Napló a pici fiamnak, minden kedves rokonunknak, barátunknak és ismerősünknek, aki szeretné figyelemmel kísérni, hogyan lesz egy pici motorosból vagány gördeszkás, kis felfedezőből pedig ifjú Einstein. ;-)

2010. december 14., kedd

Semmi veszélyérzetem

Ismét szakad a hó. Ami egyre jobban tetszik. Ugyanis ma ahogy babakocsival nyakunkba vettük a várost, hogy meglátogassuk Noncsi havernőmet, kitártam a karomat a babakocsiból és hangosan hurráztam, annyira bejött a hóesés. :-P Nagy mázlimra Kingáéknál az udvaron lehetőségem volt még élvezni a hóesést. Hógolyóztunk, fogócskáztunk - szuper móka jegyzem meg ;-) -,valamint előkerültek a homokozókészlet darabjai, így nagy munkában voltunk Nonóval, mivel lapátoltuk a havat a vödörbe, illetve a különböző homokozóformákat tömtük meg hóval. Ezt megunva a lakásban folytattuk a mókát. Kingáéknál folyamatosan felkéredzkedek a székre, hogy az asztalnál fogyasszam el azokat a fincsi dolgokat, amik egy tányérkába elém kerülnek. Ma a nagy kedvenc volt terítéken, gyümölcsízű kukoricapehely. Na meg persze tejeskávé! ;-) És ezt követően mi jöhetett volna más, mint egy kis testmozgás, ugrálás az ágyon. Király! Ezt a mókát megfejeltük még Noncsival azzal, hogy a pelusozószekrény szélén ülve beleugrottunk a kiságyba - egy kis magyarázat: Noncsi ágya egyben van a pelusozószekrénnyel -. Semmi kapaszkodás és segítség nélkül. Nonó néha még meg is ölelt - amit nem mindig engedtem -, és a kiságyban még össze is bújtunk. ;-)

És hogy mennyire jó bulinak tartom az eséseket? Sikerült ma babakocsival felborulnunk. Hogyan? Hát a babakocsi első két kereke belement egy hatalmas lyukba, és mivel anyuci is elvesztette az egyensúlyérzékét, a babakocsi velem együtt pofára esett, anyuci pedig nagy mázlinkra nem rám és a babakocsira esett, hanem mellénk. És én mit csináltam? Hangosan röhögtem. Én nem ütöttem meg magam, mert ugye úgy be voltam bugyolálva és kötve, így én semmimmel nem értem a földhöz. Próbáltam anyucit újra rávenni egy ilyen kis borulásra, de anyuci ezt kevésbé tartotta olyan jó mókának, mint én. :-P

Anyuci legnagyobb örömére úgy döntöttem, hogy ebéd után "ráfanyalodok" a banánevésre. Mostanában nem voltam hajlandó még csak meg se kóstolni, de ma felfaltam egy fél banánt. Ez is valami! ;-)

Anyuci imádja, ahogy el szoktam aludni. Nálam van minden, amire ilyenkor szükségem van: lencsi baba, kis "gördeszka". :-D

Új mese lépett az életembe, nagy kedvenc lett a tündérek mellett a Mézengúz mese. Nagyon le tud nyűgözni, és a poénokon nevetek. Hihetetlen!

Új szavam: bele, beesett, eltűnt. ;-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése