Megáll az ész tőlem! ;-)

Sikerült ma is élveznem a havat. Nándinak köszönhetően kipróbálhattam egy bob szánkót, ami eleinte nem igazán jött be. De csináltam magamnak mókát benne ülve. Ugyanis előkerült a homokozó vödröm és lapátom, így miközben apuci húzta a szánkót, én menet közben lapátoltam a havat a vödörbe. Majd jött a legtutibb buli. Többször is lecsúsztam a domb egy kevésbé lankásabb részén, amit nagyon szeretek. Imádom a sebességet. Anyucihoz hatalmas nevetésekkel érkeztem meg. Majd fogtam magam, és gyalog felmentem apucihoz a dombra. ;-) Aztán hógolyóztunk is. A party nem sokáig tartott, mert nem toleráltam, hogy fúj a szél, de legalább megvolt az energiám levezetése. :-D

A déli altatáshoz ma apuci kellett. Apucinak kellett bevinnie a szobámba, betennie a kiságyamba, betakarnia. Anyuci ma nem volt jó. És apucinak hála, most már helyére kerültek a csillagjaim, a bolygóim, az üstököseim. Így a plafonom újra a régi pompájában díszeleg. Én is segítettem eme munkában, de inkább csak hátráltatni, mert ahogy előkerült a létra, már fent is voltam a tetején. De a legjobb, hogy már nagyon szépen mászok le is, óvatosan. :-P

Ma igazi fegyverként is működtem. Voltam kézi fegyver, vállról indítható fegyver (kis rakéta). Apucival ugyanis új játékot találtunk ki. Mivel ma nagyon a kezeibe kívánkoztam, így új szórakozást kerestünk magunknak. Apuci úgy tartott, mint egy fegyver, majd tüzelt velem, és jött a nagy kacagás. ;-)

De Editnél is új mókát eszeltem ki magamnak. Elbújtam az ajtó mögé, bújócskát játszva a kedvenc plüss kutyusommal, és vártam, hogy rám találjon Edit. Ha megtalált, iszonyatos nevetés vette kezdetét. Az ajtó mögül néha előbújtam és akkor pedig ijesztgettem. Ezt követően rátaláltam egy úszószemüvegre és egy úszósapkára, amit feltétlen fel kellett próbálnám, hisz holnap úszni megyünk. Nagyon csini voltam! Hát megáll az ész tőlem! ;-) De a helyzetet még fokoztam azzal, hogy átmentem kozmetikusba, ugyanis a popsikrémmel bekentem Edit arcát, majd a popsitörlőmmel meg letöröltem. ;-)

Néhány szó a játszóházakról. Még nem volt olyan játszóház, ahol nem mondták az ősöknek, hogy eleven vagyok, huncut és okos. Mint ahogy ez ma is volt a Cora-ban. Ide már szinte hazajárok, hisz az első utam rögtön idevisz, bemutatom a kártyámat és már vetem is bele magam a játékba. Imádom, amikor sok gyerek vesz körül, főleg, ha nagyobbak, hisz tőlük van mit tanulni. Igazi kis közösségi ember lettem. Ma nagyon huncutul viselkedtem, mert amikor nem tudott segíteni a néni - aki vigyázott ránk -, hogy feljussak egy mászóvár tetejére, fogtam magam, odavittem a várhoz egy széket, felálltam rá és hopp, már fent is voltam az emeleten. Miután a szék a helyére került, ismét fogtam magam, hoztam a biztonsági fellépőt, és már ismét fent voltam a várban. ;-) Adtam rendesen munkát a néninek.

És megszületett anyuci újabb kedvenc képe rólam, ami az ebéd utáni sziesztázás közben készült: