Cicc-cicc

Sok újdonság jutott Barnának egy napra.

Meglátogattuk Ani mamát és dédit. A dédi háza töltés oldalban van, ami sok élményhez juttatja Barnát. Nagyon tetszett neki pl., ahogy sárkányt eregettek nagyobb gyerekek. Hatalmas csodálattal figyelte. Mint ahogy a cserebogarakat is, amit még mama meg is fogott neki, viszont olyan mint én, vagyis fél a bogaraktól. Próbáltuk neki elmagyarázni, hogy ha megfogja, akkor csikizni fogja a kezét, de nem. Közölte, hogy nem tetszik neki. Remélem túllendül ezen a bogárundoron. A dédinél cica is van, mázlinkra ráadásul olyan, aki nagyon tűri a dögönyözést. Barna ide-oda szállította a kezében. Mindig odahozta hozzánk, majd visszavitte oda, ahonnan elhozta. Aztán ahogy a cica lefeküdt, ment, hogy majd ő megeteti. Csak épp a cica nem volt éhes. De azért Barna kitartóan próbálkozott. És a motorozás sem maradt el. Mégpedig apucival, aki egyszer csak megjelent az új motorjával. Érdekes, hogy Barna mennyire nem szereti a járó motort. Ha csak áll a motor, nem működik, akkor ráül, megvizsgál rajta mindent, de egyébként nem szereti. Annál inkább a versenyzést. Apuci a nagy motoron, Barna a kis motoron, és verseny. :-D

A Verda őrület mellé Thomas mánia is társult. A gőzmozdonyok közül most épp Toby a kedvence, amit persze boltokban egyáltalán nem lehet kapni. Kivéve az Intersparban. Így most már egy újabb gőzmozdony tulajdonosa, akit be is mutatott a többi kisvonatnak. :-D

Zsuzsi kolléganőmtől pedig kapott egy húsvéti fakanál nyuszit, aminek nagyon-nagyon örült, mindenkinek megmutatta. Azt hiszem, bővítenünk kell majd a nyuszicsaládot. :-D

És mázli, hogy Barna huncut, mert a Tesco-ban sikerült a pékeket levenni a lábukról. Mert este negyed 8-kor kitalálta, hogy ő szeretne kakaóscsigát. A Tesco-ban viszont egy darab kakaóscsiga nem volt. Kiderült, hogy most sül, kb. 8 perc, mire kész. Tettünk egy kisebb kört az áruházban, visszamentünk, és várakoztunk. Közben persze levette az egyik pék bácsit a lábáról, mutatta az új gőzmozdonyát, és huncutkodott neki. A pék bácsi pedig azzal jutalmazta, hogy amikor kisült a kakaóscsiga, azon nyomban megszórta sok-sok porcukorral és beletette egy zacskóba. Illetve csak próbálta beletenni, mert forró volt. Jött egy pék néni a segítségére, akit szintén sikerült Barnának levennie a lábáról, így nem csoda, hogy Barna kapta a legnagyobb és legporcukrosabb kakaóscsigát. :-D

Bölcsis fényképezés

A bölcsiben ma fényképezés volt, Rudi bácsi látogatott el a gyerkőcökhöz, hogy profi fotó készüljön a kis lurkókról. Barna már nagyon várta, mert mondtam neki, hogy lesz egy "Villám Mcqueen" autó is, amit majd kipróbálhat. Mondanom sem kell, hogy tényleg nagy tetszést váltott ki belőle. A pózolással sem volt gond, mert a vigyor mindig ott volt az arcán, és mindent úgy csinált, ahogy kérték. Nagyon vagány szerkója volt, amit Judit adott rá - ezúton is köszönet érte -. Érdekes mód voltak olyan gyerekek, akikről nem tudtak fényképet készíteni, mert nagyon-nagyon sírtak, megijedtek. A fotózás végén Barna és Dante még birtokba vehette felváltva a piros autót, úgyhogy nagy volt a boldogság. És sikerült egy olyan fotót is készíteni, ahol a csoport kb. fele van rajta. Alig várom, hogy lássam a végeredményt, nagyon izgatott vagyok.

És a mai nap legérdekesebb momentuma: Barna ma semmit nem aludt a bölcsiben. Ilyen még nem volt. Volt, hogy feküdt az ágyon, az ágy alatt, az ágyak között, és próbálta ébresztgetni a többieket. :-D

A legnagyobb öröme Barnának mégis az volt, amikor felfújtuk a nappaliban a kétszemélyes vendégágyunkat, ugyanis elvitték a kanapénkat, mert szobafelújításban vagyunk. A mostani nappalink nem épp "bababarát", kevés a hely, amin most változtatunk. Barnának tetszik az ötlet, hogy ő választhatja ki az új kanapénkat. :-D

Felpattanva a biciklire!

Ma sem unatkoztunk. :-D

A jó idő mindig kicsalogat bennünket a szabad levegőre. A játszótér látogatás alap nálunk. Mostanában nagyon szeret homokozni, homokvárat, autópályát építeni. A mászóvár különböző módon való megmászásában is profi Barna. És azt hiszem egy focibajnok veszett el Barnában, ugyanis úgy rúgja a bőrt, hogy eszméletlen. És csakis bal lábbal. :-D De a mai játszóterezésben az volt a legjobb, hogy összefutottunk egy 8 hetes mopsz kutyussal. Hihetetlen móka vette kezdetét. Fogócskázott a kutyussal. Úgy szaladt a kicsi kutyus elől, mintha egy hatalmas dog kergette volna. Imádta, amikor leült a földre, és a kutyus egyfolytában nyalogatta, csókolgatta, a fejére ugrált, lebirkózta. Próbálta idomítani is a kutyust, így a kicsi kutyus megtanult átmenni Barna lába között, pontosabban az alagút alatt. :-D

Tavaly kapott Ani mamától egy biciklit, amit ma letakarítottunk Barnával együtt, hisz én már nagyon szeretném, ha ráérezne a kerékpározásra. Hát, nem csalódtam Barnában. Ahogy tiszta lett a bicaj, rápattant, és úgy megindult, hogy alig bírtam utolérni. A fék használata még nem minden esetben kerül használatra, de meg tud állni egyéb más módon, pl. nekimegyünk finoman Árpi bicajának. A legnagyobb gond még a biciklire való fel- és leszállás. :-D

Sikerült beszereznünk egy 4 az 1-ben szendvicssütőt, így egyértelmű volt, hogy a mai ebéd házi hamburger, sült krumpli és narancslé. Imádom, ahogy Barna szeme felcsillan a kedvenc étele láttán, pláne, ha anyuci csinálja. Este pedig mi mást is kérhetett volna vacsorára, mint kolbászos melegszendvicset, amit most először evett meg úgy, hogy kalácsból készítettem neki. :-D

A hét pedig a balesetek jegyében telt. A héten a bölcsiben a fülét ütötte be az új fogasba, aztán egy kosárral elvágta az ujját, ma a játszótéren az állával lekoccolta a mászóka egyik fokát, valamint úgy esett le a bicikliről, hogy pont a fejét ütötte meg. Kicsit sem lila most Barna! :-D

Élete a mozgás

Azt hiszem a mai nap mi szülők hamarabb kidőltünk, mint Barna. Egész nap mozogtunk.

Reggel ellátogattunk a Borbála Fürdőbe, ahol rögtön úszógumival ment a vízbe. Azonnal kérte. Először az élménymedencét részesítettük előnyben, aztán ment a pancsolómedencébe, majd jött egy kis lazítás a meleg vízben, azután jött velem úszni a hideg, mély vízbe. Itt nagyon sokat időztünk, mert együtt úsztunk. Hol apucival, hol anyucival. Ami a legjobban tetszett Barnának, amikor jó nagy hasast ugrott a vízbe. Szem nem maradt szárazon a nevetéstől. :-D Lazításként csocsóztunk egyet, ahol Barna egymás után rúgta a gólokat. Tetszett neki nagyon. És még ezután is mentünk vissza a vízbe. Alig bírtuk kiimádkozni a vízből.

Levezetésként apucival kiugrottak a Ligetbe, egy kis gördeszkázásra. Apucival hatalmas mutatványokat gyakoroltak be, amit a délutáni szundi után nekem is megmutatott, mivel szintén a Ligetbe kellett menni. Barna volt a legkisebb, de legügyesebb gördeszkás. Nézte a nagyokat, a mutatványokat, a különböző trükköket, amiket utána próbált is leutánozni. Állíthatom, nagyon sokat fejlődött. Érdekes, hogy ahogy beköszöntött a jó idő, azonnal előkerült a gördeszka, pedig a télen nem igazán foglalkoztatta a téma. Már le is mondtam arról, hogy érdekelni fogja ez a sport. De tévedtem. :-D

És a nap megkoronázásaként megkapta azt a kilövős pályát, amire már kb. fél éve fáj a foga. A pálya 10 autót tud egyszerre kilőni, jó kis versenyt kerekítve ezáltal. Szuper. Nagyon-nagyon sokáig játszott vele, egyedül. :-D

Lett azonban egy új kedvenc autója is, mégpedig egy Forma-1 autó, ami igazi autóhangot ad ki. Az autót Noncsitól kapta szülinapjára, akivel pénteken sikerült összefutnunk. Jót játszottak együtt a gyerkőcök. Barna érdekes, de vonzódik a lányos játékokhoz, mint ahogy a lányok a fiús játékokhoz. Építettek, motoroztak, függönyben bújócskáztak, ugráltak. Hazafelé menet megállapította, hogy "jó volt Kingánál". :-D

Mumusunk, a krokodil

Megvan a legnagyobb mumusunk, ami a krokodil. Este nagyon-nagyon kérlelt, hogy velem aludjon a nagy ágyban, mert úgy gondolja, hogy az ágya alatt ott van a krokodil, és meg akarja enni. Engedtem a kérésének, de megegyeztünk, hogy holnap én alszom a szobájában, és elalvás előtt megnézzük, hogy az ágy alatt nincs semmi, és magával fogja vinni Tigrist is, aki majd vigyázza az álmát.

És aranyos szösszenetek:

- Alexnek boldogság van a szájában. (Magyarázat hozzá: A Madagaszkár mesében Alex, az oroszlán a szájában visz egy hógömböt Martynak ajándékba, a szülinapjára.)

- Tuti vagyok anya? (Magyarázat: Fürdés közben ráállt a falra tapasztható autópályára, és az volt a szörfdeszka.)

Mennyi-mennyi élmény

Eltűntünk egy kicsit a világ zaja elől, és elutaztunk falura, Jászkisérre, Józsi papához és Juci mamához. Fogalmam sincs, hogy mikorra dolgozza fel Barna azt a sok élményt, ami a 3 nap alatt érte.

Íme, a sok-sok élmény ABC sorrendben:

Autópálya. A papa már megint nagyon kreatív volt, hisz ismét egy szuper autópályával örvendeztette meg Barnát. Egy hosszú ereszcsatorna csodákra képes! Csak úgy száguldottak a verdák! :-D

Autószerelés. Pontosabban autógumi csere Edit autóján. Sikeresen végigasszisztálta, ahogy a 4 téli gumi lekerült az autóról és felkerült a 4 nyári gumi. Nagyon tetszett neki, ahogy felemelték Edit autóját, ahogy le- és felrakták az autógumikat az autóra, ahogy kicsavarták elektromos "pisztollyal" a csavarokat, ahogy felrakták a felnire a gumikat. Hatalmas élmény volt!

Állatok. Az állatszeretete még mindig nagy. Alig várta, hogy végre találkozhasson a kedvenc malackáival, akikkel nagyon aranyosan elbeszélgetett. Rengeteg kismalac volt most otthon, akikhez még be is ment. Mint ahogy a tyúkólban is tiszteletét tette. Nagy szerencséjére még kisboci is volt az istállóban, akit nagyon-nagyon sokszor megsimogatott. Megállapította azt is, hogy a nagy bocik nagyot kakilnak, és még bele is lépnek! Ez nem szép dolog! :-D A szomszédnénihez is simán átment, mert kacsát szeretett volna etetni. Hát! Igen csak gyorsan szedték a kacsák a lábaikat, akiket búzával próbált utolérni. Aki viszont tényleg a Nr. 1 volt, az persze Buksi volt. Simogatta, gyömöszölte, labdázott vele, motorozott vele, fogócskázott.

Boszorkányok. Hát igen! Imádja a boszorkányokat, mióta a Bogyó és Babóca könyvben olvastunk egy mesét, amiben boszorkányok vannak. Jelentem, nagyon sok boszival találkozott. Volt papa boszi, Edit boszi, mama boszi. De az is előfordult, hogy papával ketten pattantak a boszik járművére, és ijesztgették Buksit. :-D

Foci. Megfigyeltük, a labdát csak bal lábbal rúgja. De nagyon ügyesen! Mindenkit bevont a focizásba! :-D

Forma-1. Túl van Barna az első igazi Forma-1-es verseny élményén. Papával úgy rákattantak vasárnap reggel a versenyre, hogy nem is lehetett hozzájuk szólni. Barna mindent kommentált, egy második Palik László veszett el benne. Nagyon tetszett neki, amikor kipördült egy autó a kavicságyra, és kifordult a kereke. Tuti jó buli volt! :-D

Hinta. Még mindig nagy kedvenc az a hinta, amit még papa készített kb. 27 évvel ezelőtt az ő egyik pici lányának. Nem csak egyedül szeret ám rajta hintázni! Nagyon szeret az ölemben ülve is hintázni. Ilyenkor behunyja a szemét, elengedi magát és pihen! :-D

Homokozás. Imádja a papa által összeeszkábált homokozót. Két autógumi egymásra helyezve, tele homokkal. Állandóan homokozott, mikor kivel.

Kertészkedés. A kert minden centiméterét feltérképezte. Papának besegített a nagy kert gondozásában, gereblyézett, a nagy rögöket morzsolta szét a kezeivel.

Mama. Hát, azt hiszem, a legnagyobb kedvenc most Juci mama volt. Semmi mást nem lehetett hallani tőle, csak azt hogy "mama, figyelj", "mama gyere". Fociztak, labdáztak, fogócskáztak. Barna arról is tett, hogy mama hátfájása elmúljon, mert úgy lebirkózta, úgy megdögönyözte a hátát, hogy egy csontkovács sem csinálta volna jobban. :-D

Napsütés. A 3 nap alatt mindig sütött a nap. A ruhák folyamatosan, fokozatosan kerültek le róla. A végén már csak póló volt rajta felül. Előkerült a baseball sapkája is, még mindig nagyon vagány benne, mint ahogy a napszemüvegében is.

Pózolás. Barnánál elérkezett az az idő, amikor egyáltalán nem szereti, ha fényképezem. De ha elfeledkezik erről a dologról, bemutatja ezer arcát. Sajnos még mindig nagyon-nagyon imádom fényképezni!

Sapka. Barna imád pakolászni, így nem csoda, hogy rátalált papa munkásőr kalapjára. Azt mondta, hogy ez egy rendőrsapka. Jól állt neki, nagyon.

Utazás. Nagyon-nagyon büszke voltam Barnára, ugyanis a több mint kétórás utat végre végigülte az új autósülésében. Szépen eljátszott az autókkal, mesét olvastunk, néztük a tájat. A végén még meg is hunyt egy kicsit, hisz fél 6-kor kelt az utazás reggelén, annyira izgatott volt.

"Vicces". Barna mindenkit ezzel a jelzővel "áldott" meg, aki számára egy kedves, mókás dolgot csinált neki. Így volt "vicces papa", "vicces mama", "vicces Edit", "vicces anya", "vicces Buksi". :-D

Miután hazaértünk, egy kis játék után a következő kérdést tette fel: "Holnap megyünk papához?" Akkor jól érezte magát, ugye? :-D

Vadasparki élmények

Nincs is jobb családi program egy napos délelőttön, mint a szegedi Vadaspark meglátogatása. Barna annyira izgatottan várta az állatkerti sétát, hogy bemelegítésként megnézte reggel a Madagaszkár mesét. :-D

Vittük a kismotort is magunkkal, és lám, nagyon büszkék voltunk Barnára, mert több mint két és fél óra állatkerti séta során alig pár alkalommal kéredzkedett fel kézbe, mert vagy motorozott, vagy sétált, vagy futott. Épp mihez volt kedve.

Megállapítottuk, hogy most érkezett Barna abba a korba, amikor tényleg megnéz minden állatot, kérdez róluk, megfigyeli őket. Persze a Madagaszkár mese szereplőit kereste meg rögtön, vagyis Alexet (oroszlán), Melment (zsiráf), Martyt (zebra), és Glóriát (víziló). Minden állatnak szépen köszönt, hogy "szia!", "sziasztok!". Sőt, némelyik kedvencnek még be is mutatkozott. :-D

A nagy kedvenc az oroszlán volt, és a majmok, vagyis George, a bajkeverő majom. :-D

A legaranyosabb beszólása pedig az volt, amikor épp a sakál nyalogatta a kukiját és ezt meglátva Barna közölte, hogy "nem szabad a kukit nyalogatni!". :-D

A büfét is előnyben részesítette, hiszen a sok sétától nagyon-nagyon megéhezett. A kürtöskalács alap ugye, és mellé még hot-dog-ot is kért, és persze nyalókát. És mindent megevett. Lett is jó kedv tőle. :-D

Állítása szerint ralizott is, azaz vagy apuci vagy az én kezemet fogta, a másikkal pedig kormányozta a motort, mivel közben persze haladtunk, "húztuk magunkkal". Nagyon élvezte!

Annyira élvezte egyébként az egész állatkerti programot, hogy haza sem akart jönni. Éljen!

És végre elkészült még egy családi fotó, ugyanis a bejáratnál minden látogatóról készítettek fényképet. Szerintem nagyon jól sikerült. :-D Barnának nagyon tetszik.

Esti mese

Barnának szerintem igen fura olvasási szokásai voltak olyan téren, hogy a nap bármely szakában lehetett neki/vele mesét olvasni, de az esti meséről hallani sem akart. Pár nappal ezelőttig. Újabban elég hamar kidől este, szokta is mondani, hogy "anya, álmos vagyok, fáradt vagyok, menjünk aludni". Ez kb. 8 és negyed 9 körül történik. Ilyenkor bevackoljuk magunkat az ágyába, és jön az egy esti mese, ami néha kettő, néha három. Mikor milyen kedve van. Nagyon örülök neki, hogy végre ráérzett, milyen klassz esti mesét is hallgatni anyucitól és milyen jó így álomra hajtani kisfejét. :-D

A könyvek terén még mindig töretlen népszerűségnek örvend nálunk a Bogyó és Babóca, valamint az APG könyvek, de emellett most nagy kedvenc a Franklin, a teknősbéka kalandjai könyv is, illetve a verdás könyvek sem elhanyagolhatóak. :-D

Végre!

Kicsit elvesztünk, de bizton állíthatom, hogy meggyógyultunk! Mindenki! Barna már szerda este óta láztalan, a köhögése is csillapodik, de még sajnos reggel, és a délutáni alvás közben van még egy kis krákogás. Remélhetőleg ez is hamar elmúlik! Mivel nem túl sok helyen voltunk a héten, hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk ma reggel kedvenc fürcsihelyünkre, ami egy hihetetlen jó ötletnek bizonyult. Hogy miért? Barna azon nyomban, ahogy meghallotta, hogy megyünk usziba, már öltözött is. A fürdőben olyan gyorsasággal vetkőzött le, hogy nem tudtam követni. De a legjobb, hogy végre-végre-végre rájött, hogy szuper dolog az úszógumi. Először csak a verdás labdát vittük be a vízbe, majd amikor kinyitott a büfé, jól belakmározott, és mentünk is vissza a vízbe, az úszógumit kérve. Leírhatatlan volt a boldogság, amikor rájött, hogy nincs ránk szorulva a vízben. Rögtön átment a kismedencébe, ahol meg nem tudnám mondani, hány hosszt úszott, mert bizony, volt lábtempó, kartempó, szabályosan. Amikor elfáradt, hátravetette a fejét az úszógumin, és csak lebegett a vízen. Aztán persze úszógumival hatalmasakat ugrott a mély vízbe is! :-D

Délután újabb öröm érte. Kinőtte a régi lábbelijét - már ideje volt -, így elmentünk cipőmustrára. Megállapításra került, hogy Barna nagyon szeret cipőboltba járni, pláne, ha szuper játékfal várja. Tologatós puzzle volt ma nála a kedvenc. Logikai feladatot kellett megoldani, amit Barna akarva-akaratlanul, de megcsinált. 3 piros golyót, 3 sárga golyót, és 2 kék golyót kellett sorba rakni. A projektet sikeresen teljesítette. Csak néztem! Kis zseni! :-D De ahol mesefilm megy a tévében, az sem egy utolsó cipőbolt. Imádom, hogy Barna ki tudja választani, melyik cipőt szeretné! Még itthon leszögezte, hogy zöld cipőt szeretne! Hát! Kínálat volt, de nem volt nyerő! Aztán sok-sok keresgélés után ráakadtunk egy szuper kényelmes fekete és zöld (!) kiscipőre, amit miután felvett, ment benne párat és közölte, hogy hazavisszük. Már a boltból az új cipellőjében távozott. :-D

Rájöttem egyébként, hogy mit szeretek a legjobban Barnában! Minden pillanatot olyan elánnal, boldogsággal és örömmel tud átélni/megélni, hogy az leírhatatlan! Annyira irigylem érte!

A mi kis beteg duónk

Barna bebizonyította, hogy tud ő lázas lenni. Este, reggel, délutáni szundi után 39 fokot mutatott a lázmérő. Miután szépen megeszi a lázcsillapítót, bemászik az ölembe, simogatnom kell a hátát, és addig nem mozdul, amíg le nem megy a láza. Étvágya nem sok, sőt! Délben azért alakított egy nagyot. A mai ebédje a következő volt: babapiskóta, rántott hús, csemege uborka, alma, mandarin. Mindegyikből csak pár falat. :-D

Estére ő már teljesen hideg volt, bezzeg én. Kicsit megfertőzött, nyelni nem tudok, fáj a nyakam és a hátam, ráz a hideg és lázas vagyok. Mindeközben persze Barnának senki más nem jó, csak én! A fürcsit sikerült előbbrehoznunk, meggyőztem, hogy ez így azért lenne jobb, hogy anyuci is összeszedje magát holnapra. 8 órakor már bent feküdtünk az ágyikónkban, de ő még nem volt álmos. Jött az esti mese, bajkeverő majom karácsonya. Amíg ő végignézte a mesét, és kommentálta, addig is félig álomban próbáltam gyógyulni. Aranyos volt, mert betakart, kérdezte, hogy hogy vagyok, fáj-e valamim! Aranyos!

Szabadságoltuk magunkat!

De persze nem jókedvünkből! :-( Barna kidőlt a sorból. Tegnap a bölcsiből hívtak, hogy a délutáni alvásából hőemelkedéssel ébredt. Este is tovább folytatódott a hőemelkedése sajnos. Ma voltunk doktornéninél, aki írt fel antibiotikumot, és közölte, hogy szabadságon leszünk a héten. Barna ennek persze örült. Egyébként ma is meg kellett állapítanom, hogy nagyon szépen viselkedik. A váróteremben szépen leült rajzolni, újságot olvasni, a harcos cicáival játszani. A doktornőnél egyedül felmászott a vizsgálóasztalra, felhúzta a pólóját, hogy akkor meghallgathatja a tüdejét Ildikó néni. Egy icipici sírás akkor volt, amikor a torkát nézték meg - Barna szerint a fogait -, de mikor kész volt a vizsgálat, ment felderíteni a játékokat, kérte a matricáját és a császárkarikát. :-D

Nagyon nem szeretem egyébként, ha Barna beteg. Imádom benne, hogy nem akar beteg lenni és ő ezt hangoztatja is. De amikor délután kipirulva, lázasan ébredt, és láttam a szemén, hogy szegény rosszul van, bágyadt, ezt utálom. Inkább pörögjön ezer fokon, legyen eleven, de ne legyen beteg.

Elfelejtettem megemlíteni, hogy a szülinapjára kapott lufik nagyon vicces céllal fejezték be létüket. Ki akartam próbálni, hogy milyen, amikor vicces hangom lesz a héliumos lufitól. A végén mindenki beszállt a buliba, jó party volt! :-D

Barnának néha azt szoktam mondani, hogy "kicsim", "szívem", "babám". Erre általában a következő feleletet szoktam kapni: "anya, nem vagyok kicsim/szívem/babám, én Maczelka Barna vagyok!". Imádnivaló! :-D

Hajvágás sírás nélkül

Szombat reggel. 5.45-kor apró talpak tipegése. "Anya itt vagyok!" Folyamatos duma, mondókázás. Egy kis időnyerésért tévé be, mesenézés. Apró "rúgások" a hátba, "anya ébren vagy?". :-D

Mivel mi úgy gondoljuk, hogy itt a tavasz, ellátogattunk a nagy játszótérre, ahol végre találkozhattunk a rég nem látott cimbikkel. Kipróbáltunk minden játékot a játszótéren, és a mászóvárnál meg kellett állapítanom, hogy Barna eddig is nagyon ügyes volt, mint egy kis pók a mászás terén, de ősz óta rengeteget fejlődött. Olyan volt a várban, a hozzá kapcsolódó kötélpályákon, kötéllétrákon, mint egy kis majom. Eszméletlen! :-D

Barna új kedvence, mint azt már írtam, Thomas, a gőzmozdony. Már szinte az összes játékboltot bejártuk Szegeden, de nem találtunk kismozdonyt. De ma! Gazdagabb lett egy Thomas és egy Percy mozdonnyal. Így most csak vonatozunk, vonatozunk, vonatozunk. Azt hiszem, úgy fogunk járni, mint a verdákkal, addig nem lesz béke, amíg nem lesz meg az összes kismozdony. De annyira édesen szerepjátékozik, komoly párbeszédeket folytat, hogy megéri. :-D

A másik nagy kedvenc Tigris, a Micimackóból. Van egy viszonylag nagy Tigrise, újabban vele alszunk el. De a nyakában sétáltatja, mint ahogy mi őt. És nem velünk játszik ám, hanem Tigrissel. Tigrishez intézi a szavakat, én Tigris "mögé" bújva kommunikálok Barnával, és ha játékról van szó, akkor Tigrisnek kell ám megfognia a játékot, nekem nem szabad. Imádom!

Az alvási szokásai is megér egy misét. Délután ugye hétvégén, ill. amikor itthon van, csak a sátrában hajlandó aludni, Tigrissel, vagy épp egy kisautóval. Este azonban lassan nem fog Barna beférni az ágyába, mert nem csak Tigris kerül be mellé, de a kisautók, a harcos cicák, könyvek. Aztán mikor elalszik, alig győzöm kipakolni a nem épp odavaló dolgokat. :-D

És a mai csúcs! Az esti hajvágás sírás nélkül történt! Hogyan történt? Szépen leült a székére, körbetekertem a lepellel, majd apuci hozzákezdett volna a hajvágáshoz, mire kérte Barna, hogy én vágjam le neki a haját. Ilyen még nem volt! Hát! Van kézügyességem, azt hiszem, de nagyon féltem, hogy milyen frizurát fogok Barnának készíteni. De a projekt sikeresen teljesítve! Egyetlen könnycsepp nem hagyta el Barna szemét! A végén azért apucit megkértem, hogy ő is menjen még át Barna haján, biztos, ami biztos. De az elkészült frizura mindenkinek elnyerte a tetszését! Imádom, hogy ennyire bízik bennem! :-D

Elő a biciklivel napszemüvegesek!

Sikeresen abszolváltuk a mai napot! Rengeteg elintéznivalónk volt! És mivel az idő nekünk kedvezett, elővettük a biciklit! Barna nagyon-nagyon élvezte a kényelmes utazást, én már kevésbé, mivel a város széléről a belvárosba egy 14 kilós gyerekkel, néha emelkedőn kerekezni, hát ... maradjunk annyiban, hogy megvolt a mai torna! :-D És mi voltunk ma a napszemüveges banda, hisz hogy ne érezze magát rosszul, én is napszemüvegben voltam! Tetszett neki, mondta is, hogy ez jó party! :-D

Először a szemklinikára mentünk, ahol időpontunk volt. A mai napon végre befejeztük a pupillatágítást, megmutattuk a gyönyörű barna szemét a doktornéninek, aki hála istennek mindent rendben talált. Nagyon tetszett a doktornő, hogy rögtön megtalálta a hangot Barnával. Legközelebb csak iskoláskor előtt kell megjelennünk ellenőrzésre. Éljen!

Aztán elmentünk a munkahelyemre is, hisz a nyuszisimogatás kihagyhatatlan program ilyenkor. Nagyon otthonosan mozog már az intézetben Barna, mindenkivel nagy haver, már aki nem akarja rögtön letámadni és haver lenni. Zsuzsa kolléganőmmel annyira megtalálták a közös hangot, hogy hatalmas bújócskát tartottak az irodámban. Barna az asztal alá bújt, onnan mászott ki, imádta a forgószékemben való pörgést, szépen leült ragasztani. És folyamatosan nyomta a sódert. :-D

Mivel nagyon ügyesen viselkedett, kapott jutalmul egy verdás újságot, amihez még a kedvenc kisautója (Flynn) is társult. Szépen olvasta is az új szerzeményét a kényelmes bicikliülésében.

Mivel későre járt, mire mindennel végeztünk, elmentünk hamburgerezni, ahol inkább a játszóház érdekelte, mint a kaja. Jót mászott és csúszdázott, ami aztán azért az étvágyát is meghozta.

A délutáni szundi helye pedig ismét a sátor. Ugyanis mióta megvan a verdás sátra, és itthon vagyunk, mindig ebben hajtja álomra a fejét. :-D

Ügyes manó

Tegnap végre elértünk oda, hogy Barna vigyorgott, miközben apuci a szemébe csöpögtetett. Nagyon büszkék voltunk rá! Egyébként egész héten szépen leült, hátrahajtotta a fejét, és szétnyitotta saját magának a szemét, hogy akkor jöhet a csepp, de mielőtt tudtunk volna a szemébe csöppenteni, úgy összeszorította, hogy igen csak nehéz volt véghezvinni a szemcsepp projektünket.

A héten egyébként napszemüveggel járunk bölcsibe, élvezi nagyon, hogy milyen vagány benne, mert ő is rájött, hogy a fény bizony bántja a szemét. De hősiesen viseli a dolgot!

A bilibo szülinapi ajándék egyre nagyobb tetszést vált ki Barnából. Egyre kreatívabb, egyre ügyesebb vele. A nagy bilibo általában hinta szokott lenni, vagy szék, vagy épp alagút, vagy gördeszkapálya. A kicsik szintén alagutak, csigaház - ilyenkor két ujját beledugja a biliboba, és azok a csápok -, a pici kacsának pici hinta, kuka, tároló. :-D