szó is bekerült a szókincsébe, mégpedig a "szeretlek" szó. :-D

Hajvágás gumimacival

Azt hiszem, ez nem Barnus hete volt. A bölcsiben sajnos még mindig szabadságon van a gondozónője, Marcsi, akit nagyon-nagyon hiányol. Sok mindenben meglátszik, hogy nem a bizalmis gondozónőjével volt kapcsolatban. Szobatisztaság téren teljes visszaesés. Értsd ezalatt, hogy a bölcsiben, ha kisgatyában volt, bepisilt, bekakilt. Ráadásul ennek eredményeként itthon sem volt hajlandó bilizni, simán bepisilt velünk is, ha ruhában volt. Ismét pelusban járunk! :-( Kicsit hisztisebb is volt, hisz a bölcsiben nem volt rendszabályozva, így nem csak délelőtt tombolt, hanem délután is. Ennek eredménye, hogy a büntisarok igen csak előnyben volt részesítve. - Mellékesen ehhez még fogfájás is társult, mivel jön a 18. foga. - :-( Enni sem nagyon evett a héten a bölcsiben, hisz nem igazán foglalkoztak vele. :-( Ma pedig azzal vártak, hogy hasmenése van Barnusnak, mert a pelenka beitta a kakiját teljesen. Majdnem kifakadtam, hogy hány óra múlva vették észre, hogy kakis a pelus, mert ez csak akkor történik meg. Nem részletezném, hogy hogy néz ki most szegény kismanónk popója. Szerdán visszakapjuk Marcsit, azt hiszem lesz vele mit megbeszélnem.

De azért jó dolgok is történtek. Sort kerítettünk egy újabb hajvágásra, ahol alig sírt. Ebben nagy segítségünkre volt egy kedvenc csemegéje, mégpedig a gumimaci. Viszonylag jól tűrte, csak nagyon ritkán sírt fel egy kicsit.

És van egy "se vele, se nélküle" kapcsolata. Mégpedig Gabival. Nagyon hiányzik, ha nem találkozik vele, állandóan emlegeti, ha viszont lent van vele játszani, az nem jó, csak a hiszti van, mert mindig mindent elvesz tőle Gabi. Na akkor most mi a jó?

Macskanyelv = szörfdeszka

Gyerekkorunk nagy kedvence volt a macskanyelv mind apucinak, mind nekem. Ma ráakadtam egy kisdobozos macskanyelvre, aminek a dobozán egy "majdnem deszkázó" cica díszeleg. Nagyon aranyos volt a rajz. Persze rögtön Barna jutott az eszembe, így gyorsan be is csusszant a fini csoki a bevásárlókosaramba. Barna pedig imádta, mint ahogy jól sejtettem! Nemcsak a doboza tetszett neki, de az összes csokit megette. A csokit pedig elnevezte szörfdeszkának az alakja miatt! Az én jutalmam pedig egy hatalmas puszi volt.

Szobatisztaság téren sajnos visszaesés tapasztalható. Hogy ez most a rossz időnek vagy a bölcsis gondozónőnek köszönhető, nem tudom. Elképzelhető, hogy szólt a gondozónőnek, de ő nem vette komolyan Barnát, és emiatt elment egy kicsit a kedve a szobatisztaságtól. Sajna ennek otthon is van kára. Ha csak kisgatya vagy épp semmi nincs rajta, akkor egyedül megy és még mindig nagyon szépen elintézi a dolgát szó nélkül. De ha lemegyünk a játszótérre, vagy bevásárolni, nem szól. Úgyhogy most kicsit tanácstalan vagyok, hogy mi legyen. Jó volna, ha már visszajönne a mi gondozónőnk.

Falusi hétvége

A hétvégéje nagyon jól sikerült Barnának, hisz meglátogattuk Juci mamát és Józsi papát Jászkiséren. Rengeteg élménnyel gazdagon tért haza.

Már sokszor írtam, imádja az állatokat. A két nap alatt szinte mindig állat közelben voltunk. Volt disznó, boci, kacsa, tyúk, kutya, cica, galamb, béka. Nagyon aranyosan kommunikált az állatokkal, mert ahogy meglátott egyet, azonnal köszönt nekik, hogy "szia"/"sziasztok". A disznóval is aranyosan kommunikált, nem hagyta aludni, simán felébresztette őket: "nem alszik", "disznó, ébresztő". Papák kutyája pedig amikor hangosan ugatott, a szája elé tette a kezét, és közölte, hogy "buksi, csend, csücsüljél le!". Az esős időnek köszönhetően rengeteg békát sikerült találnunk, fognunk, simogatnunk. És volt állatetetés is bőven, hisz a szomszéd néni kacsáit és csirkéit ő etette meg, valamint keresztapám bocijait megitatta, a disznókat pedig szintén megetette. :-D A lovaglást se hagyjuk ki, igaz nem pacin, hanem kutyán, de akkor is lovaglás volt. Igazi kis falusi gyerek volt a hétvégén.

De mégis Barnusunk mindene a papa volt. Állandóan követte, mondta, hogy "papa gyere". A papa minden huncutságban benne volt, pancsiztak, motoroztak, autóztak, és hintáztak!!! Mert bizony, előkerült anyuci majd 30 éves hintája. Na jó, tulajdonképpen csak egy deszka, amit ráteszünk egy kötélre, de akkor is!!! Nagyon megörült neki kismanónk. Szépen hintázott is. Majd kreatív lévén egyszer csak levette a deszkát a kötélről, és csak a kötélen hintázott ülve. És élvezte! Nagyon! De papa sem maradt ki a jóból! Ugyanis egyszer Barna hintázott, és lökte papa, majd fordítva! Röhögésbe fulladt néha az egész móka! Pláne, amikor Barna ráhasalt papa lábszárára, és így hintáztak. :-D - Egyébként a hinta összeállításáért papa hatalmas puszit kapott. - Amikor pedig ráunt papára, akkor jött a "mama gyere".

Szomszédolni is simán átment, meglátta a kis fekete pulikutyákat, majd megkérdezte a gazdijukat, hogy "bemehetek?", és már bent is volt. Jósti most is nagy kedvenc volt, fociztak együtt egy nagyot, Pirike néni pedig rengeteg kisautót és nagy autót varázsolt elő, amivel aztán nagyon jól elszórakozott. Haza sem akart jönni. :-D

Szuper ajándékokra is szert tett. Kapott egy Buzz-os tortát unokatesómnak köszönhetően, és ez volt az első torta, amiből Barnus hatalmas mennyiséget elfogyasztott. Buzz-t teljesen leette a torta tetejéről. Nem részletezem, hogy hogy nézett ki Barna és a torta. Maradjunk annyiban, hogy vicces vége lett a tortaevésnek! :-D Persze a verdás labda sem maradt el. És aki keres talál, Barna megtalált egy kukásautót, ami még az unokatesómé volt. Egy nagyon klassz sárga teherautó, aminek a platóján 3 kerekes kuka található. Hát teljes volt az extázis. Sőt! Még kutyás könyveket is talált! És hála az uncsitesómnak, a Barnáé is lett. Volt nagy boldogság!

Az étvágya megsokszorozódott a falusi levegőtől. Volt, hogy kétszer ebédelt. :-D És nagyon tündér volt, ahogy minden reggeli, ebéd és vacsora után megköszönte a kajcsit, illetve hívott mindenkit reggelizni, ebédelni, vacsorázni, hogy "kész a kaja, gyere!". :-D

Javuló tendencia

A bölcsiben ma nagyon-nagyon jó hír várt: Barna egész délelőtt szépen pisilt a wc-be, szólt Tündinek. Nagyon meglepte Tündit is, de valószínűleg most lett annyira bizalmas a viszonyuk, hogy ma már mert szólni, illetve nem volt szégyenlős előtte. Igaz, hogy nap mint nap találkozik Tündivel, hisz ő a csoport másik felének a gondozónője, de mégsem annyira "intim" a kapcsolata vele, mint Marcsival. De lényeg a lényeg, nagyon szépen megyünk a szobatisztaság felé vezető úton. Büszkék vagyunk rá!

A gördeszkatudománya egyre jobb. Már nem csak hajtja magát a gördeszkával - egyre hosszabb távot tud megtenni -, hanem ráugrik az álló deszkára, illetve elgurítja messzire a deszkát, és guruló helyzetében ráugrik, vagy pedig ahogy hajtja a gördeszkát, menet közben ráugrik. Valamint ha két lábbal áll a deszkán, szépen ringatja balra-jobbra a csípőjét, ami által mozog alatta a deszka. Eme tudományával ma elkápráztatta a Cora vásárlóit, akik mintha cirkuszban lennének, megálltak, és nézték Barnát. Ő pedig élvezte, hogy van nézőközönsége. Sokan azon mosolyogtak, hogy nagyobb a deszka, mint Barnus. :-D

És tudatos vásárló a drágám. Csak azokat a játékokat engedi megvenni, amit ő választ. Így történt, hogy ma egy kis markolóval vagy úthengerrel akartuk meglepni, mire ő kiválasztott egy Matuka autót, és közölte, hogy "visszük?", és már tette is a kosárba. :-D De a citromfagyi sem maradt ám el. A pultnál megmondta, hogy milyen fagyit szeretne, majd alig várta, hogy a kedves néni a kezébe nyomja a finomságot, amit nagyon-nagyon szépen elnyalogatott. :-D

Voltunk cicalesben is, de szegény cica ahogy meglátta Barnát, már futott is, hisz tudta, hogy most jön a nagy fogócska játék. Sikerült azért megsimogatnia, de úgy, hogy a cica bebújt a szekrény mellé, a sarokba, Barna pedig próbálta elérni, és ha sikerült, akkor volt egy kis simi-simi.