Napló a pici fiamnak, minden kedves rokonunknak, barátunknak és ismerősünknek, aki szeretné figyelemmel kísérni, hogyan lesz egy pici motorosból vagány gördeszkás, kis felfedezőből pedig ifjú Einstein. ;-)

2012. március 7., szerda

A mi kis beteg duónk

Barna bebizonyította, hogy tud ő lázas lenni. Este, reggel, délutáni szundi után 39 fokot mutatott a lázmérő. Miután szépen megeszi a lázcsillapítót, bemászik az ölembe, simogatnom kell a hátát, és addig nem mozdul, amíg le nem megy a láza. Étvágya nem sok, sőt! Délben azért alakított egy nagyot. A mai ebédje a következő volt: babapiskóta, rántott hús, csemege uborka, alma, mandarin. Mindegyikből csak pár falat. :-D

Estére ő már teljesen hideg volt, bezzeg én. Kicsit megfertőzött, nyelni nem tudok, fáj a nyakam és a hátam, ráz a hideg és lázas vagyok. Mindeközben persze Barnának senki más nem jó, csak én! A fürcsit sikerült előbbrehoznunk, meggyőztem, hogy ez így azért lenne jobb, hogy anyuci is összeszedje magát holnapra. 8 órakor már bent feküdtünk az ágyikónkban, de ő még nem volt álmos. Jött az esti mese, bajkeverő majom karácsonya. Amíg ő végignézte a mesét, és kommentálta, addig is félig álomban próbáltam gyógyulni. Aranyos volt, mert betakart, kérdezte, hogy hogy vagyok, fáj-e valamim! Aranyos!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése