Megérkezett a felmentősereg

A mai napunk korán indult, mivel Barna be volt zsongva, hogy megyünk a játszóházba. Azért az adventi naptárban rejlő ajándék felkutatására ma is szánt egy kis időt. :-)

Mivel Barna már nagyon jól van, a benne rejlő energiák lekötésére kitaláltuk a játszóházat. Ami jó ötletnek tűnt, de kissé keserű szájízzel hagytuk el a kölyökparkot. A kedvenc játszóhelyünk mostanság az Árkádban lévő játszóház, ahol szuper játékok vannak, szuper tiszta, és még gyerekmosdó is van. Ilyen téren tuti hely. De az alkalmazottak borzalmasak egytől-egyig. Én pl. nem bíznám rájuk Barnát. És a legrosszabb, hogy megállapításra került az is, hogy a gyerekek milyen gonoszak tudnak lenni egymással. Hogy miért? Barna szépen játszott, de néhány nagyobb fiú direkt lerombolta kismanónk építményét, mondván, hogy ő nem való ide - szülinapi zsúr volt ugyanis -. Aztán egy kislánnyal támadt konfliktusa, kicsit nagyobb volt mint Barna, és ő is előszeretettel rombolta le Barna játékát. Érthető, hogy Barna mérges lett, így odament a kislányhoz, és rámorgott - ami nála annyit jelent, hogy hagyd békén a játékomat -, a kislány pedig elkezdte lökdösni. Barna próbálta megvédeni magát - amire őszintén szólva büszke voltam -, de miután megkarmolta elég csúnyán Barna arcát a kislány, nem csoda, hogy elsírta magát kismanónk. És ki tett a gyerekek között rendet? Hát én. A játszóházban dolgozók, csak néztek és semmit nem csináltak. Nem sok hiányzott, hogy elkérjem a panaszkönyvet és írjak pár "szép" szót, de nem tettem. De azért jót labdacsatáztunk Edittel és Barnával, ahol volt "gyors tüzelés" is. És nagyon tetszett neki, amikor eltűnt a sok labda alatt, amibe "beletemettük". :-D

Délben aztán megjött a felmentősereg Józsi papa és Juci mama személyében. A konyhaablakból figyelte, ahogy begurult a Suzuki az utcába, és már kiabált is az ablakból, hogy "papa", "mama". Azt a boldogságot, amit az arca tükrözött, nem lehet leírni. Nagyon-nagyon örült a nagyszülőknek. És rögtön meg is kezdődött a nagy játék, aminek persze rögtön papa esett áldozatul, ahogy azt a fénykép is bizonyítja. :-D Nem tudom, hogy papa is ugyanúgy élvezte e a játékot, mint az unoka! :-D

A délután persze papás-mamás volt, ahol volt vonatozás, autózás, focizás, birkózás, táncolás, labdázás, ágyon ugrálás. De a legjobb buli egy lufival való játék volt. Barna egy ágyról való lehuppanás alkalmával a lufin landolt, ami hatalmasat durrant. Ezt iszonyatosan jó mókának találta Barna, így ezek után mindenkit ráültetett a lufira, hogy kipróbálja, kinél szól a leghangosabban. A nyertes Juci mama volt, aki alatt először ki sem akart durranni a lufi, de aztán akkorát durrant, hogy aranyérmes lett mama. :-D Mondanom sem kell, hogy haza sem akart jönni, mert ő papával akart aludni. :-D

Holnapra pedig bejgli kész, ajándékok becsomagolva várják a bontogatást, a karácsonyfa pedig teljes pompájában dísze a lakásnak. :-D