Visszatértem :-)))

Reggel fél 6-kor berohantam sírva az ősökhöz, hogy "inni", tiszta forró volt a pici testem, reggelre ismét belázasodtam. Nagy szerencsére odabújva anyucihoz még aludtam tovább, bár párszor még kértem egy kis szomjoltót. A láz miatt még mindig bágyadt voltam napközben, nem sok kedvem volt bármit is csinálni. Leginkább csak punnyadtam a kanapén a tévé előtt. Ráadásul mindenre a válaszom "nem" volt.

Egy 4 órás délutáni szunya után azonban jelentem, visszatértem. Anyuciék úgy voltak vele, hadd aludjam ki ezt a fránya betegséget, így kicsit későn, negyed 6-kor ébresztettek fel, hogy azért itt az ideje még egy utolsó tombolni 2010-ben. Ekkor már annyira jól voltam, hogy sikerült Edit lakását romhalmazzá amortizálnom. Végre nevettem, huncutkodtam, rohangáltam, ugráltam a kanapén. Visszatért belém az élet! Újra a régi vagyok! :-) Csak az étvágyam nem jött még vissza! Szinte egész nap csak joghurton vagyok el!

Kora este néztük az ablakból a tűzijátékokat, amik annyira nem hatottak meg. Megnéztem, rácsodálkoztam, de ennyi.

Újabban állandóan előveszem az ősök esküvői képét, mutogattam rajta papát, és ha meglátom kerianyut a képen, közlöm, hogy "Edit". És végre már nem csak apucit ismerem fel minden képen bárhogy is néz ki, de anyucit is.

Kidőltem :-(

Hát, sikerül a 2010-es évet nem épp a legjobb módon zárni, mivel kidőltünk a sorból. Anyuci összeszedett valami vírusos hasmenéses nyavalyát, én pedig belázasodtam. :-( Mára ugyanis a hőemelkedés egy kisebb lázzá alakult, aminek oka még ismeretlen. Nem köhögök, nem folyik az orrom. Az ősök szerint a maradék kibúvó félben lévő fogaim lehetnek a ludasok a dologban. A kedvem nem a legjobb, sőt!!! Délelőtt pl. annyira nem volt semmihez kedvem, hogy csak a tévé előtt pihentem a kanapén, és néztem a kedvenc meséim. És nagyon rossz beteg vagyok, mint ahogy más gyerek is - legalábbis ebben reménykedik anyuci -. A gyógyszert nem vagyok hajlandó bevenni, cselezni kell az ősöknek - a gyümölcslevembe teszik bele -. Senki nem kell az ősökön kívül, de = ha játékról van szó, apuci kell, ha csak bújni akarok, akkor meg csak anyuci jó.

A láz persze megtépázta az étvágyam is. Alig ettem ma. Délben azonban mosolyt csaltam az ősök arcára, amikor kanállal ettem a palacsintát. ;-) Este pedig nem voltam hajlandó megenni a jó éjt pépet. Hogy miért? Mert a délután, saját magam vásárolt csokis gabonagolyót szerettem volna vacsorára. A Cora-ban ugyanis három féle doboz reggeliző pehely volt kirakva, a dobozokon Csingiling, Verda és Toy Story szereplőkkel. Először a Toy Story dobozzal rohantam oda anyucihoz, de mivel az fahéjas volt, így választanom kellett a másik két doboz közül, mivel apuci sem rajong a fahéjért, így félő volt, hogy nekem sem ízlene a fahéjas kukoricapehely - értsd: amit apuci szeret, azt én is, amit utál, azt én is -. :-P

Sajnos a betegségnek köszönhetően és annak, hogy már majdnem két hete itthon van apuci szabadságon, a játszóházban nem vagyok el ismét egyedül. Vagyis nem hagyhatnak ott, mint eddig, és be kell jönni velem játszani anyucinak. :-(

A napnak azért volt egy nagyon aranyos mozzanata, mégpedig az, amikor a karácsonyi bögrémből megettem egy játék kiskanál segítségével a csokis gabonagolyót, majd fogtam magam, levettem anyuci lábáról a papucsot, egymás mellé tettem a földön, hogy fel tudjam venni, majd miután ittam egy jó nagyot, átbattyogtam anyuci papucsába az ősök hálószobájába. ;-)

És valahogy eszembe jutott Gabi koma, mert egyfolytában azt hajtogattam, hogy "Gabi", és hogy "koma".

Valamint nagyon hiányzik tata. Amikor Editnél voltunk, állandóan kerestem, folyamatosan kántáltam, hogy "tata".

Na akkor most mi is van???

Valami lappanghat bennem, mert nem találom a helyem. Teljesen mindegy, mit csinálunk, csak nyűglődök, keresem a helyem. Ma annyira nem voltam jól, hogy még a játszóházban is sírtam, és alig bírt anyuci megvigasztalni. Teljesen tanácstalanok az ősök, hogy mi lehet velem. Megszokták, hogy mindig nevetek, bohóckodok, szórakoztatok. Ráadásul ma tatáék is hazautaztak. Estére volt egy kis hőemelkedésem, de anyuci nagy mázlijára, gond nélkül bevettem a lázcsillapítót, ami annyira ízlett, hogy repetázni akartam belőle. :-P

És megettem életem első hot-dog-ját. Igaz, otthon szoktam virslit enni, de ezt most az utcán vettük, mert megláttam az árust, és közöltem, hogy "ham". ;-)

A legújabb és legrosszabb szokásom: csikorgatom a fogam, amitől anyucinak a haja égnek áll.

Hogy én mennyit tudok nevetni!!! ;-)

Az ősök nem tudják, hogy mi van velem mostanában, de nem vagyok az igazi. Legalábbis nem mindig. Néha olyan semmilyen kedvem van. Néha meg folyamatosan kacagok. Most akkor mi is van???

Anyucival ismét nekiálltunk kreatívkodni. Újabb klassz eszközök kerültek elő, mint pl. gomb, szívószál - amit kisebb-hosszabb darabokra vágtunk -, mandarinhéj - amit szintén apróbb darabokra vagdostunk -. Ha készítek valami mesterművet, akkor vagy anyucinak, vagy apucinak odaadom a kezébe, jelezvén, hogy azt neki készítettem. Megtanultam ma satírozni is, ha anyuci rajzol nekem valamit, akkor kezdem szépen kiszínezni. És ma még matricáztunk is. Sőt, anyuci készített nekem egy kész állatkertet. Fogpiszkálóra ragasztott nekem kis állatokat papírból, ami bábként is funkcionál. És még a gyurmába is bele tudom tűzni. Amikor pedig kész lettek az állatok, megetettem őket kukoricapehellyel. ;-)

Az ősök ma elvittek a Játékdzsungelbe, hogy kimozogjam magam végre. Szuper jó volt. Mindenkit megmozgattam. A legjobban ma a kosárlabdázás tetszett. Hol apuci, hol anyuci nyakában ültem, elérve így a palánkot, és közelről bezsákoltam a labdát. ;-) De úgy érzem, hogy nem ártana otthonra is beszerezni egy jó nagy trambulint, ami körbe van véve hálóval, mert hihetetlen nagyokat tudok itt ugrálni. Ma még körbe is hemperegtem a trambulint. :-P

Editnél ma ismét kialakítottam a saját kis ugrálóváram. A legjobb, hogy ugrálok, ugrálók, majd háromra fenékre huppanok. ;-) És mivel ma beizzítottuk az új tévéjét, mi mást is nézhettünk volna rajta először, mint a rólam készült videókat. Szépen néztem magam, és jókat kacagtam. :-P

Megállapításra került, hogy beszélek álmomban. De csak délutánonként. A következő szavak hagyják el a számat, miközben szundizok: apa, anya, inni. :-P

És mindent kommentálok. Vagyis elmesélem annak a félnek, aki nem volt velem, hogy mit csináltam. Kézzel-lábbal mutogatok és mellé halandzsázok, vagy egyszerűen megszólalok értelmesen. ;-)

Semmilyen kedvem van

Ma beújítottam a reggeli szertartásban, hogy nem csak a párnámmal trappoltam át az ősök közé, hanem húztam magam után a paplanom is. :-D

A kreatív kedvem egyre nagyobb. Imádom az új asztalom és székem, állandóan itt ülök (!) és alkotok. Nagyon tetszenek még mindig a kiskardok, amik jelen pillanatban a sünik tüskéi. De ma még kagylók és csigák is előkerültek, amik nagyon tetszenek. Délután kaptam gyurmaformázó szettet is, amit holnap ki is fogok próbálni. Van benne kis sodrófa is. ;-)

A havat is élveztük ma papáékkal. A szánkót már le sem vittük, mert teljesen felesleges. Nem vagyok egy nagy szánkózó. Annál inkább szeretem a havat lapátolni a vödörbe, illetve hógolyózni. ;-) A legnagyobb móka ma az volt, hogy apuci nyakában ültem és papa szemberohant velünk. Iszonyatosan kacagtam ekkor. :-P De sikerült szert tennem egy monoklira is, mivel direkt lefejeltem egy kapcsolótáblát a dombon, így a jobb szemem már kicsit színesben játszott estére.

Karácsony 2.

8 órai ébredés, 20 perc alvás, fél 9-es lefekvés. A mai nap rövid és tömör összefoglalója.

Ma meglátogattuk Ani mamát és Lacit, ahol hatalmas meglepetés ért. Mamától már megkaptam a chopper motorom karácsony előtt, hogy még tudjam élvezni, így már nem is számítottam ajándékra, de a fa alatt egy hatalmas kamion várt pótkocsikkal, megrakva autókkal. ;-) Volt ám nagy örömködés. Aztán mivel éjszaka havazott, így lehetőségem volt hógolyózni, lapátolni a havat vödörbe, talicskát tolni hóval megrakva. És mindezek közben még Gombi kutyus társaságát is élvezhettem, akit ma állandóan simogatnom kellett, mert már nagyon hiányoztam neki. :-P

A 20 perces alvásom pedig annak volt köszönhető, hogy későn indultunk haza, az autóban elaludtam, és otthon 1 óra altatást követően sem voltam hajlandó elaludni. Anyuci irtó mérges volt, hiszen egyébként 3 órákat szoktam délben szundizni. Ez van.

A délutánt elég jól megúsztuk, nagyon kevés nyügi volt, mivel sikerült mindig nagyon jó mókát, szórakozást találni. Persze papáék is segítettek ebben. Ismét kamikaze mód ugráltam hasasokat Edit kanapéjáról a párnák halmazába, lufit fújtunk, legóztunk. Este pedig kreatívat játszottunk. Leültem a kisasztalomhoz és kértem a gyurmát. Ekkor jött anyuci ötlete, hogy csináljunk sünit. A tüskék kis kardok voltak, amire elvileg pici falatkákat kellene felszúrni, de szerintem a kis kardok ezerszer jobban hasznosíthatók az általam kitalált ötletek megvalósításához. Előkerültek még különböző formájú tészták, muffinforma, kis poháralátétek. Nagyon klassz móka volt. Ezt megunva pedig ismét rátaláltam a kiskocsimra, így apuci ismét játszhatott egy kis taxist. ;-)

És nem mellékesen ma lettem 22 hónapos! :-D

Karácsony 1.

Ma nagy meglepetésben volt részük az ősöknek. Leültem játszani!!! ;-) Egyik új játékom után jött a másik új játék, mindent kipróbáltam. Néha kellettek az ősök, de egyébként nagyon szépen eljátszottam egyedül is!!! Kicsit meg voltak ijedve anyuciék, hogy lehet, beteg vagyok, mert kicsit bágyadt voltam, nem voltam az a kis izgő-mozgó kiscsávó, mint egyébként. Átkerültek még a további ajándékaim is hozzánk Edittől, mert tegnap az ősök nem bírták mindet áthozni. Így helyére került a kisasztalom kisszékkel, amit rögtön birtokba is vettem, leültem rajzolni. Az utolsó díszek is felkerültek a falra, most már tényleg igazi vagány pasis szobám van. :-P És megérkezett a parkolóházam is, amin szuperül gurulnak a kisautóim. :-D

Editnél ismét újabb mókát találtam ki magamnak. A kanapéról az összes párnát ledobáltam, amiből épített apuci egy hatalmas "leszállópályát" nekem. Vagyis ugráltam a kanapén, majd egyszer csak hopp, megérkeztem a leszállópályára, vagyis egy nagy hasas érkezést mutattam be. ;-) Aztán ment ezerrel a bújócska. Egyszer apuci bújt el, egyszer papa. És ment a nagy "tádám". ;-) Amikor pedig nem találtam apucit, közöltem, hogy "apa eltűnt, nincs". ;-P

De otthon is sikerült jó szórakozást találnom. Előkerült egy húzogatható-tologatható kiskocsi, amiben apuci egyik szobából a másikba tologatott. Majd jött a mászóalagút, amibe félig Edit és anyuci is bemászott utánam. De a legjobb az volt, amikor papán ugráltam. Történt ugyanis, hogy papa már felöltözött, mikor is kiabáltam neki, hogy "gyere tata" - megszólalok én, ha akarok! -, aki eleget is tett a kérésemnek, félig ő is befeküdt a mászóalagútba, én pedig adtam neki egy jó kis hátmasszázst. Nagyon elszánt voltam. ;-)

Este sajnos egyre inkább kitolódik az alvásom megkezdésének időpontja. Valami miatt mostanában nem tudok elaludni az ősök között, így apuci most is ébren tett be az ágyikómba, ahol azért viszonylag hamar nyugovóra térek. De anyuci teljesen odáig van, amikor keresem a helyem közöttük, félig felkönyöklök az ágyban, iszonyat halkan odasúgom anyucinak, hogy "anya", hozzá huncutul mosolygok, mintha azt akarnám neki mondani, hogy "szeretlek!". Ilyenkor szokta azt mondani, hogy az ilyen pillanatokért érdemes élni! :-D

Szenteste

A mai délelőtt a kreativitás jegyében telt, mégpedig a nagyszüleimmel. Ugyanis mindig mást kértem, hogy jöjjön velem rajzolni. Először Jutka mamával rajzoltam, és amit mama rajzolt nekem, azt kiszíneztem. Majd papa jött és rajzolt nekem lovacskát, ezt is szépen kisatíroztam. Sőt, vele még a buksimat is összeütögettem. Szerintem papának jobban fájt, mint nekem, de nagyon jókat kacagtunk. :-P De persze Edit sem maradt ki a mókából. Vele még a kezemet is körberajzoltuk. Mivel ha mostanában papírt és ceruzát szerzek, máris a kezeket kell körberajzolni. ;-) És persze a gitárvirtuozitásom is fejlesztetettem. :-D

A déli szundim mostanában mindig játékhadsereggel kezdem meg. Ma pl. a távcsövem és a játékgördeszkám volt a társam az álmok mezején, de még egy pici labda is elfért a kezemben mindezek mellé. ;-)

Mire felébredtem, már gyönyörű pompájában díszelgett a karácsonyfánk, alatta a rengeteg ajándékkal, amit ugye a Jézuska hozott nekem. :-D Egyik ámulatból estem a másikba. Jobbnál jobb játékok találtak gazdát személyemben. Profi módon kibontottam minden ajándékom, csak úgy téptem a csomagolást. :-P Majd birtokba is vettem őket. A legnagyobb kedvenc persze az asztali kétoldalas rajztábla és a pötyi mozaik lett. De ezek mellé dobogós helyezést ért el egy az anyucim keresztszüleitől kapott ajándék, mégpedig egy szeletelős játék. Néhány zöldséget kell kettévágnom egy vágódeszkán egy késsel. Aztán anyuci összeforrasztja a zöldségeket - tépőzárral - és kezdődhet újra a móka. Nagyon szuper!!! ;-)

Majd meglátogattuk papát, Jutka mamát és Editet. A Jézuska itt is rengeteg ajándékkal várt, hisz nagyon jó kisfiú voltam idén. Szavak helyett inkább a képek beszéljenek:

- Volt ajándéközön.

- Volt ajándék felfedezés és örülés a szuper játékoknak.

- Volt parkolóház összeszerelés, hármasban, csak fiúk.

- Volt nyárra készülés.

- Volt szieszta az első medencémben.

Ezúton szeretném megköszönni a Jézuskának a sok-sok szuperebbnél szuperebb ajándékot! ;-)

Este alig bírtam elaludni, mivel magammal vittem az új szeletős játékom az ősök ágyába, és szeleteltem, szeleteltem, szeleteltem. Háromnegyed 10-kor azonban anyuci átvitt az ágyikómba, így ott tértem nyugovóra.

És ma rengeteg új szó született, ugyanis elkezdtem mindent mondani az ősök után. Új szavaim, amire emlékezik anyuci: eldőlt, eltűnt ... :-D

Még 5 perc pihenő sincs

A mai nap kicsit fiúsra sikeredett. Ez annyit jelent, hogy apucival kettesben lógtunk délelőtt, mégpedig a Játékdzsungelben, hogy anyuci nyugodtan tudjon készülődni az ünnepekre. Mondanom sem kell, hogy hatalmas móka volt apucival tombolni. Egy percre sem álltam meg, állandóan mozgásban voltam, fel-le másztam a labdaházban, folyamatosan csúszdáztam, ugráltam az ugrálóvárban, tomboltam a trambulinon, megmásztam minden létező kisebb várat. Persze apuci is csinált utánam mindent. Jól megmozgattam szegényt. ;-) Apuci azt is megállapította, hogy iszonyatosan kamikaze vagyok, de nem a szó legjobb értelmében. Köz- és önveszélyes vagyok. A labdavárban még olyan helyen is képes lennék lecsúszni, ahol nem lehet. :-P

Délután egy kis segítsége akadt apucinak a szórakoztatásomban, megérkezett papa és Jutka mama. Rögtön haverok voltak, nem is nagyon engedtem el őket magam mellől. :-D Mondanom sem kell, hogy tuti főnök lesz belőlem, mert nagyon tudok ám iránytani. Mindig mindenkinek megmondom, hogy mit kell csinálnia. Mint ahogy ezt tettem papával is, mivel közöltem vele, hogy szeretném, ha ugrálna velem az ágyon. Kérésem meghallgattatásra került, együtt ugráltunk, mint két kicsi huncut fiú. :-D Szegény Edit lakása olyan volt, mint egy csatatér, ahol egy tornádó söpört végig. Alias én. Még a melegítőnadrágom és a zoknim is lekerült rólam, hogy semmi ne akadályozzon a szabad mozgásban. :-P A sok mozgástól persze farkasétvágyam is lett, így lecsekkoltam gyorsan Edit sajtos sütijét, ami nagyon fincsiiiiiii!

Fürcsi és játszóház egyben

Ma is klassz programot szerveztünk anyucival és Edittel, ismét a Napfényfürdőbe vettük délelőtt az irányt. Már tudtam rögtön, hogy hol vagyunk, gyors átöltözés után már csobbantam is a medencébe. Először csak azt élveztem, hogy bedobáltam a játékot a vízbe, majd kihalásztam, odaúsztam értük, majd kezdődött elölről a móka. Aztán az összes medence vizét lecsekkoltam, hogy melyik jön be a legjobban. De rá kellett jönnöm, hogy ismét a barlang volt a kedvencem, a kis labirintus klassz fényekkel. Ismét volt medence széléről anyuci karjaiba ugrálás és volt merülés is. Bizony, bizony. Anyuci bepróbálkozott, hogy mennyire jött vissza a babaúszásos élményem, vagyis a medence széléről a víz alá merülés. És siker! Simán csuktam szemem, szám, ahogy kell, kifele pedig már nyitott szemmel érkeztem. Zoli bácsi most biztos büszke lenne rám. ;-) Viszont hamar ráuntam a pancsira, mert ismét megláttam a négyszintes labdaházat, ahová a múltkor nem jutottam be, így most addig ráncigáltam anyuciékat, hogy engedtek a kérésemnek. Nagyon szuper volt! 4 emelet tömör játék. Anyuci legnagyobb örömére mostanában nagyon-nagyon sokat mászok, ami hatalmas segítség volt ugye az emeletek elérésében. De a legjobb mégis a beépített körcsúszda volt, amin anyucival iszonyatos sebességgel csúsztunk a labdák közé. Mert bizony, nem csak én másztam ám fel a 4. emeletig, hanem anyuci és Edit is. Hiába, ők is a második gyerekkorukat élik velem. :-P Hulla-hopp-karikáztunk is. És voltak jó nagy hasas, arccal előre esések a labdatömegbe. ;-)

Délután meglátogattuk Katát és Pötyit, akikhez mostanában nem sok kedvem van bemenni, mivel Pötyi párszor elagyabugyált. De ma azért erőt vettem magamon és a cica kedvéért mentem játszani a csajokkal. Rögtön a kiskonyhához vettem az irányt, rögtön elkezdtem főzőcskézni, megnéztem a műanyag gyümölcsöket, megkerestem a kislabdákat. Aztán ráleltem egy pénztárgépre, aminek a mikrofonjába dumáltam ezerrel. Jól szórakoztam, na!

Este pedig ment a virslizabálás, mert farkaséhes voltam. ;-) Egyébként ismét ráálltam a napi 10 mandarin elmajszolására. :-P

És egyszer csak megszólalok ...

Ma úgy döntöttem, hogy beizzítom a nyelvtudásom, és elkápráztatom vele anyucit. Elmentünk Edittel a Mars téri piacra, hogy megvegyük a fenyőfánkat. Én anyuci nyakában élveztem a piaci nyüzsgést. Edit közölte, hogy hátul van a fenyővásár, mire közöltem én is, hogy "hátul". Nagy segítségére voltam anyucinak, mert morogtam, ha nem tetszett a fenyőfa, amit épp néztünk, és "huuuu" hagyta el pici szám, amikor úgy gondoltam, hogy megtaláltuk az igazit. Így azt a fenyőfát vásároltuk meg. ;-) Ezt követően a sok fenyőfa láttán közöltem, hogy "erdő", majd elnavigáltam anyucit oda, ahol mandarint szoktunk venni, így amikor már a szajré a kezemben volt, közöltem, hogy "mandarin". ;-) Aztán a kocsiban, bármit mondott anyuci, utána mondtam. Beindult rendesen a dumaláda. ;-)

Délután nagyon tetszett, hogy anyuci körberajzolta a kezemet a varázsrajztáblámon. Teljesen el voltam ájulva ettől. Többször is kértem, hogy csináljuk, sőt, még anyuci kezét is körberajzoltuk.

És teljes bizonyosságot nyert, hogy Csingiling lekerült a dobogós első helyről nálam, és átvette a helyét a Szörny Rt. Amikor anyuci megkérdezi, hogy mit szeretnék nézni, közlöm, hogy "cica" és "bú". Mivel a szörnyecskét a kislány cicának hívja, a kislány pedig úgy ijesztget, hogy bú. ;-)

Este sikerült egy kis csalódást okoznom anyucinak, mivel végigsírtam a hajvágást. Ami azért érthetetlen, mert a múltkor még végigjátszottam és végignevettem az egészet. Ki érti ezt?

Fürcsiparty a Napfényfürdőben és ...

Az ősök mindent megtesznek az én szórakoztatásomért. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ma szuper program várt rám. Ellátogattunk ugyanis az új Napfényfürdőbe anyucival és Edittel. Amíg vártunk, hogy kinyissa kapuit a fürcsi, hógolyóztam egyet Edittel, és - figyelem!!! - meleg teát ittam pohárból, amit eddig soha nem tettem. Ugyanis nem szeretem a teát! Hát, ez az elmélet ma megdőlt! :-P Amikor beléptünk a fürdőbe már tudtam, hogy jó helyen vagyok. Pláne, amikor rám került az úszópelusom, a fürdőcipőm és a köntösöm. ;-) Aztán megláttam a sok medencét, a sok vizet, és a csúszdáááááátttt!!! Rögtön bele is vetettem magam a nagy pancsiba. Tetszett, hogy volt alagút, amiben nagyon klassz világítás volt és bugyogott a víz a barlangban. Aztán rájöttem, hogy anyuci karjaiban tudok én ugrani a medence széléről is. Hurrá!!! Majd fogtam magam, és merre vettem az irányt? Naná, hogy a hatalmas csúszdák felé. Anyuci először remegő gyomorral ült fel velem a csúszdára, de miután egyszer lecsúsztunk és én ezerrel röhögtem, megnyugodott. És a legjobb, hogy hiába zsuppantam a víz alá, kiemelkedtem, mint egy sellőfiú és mutattam a csúszda felé. Lehet, visszajöttek a babaúszás emlékei, a merülés? Ki tudja? A lényeg, hogy szuper buli anyucival lecsúszni a hatalmas csúszdán, majd elmerülni a vízbe. A nagy mókába még Editet is bevontuk, aki még életében nem csúszdázott ennyit, mint ma. Hiába, értem mindent! Beigazolódott az is, hogy ki tudom én mondani Edit nevét is, ha akarom. Ugyanis a medence széléről, kitárt karokkal üvöltöttem, hogy "Edit", mivel hívni akartam csúszdázni. ;-) És mi még ezenfelül is a legjobb? Hogy holnapután is jövünk!!! Egyébként tündérien viselkedtem, gyönyörűen öltöztem fel- és le. Semmi hiszti. Szépen leültem, amikor arra kértek anyuciék. Viselkedés, illemtan: jeles. ;-)

A sok mozgástól olyan étvágyam lett, hogy hihetetlen. Először még a fürdőben megettem egy almát, majd miután felnyaláboltuk a konyhásnéniktől a kajcsit, jött a nagy zabálás. Az autóban megettem egy csokis mézes puszedlit, amit eddig soha. Majd miután megsimogattam és meglovagoltam Bonca kutyust, jött a sajttal töltött pulykatallér, amit kihalásztam az ételhordóból és két kezemben fogva nyammogtam, majd a lakásba felérve olyan mennyiségű levest küldtem még a pocimba, hogy egy felnőtt is megirigyelte volna az étvágyam. ;-)

És ma nagyon-nagyon büszkék voltak rám az ősök, mert ma 1 órát teljesen egyedül voltam a játszóházban. Bizony-bizony, ott hagytak egy kedves nénire, akit teljesen lefárasztottam. Mert emlékeztem ám, hogy a múltkor a labdaháznak az emeletén is tomboltam. Meg is jegyezte Angéla (a kedves néni), hogy eleven vagyok és mozgékony és persze okos. :-P Azért örültem anyuciéknak, amikor visszajöttek, de még jobban a zsömlének. :-P

És mi sem igazolja jobban, hogy igazi kész férfi vagyok, mint hogy szőrösödik a lábszáram. Olyan sok kis barna szőrpihe látszódik a lábszáramon, hogy meg kell zabálni. ;-)

Megáll az ész tőlem! ;-)

Sikerült ma is élveznem a havat. Nándinak köszönhetően kipróbálhattam egy bob szánkót, ami eleinte nem igazán jött be. De csináltam magamnak mókát benne ülve. Ugyanis előkerült a homokozó vödröm és lapátom, így miközben apuci húzta a szánkót, én menet közben lapátoltam a havat a vödörbe. Majd jött a legtutibb buli. Többször is lecsúsztam a domb egy kevésbé lankásabb részén, amit nagyon szeretek. Imádom a sebességet. Anyucihoz hatalmas nevetésekkel érkeztem meg. Majd fogtam magam, és gyalog felmentem apucihoz a dombra. ;-) Aztán hógolyóztunk is. A party nem sokáig tartott, mert nem toleráltam, hogy fúj a szél, de legalább megvolt az energiám levezetése. :-D

A déli altatáshoz ma apuci kellett. Apucinak kellett bevinnie a szobámba, betennie a kiságyamba, betakarnia. Anyuci ma nem volt jó. És apucinak hála, most már helyére kerültek a csillagjaim, a bolygóim, az üstököseim. Így a plafonom újra a régi pompájában díszeleg. Én is segítettem eme munkában, de inkább csak hátráltatni, mert ahogy előkerült a létra, már fent is voltam a tetején. De a legjobb, hogy már nagyon szépen mászok le is, óvatosan. :-P

Ma igazi fegyverként is működtem. Voltam kézi fegyver, vállról indítható fegyver (kis rakéta). Apucival ugyanis új játékot találtunk ki. Mivel ma nagyon a kezeibe kívánkoztam, így új szórakozást kerestünk magunknak. Apuci úgy tartott, mint egy fegyver, majd tüzelt velem, és jött a nagy kacagás. ;-)

De Editnél is új mókát eszeltem ki magamnak. Elbújtam az ajtó mögé, bújócskát játszva a kedvenc plüss kutyusommal, és vártam, hogy rám találjon Edit. Ha megtalált, iszonyatos nevetés vette kezdetét. Az ajtó mögül néha előbújtam és akkor pedig ijesztgettem. Ezt követően rátaláltam egy úszószemüvegre és egy úszósapkára, amit feltétlen fel kellett próbálnám, hisz holnap úszni megyünk. Nagyon csini voltam! Hát megáll az ész tőlem! ;-) De a helyzetet még fokoztam azzal, hogy átmentem kozmetikusba, ugyanis a popsikrémmel bekentem Edit arcát, majd a popsitörlőmmel meg letöröltem. ;-)

Néhány szó a játszóházakról. Még nem volt olyan játszóház, ahol nem mondták az ősöknek, hogy eleven vagyok, huncut és okos. Mint ahogy ez ma is volt a Cora-ban. Ide már szinte hazajárok, hisz az első utam rögtön idevisz, bemutatom a kártyámat és már vetem is bele magam a játékba. Imádom, amikor sok gyerek vesz körül, főleg, ha nagyobbak, hisz tőlük van mit tanulni. Igazi kis közösségi ember lettem. Ma nagyon huncutul viselkedtem, mert amikor nem tudott segíteni a néni - aki vigyázott ránk -, hogy feljussak egy mászóvár tetejére, fogtam magam, odavittem a várhoz egy széket, felálltam rá és hopp, már fent is voltam az emeleten. Miután a szék a helyére került, ismét fogtam magam, hoztam a biztonsági fellépőt, és már ismét fent voltam a várban. ;-) Adtam rendesen munkát a néninek.

És megszületett anyuci újabb kedvenc képe rólam, ami az ebéd utáni sziesztázás közben készült:

Lángos pizzával ;-)

Visszatért az étvágyam! Hurrá! Reggel farkaséhesen ébredtem, így nagyon nem is csodálkoztak az ősök, hogy iszonyat mennyiségű lángost pusztítottam el, amit egy kis pizzával még lekísértem. Meg egy kis mandarinnal. :-P Délben a kedvenc makarónimból is rengeteget ettem. :-P

Egyre jobban a fiús játékok iránt érdeklődök, mint pl. barkácsolás, szerelés. Nagy kedvenceim lettek a repülőgépek, így a meglévő mellé ma kaptam egy nagyon szuper duplafedeles repcsit. Állandóan a levegőben körözök a repcsivel, és közben olyan hangot hallatok, mint a repülő. Ráadásul ma apucival "karamboloztunk" is a levegőben a repcsijeinkkel. ;-)

A konyhában is egyre többet serénykedek, ma például mákot daráltam, segítettem anyucinak a bejgli sütésben.

De ma sikerült anyuci csuklóját is sikeresen kinyírnom. Mert hát ugye kamikaze énem a dohányzóasztalról ülő helyzetből is tud ám repülni. Mázlimra anyuci karjaiba. Aki sajnos olyan rosszul kapott el, hogy kiment a csuklója. Bocsi anyuci! De nagyon édesen ápolom ám, mert simogatom a fájó kezét. :-P

Belépett az életembe egy új kedvenc mesefilm. Azt hiszem, ez még a tündéreket is kiüti a dobogós helyről. Szörny Rt. Annyira tetszett a film, hogy végigültem és végignevettem. Főleg akkor kacagtam, amikor a kislány is kacagott. Tetszettek az aranyos szörnyek is. ;-) És mi jött még be a képbe kedvencnek, hát a Madagaszkár. Hisz imádom az állatokat! :-D

És úgy néz ki, egy erősebb anyucis korszakom jött el, mert már megint csak anyuci pocakján vagyok hajlandó megnyugodni és csak anyuci jó. Állandóan odaparancsolom anyucit a kanapéra, belefekszek az ölébe, kérem, hogy öleljen át, és én közben simogatom a karját. ;-)

Hógolyózni jaj de jó!

A reggelünk nagyon aranyosan indult, mivel az öltözés során félig felhúztam saját magamnak a zoknim. Ellestem anyucitól a technikát. ;-)

Még mindig imádom a havat! Ma sikerült hóesésben elindulnunk bevásárolni babakocsival, amiben még partnerem is volt, Bogi és Nándi. Séta során a kezemben muszáj mindig lennie valami kis apróságnak, így anyuci kabátzsebe telis-tele van pici mütyürökkel, mint pl. kisautó, kulcstartó, aprópénz, kiskatona, gesztenye. :-P És még mindig az egyujjas kesztyű a kedvencem, amit most már gond nélkül felveszek, sőt, még kérem is anyucit, hogy adja rá a kicsi kezemre. :-P Mert ugye a kesztyűre szükség van a hógolyózás során. Ugyanis ma hatalmas hópartyt rendeztünk Nándival. Nándi kevésbé szereti a havat, sőt utálja, de ma belevittem a tutiba. Hógolyózni invitáltam, amiben én már annyira profi vagyok, hogy nem csak anyuci gyúrja nekem a hógolyót, hanem én saját magam is. És imádok belegázolni a nagy hóba. Ma ráadásul még annyira ügyes is voltam, hogy a hó alatt találtam anyucinak kicsi virágot. Nagyon örültem neki.

Az étvágyammal még mindig gond van, olyannyira, hogy nagyon még a pizzához sem fűlt ma a fogam. Egy szeletet ugyan megettem, és az összes ananászt a pizzáról, de ennyi. Hol van már az, amikor három szeletet ettem meg egyszerre???

És ismét kipróbáltam egy új játszóházat, ma a Tesco-ban élvezhettem a játékok tömegét. Anyuciéknak érthetetlen, hogy a játszóházban lévő nénikkel milyen jól elvagyok, nem is hiányolom az ősöket, de a nagyiknál, papánál és Editnél egyszerűen nem vagyok hajlandó megmaradni anyuci nélkül. Most akkor mi is van??? Remélhetőleg a bölcsiben sem lesz gond a beszoktatással, amitől egyenlőre még tart anyuci, de bízva abban, hogy milyen jól eljátszok a gyerekekkel, reménykedünk, hogy nem lesz gond majd később.

Mese. Háááááát, nagyon kritikusan fogadom az új meséket. Még mindig Csingiling a fő kedvenc, de nem volt ellenvetésem a Madagaszkár, a Toy Story és a Don Quijote szamarancsa ellen sem, sőt, tetszettek benne nagyon a lovak, és a szamár. Vicces volt.

Ugrááááááás!

A reggeli ébredésnél új szokást vezettem be. Miután áttrappolok anyucihoz az ágyba a párnámmal és befekszek mellé, már rögtön a szájához teszem a tenyerem, hogy kérjem a puszijaim és a könyökrágcsim. Mert bizony, nagyon imádom, amikor anyuci az alkaromat a könyökömig harapdálja. Ez ugyanis csikiz. ;-)

A kamikaze énem csak nem akar alábbhagyni. Ma ugyanis ismét Kinga és Noncsi társaságát élvezhettem, és folytathattuk a havernőmmel a pelenkázóról az ágyba zuhanást. ;-) Profik vagyunk. Én még állva is meg akartam próbálni arccal az ágyba esni, de ezt azért nem hagyta anyuci. Noncsi is egyre jobban élvezi, és tök cukik vagyunk együtt a kiságyában. Anyucinak eszébe jutott a Gagyi mami 2. című film, amiben a kisfiú mindenhonnan - bármilyen magasságból - leugrott. Én detto ugyanezt csinálom. ;-) Kingának telefonnal sikerült is rögzítenie a mutatványom. :-D



Editnek ma segítettem mézes kekszet sütni. Gyúrtam, nyújtottam a tésztát, aztán tésztavágóval különböző formájú kekszeket gyártottam. Ügyes kis cukrász voltam! ;-D

Még mindig jó sziesztázási mód a medencémben, párnákkal, kajcsival a kezemben. Továbbá új mókaként bevezettem az anyuci papucsában való rohangálást is. ;-)

Bonca kutyussal is összefutottam, akivel nagyon jót szaladgáltam a hóban, és még meg is etettem egy kis kakaóscsigával. ;-) Így megszületett az új szavam is: Boni. Ugyanis így is szokták becézni az én drága labrador kutyusom. :-P

És sajnos két napja alig van étvágyam. Anyuci nem tudja ezt mire vélni, hisz még a kedvenc kajáim sem késztetnek ujjongásra. :-(

Értelmi képességeimnek nincs határa. Gyönyörűen megértem az összes helyhatározószót: fel, le, alá, fölé, fent, lent, alatt, felett, mellett, mellé, mögé, elé, balra-jobbra (kisebb tévesztésekkel).

Új szavaim: esik, eső, barna. ;-)

Gatyába ráztak - szó szerint -

Ma legnagyobb szerencsémre több alkalommal is játszóházazhattam. Délelőtt ugyan csak egyedül voltam a játszóházban, de így legalább csak rám tudott figyelni a néni, aki vigyázott rám. Majdnem 1 órát kibírtam anyuci nélkül úgy, hogy néha csak lecsekkoltam, ott van-e még. Délután aztán legnagyobb mázlimra rengeteg kis lurkó volt a másik játszóházban, ahol ismét mindenki haver volt. Ráadásul mindenki rám vigyázott. Nem felejtettem el, hogy én be tudok egyedül is "menni" a labdaházba, ment a bukfencezés, kézenállásból bukfencezés ezerrel. Az új barátnőm, Anna segítségével még a labdaház emeletére is feljutottam, aki szó szoros értelemben belerázott a gatyámba, és így tudott felemelni. ;-) Ezt követően pedig élvezhettem a gyors csúszdát a labdák közé, ahol nagyobb fiúk vártak, és segítettek nekem elölről kezdeni a mókát. Ezután pedig a kishaverokkal leültem egy asztalhoz játszani. Lehet, hogy nem lesz semmi gond a bölcsiben velem???

A mai nap két legaranyosabb mozzanata:

• Imádom a gyümölcshúsos narancslevet. Olyannyira, hogy a narancslé flakonját össze-vissza puszilgattam, annyira szeretem. Bezzeg az ősöknek megint nem osztogatom a puszikat! :-P
• Nem szeretem, ha anyucin hosszú ujjú felső van. Ilyenkor azt mindig levetetem vele, majd odabújok, és simogatom a kezét. ;-)

Új szavaim: barát, tiszta.

Semmi veszélyérzetem

Ismét szakad a hó. Ami egyre jobban tetszik. Ugyanis ma ahogy babakocsival nyakunkba vettük a várost, hogy meglátogassuk Noncsi havernőmet, kitártam a karomat a babakocsiból és hangosan hurráztam, annyira bejött a hóesés. :-P Nagy mázlimra Kingáéknál az udvaron lehetőségem volt még élvezni a hóesést. Hógolyóztunk, fogócskáztunk - szuper móka jegyzem meg ;-) -,valamint előkerültek a homokozókészlet darabjai, így nagy munkában voltunk Nonóval, mivel lapátoltuk a havat a vödörbe, illetve a különböző homokozóformákat tömtük meg hóval. Ezt megunva a lakásban folytattuk a mókát. Kingáéknál folyamatosan felkéredzkedek a székre, hogy az asztalnál fogyasszam el azokat a fincsi dolgokat, amik egy tányérkába elém kerülnek. Ma a nagy kedvenc volt terítéken, gyümölcsízű kukoricapehely. Na meg persze tejeskávé! ;-) És ezt követően mi jöhetett volna más, mint egy kis testmozgás, ugrálás az ágyon. Király! Ezt a mókát megfejeltük még Noncsival azzal, hogy a pelusozószekrény szélén ülve beleugrottunk a kiságyba - egy kis magyarázat: Noncsi ágya egyben van a pelusozószekrénnyel -. Semmi kapaszkodás és segítség nélkül. Nonó néha még meg is ölelt - amit nem mindig engedtem -, és a kiságyban még össze is bújtunk. ;-)

És hogy mennyire jó bulinak tartom az eséseket? Sikerült ma babakocsival felborulnunk. Hogyan? Hát a babakocsi első két kereke belement egy hatalmas lyukba, és mivel anyuci is elvesztette az egyensúlyérzékét, a babakocsi velem együtt pofára esett, anyuci pedig nagy mázlinkra nem rám és a babakocsira esett, hanem mellénk. És én mit csináltam? Hangosan röhögtem. Én nem ütöttem meg magam, mert ugye úgy be voltam bugyolálva és kötve, így én semmimmel nem értem a földhöz. Próbáltam anyucit újra rávenni egy ilyen kis borulásra, de anyuci ezt kevésbé tartotta olyan jó mókának, mint én. :-P

Anyuci legnagyobb örömére úgy döntöttem, hogy ebéd után "ráfanyalodok" a banánevésre. Mostanában nem voltam hajlandó még csak meg se kóstolni, de ma felfaltam egy fél banánt. Ez is valami! ;-)

Anyuci imádja, ahogy el szoktam aludni. Nálam van minden, amire ilyenkor szükségem van: lencsi baba, kis "gördeszka". :-D

Új mese lépett az életembe, nagy kedvenc lett a tündérek mellett a Mézengúz mese. Nagyon le tud nyűgözni, és a poénokon nevetek. Hihetetlen!

Új szavam: bele, beesett, eltűnt. ;-)

A trambulin királya

Hát igen, megvan az ágyikóm maga varázsa! Hogy visszakerültem a saját ágyacskámba, nagyon jót szundiztam, végigaludtam az éjszakát. És nagyon tetszik az új ágyneműm is.

Ma végre sikerült eljutnunk a Játékdzsungelbe, ahol iszonyatosan sokat mozogtam, állandó mozgásban voltam, anyucival együtt. Ahogy megláttam a labdaházat, már ugrottam is rögtön a labdák közé. Pontosabban bukfenceztem. Nem felejtettem el, hogy egyedül is megy már a labdák közé való bukfenc, illetve onnan ki. A labdaház emeletére is feljutottam, ahová különböző akadályokon keresztül jutottam el, de miután kétszer anyuci végigjött velem a pályán, harmadjára már egyedül mentem, és iszonyatos sebességgel vettem be a "várat". Szuper jó volt! Aztán jött a még tutibb dolog, ugyanis rátaláltam a kedvenc hatalmas trambulinomra, amire még egy sportbolt előtt kattantam rá. Most kettő is van a játszóházban, mindet kipróbáltam. Iszonyatosan sokat ugráltam, mert a két lábon való ugrálás már profi módon megy. Klassz volt!

A konyhásnénikhez is muszáj állandóan bemennem. Az ételhordót ugyanis csak én adhatom oda Margó néninek. Aztán jön a sok mosolyküldés a többi konyhásnéninek. Tudom én, kivel kell jóban lenni. :-P

Anyuci legnagyobb örömére ma ettem tökfőzeléket. Először ugyan annyi volt a mondandóm, hogy "nem", de aztán rájöttem, hogy nem is olyan rossz ez a főzelék. Ráadásul mellé megettem egy hatalmas fasírtot is. Ma csak a leves nem csúszott. Viszont a jutalom túró rudim is gyorsan eltűnt a pocimban. ;-)

Megállapításra került, hogy ha apuci van velem, anyuci kell, ha pedig anyuci van velem, akkor apuci kell. Ugyanis amíg apuci és papa bébiszitterkedett velem és Nándival, addig anyuci kellett, majd miután meglátogattuk Editet és papát anyucival, csak apuci kellett. :-P

Editnél ismét találtam egy szupi pihenőhelyet, mégpedig egy szekrény hatalmas fiókját. Párnát bele, és már mehet is a szieszta. ;-)

Ma rossz fát tettem a tűzre, ugyanis az egyik játékom nekidobtam a tévének, ami ugye tilos. Így kaptam egy kézráverést, el is szégyelltem magam. A következő reakcióm pedig az volt, hogy odaültem anyuci ölébe és elvertem saját magam azt a kezemet, amivel rosszat csináltam. Megbüntettem saját magam. ;-)

És ma papa nagyon-nagy koma volt! Rengeteget nevettem neki, ő pedig csak kacagtatott, kacagtatott és kacagtatott.

Szánkózás

Hát, a mai napot igen csak korán kezdem. Ugye az utazóágyban való szundi az ősök szobájában jó ötletnek bizonyult, de nem volt az. Az éjszaka ugyanis többször felsírtam, mivel már ugye megszoktam, hogy nem "rácsok" között alszom és az utazóágyamban nem úgy tudtam mozogni, ahogy én akartam. Aztán fél 6-kor úgy gondoltam, hogy behajtom az ősökön a mára beígért szánkózást, és nem voltam hajlandó visszaaludni. Anyuci nagyon-nagyon dühös volt, pláne, hogy ráadásul állandóan őt molesztáltam. Egy óra fetrengés után bekapcsolták anyuciék a tévét, és végre nézhettem a meséimet. Mesenézés közben megszületett az új szavam is: málna. ;-)

A beígért szánkózásra sor került, apucival kettesben indultunk meghódítani a havas "csúcsot". ;-) Nagyon élveztem. A szánkón nem sokat ültem, mert imádok a hóban sétálni. Meg mindenkit meghógolyózni. :-D A domb egy kevésbé veszélyes oldalán még csúszkáltam is. Szuper volt! Fülig érő szájjal mentem haza! :-P

A szobám is teljesen elkészült - habár a csillagok a plafonról még hiányoznak -, felkerült a dekoráció a falra, nagyon vagány, nagyfiús szobám van! Amit ma már teljesen birtokba vehettem! Ráadásul Marcsinak köszönhetően még új ágyneműhuzat is került a paplanomra. Klassz fickós lett ez is! A délutáni szundim a kanapén kezdtem meg, miközben a tündérmesémet néztem. Annyira fáradt voltam ugye, és annyira teli volt a pocakom, hogy teljes KO voltam!

Megtanultam kezelni a csapot, vagyis meg tudom nyitni és el tudom zárni. Eme tudományom áldozata apuci lett, akit a reggeli zuhanyozás közben "kellemes" meglepetés ért. Ugyanis elzártam a csapot. Aztán meg visszaadtam neki ugyan a vizet, csak hideget. Jó reggeeeeeeeeeltt! ;-)

És megtaláltam egy újabb szuper pihenőhelyet, mégpedig Editnél (kerianyu). Ugyanis a délutáni mókázás közben belefeküdtem az első felfújhatós medencémbe, ami most a sok kis labda tárolójaként funkcionál, beletettem egy párnát, és kész. Az ölembe még került egy kis aszalt gyümölcs egyveleg, így minden együtt volt egy jó kis sziesztázáshoz! :-D

Az első hógolyózásom

Mert bizony, végre Szegeden is leesett az első hó! Ezt kihasználva - nehogy holnapra elolvadjon -, fogtuk magunkat, és papával, Edittel (kerianyu) és anyucival leszaladtunk hógolyózni. Először nem igazán tetszett az, hogy anyuci valami nagyon meleg kantáros nadrágba bújtatott be. Aztán nem jött be, hogy a szél az arcomba fújta a havat! De miután elhangzott az a szó, hogy labda, és a kezemet telitömték hógolyókkal, már semmi probléma nem volt. Főleg papát sikerült lebombáznom a hógolyókkal. :-D Aztán rájöttem, hogy milyen buli a hóban sétálni. Buli volt! Holnapi programként be van iktatva egy jó nagy kiadós szánkózás. Alig várom!

Elkészült az új szobám is! Megkapta az új falszínét, új helyre kerültek a bútorok. Egyenlőre a dekoráció még várat magára, az holnap kerül fel a végleges helyére. Már nagyon várom. Láttam már a matricáimat, és a cirkuszos állatos nagyon-nagyon tetszik. Amikor a délutáni szundimból bementem a szobámba, nagyon szemekkel néztem, hogy itt meg mi történt - pedig délelőtt elég sokat zargattam apucit festés közben -, mosolyogtam, mert tetszett a végeredmény. :-D

A festés miatt ma a délutáni szundimra az ősök ágyában került sor, amit a hintámban kezdtem meg. Hihetetlen jókat aludtam ebben a hintában kisebb koromban is, de még mindig nagyon kényelmes.

Aztán megállapításra került, hogy valami miatt nagypapa most nem igazán koma. Lehet az a gond, hogy már nagyon régen találkoztunk. Játszok én vele, de ellenkezek is. Ellenben Edit. Őt már kézen fogom, hívom táncolni. Még a muffinsütésnél is nagy segítségére voltam, mivel én raktam a papírokat a sütőbe. És még a tésztakeverésben is részt vettem. Biztos jó kis kukta leszek majd a mézeskalács sütésnél is! ;-) Ráadásul ma még a nevét is kimondtam véletlenül. :-D

A fürcsi pedig nagyon-nagyon hosszúra sikeredett. A kréta mondanom sem kell továbbra is szuper játék. A szivacsfigurák elnyűhetetlenek. A lovacskára gyönyörűen mondom, hogy "nyihaha". Édes egy hangom van hozzá. ;-) Majd bekerültek a fürcsivízbe olyan edénykék, amiknek az aljából kifolyik a víz a különböző mintákon.

De a legjobb, hogy este az ősök szobájában szundizok, igaz nem közöttük, hanem az utazóágyamban, hogy a szobám rendesen kiszellőzzön a festékszagtól. Az utazóágyamat egyébként imádom, mint ahogy ez ma is beigazolódott, mivel az egyik oldala lecipzározható, így már messziről ugrok az ágyikómba. :-P

Visszaszámlálás indul!

Ejnye-ejnye! Mert ezt lehetne nekem mondani, hogy az esti háromnegyed 10-es lefekvést egy 7 órási ébredés követett! És hogy a majdnem 1 órával kevesebb alvás eredménye mi? Hát mi más lenne, mint kedvtelenség, nyűgösség. Amikor semmi és senki nem jó. De ezt még tetőzte a délutáni csupán 2 óra alvás - itt is hibádzott 1 óra -. Viszont mindezek eredménye a rendes időben való lefekvés! ;-)

Anyuci ma nagyon elégedett volt velem ebédnél. Ugyanis végre valahára oly sok idő után hajlandó voltam főzeléket enni. Bizony, csak úgy faltam az almaszószt éééééééééééééésss - most dobpörgést lehet hallani ;-) - a rántott húst, amit megfogtam a kezemben és kellemes csámcsogó hangok kíséretében leküldtem a pocimba majdnem egy egész szeletet. ;-)

Nagypapával ma is jól szórakoztunk, bár rendesen megtornáztattam ma is. De vele hajlandó voltam leülni mesekönyvet nézegetni, lapozgatni. A tegnapi napból pedig kimaradt, hogy nagyon édes pofaként két kézzel nyúltam nagypapa arcához és húztam magamhoz - anyuci azt hitte, puszit adok papának -, majd úgy ahogy kell, lefejeltem. Mint egy bokszoló. Hát nem tudom kinek a feje fájt jobban utána! ;-D

A következő képek pedig mit sem bizonyítanak jobban, mint hogy egy játéktároló dobozzal is milyen jól elszórakozok. :-D

És megindult a visszaszámlálás az új szobám átvételéig! Festék megvan, dekoráció megvan, játéktároló megvan, kreatív ősök megvan. :-P

Új szavam: kígyó. :-P

Bukfencbajnok ;-)

Megállapításra került, hogy féltékeny vagyok. Hogy kire? Hát anyucira! Ugyanis meglátogatott ma Bogi és Nándi, és amikor megláttam, hogy anyuci Nándi kezét fogja, kinyilvánítottam eziránti nemtetszésemet. Volt is hatalmas sírás, anyuci ölébe bújás. Nagypapa is próbált vigasztalni, de semmi hatást nem ért el nálam. Délelőtt volt olyan, hogy szomjas voltam, de csak anyucitól fogadtam el a narancslevet, papától egyáltalán nem. Aztán viszont csak papa és Nándi kellett. ;-) Rajtam próbáljon meg valaki eligazodni.

Ma bemutatót tartottam a gördeszka tudományból, ugyanis ha valaki idegen van nálunk, akkor ugye produkálom magam. Ilyenkor mindig megjegyzi anyuci, hogy tuti színész leszek. ;-) Hatalmas mosolyt csaltam a szerelőbácsik arcára, amikor igazi deszkásként felléptem előttük. :-P

A gitározásról annyit, hogy tudom, hogy kell zenekar alapítani. Adok egy alapzenét a zenélős játékommal, ehhez én gitározok, nagypapa pedig szájharmónikázik. :-P

A párnaimádatom még mindig tart, imádok rajtuk pihenni. És Csingiling iránti imádatom is töretlen, még mindig tátott szájjal nézem a tündéreimet. ;-D

Játszóházban is voltam, ahol anyuciék iszonyatos röhögőgörcsöt kaptak. Egyedül bementem és miután levetkőztem, már mentem is az utamra játszani, az ősök teljesen el voltak felejtve. Mindig sikerül kispajtásnőt szereznem, aki patronál a játszi közben. Mint ahogy ez ma is történt. Be akartam menni a "labdaházba", de magas volt a vár széle. Jött egy kislány, és próbált mindenféle praktikával behúzni magához, én pedig megfeszültem és próbáltam neki segíteni. Na de aztán! Rájöttem, hogy megy ez egyedül is. A vár kapuja kb. a derekamig ér, talán feljebb. Én pedig fogtam magam és átbukfenceztem rajta. Megütni ugye nem ütöttem meg magam, mert vagy nagyon puha tornaszőnyegre estem, vagy a labdák közé. A bukfenceket kézenállásból történő bukfencezés követte, majd átvetődés a kapun keresztül. És iszonyatosan élveztem. Minden egyes bukfenc után közöltem, hogy "bátor". ;-) Aztán azért voltak rám büszkék anyuciék, mert amikor kérdezték, hogy megyünk-e haza, akkor hoztam egy széket, hoztam a cipőmet, leültem és vártam, hogy felkerüljön a cipő a lábamra. A cipőmről leesett falevelet pedig fogtam és bedobtam a kukába. ;-)

És sajna megállapításra került az is, hogy egyre később alszok el esténként. Ugye a hosszú pancsiknak köszönhetően - túl jó móka a kádban rajzolás ;-) -tolódik a vacsi és a lefekvés. Ma kipróbálták az ősök, hogy a vacsi után csak egy kis ideig sziesztáztam közöttük, aztán még ébren ugyan, de átkerültem a saját ágyikómba. Itt is kellett egy kis idő, hogy az álmok mezejére lépjek, de a zenélős kacsám segítségével sikerült. Ez volt kb. fél 10 után.

Aerobic edzést tartottam anyucinak ;-)

A mai legszuperebb program Algyő, azaz Borbála Fürdő. Nagyon izgatott voltam, mert tudtam, hogy valami klassz dolog vár rám. Rögtön felismertem hol vagyunk, Zoli bácsival is találkoztam azonnal, akihez még babaúszásra jártam. Ő rögtön koma volt. Noncsi elhozta nekem a beleülős autós uszógumiját, amit nem voltam hajlandó kiadni a kezeimből. Anyuci alig bírt átöltöztetni, mert én már mentem volna "úszni". Azért sikerült átöltöznünk, és már mentünk is csobbanni. Pontosabban, hát hogy is fogalmazzam ... Vízben nem sokat voltam. Eleinte. Mivel rajtam volt az a csúszásgátlós kiscipő, amit még nyáron vettek az ősök nekem, így kihasználva, hogy nem csúszkálok, állandóan rohangáltam. Illetve kb. a következő kép volt ránk jellemző: anyuci betett a medencébe, én kimásztam, rohantam a másik medencéhez, anyuci utánam, majd csobbanás, ki a medencéből, rohanás a másik medencébe, anyuci utánam, csobbanás, stb. stb. ... Anyuci nem unatkozott mellettem. A legjobb "medence" a lábmosó volt. Itt rendesen toporzékolhattam a vízben, mintha gumicsizmában lennék eső után. ;-) A vége felé azért rájöttem, hogy jó a vízben lenni, úsztam háton, teljesen laza voltam. Úsztam hason, anyuci dobált a vízben fel a levegőbe, leültem a medence szélére és a lábammal hajtottam a vizet. A legjobb játék persze a locsoló volt, amiből csak úgy locsoltam magamra a vizet. Öltözéskor pedig ellestem, ahogy Noncsi szárítja a haját, így amikor ő végzett, én is levettem a falról a hajszárítót, és megszárítottam a hajam. :-D

A röpke három és fél órás szundimat ismét egy klassz program követett. Nagypapa. Rögtön haver volt, habár régen találkoztunk. "Osztottam is neki az észt", hogy mikor mit csináljon. És úgy lebirkóztam, hogy azt hittem, nem kell fel a földről szegény. :-P

És egy pár dolog csak úgy rólam:

• Ha séta közben látok egy sötétszürke Ford Focus autót, akkor közlöm anyucival, hogy "apa". ;-)
• Öltözködésnél nagy segítségére vagyok anyucinak. A zoknit már egyedül is leveszem, ha pedig épp felöltözünk, akkor tartom anyucinak a lábam. A kezemet és a lábamat szépen dugom bele a pulóver illetve a nadrág szárába. A sapkámat és a kabátomat szinte már önállóan leveszem. Szóval lassan megy ez egyedül is. ;-)
  

Nyarat érzek

Ma ismét randiztam Noncsival, most mi mentünk el hozzá, és vittem el én is a Mikulásom ajándékát. Rögtön belevetettem magam a szokásos klassz játékokba. A legjobb az ugráló zebráról való kamikaze lerepülés, ami után mindig mondom, hogy "bátor". ;-) De ma is ittam tejeskávét, pontosabban kanalaztam. Noncsi pedig annyira rendes csajszi volt, hogy adott a csomagjából csokit nekem. Amivel mostanában nagyon vigyázni kell, mivel nagyon rájöttem, hogy szeretem az édességet. Így anyuci mostanában nagyon odafigyel, hogy mikor és mennyit ehetek. Nem szeretné, ha az édesség a gyümölcs és zöldség rovására menne, meg a fehér fogacskáimra is vigyáznunk kell.

DE! Anyuci nem tudott ma nekem nemet mondani, amikor kértem a Noncsi csomagjából a legfinibb dolgot, a gyümölcsízű gabonagolyókat. Jajjjj, ebből nincs olyan mennyiség, ami elég volna! Nagyon fincsiiiiii! ;-)

Sikerült ma előszednem a legjobb játékokat: lufi, napszemüveg - mintha nyár volna ;-) -, buborékfújó, amit már teljesen egyedül kezelek és ezáltal fújom a gyönyörű bubikat. Este pedig előkerült a strandcipőm és a köntösöm, így tartottunk egy főpróbát a holnapi napra, mivel megyünk fürcsizni a Borbála fürdőbe, Noncsi barátosnémmal. Erre az alkalomra még karúszót is kaptam kölcsön Katától és Pötyitől. Na majd meglátjuk, hogy a kád pancsi után a medence pancsi hogy ízlik. :-D

Katánál és Pötyinél is voltam, ahol az ágyon való ugrálást fejlesztettem tökélyre, és a hatalmas vetődések után ismét elhangzott ama bizonyos szó, hogy "bátor". ;-) És a legnagyobb meglepetésre kimondtam anyuci nevét is, hogy "Ildi". Valamint megtanultam "korcsolyázni" is, mivel annyira csúszott a parketta náluk, hogy állandóan csúszkáltam. Voltak popóra huppanások rendesen, na meg nagy vigyorgások. ;-)

Új szavam: uborka. ;-)

Egyre hosszabb pancsik

A mai nap megállapítása, hogy féltem a játékaim. Eljött ugyanis hozzám Noncsi játszani, és nem tetszett, hogy felfedezte a játékaim. Anyuci teljesen meg is lepődött, mert nem ilyen voltam. Az oké, hogy a gördeszkám nem adom oda senkinek, na de hogy a kisautóim és egyéb más játékaim sem??? Aztán persze szent lett a béke, mivel bemutathattam Kingának a gördeszka tudományom, a gitár virtuozitásom. Volt kinek produkálnom magam. A zenélésbe annyira belejöttünk, hogy alapítottunk egy együttest. Én gitároztam, Noncsi a zenélős játékom gombjainak segítségével adott egy alapzenét, Kinga furulyázott, anyuci pedig rumbatöközött. Jó kis látvány voltunk, az már szent igaz, na és a zene, amit kiadtunk magunkból!!! ;-) És ma megjött Noncsi Mikulása is! ;-)

A játszóház annyira bejön, hogy ma pl. 20 perc telt el, mire ránéztem apucira, hogy vár-e rám. ;-) Ráadásul már nem csak a lovacskás pénzbedobós játék érdekel, hanem az autós is. Két autót is kipróbáltam a Cora-ban, mind bejött. ;-) És persze a tölcsérevés sem maradt el! Sőt, még a Cora Mikulásával is találkoztam, aki nem nagyon volt szimpi. Annyira apuci nyakába bújtam, hogy apuci volt kénytelen elvenni a szaloncukrot és a jojót! A jojó később egyébként nagyon jó játéknak bizonyult! ;-)

A fürcsik egyre hosszabbak. A kréták nagyon jó mókák, gyönyörűen kipingálom vele a csempét és a kádat. Aztán amikor nincs kedvem kijönni, akkor hasra vágom magam, és így élvezem a pancsit. Majd jön a háton fekvés. :-D

Új szavam: cica. :-D

Rengeteg Mikulás jár felém :-D

A kis önálló lényem háromnegyed 6-kor fogta magát, és áttrappolt az ősök közé. Mert bizony, ez is hozzátartozik ahhoz, hogy önálló vagyok. Anyuciék hálásak azért, hogy éjszakánként nem járkálok át hozzájuk, csak néha hajnalban. Ilyenkor azonban nagyon élvezzük, hogy hármasban alszunk a hatalmas ágyban. Bár az ősök finomabb ébresztésén még finomítanom kell. Mert néha ugye arra kelnek, hogy rájuk ugrok, vagy a lábamat a szájukba "tömöm". ;-)

Az ősök megkezdték a legnagyobb karácsonyi ajándékom elkészítését. Ugyanis új szobát kapok. Pontosabban új festést, dekorációt és szigetelést kap a szobám. Anyuci azt mondta, ugyanolyan klassz lesz az új, mint a mostani, csak kicsit nagyfiúsabb, vagányabb. És lesz játszósarkom is. :-P

A Mikulás ma is meglátogatott, úgy látszik, nagyon jó kisfiú voltam idén. Reggel az ősök Mikulása talált meg. Nagyon klassz dolgok voltak a csomagban: Kinder-tojás, fogkefe, fogkrém, síp, állatmintás fürdőkesztyű krétával, amit majd fürcsi során tudok használni a kádban. :-P És minek örültem a legjobban? Hát mindennek! :-P Aztán meglátogattuk Katát és Pötyit, ahová ment az én Mikulásom, és jött az ő Mikulásuk. Jaj, a csajok nagyon sok kislabdával leptek meg, meg sok fincsiséggel. Köszike!

A napsütés kicsalogatott bennünket a lakásból, elmentünk anyucival sétálni. Egy kis bevásárlást is elintéztünk, ahol szert tettem egy adventi naptárra. Anyuci először nem akart nekem ilyet venni, mert hogy nem vagyok annyira csokis, és felesleges. Hát, rácáfoltam a dologra. Hazafelé elkezdtem nyitogatni az ablakokat, és hazáig majszolgattam az ablakok mögött rejtőzködő csokikat. ;-) Később végképp megállapították az ősök, hogy kezdek édesszájú lenni, ugyanis Ani mamánál és Lacinál úgy rástartoltam a krémesre, hogy öröm volt nézni. Jót nevettek rajtam akkor, amikor a krémes tetejéről lenyaltam a porcukrot. Az egész orrom és a szám körül tiszta porcukor voltam. :-D

A mandarin, mazsola és az aszalt vörös áfonya imádatom még mindig lankadatlan. És mi a legjobb hely eme nasik elfogyasztására? Hát az asztal teteje! :-P

És profi módon bújócskázok. Ugyanis Ani mamánál és Lacinál úgy elbújtam, hogy alig találtak meg. Amikor pedig nagy nehezen megleltek, felhangzott "sátáni" kacajom. :-P

Fürcsi során felavattam az új krétáimat. Nagyon tetszettek. Szép rajzokat készítettem a csempére, a kád falára. Néha apuci is besegített. Annyira bejött az új játék, hogy alig lehetett kiimádkozni a kádból. ;-)

Új szavaim: Tisza, troli, torony. :-P

A kis önálló manó

Mert bizony, önálló vagyok. Mi sem mutatja ezt jobban, mint amikor vásárlás helyett inkább a játszóházat választom. Mint ahogy ez ma is történt. Amíg ugyanis anyuci bevásárolt, addig én egy szupi játszóházban töltöttem az időt. És nem kellettek ám az ősök. Egy nagyon kedves hölgy volt, aki vigyázott ránk, és ha segítségre volt szükségem, odamentem, megfogtam a kezét, és kértem, hogy mutassa meg, mit kell csinálni. Nem anyuci, és nem apuci kellett, hanem egy idegen néni! ;-) Nagyon aranyos gyerekek voltak körülöttem, mindenki idősebb volt, amit nagyon élveztem. Egy kislánnyal nagyon egymásra találtam, olyannyira, hogy amikor be akartam mászni a nagy labdahalmazba, a kislány erősen fogott és húzott be, én kapaszkodtam bele, majd jött a nagy potty! Mindenki beesett a labdák közé. A kislány egyébként talán 1 fejjel volt magasabb, mint én. Édes látványt nyújtottunk. :-D Nagyon szeretem a lábbal hajtós autókat. Az újonnan szerzett barátosném beült egy rózsaszínbe, én egy pirosba, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a kislányt kitoloncoltam a rózsaszínből, és én ültem bele. :-D De leültem a kisasztalokhoz is, és szépen eljátszottam. Anyuciék nagyon büszkék voltak rám! Alig lehetett kiimádkozni a tuti helyről! A végén kaptam egy szaloncukrot, amit meglepő módon pillanatok alatt megettem. Az áruházból kijövet persze nem úszták meg az ősök a kislabda automatát, így gazdagabb lettem egy pici labdával is. :-D

Délután a hideg ellenére kimozdultunk a Széchenyi térre, ahol megnéztük a karácsonyi falut. Ahogy megláttam a szökőkutat, rögtön leellenőriztem, hogy van-e víz a kútban, de sajnos nem volt. De azért dobáltam a kis kavicsokat a kútba rendületlenül. Aztán szereztünk finom meleg kürtöskalácsot, aminek a falatozását apuci nyakában meg is kezdtem. Elmentünk a plázába is, mert délelőtt az ősök megígérték, hogy ellátogatunk ide. Nagy kedvenc itt a mozgólépcső. Nem tudnám megmondani, hogy apucival hányszor mentem le- és fel a lépcsővel. ;-) És önálló énem megint mozgásba lendült, rátaláltam a játszóházra! ;-) Teljesen egyedül, felszabadultam élveztem a játékot a többi gyerekkel. Messziről berepültem a labdák közé, ugrálóváraztam, toronyba másztam, ahol távcsővel kukkoltam az ősöket, rajzoltam (a vásárlói könyvbe ;-) ), és a nagy fiúkkal "verekedtem". Azaz a térdüket pofozgattam, amikor feküdtek, amin ők nagyon jót nevettek. Partnerek voltak a játékban. Aztán egy kislánynak azért "adtam egy fülest", mert nem engedett be a kiskonyhába. Kezdek szocializálódni. :-D

Ma kerianyu mikulása volt soron, akitől egyből két csomagot kaptam. Hihetetlen jó dolgok voltak a csomagomban, festőecsetek, kiskönyvek, gyurma, mandarin, vitamin, és egy szupi kulacs. Amire rögtön rástartoltam. Miután narancslével meg lett töltve, el sem engedtem. Csak ittam, és ittam, és ittam. Kerianyunak van egy sárga plüss kutyusa, ami még az övé volt gyerekkorában, ami nekem is nagy kedvenc. Mindig megkeresem, majd megsimogatom, megpuszilgatom. És ma kerianyunak pont úgy dobtam puszit, ahogy a nagy könyvben meg van írva. :-D

A pelenkaméretemről annyit, hogy ugrottunk egy méretet. Mert bizony, akkora kis izmos combim van, hogy szükség volt eme lépésre. Egyébként anyuci imádja habtestem, mert iszonyatosan formás, izmos, erős. Egy igazi kis modell vagyok. :-P

A szavaim tárháza napról-napra bővül (tál, ajtó, man (mandarin). Hihetetlen gyors ütemben fejlődök, értelmileg, érzelmileg, külsőleg, belsőleg egyaránt. Már nem kicsi fiú vagyok, hanem egy nagy vagány pasi ;-)

Mikulás buli II.

Még mindig rendben minden nálam, későn keltem, ettem, és jókedvű voltam.

A mai legnagyobb feladatom az volt, hogy az új hintámat feldíszítsem matricákkal. Mivel azonban elfáradtam, csak az egyik oldalára kerültek Thomas mozdonyos díszek. :-P Amit később, pontosabban este le is szedtem. :-D

A biztonsági fellépőm is egyre gyakrabban előkerül, mivel ennek segítségével mosok fogat anyucival reggelente a fürdőszobában, a fellépőm segítségével állandóan megpróbálom kinyitni az ajtót kulccsal. :-D

A mai legaranyosabb megmozdulásom az volt - ezt már tegnap is megcsináltam -, hogy elkísértem anyucit ama bizonyos helységre - nélkülem ugyanis sehova -, és amikor "végeztünk", akkor kitöröltem a popimat wc-papírral. ;-)

Ma pedig ismét randim volt a Mikulással, most anyuci munkahelyére látogattunk el. Megint hoztam a formámat, mivel ki volt az első, aki a színpadra felment? Hát én! Még nem kezdődött el a műsor, de engem érdekeltek a játékok, amik a színpadon voltak, majd később a szintetizátor és a mikrofon is. A zenész bácsi annyira rendi volt, hogy hagyta, hadd játsszak a szintetizátoron, amin nyomtam ám ezerrel, közben persze balra-jobbra dőltem, mint aki táncolt és még a mikrofonba is próbáltam dumálni. Édes pofa voltam! ;-) És kész egyetemistának éreztem magam, ugyanis a székek hátulján kisebb kihúzható pad volt, amire én rögtön kértem papírt és tollat, és már rajzoltam is. :-D Mivel egy kisfiúnál labda volt, és nálam nem, gazdagabb lettem kerianyu révén egy nagyon klassz színes bőr focilabdával. :-D A műsor első része nagyon tetszett, amikor egy bácsi szájharmónikázott, meg amikor a gyerekek énekeltek, de utána sétálni támadt kedvem, és megvizsgáltam a különböző készségfejlesztő játékokat az előtérben. Segítettem egy kislánynak egy kalapácsos játékban, és megtanultam az olló használatát. :-P Aztán jött a Mikulással való találkozás, ami nagyon szervezetlen volt, anyuci mérges is lett, mert hogy lehet azt megcsinálni, hogy a különböző életkorú gyerekeket egyszerre robbantják rá a Mikulásra? Persze, hogy a nagyok rögtön ott termettek a Mikulásnál, bennünket kicsiket eltiportak. Na mindegy. Mivel engem a Mikulás hidegen hagyott, csak a csomag érdekelt, ezért ezt gyorsan megszereztük.

És elkészültek az anyuci és apuci által készített mondókás kártyáim. Szép színes kartonlapokon találhatók a mondókák rajzzal, ami segít a mondókák elsajátításában. Nagyon tetszenek, ahogy anyuci mondja nekem a mondókákat, én a mondóka dallamát visszamondom. ;-)

És elegem van a esőből! Mindenhol hó esik, de nálunk csak eső, mintha dézsából öntenék! :-(

Mikulásbuli I.

Helyreállt a rend. Későn keltem, eszek és a kedvem hiper-szuper jó. ;-)

Meglátogattuk ma Kingát és Nonót, amit nagyon-nagyon jól tettünk. Noncsival mostanában nagyon egymásra vagyunk hangolódva. Minden lükeségre kaphatóak vagyunk egymással. Még mindig nem felejtettük el az "ajtós-becsukós-ijesztgetős" játékot. Ez még mindig nagy móka. De ma a kérésemre helyet is cseréltünk, tehát mindenki nyitotta-zárta az ajtót. Aztán együtt kávéztam Noncsival nagyokhoz illően. Bizony-bizony! Megkóstoltam Kinga fincsi tejeskávéját! Kanállal - mintha levest ettem volna - lapátoltam magamba, miután alaposan megkavartam. Pedig én aztán a tejet semmilyen formában nem iszom ám. :-P Aztán zenéltünk is, légycsapóval és halashálóval vertük az asztal lábát. ;-) De a legjobb móka mégis az volt, amikor az ágyon ugráltunk. Ment ám a hancúr ezerrel. Akkora hanggal voltunk, hogy majdnem füldugó kellett az anyuciknak. ;-) És anyuci legnagyobb meglepetésére, fogtam egy babát, levetkőztettem, majd megetettem, és puszilgattam. De a pusziból most kivételesen anyucinak is jutott. Mostanában egyre gyakrabban. Éljen! ;-)

A következő képek pedig önmagukért beszélnek. Annyi hozzáfűznivalóm van, hogy apja fia. ;-)

Délután ismét randiztam Noncsival, ugyanis Mikulás buliba voltunk hivatalosak. Apuci munkahelyén megnéztem a hatalmas karácsonyfát, ami kb. 5 másodpercig érdekelt, mert rástartoltam az italautomatára, és boldog-boldogtalannak töltögettem a vizet a pohárba. :-P Egyébként nagyon szépen viselkedtem, hol néztem a műsort, hol sétálgattam, hol nasiztam, hol ittam, hol táncoltam, hol haverkodtam. A Mikulás láttán erősen tiltakoztam, közöltem, hogy nem, de amikor láttam, hogy egy aranyos bácsival van dolgom, aki vigyorog rám, és még ajándékot is kapok tőle, megenyhültem, és gyorsan bezsebeltem az első mikuláscsomagom. :-P Azonnal ki is bontottam, a narancs gyorsan el is tűnt a pocakom mélyén. Majd jött a mogyoró. Édes pofa lévén rögtön letettem a földre a mogyorót, és megtörtem a lábammal, mivel ugye amit anno szedtünk mogyorót a házunk előtt, azzal is így tettem.

Jó móka az állatos keksz. Kerianyu vette nekem, ilyenkor kiterítem az összes állatot az asztalra, és próbálom mondani, hogy melyik micsoda. :-P

Az esti fürcsi során pedig olyan történt, mint még soha. Hanyatt feküdtem teljesen a kádba, hallgattam a víz alatti hangokat. Annyira tetszett, hogy ki sem akartam kászálódni a kádból. :-D

ÉÉsssssssssssssss! Egyre több puszit kap anyuci!

Új szavaim: egy, kettő, uhu. ;-)

A kedvem pocsék

Anyuci kezd teljesen tanácstalan lenni velem kapcsolatban. Korán kelek, nem eszek, álmos vagyok, icipicit nyügi. Lehet, hogy ez mind ennek a fránya időnek köszönhető? Hiányoznak a nagy séták? Vagy a fogam kavar be? Vagy lappan bennem valami? Vagy csak a hisztikorszak? Na most legyen okos valaki.

Tegnap este előkerültek a Mikulás sapik, amik tavaly ilyenkor nagyon nagy kedvencek voltak. És állítom, hogy most is azok. Mivel a sapkák végén van egy csörgő, előszeretettel rázom a fejem benne, csak hogy megszólaltassam. Ma például már ébredés után a fejemen volt a sapi. ;-)

A rossz időben még többet veszem igénybe a hintám, amiben délelőtt anyuci legnagyobb meglepetésére elaludtam. Jó egy óra szundi után anyuci finom felébresztett, hogy egy picit aktivizáljon, de nagyon nem akartam kikászálódni a hintámból. A délutáni alvásom így kicsit nehézkesen indult, de anyuci betette nekem azt a cd-met, amit pici baba koromban hallgattam az autóban, meseszép altatódalok vannak rajta, és erre elszundiztam. Most is bevált.

Nagyon jó murit biztosított nekem egy olyan síp, amit ha megfújok, a csiga része kiegyenesedik. Addig-addig próbálkoztam a fújásával, hogy sikerült megszólaltatnom, kiegyenesítenem. ;-)

Sajna ma bünti sarok is volt, mert ha mérges vagyok, vagy begurulok, akkor dobálom a gördeszkám. Ilyenkor anyuci még a gördeszkám is elkobozza.

Csingilingnek hála azért volt nyugi is ma. De mesenézés közben is találtam át jó mókát, ugyanis ha a tündérek segítségével repül a kislány, akkor nekem is repülnöm kell. Addig nem hagyom békén az ősöket, amíg nem reptetnek engem is körbe-körbe a szobába. ;-)

Új szavam pedig: víz. :-P