Erzsikénél

A héten elmentünk apucival számítógépet szerelni egy nagyon kedves ismerősünkhöz, Erzsikéhez. Várta nagyon a látogatást, mert mondtuk, hogy van kutyus, akivel majd játszhat. Hát, volt is ereszd el a hajam. Először nagyon be sem akart menni a lakásba ugye, mert még mindig nem rajong az idegenekért. De amikor megjelent a tündéri kutyus, aki nagyon játékos, pusziszkodós, nyalogatós, ugrálós volt, teljesen otthon érezte magát. Dobálta a kutyus kedvenc zebráját neki, aki mindig visszahozta, aztán birkóztak, hogy ki szerzi meg hamarabb a plüssfigurát, de kapott puszit is Barna a kutyustól. Édesek voltak! De volt még tengerimalac is a vendégségben, így azt is megdögönyözte kismanó, de a nagy kedvenc mégis a kutyus volt. Aztán pedig annyira szimpatikus lett neki Erzsike, hogy az ágyon ugrált, és közölte, hogy nem jön velünk haza, itt marad. Folyamatosan lökte a dumát, le sem lehetett állítani. Mondtuk, hogy általában nem így szokott viselkedni, kivéve a kerianyujánál, de úgy látszik, nagyon-nagyon jól érezte magát. :-D