Ma megkezdte az én drága egyetlenem a bölcsit. Beállt a "dolgozók" sorába. Én egész éjjel nem aludtam, mert nagyon féltem, hogy fogja venni az akadályt, de tudtam, hogy reggel semmi ijedtséget nem láthat rajtam, mert akkor nagyon nehezen fog indulni ez az új időszak.
De kár volt aggódnom. Le a kalappal Barnus előtt. Ahogy megérkeztünk, leadtuk a papírokat az igazgatónőnek, akihez rögtön odaszaladt. Aztán szépen besétáltunk az öltözőbe, levetkőztünk, átöltöztünk, birtokba vettük a szekrénykéjét, amin persze a jele, az olló szerepel. Majd szépen besétáltunk a csoportszobába. Azon nyomban otthagyott, ment játszani. Én leültem egy sarokba és csendes szemlélőként sasoltam, hogy mit csinál. Először kívülállóként volt jelen a gyerekek között, leült egy kisasztalhoz, és feltérképezte őket. Aztán ment a játék a gyerekekkel is. Van ismerős is a csoportban, Laura és Barnabás. Nagyon bejött Barnának egy fa kismotor, amivel jókat száguldozott a szobában. És megmutatta a mókamiki énjét is, mivel voltak fogason kisszoknyák, kabátok, mellények, amiket fel lehet venni a gyerekeknek. Barnus rögtön belebújt egy kis mellénybe, teljesen úgy nézett ki, mind Ludas Matyi. Majd vitte oda a többieknek azt a ruhadarabot, amit szeretett volna, ha felvesznek a gyerekek. Marcsi - a gondozónőnk - rögtön tett is be zenét, hogy akkor mehet a buli. Megmutatta a tündéri tánctudását is, jókat mosolyogtak rajta. Amikor vége lett a zenének, mozgósította magát az én tündérem, mert odament a cd-lejátszóhoz és elindította újra a zenét. Lett egy kiskomája is, Dante, akivel jót kukucsozott egy sapka segítségével. Amikor teljesen KO-nak érezte magát, akkor pedig leheveredett egy kanapéra. Szabályok is vannak, aminek én örülök, és Barnus már megtanult pár dolgot. Pl. azt, hogy össze kell szedni maga után a játékokat, vissza kell tenni a helyére a ruhákat. Ami még nagyon tetszik Barnusunknak, az a fürdőszoba. Főleg az ő méretének megfelelő mosdó. Marcsival együtt voltak kint kezet mosni, alig lehetett elvonszolni onnan. És nem mellesleg alig akart hazajönni. Éljen!
Kapott ma tízórait is, gyümölcslevet, aminek nagyon örült. Szépen megitta az egész pohárral. Holnap már ebédelni is ott fog, remélhetőleg meg fog enni mindent, mert ő ugye nem egy főzelék kedvelő fajta. Majd meglátjuk.
A csoportban ő a legkisebb, mindenki két és fél éves. Meglepő azonban, hogy beszéd téren Barna abszolút nincs lemaradva a többiektől. Sőt! Két kislány van, aki nagyon szépen beszél, majd következik Barnus. És hihetetlen, de ma eszméletlen elkezdett mindent kommentálni a bölcsiben. Érthetően, szépen beszélt. Ennek nagyon örültem!
Egy kis sírás is volt, de csak azért, mert a bölcsiben nem háttámlás szék van, mint itthon nálunk, így amikor hátra akart dőlni az én kicsi szívem, hanyatt esett. De engedte, hogy Marcsi vigasztalja. Már ez is haladás. A másik sírás ismét a bútorok miatt volt, mert ahogy lehajolt felvenni valamit az asztal alól, a kiskobakját az asztal szélébe ütötte be. Lehet, érdemes volna elvinni neki a bukósisakot?
Persze tudom, hogy amíg én is ott vagyok vele, nincs gond, de tisztában vagyok azzal is, hogy ahogy egyre több időt fog nélkülem tölteni, el fog törni a mécses.
De kár volt aggódnom. Le a kalappal Barnus előtt. Ahogy megérkeztünk, leadtuk a papírokat az igazgatónőnek, akihez rögtön odaszaladt. Aztán szépen besétáltunk az öltözőbe, levetkőztünk, átöltöztünk, birtokba vettük a szekrénykéjét, amin persze a jele, az olló szerepel. Majd szépen besétáltunk a csoportszobába. Azon nyomban otthagyott, ment játszani. Én leültem egy sarokba és csendes szemlélőként sasoltam, hogy mit csinál. Először kívülállóként volt jelen a gyerekek között, leült egy kisasztalhoz, és feltérképezte őket. Aztán ment a játék a gyerekekkel is. Van ismerős is a csoportban, Laura és Barnabás. Nagyon bejött Barnának egy fa kismotor, amivel jókat száguldozott a szobában. És megmutatta a mókamiki énjét is, mivel voltak fogason kisszoknyák, kabátok, mellények, amiket fel lehet venni a gyerekeknek. Barnus rögtön belebújt egy kis mellénybe, teljesen úgy nézett ki, mind Ludas Matyi. Majd vitte oda a többieknek azt a ruhadarabot, amit szeretett volna, ha felvesznek a gyerekek. Marcsi - a gondozónőnk - rögtön tett is be zenét, hogy akkor mehet a buli. Megmutatta a tündéri tánctudását is, jókat mosolyogtak rajta. Amikor vége lett a zenének, mozgósította magát az én tündérem, mert odament a cd-lejátszóhoz és elindította újra a zenét. Lett egy kiskomája is, Dante, akivel jót kukucsozott egy sapka segítségével. Amikor teljesen KO-nak érezte magát, akkor pedig leheveredett egy kanapéra. Szabályok is vannak, aminek én örülök, és Barnus már megtanult pár dolgot. Pl. azt, hogy össze kell szedni maga után a játékokat, vissza kell tenni a helyére a ruhákat. Ami még nagyon tetszik Barnusunknak, az a fürdőszoba. Főleg az ő méretének megfelelő mosdó. Marcsival együtt voltak kint kezet mosni, alig lehetett elvonszolni onnan. És nem mellesleg alig akart hazajönni. Éljen!
Kapott ma tízórait is, gyümölcslevet, aminek nagyon örült. Szépen megitta az egész pohárral. Holnap már ebédelni is ott fog, remélhetőleg meg fog enni mindent, mert ő ugye nem egy főzelék kedvelő fajta. Majd meglátjuk.
A csoportban ő a legkisebb, mindenki két és fél éves. Meglepő azonban, hogy beszéd téren Barna abszolút nincs lemaradva a többiektől. Sőt! Két kislány van, aki nagyon szépen beszél, majd következik Barnus. És hihetetlen, de ma eszméletlen elkezdett mindent kommentálni a bölcsiben. Érthetően, szépen beszélt. Ennek nagyon örültem!
Egy kis sírás is volt, de csak azért, mert a bölcsiben nem háttámlás szék van, mint itthon nálunk, így amikor hátra akart dőlni az én kicsi szívem, hanyatt esett. De engedte, hogy Marcsi vigasztalja. Már ez is haladás. A másik sírás ismét a bútorok miatt volt, mert ahogy lehajolt felvenni valamit az asztal alól, a kiskobakját az asztal szélébe ütötte be. Lehet, érdemes volna elvinni neki a bukósisakot?
Persze tudom, hogy amíg én is ott vagyok vele, nincs gond, de tisztában vagyok azzal is, hogy ahogy egyre több időt fog nélkülem tölteni, el fog törni a mécses.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése