Hát, sikerül a 2010-es évet nem épp a legjobb módon zárni, mivel kidőltünk a sorból. Anyuci összeszedett valami vírusos hasmenéses nyavalyát, én pedig belázasodtam. :-( Mára ugyanis a hőemelkedés egy kisebb lázzá alakult, aminek oka még ismeretlen. Nem köhögök, nem folyik az orrom. Az ősök szerint a maradék kibúvó félben lévő fogaim lehetnek a ludasok a dologban. A kedvem nem a legjobb, sőt!!! Délelőtt pl. annyira nem volt semmihez kedvem, hogy csak a tévé előtt pihentem a kanapén, és néztem a kedvenc meséim. És nagyon rossz beteg vagyok, mint ahogy más gyerek is - legalábbis ebben reménykedik anyuci -. A gyógyszert nem vagyok hajlandó bevenni, cselezni kell az ősöknek - a gyümölcslevembe teszik bele -. Senki nem kell az ősökön kívül, de = ha játékról van szó, apuci kell, ha csak bújni akarok, akkor meg csak anyuci jó.
A láz persze megtépázta az étvágyam is. Alig ettem ma. Délben azonban mosolyt csaltam az ősök arcára, amikor kanállal ettem a palacsintát. ;-) Este pedig nem voltam hajlandó megenni a jó éjt pépet. Hogy miért? Mert a délután, saját magam vásárolt csokis gabonagolyót szerettem volna vacsorára. A Cora-ban ugyanis három féle doboz reggeliző pehely volt kirakva, a dobozokon Csingiling, Verda és Toy Story szereplőkkel. Először a Toy Story dobozzal rohantam oda anyucihoz, de mivel az fahéjas volt, így választanom kellett a másik két doboz közül, mivel apuci sem rajong a fahéjért, így félő volt, hogy nekem sem ízlene a fahéjas kukoricapehely - értsd: amit apuci szeret, azt én is, amit utál, azt én is -. :-P
Sajnos a betegségnek köszönhetően és annak, hogy már majdnem két hete itthon van apuci szabadságon, a játszóházban nem vagyok el ismét egyedül. Vagyis nem hagyhatnak ott, mint eddig, és be kell jönni velem játszani anyucinak. :-(
A napnak azért volt egy nagyon aranyos mozzanata, mégpedig az, amikor a karácsonyi bögrémből megettem egy játék kiskanál segítségével a csokis gabonagolyót, majd fogtam magam, levettem anyuci lábáról a papucsot, egymás mellé tettem a földön, hogy fel tudjam venni, majd miután ittam egy jó nagyot, átbattyogtam anyuci papucsába az ősök hálószobájába. ;-)
És valahogy eszembe jutott Gabi koma, mert egyfolytában azt hajtogattam, hogy "Gabi", és hogy "koma".
Valamint nagyon hiányzik tata. Amikor Editnél voltunk, állandóan kerestem, folyamatosan kántáltam, hogy "tata".
A láz persze megtépázta az étvágyam is. Alig ettem ma. Délben azonban mosolyt csaltam az ősök arcára, amikor kanállal ettem a palacsintát. ;-) Este pedig nem voltam hajlandó megenni a jó éjt pépet. Hogy miért? Mert a délután, saját magam vásárolt csokis gabonagolyót szerettem volna vacsorára. A Cora-ban ugyanis három féle doboz reggeliző pehely volt kirakva, a dobozokon Csingiling, Verda és Toy Story szereplőkkel. Először a Toy Story dobozzal rohantam oda anyucihoz, de mivel az fahéjas volt, így választanom kellett a másik két doboz közül, mivel apuci sem rajong a fahéjért, így félő volt, hogy nekem sem ízlene a fahéjas kukoricapehely - értsd: amit apuci szeret, azt én is, amit utál, azt én is -. :-P
Sajnos a betegségnek köszönhetően és annak, hogy már majdnem két hete itthon van apuci szabadságon, a játszóházban nem vagyok el ismét egyedül. Vagyis nem hagyhatnak ott, mint eddig, és be kell jönni velem játszani anyucinak. :-(
A napnak azért volt egy nagyon aranyos mozzanata, mégpedig az, amikor a karácsonyi bögrémből megettem egy játék kiskanál segítségével a csokis gabonagolyót, majd fogtam magam, levettem anyuci lábáról a papucsot, egymás mellé tettem a földön, hogy fel tudjam venni, majd miután ittam egy jó nagyot, átbattyogtam anyuci papucsába az ősök hálószobájába. ;-)
És valahogy eszembe jutott Gabi koma, mert egyfolytában azt hajtogattam, hogy "Gabi", és hogy "koma".
Valamint nagyon hiányzik tata. Amikor Editnél voltunk, állandóan kerestem, folyamatosan kántáltam, hogy "tata".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése