Bukfencbajnok ;-)

Megállapításra került, hogy féltékeny vagyok. Hogy kire? Hát anyucira! Ugyanis meglátogatott ma Bogi és Nándi, és amikor megláttam, hogy anyuci Nándi kezét fogja, kinyilvánítottam eziránti nemtetszésemet. Volt is hatalmas sírás, anyuci ölébe bújás. Nagypapa is próbált vigasztalni, de semmi hatást nem ért el nálam. Délelőtt volt olyan, hogy szomjas voltam, de csak anyucitól fogadtam el a narancslevet, papától egyáltalán nem. Aztán viszont csak papa és Nándi kellett. ;-) Rajtam próbáljon meg valaki eligazodni.

Ma bemutatót tartottam a gördeszka tudományból, ugyanis ha valaki idegen van nálunk, akkor ugye produkálom magam. Ilyenkor mindig megjegyzi anyuci, hogy tuti színész leszek. ;-) Hatalmas mosolyt csaltam a szerelőbácsik arcára, amikor igazi deszkásként felléptem előttük. :-P

A gitározásról annyit, hogy tudom, hogy kell zenekar alapítani. Adok egy alapzenét a zenélős játékommal, ehhez én gitározok, nagypapa pedig szájharmónikázik. :-P

A párnaimádatom még mindig tart, imádok rajtuk pihenni. És Csingiling iránti imádatom is töretlen, még mindig tátott szájjal nézem a tündéreimet. ;-D

Játszóházban is voltam, ahol anyuciék iszonyatos röhögőgörcsöt kaptak. Egyedül bementem és miután levetkőztem, már mentem is az utamra játszani, az ősök teljesen el voltak felejtve. Mindig sikerül kispajtásnőt szereznem, aki patronál a játszi közben. Mint ahogy ez ma is történt. Be akartam menni a "labdaházba", de magas volt a vár széle. Jött egy kislány, és próbált mindenféle praktikával behúzni magához, én pedig megfeszültem és próbáltam neki segíteni. Na de aztán! Rájöttem, hogy megy ez egyedül is. A vár kapuja kb. a derekamig ér, talán feljebb. Én pedig fogtam magam és átbukfenceztem rajta. Megütni ugye nem ütöttem meg magam, mert vagy nagyon puha tornaszőnyegre estem, vagy a labdák közé. A bukfenceket kézenállásból történő bukfencezés követte, majd átvetődés a kapun keresztül. És iszonyatosan élveztem. Minden egyes bukfenc után közöltem, hogy "bátor". ;-) Aztán azért voltak rám büszkék anyuciék, mert amikor kérdezték, hogy megyünk-e haza, akkor hoztam egy széket, hoztam a cipőmet, leültem és vártam, hogy felkerüljön a cipő a lábamra. A cipőmről leesett falevelet pedig fogtam és bedobtam a kukába. ;-)

És sajna megállapításra került az is, hogy egyre később alszok el esténként. Ugye a hosszú pancsiknak köszönhetően - túl jó móka a kádban rajzolás ;-) -tolódik a vacsi és a lefekvés. Ma kipróbálták az ősök, hogy a vacsi után csak egy kis ideig sziesztáztam közöttük, aztán még ébren ugyan, de átkerültem a saját ágyikómba. Itt is kellett egy kis idő, hogy az álmok mezejére lépjek, de a zenélős kacsám segítségével sikerült. Ez volt kb. fél 10 után.