Nyaralás falun 2.

Meglátogattuk a jászberényi állatkertet, ahol az első látogatásunk óta új állatok érkeztek. Igaz, Barna ahogy belépett az állatkertbe, már rohant is, és kereste Marty-t, a zebrát. :-D

Szinte azonnal az állatsimogatónál kötöttünk ki, és már ment is kecskét simogatni. Tetszett neki az egyik nagyobb kecske, akinek a szarvát simogatta folyamatosan. Persze az etetés sem maradt ki, rögtön ment a "kajaautomatához", és már vitte is a finomságokat a kecskéknek. Élvezte nagyon, ahogy a pici kecske szájába beletette a falatokat. :-D Nyuszikat is csikiztünk, bár nem mindegyik tűrte jól, hogy Barna kényeztetni akarta.

Tetszett kismanónknak a pingvinház, láttuk, hogy milyen gyorsan úsznak víz alatt az állatkák, és hogy milyen édesen totyognak a szárazföldön. A pelikán teljesen elbűvölte mind Barnát, mind bennünket. A nagy cicákra - értsd ezalatt: oroszlán, hiéna, tigris - folyamatosan vicsorított. Édes pofa volt! De nagy sikert aratott nála a vidrapáros is, akik hihetetlen zsonglőrmutatvánnyal kápráztattak el bennünket. Azonnal odafutottak hozzánk, hátravetették magukat, majd egyik kezükből a másikba dobáltak egy kavicsot. Nem hittünk a szemünknek.

Sikerült lovacskáznia is, igaz, most nem igazi paripán, hanem faparipán, de ezt is nagyon élvezte. És készült egy vicces közös fotó is Editről és rólunk.

A jó levegő hatása, hogy Barna állandóan evett.

Egy következő kirándulás alkalmával ellátogattunk Szilvásváradra, a Szalajka-völgybe. Persze nagyszülőkkel együtt.

Bevezetésként csak ennyit:

Így indultunk a nagy sétára:

És így indultunk hazafelé:

Szerintetek?

Na de a részletek:

Ahogy elértük az úti célunkat, első állomásunk egy cukrászda volt, ahol szín alapján választott magának fagyit. A többiek is próbálkoztak egy kis hűsítő fagyi elnyalogatásával, nem sok sikerrel. Ugyanis ahogy meglátta Barna az új fagyit, már rögtön az ő kezében is landolt. Így szinte mindenki csak 2-3 nyalásnyi fagyit evett, ellenben Barnussal, aki kb. 4 gombóc fagyit nyomott a pocakjába. :-D

Felfelé, a Fátyol vízeséshez gyalogosan mentünk, Barna hol gyalog, hol motoron, hol apuci nyakában, hol anyuci nyakában. És majdnem végig mezítláb, ugyanis ahol lehetősége volt "lábat mosni" a patakban, ott menni kellett vele. Élvezte a hideg patakvizet, pláne, ha még egy kis vízesésben is sikerült megmártóztatnia a lábát. Jókat mosolyogtak rajta. Etetett pisztrángot, kacsát, ami nagyon bejött neki. Látott őzikét is, de ők még a "zacskócsörgésre" sem akartak közelebb jönni. Lenyűgözte teljesen a táj, élvezte a túrát a papáékkal.

Lefelé a kisvasút zötykölődését élveztük. Teljes extázisba került kismanónk, ugyanis még nem vonatozott. Tetszett neki, ahogy fütyült a vonat, hogy milyen sebesen megy, na és persze a kilátás.

A nagy séta után jött a jól megérdemelt ebéd. Betértünk egy gyerekbarát étterembe, ahol volt az ő méretének megfelelő kis kemping szék asztallal, rajta klassz játékokkal. Rögtön birtokba is vette a játszósarkot, és élvezte, amikor még nagyobb gyerekek is csatlakoztak hozzá. Jókat játszottak, vigyorogtak együtt. Barna az én ebédemből falatozott, igen csak jó étvággyal. És nagyon büszke voltam rá, mert nagyon-nagyon szépen viselkedett az étteremben. Szépen játszott, szépen evett, semmi hiszti. Pedig már bőven az alvásidejében voltunk.

Persze ahogy beültünk az autóba, már szundizott is hazáig. Elfáradt a jó levegőn, a nagy túrától, a finom kajától. :-D