Szenteste

A mai délelőtt a kreativitás jegyében telt, mégpedig a nagyszüleimmel. Ugyanis mindig mást kértem, hogy jöjjön velem rajzolni. Először Jutka mamával rajzoltam, és amit mama rajzolt nekem, azt kiszíneztem. Majd papa jött és rajzolt nekem lovacskát, ezt is szépen kisatíroztam. Sőt, vele még a buksimat is összeütögettem. Szerintem papának jobban fájt, mint nekem, de nagyon jókat kacagtunk. :-P De persze Edit sem maradt ki a mókából. Vele még a kezemet is körberajzoltuk. Mivel ha mostanában papírt és ceruzát szerzek, máris a kezeket kell körberajzolni. ;-) És persze a gitárvirtuozitásom is fejlesztetettem. :-D

A déli szundim mostanában mindig játékhadsereggel kezdem meg. Ma pl. a távcsövem és a játékgördeszkám volt a társam az álmok mezején, de még egy pici labda is elfért a kezemben mindezek mellé. ;-)

Mire felébredtem, már gyönyörű pompájában díszelgett a karácsonyfánk, alatta a rengeteg ajándékkal, amit ugye a Jézuska hozott nekem. :-D Egyik ámulatból estem a másikba. Jobbnál jobb játékok találtak gazdát személyemben. Profi módon kibontottam minden ajándékom, csak úgy téptem a csomagolást. :-P Majd birtokba is vettem őket. A legnagyobb kedvenc persze az asztali kétoldalas rajztábla és a pötyi mozaik lett. De ezek mellé dobogós helyezést ért el egy az anyucim keresztszüleitől kapott ajándék, mégpedig egy szeletelős játék. Néhány zöldséget kell kettévágnom egy vágódeszkán egy késsel. Aztán anyuci összeforrasztja a zöldségeket - tépőzárral - és kezdődhet újra a móka. Nagyon szuper!!! ;-)

Majd meglátogattuk papát, Jutka mamát és Editet. A Jézuska itt is rengeteg ajándékkal várt, hisz nagyon jó kisfiú voltam idén. Szavak helyett inkább a képek beszéljenek:

- Volt ajándéközön.

- Volt ajándék felfedezés és örülés a szuper játékoknak.

- Volt parkolóház összeszerelés, hármasban, csak fiúk.

- Volt nyárra készülés.

- Volt szieszta az első medencémben.

Ezúton szeretném megköszönni a Jézuskának a sok-sok szuperebbnél szuperebb ajándékot! ;-)

Este alig bírtam elaludni, mivel magammal vittem az új szeletős játékom az ősök ágyába, és szeleteltem, szeleteltem, szeleteltem. Háromnegyed 10-kor azonban anyuci átvitt az ágyikómba, így ott tértem nyugovóra.

És ma rengeteg új szó született, ugyanis elkezdtem mindent mondani az ősök után. Új szavaim, amire emlékezik anyuci: eldőlt, eltűnt ... :-D