Napló a pici fiamnak, minden kedves rokonunknak, barátunknak és ismerősünknek, aki szeretné figyelemmel kísérni, hogyan lesz egy pici motorosból vagány gördeszkás, kis felfedezőből pedig ifjú Einstein. ;-)

2011. április 10., vasárnap

Kincsek a padlásról

Hihetetlen, hogy milyen szuper játékokat tud rejteni egy padlás! Jelen esetben Ani mama padlása! Millióegy, jobbnál jobb játékok kerültek elő, amikkel még Krisztián játszott anno. Barnusnak csak kerekedett a szeme, micsoda csodák kerültek a tulajdonába, egyiktől rohant a másikig, mindent kipróbált. Előkerült többek között - ez a legkedvesebb kismanónknak - egy "Golyófaló vízilovak" játék. A játék lényege, hogy az állatok farkának nyomogatásával minden játékosnak meg kell próbálnia a lehető legtöbb golyót megetetni a vízilovával. És ugye ezt az egész család tudja játszani. Hatalmas nagy kacagások voltak az "etetés" során. Aztán rátaláltunk egy szuper autókilövős pályára, és egy még szuperebb autóskártyára. De ha mindez még nem lett volna elég, egy kezdetleges "lego" készlet is nagy örömöt okozott Barnának. Rengeteg műanyag lovacska, baba, lovaskocsi, ágyú, indián, lovag alkotja a készletet. Ez volt Krisztián kedvenc játéka kiskorában. ;-P

Egyre több érdeklődés tanúsít a biciklije iránt. Mindig rápattan, megy vele jó pár kört, imádja.

És új felfedezést is tettünk Barnával kapcsolatban. Eddig nem igazán szerette a pörköltöt. Nagyon bánatos voltam emiatt. DE! Kompóttal iszonyatos mennyiségű pörit tud magába tömni nokedlivel. Éljen!

Végül egy nagyon aranyos beszélgetés. Épp mentünk Ani mamához Hódmezővásárhelyre, és egy hídon áthaladva a következő párbeszéd zajlott le:

Én: Barna, nézd, ott a Tisza.
Barna: Nem.
Én: De, ez a Tisza.
Barna: Nem, Duna. :-O

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése