Napló a pici fiamnak, minden kedves rokonunknak, barátunknak és ismerősünknek, aki szeretné figyelemmel kísérni, hogyan lesz egy pici motorosból vagány gördeszkás, kis felfedezőből pedig ifjú Einstein. ;-)

2010. december 4., szombat

A kis önálló manó

Mert bizony, önálló vagyok. Mi sem mutatja ezt jobban, mint amikor vásárlás helyett inkább a játszóházat választom. Mint ahogy ez ma is történt. Amíg ugyanis anyuci bevásárolt, addig én egy szupi játszóházban töltöttem az időt. És nem kellettek ám az ősök. Egy nagyon kedves hölgy volt, aki vigyázott ránk, és ha segítségre volt szükségem, odamentem, megfogtam a kezét, és kértem, hogy mutassa meg, mit kell csinálni. Nem anyuci, és nem apuci kellett, hanem egy idegen néni! ;-) Nagyon aranyos gyerekek voltak körülöttem, mindenki idősebb volt, amit nagyon élveztem. Egy kislánnyal nagyon egymásra találtam, olyannyira, hogy amikor be akartam mászni a nagy labdahalmazba, a kislány erősen fogott és húzott be, én kapaszkodtam bele, majd jött a nagy potty! Mindenki beesett a labdák közé. A kislány egyébként talán 1 fejjel volt magasabb, mint én. Édes látványt nyújtottunk. :-D Nagyon szeretem a lábbal hajtós autókat. Az újonnan szerzett barátosném beült egy rózsaszínbe, én egy pirosba, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a kislányt kitoloncoltam a rózsaszínből, és én ültem bele. :-D De leültem a kisasztalokhoz is, és szépen eljátszottam. Anyuciék nagyon büszkék voltak rám! Alig lehetett kiimádkozni a tuti helyről! A végén kaptam egy szaloncukrot, amit meglepő módon pillanatok alatt megettem. Az áruházból kijövet persze nem úszták meg az ősök a kislabda automatát, így gazdagabb lettem egy pici labdával is. :-D

Délután a hideg ellenére kimozdultunk a Széchenyi térre, ahol megnéztük a karácsonyi falut. Ahogy megláttam a szökőkutat, rögtön leellenőriztem, hogy van-e víz a kútban, de sajnos nem volt. De azért dobáltam a kis kavicsokat a kútba rendületlenül. Aztán szereztünk finom meleg kürtöskalácsot, aminek a falatozását apuci nyakában meg is kezdtem. Elmentünk a plázába is, mert délelőtt az ősök megígérték, hogy ellátogatunk ide. Nagy kedvenc itt a mozgólépcső. Nem tudnám megmondani, hogy apucival hányszor mentem le- és fel a lépcsővel. ;-) És önálló énem megint mozgásba lendült, rátaláltam a játszóházra! ;-) Teljesen egyedül, felszabadultam élveztem a játékot a többi gyerekkel. Messziről berepültem a labdák közé, ugrálóváraztam, toronyba másztam, ahol távcsővel kukkoltam az ősöket, rajzoltam (a vásárlói könyvbe ;-) ), és a nagy fiúkkal "verekedtem". Azaz a térdüket pofozgattam, amikor feküdtek, amin ők nagyon jót nevettek. Partnerek voltak a játékban. Aztán egy kislánynak azért "adtam egy fülest", mert nem engedett be a kiskonyhába. Kezdek szocializálódni. :-D

Ma kerianyu mikulása volt soron, akitől egyből két csomagot kaptam. Hihetetlen jó dolgok voltak a csomagomban, festőecsetek, kiskönyvek, gyurma, mandarin, vitamin, és egy szupi kulacs. Amire rögtön rástartoltam. Miután narancslével meg lett töltve, el sem engedtem. Csak ittam, és ittam, és ittam. Kerianyunak van egy sárga plüss kutyusa, ami még az övé volt gyerekkorában, ami nekem is nagy kedvenc. Mindig megkeresem, majd megsimogatom, megpuszilgatom. És ma kerianyunak pont úgy dobtam puszit, ahogy a nagy könyvben meg van írva. :-D

A pelenkaméretemről annyit, hogy ugrottunk egy méretet. Mert bizony, akkora kis izmos combim van, hogy szükség volt eme lépésre. Egyébként anyuci imádja habtestem, mert iszonyatosan formás, izmos, erős. Egy igazi kis modell vagyok. :-P

A szavaim tárháza napról-napra bővül (tál, ajtó, man (mandarin). Hihetetlen gyors ütemben fejlődök, értelmileg, érzelmileg, külsőleg, belsőleg egyaránt. Már nem kicsi fiú vagyok, hanem egy nagy vagány pasi ;-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése