Törpike csoport

Ma megkezdte az én drága egyetlenem a bölcsit. Beállt a "dolgozók" sorába. Én egész éjjel nem aludtam, mert nagyon féltem, hogy fogja venni az akadályt, de tudtam, hogy reggel semmi ijedtséget nem láthat rajtam, mert akkor nagyon nehezen fog indulni ez az új időszak.

De kár volt aggódnom. Le a kalappal Barnus előtt. Ahogy megérkeztünk, leadtuk a papírokat az igazgatónőnek, akihez rögtön odaszaladt. Aztán szépen besétáltunk az öltözőbe, levetkőztünk, átöltöztünk, birtokba vettük a szekrénykéjét, amin persze a jele, az olló szerepel. Majd szépen besétáltunk a csoportszobába. Azon nyomban otthagyott, ment játszani. Én leültem egy sarokba és csendes szemlélőként sasoltam, hogy mit csinál. Először kívülállóként volt jelen a gyerekek között, leült egy kisasztalhoz, és feltérképezte őket. Aztán ment a játék a gyerekekkel is. Van ismerős is a csoportban, Laura és Barnabás. Nagyon bejött Barnának egy fa kismotor, amivel jókat száguldozott a szobában. És megmutatta a mókamiki énjét is, mivel voltak fogason kisszoknyák, kabátok, mellények, amiket fel lehet venni a gyerekeknek. Barnus rögtön belebújt egy kis mellénybe, teljesen úgy nézett ki, mind Ludas Matyi. Majd vitte oda a többieknek azt a ruhadarabot, amit szeretett volna, ha felvesznek a gyerekek. Marcsi - a gondozónőnk - rögtön tett is be zenét, hogy akkor mehet a buli. Megmutatta a tündéri tánctudását is, jókat mosolyogtak rajta. Amikor vége lett a zenének, mozgósította magát az én tündérem, mert odament a cd-lejátszóhoz és elindította újra a zenét. Lett egy kiskomája is, Dante, akivel jót kukucsozott egy sapka segítségével. Amikor teljesen KO-nak érezte magát, akkor pedig leheveredett egy kanapéra. Szabályok is vannak, aminek én örülök, és Barnus már megtanult pár dolgot. Pl. azt, hogy össze kell szedni maga után a játékokat, vissza kell tenni a helyére a ruhákat. Ami még nagyon tetszik Barnusunknak, az a fürdőszoba. Főleg az ő méretének megfelelő mosdó. Marcsival együtt voltak kint kezet mosni, alig lehetett elvonszolni onnan. És nem mellesleg alig akart hazajönni. Éljen!

Kapott ma tízórait is, gyümölcslevet, aminek nagyon örült. Szépen megitta az egész pohárral. Holnap már ebédelni is ott fog, remélhetőleg meg fog enni mindent, mert ő ugye nem egy főzelék kedvelő fajta. Majd meglátjuk.

A csoportban ő a legkisebb, mindenki két és fél éves. Meglepő azonban, hogy beszéd téren Barna abszolút nincs lemaradva a többiektől. Sőt! Két kislány van, aki nagyon szépen beszél, majd következik Barnus. És hihetetlen, de ma eszméletlen elkezdett mindent kommentálni a bölcsiben. Érthetően, szépen beszélt. Ennek nagyon örültem!

Egy kis sírás is volt, de csak azért, mert a bölcsiben nem háttámlás szék van, mint itthon nálunk, így amikor hátra akart dőlni az én kicsi szívem, hanyatt esett. De engedte, hogy Marcsi vigasztalja. Már ez is haladás. A másik sírás ismét a bútorok miatt volt, mert ahogy lehajolt felvenni valamit az asztal alól, a kiskobakját az asztal szélébe ütötte be. Lehet, érdemes volna elvinni neki a bukósisakot?

Persze tudom, hogy amíg én is ott vagyok vele, nincs gond, de tisztában vagyok azzal is, hogy ahogy egyre több időt fog nélkülem tölteni, el fog törni a mécses.

A sokadik szülinapi zsúr

Mivel ma mindenki kidőlt a sorból, annyira elfáradtunk, ezért helyettem inkább a képek beszéljenek. És hogy miért is volt nagyon-nagyon fárasztó ez a nap? Mert Barna megtartotta a sokadik zsúrját a héten. Ha jól számolom, a negyediket. :-)

Végre sikerült összecsődíteni a nagymamákat, nagypapákat, kerianyukat, nagynéniket csak azért, hogy megünnepeljük Barna manónk 2. születésnapját. Ritka az ilyen pillanat, hisz a nagyszülők sajnos mindenki bánatára távol laknak Szegedtől. Az egész napos buli fergeteges volt.

Volt ezerrel motorozás a mínuszokban, hólapátolás, focizás, kutyával futás, labdázás, bújócskázás, fogócskázás.

Volt mindenhová felmászás és hatalmas ugrálás, fetrengés, és persze vigyorgás, vigyorgás, vigyorgás. :-P

Volt ismét torta, gyertyafújás - többször is! -, és ajándéközön. Anikó unokatesóm sütötte Barna verdás tortáját, aminek kimondhatatlanul örült az én manóm. De rengeteg ajándékkal is gazdagodott, persze majd minden verdás volt. Kapott verdás takarót, ami szerelem volt első látásra. Ezzel is aludt el délben. Gazdagabb lett verdás tányérral és jegyzetfüzettel is. Mindennek nagyon örült. Kapott még kocka kirakót is, ami egyenlőre még építőkockaként funkcionál, de majd később rendeltetésnek megfelelően fogja használni. Remélhetőleg! De könyvek is kerültek az ajándékok közé, ráadásul olyan, ami kukucskálós. Ezek nagyon lekötik a figyelmét, viszonylag sokáig ül velük egy helyben. Nálunk ugye ez nagy szó!

Este pedig amerikai palacsintás partyt tartottunk, hisz imádja eme eleséget. Ráadásul kölyökpezsgővel, ami nagyon csúszik neki a pezsgős pohárból.

Az egész napból levontuk, hogy nagyon szereti a nagy társaságot, pláne, hogy ilyenkor minden körülötte forog. Mindenki az ő kívánságát lesi. Ráadásul imádja a mamákat, és a papákat. Ha papa ott van, akkor ő a nagy kedvenc, de most a mamák is nagyon nagy kedvencek voltak. Annyira, hogy Jutka mamát be kellett ültetni hozzánk az autóba, amikor utaztunk vissza Szegedre, mert a mamát akarta az én drága Barnám. Jó lenne, ha közelebb laknának, mert nagyon igényli kismanó a nagyszülők társaságát.

Ja igen! A pusziadás. Ritka mint a fehér holló, ha az én fiam puszit ad valakinek. Én kb. 5 puszit kaptam a 2 éve alatt, apucija kb. 2-t. De ma nagyot alakított az én fiam. Lacitól kapott egy piros kis ferrari játékautót, és puszit kért érte cserébe. És láss csodát, kapott is! Egy hatalmas csattanós puszit! Így jártunk!

Holnap pedig bölcsi! Kíváncsi leszek, hogy milyen lesz! Szurkoljatok!

Ez az én napom!!! Hisz 2 éves lettem!!!

Reggel az ősök hihetetlen mennyiségű puszival halmoztak el, miután átkerültem közéjük, hisz ma van a születésnapom! Már kora reggel kaptam egy kis sütit, 2 gyertyával, amit nagyon szépen elfújtam! Aztán nosztalgiáztunk egyet, nézegettünk videókat rólam, és nagyon tudtam örülni magamnak. Jókat mosolyogtam némely videómon! Amíg nem indultunk neki a programjainknak, addig autóversenyt játszottam anyucival, illetve másztam egy kicsit az alagútban. :-P

Az ősök a mai napra olyan programot szerveztek nekem, amiket mind imádok. Voltunk ugye bevásárolni, ahol gördeszkázhattam, a kisállatkereskedésben pedig megnézhettem a kedvenc állatkáim. Voltunk a Játékdzsungelben, ahol egy kisebb balesetet leszámítva - egy bokszzsák kicsit oldalba lökött, és megharaptam a számat - nagyon-nagyon jól éreztem magam. Apucival iszonyatosan jót fogócskáztam a labdaház emeletén. Feltérképeztem az autóállományt is, ugráltam az ugrálóvárban, rengeteget csúszdáztam - meg is született az új szavam, "csúszni" -, és játszottam boltosat is. Egy kis házikó nagyon megnyerte a tetszésem. Mivel pont az én méretemnek megfelelő ajtaja volt. Mindig ahogy bementem a házikóban tátáztam az ősöknek. Aztán pedig mindenkinek főztem valami finomat, megterítettem, leültettem az ősöket az asztalhoz és megetettem mindannyiunkat. Imádják az ősök, hogy mennyire önzetlen és jószívű vagyok, mert ha én eszek és iszok, akkor mindenkinek kell a környezetemben enni vagy inni. Annyira édes, amikor odatartom a kaját az ősök szájához, és közlöm, hogy "eszel". A bulit a Mc'Donalds-ban folytattuk, ahol már nagyon rutinos vagyok. Izgatottam megebédeltem, és közöltem, hogy akkor mennék játszani. Rengeteg kispajti volt a társaságom, nagyon jókat kacagtam, másztam, csúszdáztam. Jó buli volt!

A délutáni szundim után jött a meglepetés, a torta, illetve 2 lufi, mivel ugye 2 éves vagyok. A tortámat anyuci készítette nekem. Nagyon-nagyon tetszett, hisz a díszítés valami fergeteges volt. Anyuci csinált autópályát a kedvenc autómnak, volt tűzijáték, gyertyafújás. Mivel a tűzijáték és a gyertyafújás nagyon tetszett, jó párszor sort kellett rá keríteni. :-P Edit pedig a klassz lufikkal lepett meg! Nem olyan snassz mezei lufik voltak, amiket az ősökkel szoktam felfújatni játék céljából, hanem olyan lufi, amely a magasba emelkedett. Imádom! ;-D

A buli Editnél folytatódott, ahol mostanában a laptopja az első számú játék, mivel rögtön mondom, hogy "csücsül", és gördeszkás filmeket kell nézni, illetve a Verdák 2. mozielőzetesét. Na ezt kb. százszor tudnám egy nap megnézni. Egyébként a számítógépet profi, felnőttet meghazudtoló módon kezelem. Hiába, apja fia! ;-) Édes pofa vagyok, mert Edit lakását papával szoktam mostanában azonosítani. Mert ha papa itt van Szegeden, akkor Editnél lakik. Mivel nem volt itt, amit közöltem is az ősökkel, a fényképét nézegettem folyamatosan.

A fürcsi során anyucit és apucit is sikerült teljesen eláztatnom. De nem ez volt a legaranyosabb, hanem az, amikor anyucit arcát odatettem az apuciéhoz, és közöltem vele, hogy "eszel". ;-)

A legjobb pedig, hogy holnapi ismét szülinapi bulim lesz, mégpedig a nagyszüleimmel. Ott lesz papa, Jutka mama, Edit, Ani mama, Laci, Csilla. Szóval mindenki. Nagyon várom.

És mivel nagy változások következnek a mi kis életünkben, ezért a naplóban is újdonságok lesznek. Hangot váltunk. Most már nem én fogom írni a naplót, hanem anyuci. Hiszen eddig minden napot együtt töltöttünk, de hétfőn megkezdem felnőtt életem első napját. Ugyanis bölcsibe megyek. Eljött sajnos ez a nap is. Azt hiszem, egy szuper héttel zártuk le az anyucival kettesben, illetve apucival hármasban töltött időt. De új szelek jönnek.

2009. február 26. 13 óra 50 perc

Megszülettél, s én azt sem tudtam, hogyan fogjalak Téged…

Csodálkoztam:

Te vagy az tényleg, ki mostanáig belülről rugdosott,

s most meghódítani készülsz egy idegen világot?

Szerettem volna rögtön elmesélni, milyen az élet.

S hogy én Veled leszek, sosem kell félned.

Szerettem volna füledbe súgni valami nagy-nagy útravalót,

Hogy legyél Te mosoly, fájdalmat gyógyító, ajtókat megnyitó ölelés.

Legyél fészek, puha párna,

Melegség, hol a fáradt vándor otthonra találna.

S most is füledbe dúdolnám csendesen, halkan:

Legyél Te tűz, - fagyot olvasztó,

Legyél Te csend, - meghallgató,

Legyél Te dal, - enyhet adó,

Legyél Te szél, - simogató…

Legyél az, kinek Isten Téged teremtett…

És tudd bármikor, bárhol:

Én nagyon szeretlek…

Felsírtál. Világra jöttél. S veled együtt egy édesanya, és édesapa is született. Család lettünk.

Nincsenek szavak, melyek kifejeznék azt a mérhetetlen, elfogyhatatlan szeretetet, amellyel szeretünk Téged! Köszönjük, hogy vagy nekünk, boldogok vagyunk, hogy a Te szüleid lehetünk!

Isten éltessen Barna!

Anyuci és Apuci

Szülinapi zsúr 2.

Még mindig szakad a hó. Tegnap reggel óta gyakorlatilag egyfolytában. Ma lementünk anyucival egy kicsit hógolyózni, meg kiástuk a kocsit a hó alól. Nagy segítség voltam eme műveletben. Segítettem havat lapátolni a házunk előtt is, hogy minél hamarabb tiszta legyen a járda. És belegázoltam a lehető legmagasabb hóbuckákba. Szegény anyuci. Jöhetett utánam! ;-) Megállapításra került az is, hogy babakocsival, hóban közlekedni abszolút nem lehet! Vagy pedig felér egy jó kemény tornaórával, mire A pontból eljutunk B pontba. :-D

Ma Kinga és Nonó köszöntött fel, nagyon örültem nekik. És annyira klassz ajándékot hoztak, hogy Nonóval egész idő alatt szinte ezzel játszottunk. Kaptam egy golyópályát, sok-sok kis üveggolyóval. Imádom! Ment ám az éljenezés közben! Kaptam még gyurmát és egy klassz, nagyon fickós pólót! Köszönöm! Aztán hatalmas táncpartyt tartottunk Nonóval, ment ám nagyon a risza-risza. Kingára ma kivételesen nem a frászt hoztam, hanem iszonyatosan megnevettettem. Táncoltam, majd két lábon ugráltam, és miután felugrottam, a levegőből a fenekemre huppantam a földön. Kinga teljesen kész volt tőlem! ;-) A golyópályám pedig tényleg annyira bejön, hogy a déli alvásomból ébredve mi más is lehetett volna az első szavam, mint az, hogy "golyópálya". :-P

Délután pedig Bogi és Nándi jött látogatóba, akiktől szintén szuper dolgot kaptam, egy bögrét, aminek cserélhető a külső borítása. És a legjobb, hogy egyrészt Verdás a bögre, másrészt pedig én festhetem ki a borítót. Ráadásul 3 borító is van a bögrémhez. Rögtön ebből is kezdtem el inni az innikémet. :-P

Egy kis időre pedig mi látogattuk meg Katát és Pötyit, akik kisegítettek bennünket egy kis zselatinnal, ami a tortámhoz volt szükséges. Először csak úgy indultunk, hogy jövünk és megyünk, ebből pedig az lett, hogy kipróbáltam Marcsiék kanapéját, hogy miként funkcionál trambulinként; Katával és Pötyivel egy kisszékről ugráltunk Marcsiék ágyába, és a legjobb, hogy ugrás közben hajlandó voltam megfogni Kata kezét; megtanultam kötelet mászni, és állíthatom, hogy profi vagyok benne, keresztbe tett lábbal húztam magam egyre magasabbra, anyucinak alig kellett segítenie. ;-) Annyira jól éreztem magam a csajokkal, hogy amikor anyuci kérte, hogy menjünk tortát sütni, a következő mondat hagyta el a szám: "nem megyek haza". Tisztán és érthetően! ;-

És elkészült a szülinapi tortám is. Nagyon tetszik. Ugyanis sikerült bekukucskálnom a konyhába, miközben anyuci készítette az autópályát a torta tetejére. Vigyorogtam ezerrel anyucira, és közöltem, hogy "tortám". :-P Csalódott voltam, hogy a hűtőszekrénybe került, és nem az én pocimba. Na de majd holnap!

Mert igen, igen, holnap 2 éves leszek!

Szülinapi zsúr 1.

Havazik. Alig hittem a szememnek, amikor reggel fehérbe öltözött tájra ébredtem. Le is vontuk anyucival a következtetést, hogy ma nem biciklizünk, hanem babakocsizunk. Jelenésünk volt ugyanis a dokornéninél, akitől be kellett szereznünk egy igazolást, amire a bölcsinek van szüksége. Megint nyüszögtem a rendelő ajtajában, és közöltem, hogy "nem", de miután rájöttem, hogy ma nem lesz semmi vizsgálat, békén hagynak, mentem is rajzolni a váróban lévő kisasztalhoz. És még matricát is kaptam. :-P

Ma segítettem tortát sütni anyucinak. Szombaton lesz a szülinapom ugyan, de folyamatosan jönnek a kishaverok felköszönteni, így nekiálltunk tortát gyártani. Segítettem a tojást feltörni. Anyuci megállapította, hogy egyedi technikám van erre a műveletre, mert miután én nem tudtam úgy feltörni a tojást, mint anyuci, odadobtam az asztalra. És lám, sikerült a tojás feltörése. ;-) Aztán segítettem felverni a tojáshabot, begyújtani a tűzhelyet, kivajazni a tepsit. Ügyes kis kukta voltam. :-P

Délután megjöttek az első vendégek, Marcsi, Kata és Pötyi. Később csatlakozott hozzánk még Kata is, Gabi anyukája, sajnos Gabi nélkül, mert ő elutazott. Kaptam szuper ajándékokat, mint például egy verdás fürdőjátékot. Szivacspuzzle, amely autópályából ás 3 autóból áll. De kaptam még Toy Storys felsőt, melegítő nadrágot is. És gumicumit! :-P Mi gyerkőcök nagyon szépen eljátszottunk, nem volt hiszti, nem volt veszekedés. Meglepő! Megkóstoltuk a tortám is, amin én fújtam el a két gyertyám. Volt tűzijáték is a tortámon, próbáltam ezt is elfújni, de sikertelenül! ;-)

Az étvágyammal anyucinak mostanában nincs gondja. Új kedvenc kajcsim is van. Mégpedig az őszibarack befőtt. Majdnem egy fél üveg befőttet tudok a pocim mélyére küldeni. Imádom. Fincsiiiiiiiii! Vacsira pedig hihetetlen mennyiségű kaját nyomtam magamba: 2 virsli, persze őszibarack befőtt, és még apuci kolbászos melegszendvicsét is megvámoltam. ;-)

Biciklizünk

Már reggel pizsamában, az új sisakomban gördeszkázással indítottam a napot. Ugyanis a sisakom dobozán megtaláltam a gördeszkás fiú képét, így összekötöttem a dolgokat, hogy a sisakom nem csak a biciklizéshez, hanem a gördeszkázáshoz is megfelelő. :-)

Beindult nálunk a biciklizős szezon. Ma mindenhová eltekertünk. Voltunk ma a bölcsiben, befizettük a kajámat, hisz hétfőtől munkába állok. Összehúzott szemöldökkel néztem a nénit, akinél anyuci intézte az ügyeket, aztán meg ezerrel mosolyogtam rá. Utána pedig úgy elszaladtam a bölcsiben, hogy anyuci alig talált meg. Biztos fel akartam térképezni a terepet. :-) Aztán Kinga és Nonó volt a célállomásunk, ahol szegény Kingára ráhoztam a frászt, mivel bemutattam, hogy a fotelből hogy lehet kibukfencezni. Még mázli, hogy a labdaházban tanultam meg bukfencezni, így tulajdonképp kézenállásból estem, de a kőre. Kicsit koppant - mi más! - a fejem, de nem nagyon kottyant meg, mert mentem tovább játszani. Ma Nonóval a táncot, a pörgést-forgást részesítettük előnyben, illetve a bújócskát. És hiper-szuper autókkal lettem gazdagabb, mivel a Nonóék házában lakó egyik bácsi hozott egy csomó játékot, hogy válogassunk belőle. Ment is utána ezerrel az autóversenyzés a barátosnémmal. :-P

És nagy meglepetés ért bennünket ebéd után, mivel megérkezett családlátogatásra Marcsi és Tünde, a leendő gondozónőim a bölcsiből. Anyuci abban a hitben volt, hogy pénteken jönnek, így kicsit meglepődtünk. Amint megláttam, hogy kik jöttek, a két kezem a szám elé raktam, csúnyán néztem, és beszaladtam a szobába. Persze 5 perc sem kellett, és megmutattam, hogyan golfozók, milyen ügyesen gördeszkázok, és hogy milyen szuper pókerjátékos vagyok. ;-) És persze a Móka Miki énem is megmutattam, nyomtam a sódert, és nevettem is nekik.

Ma is voltam játszóházban, ahol rengeteg gyerek vett körül, és nagyon jól éreztem magam velük. Kicsit edzünk a bölcsire. Nem érdekelt a hangzavar, mivel én is beszálltam a buliba, iszonyatosan hangosan sikítoztam örömömben. :-P Szépen eljátszottam, a néni pedig, akire rábíztak anyuciék, fogócskázott velem, klassz móka volt. Hazafelé mentünk volna, de mivel én éhes voltam, megálltam egy hot-dog árus néni előtt, és közöltem, hogy "kérem". Így a vacsim kérdése eldőlt. A bulit Editnél folytattuk tovább, mivel összetalálkoztunk vele, és közöltem, hogy jöjjön ő is velünk.

Ritka pillanatok

Imádom a jól sikerült napokat, mint amilyen a mai is volt!

Délelőtt kocsiba vágtuk magunkat és nyakunkba vettük a várost, bicikliülést kerestünk. Rájöttem, hogy imádom a kerékpárüzleteket. Tök jó dolgok vannak itt: nekem való roller, bicikli, futóbicikli, sisak. ;-) Mindent kipróbáltam mindenhol, sőt, még az egyik helyen biciklit is szereltem, mert valahonnan szereztem egy csavarhúzót és átmentem rögtön szervizesbe. :-D A projektet egyébként sikerrel zártuk, megkaptam Edittől a szülinapi ajándékom, a bicikliülést, anyuciék pedig vettek nekem egy halacskás, nagyon vagány sisakot. Persze én választottam ki, melyiket szeretném. :-D Amint hazaértünk, kiszálltunk a kocsiból, már kértem is a fejemre az új kalapom, és ebben gördeszkáztam az ujjgördeszkámon. ;-) Este pedig apuci felszerelte a biciklire az ülést, amiben persze én is asszisztáltam, és ki is próbáltuk. Hol anyucival mentem egy kört, hol apucival. :-D

Egyébként anyuci nagyon meg volt elégedve velem, mert gyönyörűen sétáltam a saját lábamon, arra mentem, amerre kért, és néha még a kezét is megfogtam. :-P Egyébként ha fáradok, akkor cselhez kell folyamodni, illetve kajához, mert a császárkarikáért futni is hajlandó vagyok. ;-)

Edit munkahelyére is beugrottunk, ahol "kupak-fociztam" egyet, majd megtaláltam Edit kabátját és közöltem, hogy jöjjön velem. ;-)

És megtörtént az, amire már rég került sor, elaludtam a babakocsimban - a babámmal a kezemben -, ahogy mentünk az ebédért. Bizony-bizony! A sok séta, a friss levegő elfárasztott! De lehet, éreztem, hogy ma ülök utoljára a babakocsimban, és ki kell használnom teljes mértékig és elbúcsúznom tőle! :-)

Délben a kedvencem volt ebédre, fasírt! Nagyon-nagyon szeretem! De rendi srác voltam, mert ettem levest és tökfőzeléket is! ;-) A süti pedig mindennél gyorsabban landolt a pocim mélyén. :-D

Délután elég szeleburdi voltam, így elég sokszor sikerült a buksimat beütnöm. Mi mást! Újabban, ha esek, akkor mindig a fejemet sikerül bevernem! Jujjj!

Ezerrel kacagós délután

Helyreállt a rend. Reggel későn keltem, délután megaludtam a 3 órámat, kipihent voltam és vidám. És ismét kamikaze. ;-)

A kamikaze énem ma leginkább Kingánál és Nonónál érvényesítettem, mivel előszeretettel felmásztam a dohányzóasztalra, onnan leléptem a puffra, és onnan ugrottam egy hatalmasat a babzsákra! ;-) Persze nem hagytuk ki Nonóval az ágyon való ugrálást és bukfencezést sem, mint ahogy a kiságyába való pofára esős esést sem! Újdonsült barátosném, Dóri is csatlakozott a bulihoz, aki kissé nyugodtabb, mint én. Amíg anyuciék kávéztak, addig mi kicsik nassoltunk. Kinga csinált nekünk fini pattogatott kukoricát, aminek az elkészülését végigasszisztáltam, vagyis felléptem a biztonsági fellépőre, és onnan kukucskáltam a mikróba, mikor lesz már kész a kaja. ;-) Mondanom sem kell, hogy a tál leginkább előttem volt.

Ismét, illetve még mindig tombol nálam a gördeszkaláz. Minden nap gördeszkázok - mind a nagy, mind az ujjgördeszkámon -, és gördeszkás filmeket is kell nézni. Ilyenkor nagyon-nagyon boldog vagyok. :-P Mivel az ujjgördeszkám kerekei folyamatosan kiesnek, anyuci átment gördeszka javító mesterbe, aki napjában kb. 10-szer javítja meg nekem a gördeszkám. Mára elfogytak azonban a kiscsavarok, amik kellenek a javításhoz, így ennek hiányában anyuci kreatív lett, és odaragasztotta a kereket tartó kis pántot a gördeszkához. :-D A hétvégét pedig már előre várom, mivel anyuci megígérte, hogy ha jó idő lesz, kilátogatunk a Ligetbe a gördeszkás pályára, és vihetem a gördeszkám is.

Délután elmentünk bicikliülést nézni, de sajnos nem jártunk sikerrel. Egyenlőre. Viszont a Tesco-t sikerült felvernem a kacajommal, mivel imádok bújócskázni és fogócskázni a ruhafogasok között. Ez a legjobb móka a világon! ;-) Mindenki megmosolygott, mert hihetetlen hangosan röhögtem! :-D

Anyuci ma nagyon meg volt elégedve velem séta téren, mert rengeteget sétáltam, hiszti nélkül. Kértem néha ugyan az ősöket, hogy vegyenek fel, de kisebb ráhatásokkal sétáltam tovább. A lépcsőzéshez néha még mindig nincs nagy kedvem, így néha ordítva teszem meg az 1-2 emeletnyi sétáinkat. :-P

Az esti fürcsi során röhögőgörcsöt kaptam, apuci úgy megnevettetett. Egyszerűen imádok bújócskázni - így nem csoda, hogy a "bújni" szó hamar bekerült a szótáramba -, valamint imádom, amikor apuci eljátssza, hogy elesik, és beüti valamijét.

Mivel a fényképeken keresztül nem jön át az igazi gyerekkacajom, így jöjjön egy kis videó is:

Este pedig eszembe jutott, hogy van nekem gitárom is, így mivel mással térhettem volna nyugovóra, mint a gitárommal, miután zenéltem egyet az ősöknek! ;-)

Áhhhhhhhhhh

Hááát ... Nem vagyok formában. Mostanában korán kelek, délután nem alszok csak másfél, jobb esetben két órát. Ez rányomja a bélyegét a napunkra. Mint ahogy ez ma történt. Állandóan estem, csetlettem, botlottam, és persze mindig a fejemet sikerült bevernem. Semmi nem volt jó, semmi nem kötött le hosszabb ideig, csak a helyemet kerestem, és persze hisztiztem.

Ma hosszabb időre egyetlen dolog kötött csak le, mégpedig a tészta átpakolása egyik edényből a másikba, illetve a tészta megmérése. :-P

A legnagyobb hisztiforrás a séta kérdése. Anyuci nem hajlandó felvenni, ha kérem, sétálnom kell, lépcsőznöm, ami nem mindig tetszik. Apucinak sem engedi, hogy segítsen, mert különben soha nem fogok hosszabb sétákra indulni az ősökkel. Teljesen kész vagyok!

Jobb kedvre a déli ebéd derített, mivel ellátogattunk a McDonalds-ba, ahol persze én voltam a leghangosabb és legéhesebb baba. Nagyon szépen leültem enni, de persze először az almás pitémmel kezdtem, és csak utána jött a krumpli és a sajtburger. ;-) És mivel mozgásra is szükségem volt, belevetettem magam a nagy mászóvárba, ahol rengeteg aranyos kispajtival szórakoztam. Volt ott egy kb. olyan idős kisfiú, mint én, akit állandóan meg akartam ölelni, és közöltem mindenkivel, hogy "babám". ;-) Az új szavam is itt született meg, "csúszás". Ugyanis nagyon klassz csúszda van a várhoz, ahol minden pozícióban sikerült lecsúsznom: hason - volt, hogy a fejemmel érkeztem meg a csúszda aljára, volt hogy lábbal -, háton - leginkább a fejemmel érkeztem a csúszda aljára -. ;-) Nagyon jó buli volt! Ráadásul még produkáltam is magam egy másik apukának, aki hatalmasakat nevetett rajtam.

Délután helyreállt a rend, végre sokat aludtam, szépen sétáltam hiszti nélkül, szépen játszottam hol egyedül, hol az ősökkel. Előkerült a homokozó készletem, aminek nagyon örültem. Anyuci elővette azt a párnát is, és az autós párnahuzatom, amit majd a bölcsibe fogunk vinni, hogy egy picit barátkozzak vele. Imádtam! Rögtön építettem is egy párnatornyot, amire messziről ráugrottam, majd borultam. ;-)

Töretlen babaimádat

Reggel nagyon édes pofa voltam. Miután felkeltem, felnyaláboltam a párnám, a mackóm, a babám az ágyból, és elindultam az ősök szobájába. Félúton azonban rátaláltam a golfkészletemre, így ezzel érkeztem meg anyuciékhoz. ;-)

Ma szinte az egész napot a friss levegőn töltöttem. Délelőtt a tó körül tettem-vettem, motoroztam, kavicsot dobáltam a tóba, labdát kergettem - és láss csodát iszonyatos sokat futottam és sétáltam (!) -, leültem egy padra az ősökkel beszélgetni. Ez a legújabb szokásom. Nagy eszmecserék folynak ilyenkor. :-P De kutyát is simogattam és jókat kacagtam neki, mivel a gazdája nem fadarabot dobott el neki, hogy hozza vissza, hanem kavicsot. Hát kész voltam a kutyustól! Délelőtt még cukrászdiszkontban is voltam ismét, ahol megint sikerült nagyot alkotnom. Edit ugyanis vett egy Verdás marcipán figurát a tortámra, amit én szerencsésen megdézsmáltam. Sikerült ugyanis kibontanom a dobozt, amiben volt, és elkezdtem enni. Így ezáltal rájöttek anyuciék, hogy a marcipánt is nagyon szeretem. ;-D Délután pedig játszótereztem sötétedésig. Hintáztam és közben néztem a repülőket, a függőhídon ide-oda mászkáltam, és haverkodtam. Imádnivaló voltam, amikor odajött hozzám egy nagyobbacska fiú, és közölte, hogy őt hogy hívják, mire én, vigyorogva, mutogatva magamra mondtam, hogy "én, baba". ;-) Aztán jött egy nálam kisebb kislány, akinek segítettem a mászókára felmenni, sőt, még meg is öleltem, közben persze nyomtam, hogy "baba". ;-) Gabi komával is összefutottam, akivel járgányt cseréltünk, vagyis én motoroztam, ő pedig beült a babakocsimba. Aranyos voltam, mert szépen terelgettem Gabit a babakocsi felé, én pedig húztam a motorhoz. :-P A játszótéren iszonyatosan megindult a nyelvem, mert a következő szavak kerültek a szótáramba: "futás", "séta", "kiszáll".

Otthon követeltem vacsira a tortám, mivel anyuci amerikai palacsintát ígért nekem lent a játszótéren. Marcsiéknak hála kölcsönkaptuk a Hot Pan sütőjüket, így végignéztem, és végigizgultam, ahogy készül a tortám. ;-) Mivel a sok mozgástól nagyon-nagyon éhes voltam, iszonyatos mennyiséget elfogyasztottam belőle. Imádom! Lett is tőle pocakom rendesen!

A legújabb és legcukibb szokásom pedig, hogy ha a tévében babát látok, vagy játékot, vagy kaját, akkor odamegyek a tévéhez, mind a két kezem kitárom, és közlöm, hogy "kérem". ;-)

Viszont az is megállapításra került, hogy bababoltba velem, soha. Ugyanis egyik gyerekágyból bukfenceztem a másikba, minden létező járgányt kipróbáltam. Anyuci alig bírt összeszedni a boltban. Még mázli, hogy az eladóknak nagyon tetszettem, mert rájuk villantottam a legszebb vigyorom, és teljesen kész voltak tőlem. :-D

Kora reggeli golflecke anyucinak

Anyuci szerintem már nagyon megbánta a golfkészletem megvásárlását, mert hajnal 7 órakor szó szerint kiráncigáltam az ágyból, hogy "anya, menni, golf"! ;-) Gyorsan be is avattam anyucit a golf rejtelmeibe, pár ásítás után már szuper ügyes golfozók lettünk!

A reggeli elfogyasztása kis hisztibe torkollott, mert vajas kalácsot kaptam, amit nem akartam megenni. Valahogy a vajjal, mézzel, lekvárral nem barátkoztam még meg. Pedig ideje lenne, mert 1 hét múlva már bölcsis leszek, és ott pedig ehhez hasonlókat kapok majd reggelire. A végén azért megettem a kalácsot, és még egy körtét is. Lassan kevés olyan gyümölcs van, amit nem eszek meg. Anyuci legnagyobb örömére! ;-)

Ma is Kinga és Nonó társaságát élvezhettem, akikkel a házuk udvarán motoroztam, illetve krétával pingáltam a falra. Nonó jó társaság, hisz benne van minden mókában, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy nagyon jót bújócskáztunk és fogócskáztunk. :-P De egy kis időre játszótereztünk is - nagy kedvenc mostanában a függőhíd - hazafelé menet, ahol összefutottunk az ikrekkel, akiket "babá"-nak neveztem, és megsimogattam. Pedig tőlem csak pár hónappal fiatalabbak. De egy babakocsiban szundizó babát is muszáj volt megnéznem, megsimogatnom. Nagyon édes, ahogy a pici babákhoz viszonyulok. Amikor pedig mindenki hazaindult, közöltem, hogy "a baba elment". :-D

Ma is voltam játszóházban, ahol az ősök otthagytak. Pontosabban csak látótávolságon kívülre kerültek, de szépen elvoltam, felfedeztem a játékokat, majd alig lehetett lerobbantani egy hintalóról. Még vágtattam is rajta, állva. Igazi lovas vagyok! Tuti, hogy a későbbiekben fogok lovagolni igazi pacin is! ;-) De mégis a legjobb az volt, amikor szert tettem egy Buzz figurára, aminek minden végtagja össze-vissza hajlik, és integet a kezével. Imádom!!!

A legnagyobb kihívás számunkra most az, hogy jó lenne, ha sétálnék, és nem kéredzkednék fel állandóan kézbe vagy nyakba. Érdekes egyébként, mert ha anyuciék kérik, hogy sétáljak, akkor rögtön hiszti van, de ha én akarok valamit, akkor rohanás van, úgy megindulok szó nélkül, hogy alig lehet utolérni. Ki érti ezt? Anyucinak ráadásul az az alattomos terve, hogy nyugdíjba küldjük a babakocsim, és vagy motorral, vagy gyalog vágunk neki az elintéznivalóinknak. Illetve biciklivel, mivel szülinapomra kapok egy bicikliülést. :-P

És anyucinak végre sikerült megörökítenie a gumicumi evésem! ;-)

Az első golfkészletem

Anyuci rájött, hogy nem mindig érti, mit mondok, vagy mit szeretnék. A postán járva közöltem, hogy "nénó", amit általában megért anyuci, mert a rendőr-, vagy mentőautókra mondom, de hát ez most nem volt. A pult mögött a néni felvilágosította anyucit, hogy a Thomas mozdonyos könyvre mondom a "nénó"-t. Anyuci rájöhetett volna, mert a vonat nekem nem "csihuhu", hanem "nyihaha" vagy "nénó". Hogy miért? Fogalmuk nincs róla az ősöknek. ;-) Sikerült megkaparintanom a mesekönyvet, amit utána a sétánk során rendületlenül olvastam.

Délben anyuci megállapította, hogy fura egy ízlésem van. Gyümölcsleves után ugyanis mit ettem? Csemege uborkát. ;-) Meg is született a következő szavam, "uborka". :-P De azért befigyelt még egy kis tarhonya is. Végül pedig az új kedvenc sütim következett, a mignon.

De azt is megállapította anyuci, hogy rám nem lehet haragudni. A séta során kicsit rossz voltam, és anyuci mérges lett rám. Nekem erre az volt a reakcióm, hogy anyucit szólongattam, "anya, anya". Majd amikor anyuci már figyelt rám, akkor kacsintottam egyet rá. ;-) Hihetetlen kisfickó vagyok!

A délután pedig egyértelműen az enyém volt. Végre kimozdultunk itthonról hármasban. Voltam játszóházban, ahol 1 órán keresztül szépen eljátszottam. Hatalmasakat bukfenceztem, bevásárlóst játszottam, főztem a babáknak, autókáztam. Az ősök nagyon büszkék voltak rám. De egy kis hiszti is befigyelt, mivel szomjas voltam, de olyan innikét kértem, mint egy másik kisfiúnak volt, de anyucinál csak víz volt. Gyorsan mentünk is, és kaptam dobozos innikét. És kivételesen az első korty nem a ruhámon landolt. Ugyanis ahogy kezembe veszem a dobozos üdítőket, megnyomom, és fröccs, minden a pólón landol. :-P A Tesco-ban rátaláltam egy Dóra babára, aki énekel és táncol. Folyamatosan kapcsolgattam be, és táncoltam vele, és ezerrel vigyorogtam neki. ;-) De aztán megtörtént, aminek meg kellett. Anyuci rátalált egy golfkészletre, amit azon nyomban magamhoz szorítottam és indultam is vele a pénztárhoz. Ahogy hazaértünk, apucival nagy golfmeccset tartottunk. Nagyon tuti buli! ;-)

A szókincsem továbbá még kibővült az "ügyes" szóval is. ;-)

"Babám"

Ma megint fontos programunk volt, a doktornéninél volt jelenésünk, hogy ő is megcsinálja a 2 éves státusz vizsgálatom. Már ahogy a rendelő ajtajához értünk, nyüsziztem, pedig már több mint fél éve voltunk itt utoljára. De a sok szuri, amit itt kaptam, úgy látszik, nagyon bevésődött a buksimba. A váróban már nem volt gond, mivel voltak gyerekek, akikkel rögtön megtaláltam a hangot. Velem volt persze az ujjgördeszkám és a Buzz pez cukorkaadagolóm is, ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem volt sok gond. A legaranyosabb az volt, amikor anyucit megkérte egy néni, hogy vigyázzon a pici lányára, aki kb. 5-6 hónapos lehetett. Megláttam, hogy anyuci karjaiban tartja a babát, és rögtön a következő mondat hagyta el a szám: "anya, baba, kérem". Anyuci odahozta hozzám, én szépen megsimogattam, megpuszilgattam (!) és szerettem volna a karjaimba venni, de ezt nem engedte anyuci. Aztán még azt is közöltem, hogy "babám". ;-) A súlyomat anyuci lemérette, habár a múlt héten Csilla néni megmért, de anyuci biztosra akart menni. A mostani mérési eredmény szimpatikusabb is volt számára és reálisabb, mivel most 12,6 kilót mértek. Közben persze rátaláltam a játékokra, így gyorsan egy gitárral a kezemben rohantam a többi gyerkőchöz. ;-) Egy nagyon kedves néni pedig fini édes bogyóval kínált meg, én meg alig akartam abbahagyni a zabát. A doktornéninél szépen viselkedtem, csak egy picit nyekeregtem, de amikor rátaláltam ott is egy nagy babára, már semmi gond nem volt. Persze a babával a kezemben hagytam el a rendelőt, közöltem a doktornénivel is, hogy "babám". Kaptam tőle matricát is, így volt lehetőségem ismét beszélni, hisz mondtam, hogy "köszönöm". Minden rendben van velem, bár van egy pici köldöksérvem. De ezt majd kinövöm.

Anyucinak ma is segítettem ebédet készíteni. Felálltam egyedül a konyhaszékre, és megkavartam szépen a makarónihoz való husit, miközben mondtam, hogy "kavar", majd anyuci segítségével a tésztát én tettem bele a forró vízbe. Nagyon büszke voltam magamra. ;-)

Ma bebizonyosodott, hogy vannak dolgok, amikért hajlandó vagyok sétálni. Például ha számomra aranyos kutyusokat szeretnék simogatni. Iszonyatos sebességgel tudok utánuk rohanni. Na meg ha gumicumiról van szó. :-D

Ani mama is meglátogatott egy kis időre, aki szupi ajándékokat hozott nekem. Kaptam tőle egy szuper elemlámpát, mert nagyon rá vagyok cuppanra az ilyen lámpára. Csilla pedig, a nagynéném küldött nekem állatkákat, így már van egy kis farmom is, gazdálkodhatok. ;-) Este a pacira még a babámat is ráültettem, mert neki is jár egy kis lovaglás. ;-)

Motorozni is voltam, ma kímélő üzemmódban nyomtam csak, anyucinak nem kellett annyit utánam rohangálnia, mint ahogy jó pár napja teszi ezt. Nándi volt a társaságom, akivel még motorcserére is hajlandó voltam. Már nem zavar, ha valaki ráül a motoromra, nem vagyok rá annyira féltékeny. Amit azonban nem vagyok átengedni senkinek sem, az a gördeszkám!

Edittel is találkoztam ma, aki meglepett egy hihetetlen puha labdával. Nem tudnám megmondani, hogy összességében mennyi labdám van, de azt tudom, hogy van kicsi, közepes, és nagy méretű. Viszont a ma kapott labdám nagyon messzire repül, ha eldobom. Edit és apuci között dobáltam a labdát, de a kacajok tárgya az volt, amikor el akartam rohanni apucitól, ő pedig visszahúzott. ;-)

Az ősök azt is megállapították, hogy tuti valami artista, vagy tornász leszek, mert ilyen hajlékony gyereket még nem láttak. Simán ráhajtom a fejem a térdemre. Mintha kettéhajtanám magam. :-P De az ugrálásaim is tökélyre fejlesztettem, hisz bárhonnan, bármikor, bármilyen távolságra megy már. ;-D És ráadásul állandóan pörgök, forgok.

Összeverődött a banda

Ma rátaláltam a legjobb tévénézős helyre. Mégpedig a dohányzóasztal alsó polcára. Alig lehetett kiszedni innen. Kényelmesen elvoltam itt. :-)

Hatalmas sétát tettünk ma anyucival, ahol sikerült megint alakítanom párat. Voltunk turizni, ahol ráleltem egy hatalmas plüss macira, amit sikeresen lebirkóztam. ;-) Aztán a Tesco-ban a szalámis pultnál kértem szalámit, ami azért nagy szám, mert ha az ősök kínálják, nem kell. Most saját magamtól kértem, kaptam, és megettem egy egész szelet finom sonkát. ;-) A kampós játékomnál is voltunk, ahol egy hihetetlen szuper játékra tettem szert, mégpedig egy ujjgördeszkára. Nagy volt ám a boldogság! És mivel mással is aludhattam volna el délben és persze este is, mint az ujjgördeszkámmal! ;-)

A motorozás sem maradhatott el, ráadásul hatalmas társaságban került erre sor. Összefutottunk Nándival, Domival, Gabival, Nikivel. Amikor nem motoroztam, akkor az új ujjgördeszkámmal suhantam. Domitól megszereztem a klassz védősisakját, ebben parádéztam. Nikinek pedig a bicikliülését vettem igénybe, ugyanis anyucival biciklire pattantunk, és mentünk jó pár kört. Nagyon élveztem! ;-)

Gumicumi őrület

Még ma is tombolt egy kicsit a dinka énem, főleg Kinga és Nonó társaságában. Meglátogattuk őket, ahol össze-vissza estem. Sikerült az emeletre vezető lépcső feléről fejjel lefelé érkeznem. Még mázli, hogy megtanultam esni, és kitartottam a kezem, felfogva ezzel az ütést. Persze meg se kottyant, mentem tovább a dolgomra. Mindenen ugráltam Nonóval, az ugráló állatokon, a kanapén, az ágyon, Nonó ágyában. Na ide is sikerült néha nagyon érdekesen megérkeznem. :-P Anyuci teljesen kész volt tőlem. Nonó nagy dumás csaj, így vele nagyon jól érzem magam. Szépen leültünk rajzolni, gyöngyöt fűzni, kávét inni, burgonyaszirmot enni. És rájöttünk, hogy nem csak innivalóval lehet koccintani, hanem csokival is. ;-) És még hercegnős filmet is néztünk, ami nagyon lekötött. És folyamatosan mondtam, hogy "köszönöm". ;-)

Délután papa volt porondon, akit nagyon-nagyon imádok, mert iszonyatosan jókat lehet vele bohóckodni. Benne van legnagyobb mázlimra minden mókában. Azért ma kímélő üzemmódba váltottam, és kevésbé mozgattam meg, inkább leültem játszani a Kinder-tojás figurákkal és az autóimmal. De könyvet is nézegettünk, így az új szavam is ezzel kapcsolatos, "könyv". :-) Persze a hátrabukfenc gyakorlás után fogtam anyuci kezét és leültettem a számítógép elé, hogy akkor nézzünk ma is gördeszkás filmeket, amiket nagyon-nagyon szeretek. Annyira, hogy még a fürcsi előtti időtöltés is ez kellett, hogy legyen.

Apucitól Valentin-napra kaptam egy Verdák-tojást (alias Kinder-tojás), amiben a legnagyobb szerencsémre egy Matuka rejtőzött. Nagyon boldog voltam tőle. :-D

De ami majdnem könnyet csalt az ősök szemébe az az volt, amikor fogtam a babám, átmentem vele a szobámba, befektettem az ágyikómba, betakargattam, megpusziltattam az ősökkel a babát, majd én is megpusziltam a babát, felhúztam neki a zenélős kacsám, amire délben szoktam elaludni és pápá-t intettem neki. Szívetmelengető pillanat volt! ;-)

És tombol a gumicumi őrület. Tudom melyik boltban vesszük, mert ahogy arra vesszük az irányt, már mondom is, hogy "gumicumi" - ismét egy új szó -, amikor pedig ott vagyunk a bolt közelében, közlöm, hogy "oda be". Ha tehetném egész nap ezt a nasit enném. Napjában min. 2-3 a pocakom mélyén landol. Hiába, az ősök is nagyon imádták ezt az ő gyerekkorukban.

Étteremben

Nem tudni mi volt az oka a mai viselkedésemnek - időjárás, kialvatlanság, fogfájás (?) -, de egy kicsit kifordultam önmagamból. Szépen viselkedtem összességében, csak néha rám jött egy kis agresszió, ami annyiban nyilvánult meg, hogy állandóan "nem"-et mondtam, illetve saját magammal pöröltem, vagy próbáltam volna ütni vagy játékot dobálni, de ebben anyuci nagyon gyorsan megakadályozott.

Egyébként ma szinte egész nap papa volt a sztár, vele játszottam. Ment ezerrel az ugrálás a kanapén, a tigris bukfenc, és egy újdonság, a hátrafelé bukfenc! Bizony-bizony. Ugyanis a kanapéról háttal estem a földön heverő párnakupacba, aminek a segítségével sikerült megcsinálnom a hátrabukfencet. :-P De nagyon belejöttem a bújócskába is. Szegény papa és Edit. Folyamatosan keresték az új búvóhelyeket, ahová be tudták préselni magukat. Így nagyon klassz új helyeket fedeztünk fel, mint pl. az íróasztal vagy a konyhaasztal alatti részeket. ;-)Amikor már muszáj volt pihennem, akkor pedig teljes extázisban gördeszkás filmeket néztem Edit laptopján és folyamatosan kommentáltam a látottakat. ;-)

Ebédre anyuciék megleptek azzal, hogy elvittek a kedvenc éttermembe, ahonnan most nem hazavittük a kaját, hanem ott fogyasztottuk el. És le a kalappal előttem. Megettem egy egész menüt, plusz még egy almáspitét, miközben folyamatosan nézelődtem, dumáltam, és szépen ültem az asztalunknál. A jó kedvemhez hozzátartozott, hogy kaptam lufit egy nénitől, a menühöz játék is volt, egy Bakugam labda, és kártya. :-P Mivel sokat ettem, muszáj volt egy kis mozgást is beiktatunk, így az étteremben lévő mászóházban tornáztam le az ebédet. Nagyon jól szórakoztam. :-D

Ma egyébként nagyon dumaláda voltam, a következő szavak/mondatok hagyták el a szám: "köszönöm", "köszi", "fázik a baba", "kérem szépen hozzad", "eszem", "kezem". ;-)

Valamint nagyon szeretek a lábujjaimmal apró tárgyakat felvenni a földről. :-P

Örömnap

Ma nagy örömök értek és nagy örömöket okoztam:

• Megérkezett papa, akinek nagyon örültem. Ráadásul hozott nekem egy hiper-szuper játékot, mégpedig egy bevásárlókosarat, teli zöldségekkel, gyümölcsökkel. Azon nyomban birtokba is vettem a játékot, mondtam, hogy mi micsoda, és megszületett ezáltal a következő szavam is, ugyanis amikor anyucihoz mentem ki a konyhába kezemben a kosárral közöltem, hogy "vásároltam". ;-)

• Papával iszonyatosan jól elvoltam délután, annyira, hogy még anyuciról is teljesen megfeledkeztem. Játszottunk bújócskát, amiben már nagyon profi vagyok. Mindig elbújik Edit és papa, én meg megkeresem őket. És ilyenkor nagyon a boldogság! Ma például Editet - aki a bohóckodásban nem ismer lehetetlent - az ágy alól húztam ki, mivel ott talált búvóhelyet magának. Lábánál fogva húztam, miközben a nevét kiabáltam. :-P Aztán pedig mint egy professzor, fogtam egy könyvet, a hónom alá vágtam és így sétáltam. :-P És a jószívűségem ma is bizonyítottam, mert amikor elkezdtem kekszet enni, adtam papának is, Editnek is, és mivel mama nem volt jelen, ezért a papa kezébe nyomtam az ő kekszét, a "mama" felkiáltással! ;-) Amikor pedig hazafelé vettük az irányt, rengeteg puszit dobtam Editnek, aki az erkélyről még leintegetett nekem. ;-)
  

• Egyedül felvettem a bakancsom, cipőkanál segítségével (!), ráadásul a jó lábamra, vagyis a bal cipő a bal lábamra, a jobb cipő a jobb lábamra került. :-P

• Segítettem az ebéd elkészítésénél is. Anyuci rakott krumplit készített, és én voltam a kis kukta. Egyedül szeleteltem fel a tojásokat szeletelővel. Szépen beletettem a tojást a szeletelőbe, nyomtam rajta egyet, és tádám, fel is volt szeletelve a tojás. :-P
  

• Szert tettem egy játék mobiltelefonra, mivel élelmes voltam. A bevásárlás végén elmentünk a kampós játékomhoz, ahol megmozgattam a kart, majd megnéztem, hogy jár-e érte valami, és láss csodát, járt. Pedig anyuciék nem dobtak ám be pénzt. De mégis ott volt egy kis játékbusz és egy mobiltelefon, amiben az a legjobb, hogy zenél, csörög, villog. Mondanom sem kell, hogy hazafelé folyamatosan telefonáltam, hívtam papát, és mamát.;-) Mint ahogy azt tettem tovább egész nap! Egész nap nem lehetett tőlem elvenni a mobilom. A vicc, hogy még aludni is ezzel mentem. Nagyon tetszik! És az enyém! ;-)
  

• Megtanultam két lábról nagyon messzire ugrani. Azaz a dohányzóasztal szélén állva elrugaszkodtam, és simán átugrottam a kanapéra. Ez nem kis távolságot jelent ám! És mivel pont Toy Story-t néztem, ennek az ugrásnak menete volt. Ugye Buzz a kedvencem, akinek a kezén és hasán van gomb, amit ha megnyomunk, akkor történik valami. Így először én is megnyomtam a "kezemen lévő gombot", majd a "pocakomon lévő gombot", közben mondtam, hogy "gomb", majd ugrottam. :-P

• Hihetetlen, de ha beindul a dumagép énem, akkor nem ám egyszerű szavakkal kezdek, hanem bonyolultakkal. Ma is, miközben a Verdák filmet néztem, épp egy olyan rész volt, ahol sok autó ütközött össze, mire én közöltem az ősökkel, hogy "baleset". ;-)

• És imádom az új kakaóivásra alkalmatos pohárkám! Mindig megcsodálom rajta a kedvenc autóimat! ;-)