Az adventi kalendárium összes ablakának kinyitása előtt Barna megunta a "banánt". Pontosabban az általam készített naptár még izgalmas neki, de a csokis már hidegen hagyja. De nagyon tetszik neki az állatos hűtőmágnes. Ma épp egy katicát kapott. :-D
És ma már azt kell, hogy mondjam, túl jól van és nem lehet lekötni, iszonyatos energia tombol benne. Délelőtt még nem is volt gond, hisz bementünk busszal a városba, meglátogattuk a munkahelyemen a nagy fehér nyuszit, akinek vitt almát. Nagy haverok lettek rögtön, Barna félig bemászott a nyuszihoz a ketrecbe, majd miután a nyuszi kikerült egy hosszú folyosóra, ment a buli. Ment a nyuszi után, megmutatta neki a nyuszis kártyát, amit magával vitt, simogatta, becézgette, és még császárkarikával is megkínálta. De a patkányok is nagy tetszésre leltek nála. Gyorsan megbarátkozott a kollégákkal, főleg azokkal, akik nem "másztak" rögtön rá. A buszozást nem szereti, ha valaki ránéz, viszont annál jobban tetszik neki, ha van olyan ember, akivel lehet kukucsolni és ő szemeli ki az áldozatot. :-DDélután azonban folyamatosan rá kellett szólni, mert egyik lükeséget csinálta a másik után, nyűglődött rendesen. Abszolút nem fogadott szót. Így ment a büntisarokba, ahol hatalmas ordítás vette kezdetét, miközben azt kiabálta, hogy "nekem nem lesz karácsony", "nem kapok ajándékot". - Ehhez tudni kell, hogy ezt mondja Sid, a lajhár a Jégkorszak karácsonyos meséjében. - Hihetetlen színész Barna. És ezt ő is tudja magáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése