Napló a pici fiamnak, minden kedves rokonunknak, barátunknak és ismerősünknek, aki szeretné figyelemmel kísérni, hogyan lesz egy pici motorosból vagány gördeszkás, kis felfedezőből pedig ifjú Einstein. ;-)

2012. január 27., péntek

Az én kis állatgondozóm

Ismét sűrű napunk volt, hisz kora reggel már útnak indultunk. Annyira szépen sütött a nap, hogy úgy gondoltam, Barna is élvezni fogja a buszozást. Nem tévedtem. Tetszett neki, nézelődött. Utazott a nyakamban, de szépen sétált is. Jót levegőztünk.

Első utunk a szemészet volt, ahol megint nagyon szépen viselkedett. Szépen ült az ölemben, várta, hogy behívják, illetve amíg várakoztunk, a gyerekekkel/nagypapákkal játszott, A doktornéninél is remekül teljesítette a feladatokat, habár az nem tetszik, hogy pupillatágítást akarnak csinálni nála, így ezt még fontolóra veszem.

A munkahelyemre is ellátogattunk, ahol most mindenki haver volt. Szépen leült a székembe és ragasztott, majd pörgött egy jót a székemmel, mint egy kis asztronauta. Majd mentünk a nyuszihoz, akinek vittünk egy almát. Az már más kérdés, hogy az almát Barna ette meg, a nyuszi csak a héját kapta meg. Ott rágcsáltak együtt. Aztán futott egyet a nyuszival, kergetőztek, aranyosak voltak együtt. Aztán átment állatgondozóba, ugyanis segített Lajos kollégámnak az állatok ketreceit kitakarítani/feltölteni tiszta forgáccsal. Folyamatosan nyomta persze a sódert, hogy "kakis a forgács", "jöhet a következő", stb. stb. stb. Persze meg is etette kukoricával a patkánykákat. Sőt! Simogatott pár napos patkánykákat, akiknek még épp nem nyílt ki a szeme, de már szőrösek voltak, aztán simogatott persze ficánkább patkánykákat is. Nagyon-nagyon jól érezte magát.

Majd jött az óvodalátogatás. Ahogy beértünk az oviba, levetkőzött, és már bele is vetette magát a játékba. Nagycsoportosoknál voltunk, Zsuzsi és Rita óvónőknél. Úgy viselkedett, mint aki odajár, egyáltalán nem volt szívbajos. Zsuzsival nagyon jókat játszott, feltérképezte a terepet, és a gyerekekkel is játszott. Megnézte a társasjátékokat, szépen elpakolt maga után. Annyira édes volt! Persze az óvónőket rögtön levette a lábukról, hisz ment a mókázás ezerrel. Megdicsérték, hogy milyen szépen beszél, és hogy milyen szépen viselkedik. A szoba nagyon aranyos, galériás, otthonos, barátságos. Van mesesarok, szőnyeggel, párnákkal, függönyökkel. Ahogy láttam, tetszett neki. Még megnézünk majd egy másik ovit is, de az óvónők nagyon-nagyon szimpatikusak, kedvesek, és ez számít legfőképp.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése