Szabadságoltuk magunkat!

De persze nem jókedvünkből! :-( Barna kidőlt a sorból. Tegnap a bölcsiből hívtak, hogy a délutáni alvásából hőemelkedéssel ébredt. Este is tovább folytatódott a hőemelkedése sajnos. Ma voltunk doktornéninél, aki írt fel antibiotikumot, és közölte, hogy szabadságon leszünk a héten. Barna ennek persze örült. Egyébként ma is meg kellett állapítanom, hogy nagyon szépen viselkedik. A váróteremben szépen leült rajzolni, újságot olvasni, a harcos cicáival játszani. A doktornőnél egyedül felmászott a vizsgálóasztalra, felhúzta a pólóját, hogy akkor meghallgathatja a tüdejét Ildikó néni. Egy icipici sírás akkor volt, amikor a torkát nézték meg - Barna szerint a fogait -, de mikor kész volt a vizsgálat, ment felderíteni a játékokat, kérte a matricáját és a császárkarikát. :-D

Nagyon nem szeretem egyébként, ha Barna beteg. Imádom benne, hogy nem akar beteg lenni és ő ezt hangoztatja is. De amikor délután kipirulva, lázasan ébredt, és láttam a szemén, hogy szegény rosszul van, bágyadt, ezt utálom. Inkább pörögjön ezer fokon, legyen eleven, de ne legyen beteg.

Elfelejtettem megemlíteni, hogy a szülinapjára kapott lufik nagyon vicces céllal fejezték be létüket. Ki akartam próbálni, hogy milyen, amikor vicces hangom lesz a héliumos lufitól. A végén mindenki beszállt a buliba, jó party volt! :-D

Barnának néha azt szoktam mondani, hogy "kicsim", "szívem", "babám". Erre általában a következő feleletet szoktam kapni: "anya, nem vagyok kicsim/szívem/babám, én Maczelka Barna vagyok!". Imádnivaló! :-D