Imádjuk a mi kis dumaládánkat! Reggel valami káprázatosan édes volt! Első beszélgetésünk:
Én: Esik az eső.
Barna: Esik eső.
Én: Menjünk autóval ma a bölcsibe?
Barna: Autózás. (Fülig érő száj.)
Amikor megérkeztünk a bölcsihez, rám nézett komolyan, és közölte: "bölcsi". Mostanában gyorsan rohan be az "ollós" szekrényéhez, öltözik és megyünk Marcsit keresni. Következő beszélgetés:
Én: Megkeressük Marcsit?
Barna: Elbújt?!
Én: Igen, elbújt. Keresd meg!
Reakció: Odarohant a csoportszobához, az üvegajtón keresztül megtalálta Marcsit, ezerrel rávigyorgott, és amilyen hangosan csak lehetett, elkezdett kiabálni: "Marcsiiiiii!" Mondanom sem kell, hogy Marcsinak potyogtak a könnyei a nevetéstől, mint ahogy nekem is. Azt hiszem, vitt egy kis színt Barnusunk a bölcsibe. :-P És reggelente semmi sírás. Éljen! Ellenben amikor megyek érte! Na akkor bizony még mindig van sírás! Ez valószínűleg annak tudható be, hogy itthon, amikor felébredt, még jó 10 percet pihent a pocakomon. És ez nyilván hiányzik neki. Mint ahogy nekem is!
Beszéd téren jól haladunk, mindent mond utánunk. Nagyon aranyos!
Kaja ügyben annyi, hogy próbálkozik még mindig a bölcsiben. Megkóstolja a kaját, ha ízlik, megeszi, ha nem, kiköpi. Itthon pedig még mindig zabál. És hihetetlen milyen mennyiségű kaja fér be a pocakjába. Apucijával épp próbáltuk összeszedni, hogy mik a kedvencei. Sorrendet nem igazán tudnánk a következő kaják között felállítani, mert ezek a tuti nyerők, bárhol, bármikor: makaróni, narancs, mazsola, hagymakarika, hamburger sültkrumlival. ;-)
Én: Esik az eső.
Barna: Esik eső.
Én: Menjünk autóval ma a bölcsibe?
Barna: Autózás. (Fülig érő száj.)
Amikor megérkeztünk a bölcsihez, rám nézett komolyan, és közölte: "bölcsi". Mostanában gyorsan rohan be az "ollós" szekrényéhez, öltözik és megyünk Marcsit keresni. Következő beszélgetés:
Én: Megkeressük Marcsit?
Barna: Elbújt?!
Én: Igen, elbújt. Keresd meg!
Reakció: Odarohant a csoportszobához, az üvegajtón keresztül megtalálta Marcsit, ezerrel rávigyorgott, és amilyen hangosan csak lehetett, elkezdett kiabálni: "Marcsiiiiii!" Mondanom sem kell, hogy Marcsinak potyogtak a könnyei a nevetéstől, mint ahogy nekem is. Azt hiszem, vitt egy kis színt Barnusunk a bölcsibe. :-P És reggelente semmi sírás. Éljen! Ellenben amikor megyek érte! Na akkor bizony még mindig van sírás! Ez valószínűleg annak tudható be, hogy itthon, amikor felébredt, még jó 10 percet pihent a pocakomon. És ez nyilván hiányzik neki. Mint ahogy nekem is!
Beszéd téren jól haladunk, mindent mond utánunk. Nagyon aranyos!
Kaja ügyben annyi, hogy próbálkozik még mindig a bölcsiben. Megkóstolja a kaját, ha ízlik, megeszi, ha nem, kiköpi. Itthon pedig még mindig zabál. És hihetetlen milyen mennyiségű kaja fér be a pocakjába. Apucijával épp próbáltuk összeszedni, hogy mik a kedvencei. Sorrendet nem igazán tudnánk a következő kaják között felállítani, mert ezek a tuti nyerők, bárhol, bármikor: makaróni, narancs, mazsola, hagymakarika, hamburger sültkrumlival. ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése