Szevasz anya!

Hát eljött ez a pillanat is. Aminek azért a lelkem mélyén örülök! Történt ugyanis, hogy miután megérkeztünk a bölcsibe, átöltöztünk, végignéztük és végigmondtuk a szekrényeken található bölcsis jeleket, mentünk megkeresni Marcsit, mivel "elbújt". Ahogy megtalálta, örült, nevetett, kiabált, hogy "Marcsi". Kinyílt a csoportszoba ajtaja, megkérdeztem, tőle, hogy bemegy-e, és bement. Én még beszélgettem Marcsival, és nagyon meglepő dolgot mondott. Mégpedig azt, hogy kismanónk nagyon jó étvággyal reggelizik - a minap megette a vajas-mézes zsömlét, a szendvicseknek lerágja a kenyérszélét -, délben is eszik, próbálkozik. Háromszor is rákérdeztem, hogy biztos Barnusról beszélünk-e, de mondta, hogy igen. Éljen! Aztán mondtam neki, hogy megyek dolgozni, kértem tőle puszit, mire a válasz természetesen "nem" volt, de ezt mind úgy közölte velem, hogy hatalmas játékban volt, és még csak oda sem fordult felém. Ez van! Persze azért nem foglalkozott velem, mert mostanában minden kisfiú kisautóval jár a bölcsibe, mint Barna, és megy ám a nagy autózás. :-P Amikor érte mentem, semmi sírás. Épp akkor jöttek Dante komájáért is, akivel együtt szaladt ki a csoportszobából, ölelkeztek egy nagyot, majd elbúcsúztak egymástól. Nagyon édesek voltak! Most már tudom, hogy amikor azt mondja "Dan", az Dante akar lenni.

Persze megint nem akart eljönni a bölcsiből, amit teljesen meg is értek. Egész nap kint vannak a levegőn, millió játék van nekik kitéve: motor, hinta, létra, homokozó, baba, kisasztal kisszékkel, kréta, gyöngyök, bábok. Egyszóval ez nem más, mint a Kánaán kismanónknak. Ráadásul sok-sok haver. Minden egyes nap úgy érzem, hogy jól választottunk bölcsit. Kicsit ugyan több időt vett igénybe a beszoktatás, mint másoknál, viszont látom Barnán, hogy imádja a bölcsit, Marcsit, és a gyerekeket. ;-)

Itthon is nagyon szépen eljátszik, élvezi a tavaszt, semmi hiszti, semmi nyűgösség. Csak jókedv! Imádom!