Hát igen, megvan az ágyikóm maga varázsa! Hogy visszakerültem a saját ágyacskámba, nagyon jót szundiztam, végigaludtam az éjszakát. És nagyon tetszik az új ágyneműm is.
Ma végre sikerült eljutnunk a Játékdzsungelbe, ahol iszonyatosan sokat mozogtam, állandó mozgásban voltam, anyucival együtt. Ahogy megláttam a labdaházat, már ugrottam is rögtön a labdák közé. Pontosabban bukfenceztem. Nem felejtettem el, hogy egyedül is megy már a labdák közé való bukfenc, illetve onnan ki. A labdaház emeletére is feljutottam, ahová különböző akadályokon keresztül jutottam el, de miután kétszer anyuci végigjött velem a pályán, harmadjára már egyedül mentem, és iszonyatos sebességgel vettem be a "várat". Szuper jó volt! Aztán jött a még tutibb dolog, ugyanis rátaláltam a kedvenc hatalmas trambulinomra, amire még egy sportbolt előtt kattantam rá. Most kettő is van a játszóházban, mindet kipróbáltam. Iszonyatosan sokat ugráltam, mert a két lábon való ugrálás már profi módon megy. Klassz volt!
A konyhásnénikhez is muszáj állandóan bemennem. Az ételhordót ugyanis csak én adhatom oda Margó néninek. Aztán jön a sok mosolyküldés a többi konyhásnéninek. Tudom én, kivel kell jóban lenni. :-P
Anyuci legnagyobb örömére ma ettem tökfőzeléket. Először ugyan annyi volt a mondandóm, hogy "nem", de aztán rájöttem, hogy nem is olyan rossz ez a főzelék. Ráadásul mellé megettem egy hatalmas fasírtot is. Ma csak a leves nem csúszott. Viszont a jutalom túró rudim is gyorsan eltűnt a pocimban. ;-)
Megállapításra került, hogy ha apuci van velem, anyuci kell, ha pedig anyuci van velem, akkor apuci kell. Ugyanis amíg apuci és papa bébiszitterkedett velem és Nándival, addig anyuci kellett, majd miután meglátogattuk Editet és papát anyucival, csak apuci kellett. :-P
Editnél ismét találtam egy szupi pihenőhelyet, mégpedig egy szekrény hatalmas fiókját. Párnát bele, és már mehet is a szieszta. ;-)
Ma rossz fát tettem a tűzre, ugyanis az egyik játékom nekidobtam a tévének, ami ugye tilos. Így kaptam egy kézráverést, el is szégyelltem magam. A következő reakcióm pedig az volt, hogy odaültem anyuci ölébe és elvertem saját magam azt a kezemet, amivel rosszat csináltam. Megbüntettem saját magam. ;-)
És ma papa nagyon-nagy koma volt! Rengeteget nevettem neki, ő pedig csak kacagtatott, kacagtatott és kacagtatott.
Ma végre sikerült eljutnunk a Játékdzsungelbe, ahol iszonyatosan sokat mozogtam, állandó mozgásban voltam, anyucival együtt. Ahogy megláttam a labdaházat, már ugrottam is rögtön a labdák közé. Pontosabban bukfenceztem. Nem felejtettem el, hogy egyedül is megy már a labdák közé való bukfenc, illetve onnan ki. A labdaház emeletére is feljutottam, ahová különböző akadályokon keresztül jutottam el, de miután kétszer anyuci végigjött velem a pályán, harmadjára már egyedül mentem, és iszonyatos sebességgel vettem be a "várat". Szuper jó volt! Aztán jött a még tutibb dolog, ugyanis rátaláltam a kedvenc hatalmas trambulinomra, amire még egy sportbolt előtt kattantam rá. Most kettő is van a játszóházban, mindet kipróbáltam. Iszonyatosan sokat ugráltam, mert a két lábon való ugrálás már profi módon megy. Klassz volt!
A konyhásnénikhez is muszáj állandóan bemennem. Az ételhordót ugyanis csak én adhatom oda Margó néninek. Aztán jön a sok mosolyküldés a többi konyhásnéninek. Tudom én, kivel kell jóban lenni. :-P
Anyuci legnagyobb örömére ma ettem tökfőzeléket. Először ugyan annyi volt a mondandóm, hogy "nem", de aztán rájöttem, hogy nem is olyan rossz ez a főzelék. Ráadásul mellé megettem egy hatalmas fasírtot is. Ma csak a leves nem csúszott. Viszont a jutalom túró rudim is gyorsan eltűnt a pocimban. ;-)
Megállapításra került, hogy ha apuci van velem, anyuci kell, ha pedig anyuci van velem, akkor apuci kell. Ugyanis amíg apuci és papa bébiszitterkedett velem és Nándival, addig anyuci kellett, majd miután meglátogattuk Editet és papát anyucival, csak apuci kellett. :-P
Editnél ismét találtam egy szupi pihenőhelyet, mégpedig egy szekrény hatalmas fiókját. Párnát bele, és már mehet is a szieszta. ;-)
Ma rossz fát tettem a tűzre, ugyanis az egyik játékom nekidobtam a tévének, ami ugye tilos. Így kaptam egy kézráverést, el is szégyelltem magam. A következő reakcióm pedig az volt, hogy odaültem anyuci ölébe és elvertem saját magam azt a kezemet, amivel rosszat csináltam. Megbüntettem saját magam. ;-)
És ma papa nagyon-nagy koma volt! Rengeteget nevettem neki, ő pedig csak kacagtatott, kacagtatott és kacagtatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése