Ma nagy meglepetésben volt részük az ősöknek. Leültem játszani!!! ;-) Egyik új játékom után jött a másik új játék, mindent kipróbáltam. Néha kellettek az ősök, de egyébként nagyon szépen eljátszottam egyedül is!!! Kicsit meg voltak ijedve anyuciék, hogy lehet, beteg vagyok, mert kicsit bágyadt voltam, nem voltam az a kis izgő-mozgó kiscsávó, mint egyébként. Átkerültek még a további ajándékaim is hozzánk Edittől, mert tegnap az ősök nem bírták mindet áthozni. Így helyére került a kisasztalom kisszékkel, amit rögtön birtokba is vettem, leültem rajzolni. Az utolsó díszek is felkerültek a falra, most már tényleg igazi vagány pasis szobám van. :-P És megérkezett a parkolóházam is, amin szuperül gurulnak a kisautóim. :-D
Editnél ismét újabb mókát találtam ki magamnak. A kanapéról az összes párnát ledobáltam, amiből épített apuci egy hatalmas "leszállópályát" nekem. Vagyis ugráltam a kanapén, majd egyszer csak hopp, megérkeztem a leszállópályára, vagyis egy nagy hasas érkezést mutattam be. ;-) Aztán ment ezerrel a bújócska. Egyszer apuci bújt el, egyszer papa. És ment a nagy "tádám". ;-) Amikor pedig nem találtam apucit, közöltem, hogy "apa eltűnt, nincs". ;-P
De otthon is sikerült jó szórakozást találnom. Előkerült egy húzogatható-tologatható kiskocsi, amiben apuci egyik szobából a másikba tologatott. Majd jött a mászóalagút, amibe félig Edit és anyuci is bemászott utánam. De a legjobb az volt, amikor papán ugráltam. Történt ugyanis, hogy papa már felöltözött, mikor is kiabáltam neki, hogy "gyere tata" - megszólalok én, ha akarok! -, aki eleget is tett a kérésemnek, félig ő is befeküdt a mászóalagútba, én pedig adtam neki egy jó kis hátmasszázst. Nagyon elszánt voltam. ;-)
Este sajnos egyre inkább kitolódik az alvásom megkezdésének időpontja. Valami miatt mostanában nem tudok elaludni az ősök között, így apuci most is ébren tett be az ágyikómba, ahol azért viszonylag hamar nyugovóra térek. De anyuci teljesen odáig van, amikor keresem a helyem közöttük, félig felkönyöklök az ágyban, iszonyat halkan odasúgom anyucinak, hogy "anya", hozzá huncutul mosolygok, mintha azt akarnám neki mondani, hogy "szeretlek!". Ilyenkor szokta azt mondani, hogy az ilyen pillanatokért érdemes élni! :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése