Napló a pici fiamnak, minden kedves rokonunknak, barátunknak és ismerősünknek, aki szeretné figyelemmel kísérni, hogyan lesz egy pici motorosból vagány gördeszkás, kis felfedezőből pedig ifjú Einstein. ;-)

2010. december 31., péntek

Visszatértem :-)))

Reggel fél 6-kor berohantam sírva az ősökhöz, hogy "inni", tiszta forró volt a pici testem, reggelre ismét belázasodtam. Nagy szerencsére odabújva anyucihoz még aludtam tovább, bár párszor még kértem egy kis szomjoltót. A láz miatt még mindig bágyadt voltam napközben, nem sok kedvem volt bármit is csinálni. Leginkább csak punnyadtam a kanapén a tévé előtt. Ráadásul mindenre a válaszom "nem" volt.

Egy 4 órás délutáni szunya után azonban jelentem, visszatértem. Anyuciék úgy voltak vele, hadd aludjam ki ezt a fránya betegséget, így kicsit későn, negyed 6-kor ébresztettek fel, hogy azért itt az ideje még egy utolsó tombolni 2010-ben. Ekkor már annyira jól voltam, hogy sikerült Edit lakását romhalmazzá amortizálnom. Végre nevettem, huncutkodtam, rohangáltam, ugráltam a kanapén. Visszatért belém az élet! Újra a régi vagyok! :-) Csak az étvágyam nem jött még vissza! Szinte egész nap csak joghurton vagyok el!

Kora este néztük az ablakból a tűzijátékokat, amik annyira nem hatottak meg. Megnéztem, rácsodálkoztam, de ennyi.

Újabban állandóan előveszem az ősök esküvői képét, mutogattam rajta papát, és ha meglátom kerianyut a képen, közlöm, hogy "Edit". És végre már nem csak apucit ismerem fel minden képen bárhogy is néz ki, de anyucit is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése