Anyuci szerintem már nagyon megbánta a golfkészletem megvásárlását, mert hajnal 7 órakor szó szerint kiráncigáltam az ágyból, hogy "anya, menni, golf"! ;-) Gyorsan be is avattam anyucit a golf rejtelmeibe, pár ásítás után már szuper ügyes golfozók lettünk!
A reggeli elfogyasztása kis hisztibe torkollott, mert vajas kalácsot kaptam, amit nem akartam megenni. Valahogy a vajjal, mézzel, lekvárral nem barátkoztam még meg. Pedig ideje lenne, mert 1 hét múlva már bölcsis leszek, és ott pedig ehhez hasonlókat kapok majd reggelire. A végén azért megettem a kalácsot, és még egy körtét is. Lassan kevés olyan gyümölcs van, amit nem eszek meg. Anyuci legnagyobb örömére! ;-)Ma is Kinga és Nonó társaságát élvezhettem, akikkel a házuk udvarán motoroztam, illetve krétával pingáltam a falra. Nonó jó társaság, hisz benne van minden mókában, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy nagyon jót bújócskáztunk és fogócskáztunk. :-P De egy kis időre játszótereztünk is - nagy kedvenc mostanában a függőhíd - hazafelé menet, ahol összefutottunk az ikrekkel, akiket "babá"-nak neveztem, és megsimogattam. Pedig tőlem csak pár hónappal fiatalabbak. De egy babakocsiban szundizó babát is muszáj volt megnéznem, megsimogatnom. Nagyon édes, ahogy a pici babákhoz viszonyulok. Amikor pedig mindenki hazaindult, közöltem, hogy "a baba elment". :-D
Ma is voltam játszóházban, ahol az ősök otthagytak. Pontosabban csak látótávolságon kívülre kerültek, de szépen elvoltam, felfedeztem a játékokat, majd alig lehetett lerobbantani egy hintalóról. Még vágtattam is rajta, állva. Igazi lovas vagyok! Tuti, hogy a későbbiekben fogok lovagolni igazi pacin is! ;-) De mégis a legjobb az volt, amikor szert tettem egy Buzz figurára, aminek minden végtagja össze-vissza hajlik, és integet a kezével. Imádom!!!
A legnagyobb kihívás számunkra most az, hogy jó lenne, ha sétálnék, és nem kéredzkednék fel állandóan kézbe vagy nyakba. Érdekes egyébként, mert ha anyuciék kérik, hogy sétáljak, akkor rögtön hiszti van, de ha én akarok valamit, akkor rohanás van, úgy megindulok szó nélkül, hogy alig lehet utolérni. Ki érti ezt? Anyucinak ráadásul az az alattomos terve, hogy nyugdíjba küldjük a babakocsim, és vagy motorral, vagy gyalog vágunk neki az elintéznivalóinknak. Illetve biciklivel, mivel szülinapomra kapok egy bicikliülést. :-P
És anyucinak végre sikerült megörökítenie a gumicumi evésem! ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése