Még mindig szakad a hó. Tegnap reggel óta gyakorlatilag egyfolytában. Ma lementünk anyucival egy kicsit hógolyózni, meg kiástuk a kocsit a hó alól. Nagy segítség voltam eme műveletben. Segítettem havat lapátolni a házunk előtt is, hogy minél hamarabb tiszta legyen a járda. És belegázoltam a lehető legmagasabb hóbuckákba. Szegény anyuci. Jöhetett utánam! ;-) Megállapításra került az is, hogy babakocsival, hóban közlekedni abszolút nem lehet! Vagy pedig felér egy jó kemény tornaórával, mire A pontból eljutunk B pontba. :-D
Ma Kinga és Nonó köszöntött fel, nagyon örültem nekik. És annyira klassz ajándékot hoztak, hogy Nonóval egész idő alatt szinte ezzel játszottunk. Kaptam egy golyópályát, sok-sok kis üveggolyóval. Imádom! Ment ám az éljenezés közben! Kaptam még gyurmát és egy klassz, nagyon fickós pólót! Köszönöm! Aztán hatalmas táncpartyt tartottunk Nonóval, ment ám nagyon a risza-risza. Kingára ma kivételesen nem a frászt hoztam, hanem iszonyatosan megnevettettem. Táncoltam, majd két lábon ugráltam, és miután felugrottam, a levegőből a fenekemre huppantam a földön. Kinga teljesen kész volt tőlem! ;-) A golyópályám pedig tényleg annyira bejön, hogy a déli alvásomból ébredve mi más is lehetett volna az első szavam, mint az, hogy "golyópálya". :-P
Délután pedig Bogi és Nándi jött látogatóba, akiktől szintén szuper dolgot kaptam, egy bögrét, aminek cserélhető a külső borítása. És a legjobb, hogy egyrészt Verdás a bögre, másrészt pedig én festhetem ki a borítót. Ráadásul 3 borító is van a bögrémhez. Rögtön ebből is kezdtem el inni az innikémet. :-PEgy kis időre pedig mi látogattuk meg Katát és Pötyit, akik kisegítettek bennünket egy kis zselatinnal, ami a tortámhoz volt szükséges. Először csak úgy indultunk, hogy jövünk és megyünk, ebből pedig az lett, hogy kipróbáltam Marcsiék kanapéját, hogy miként funkcionál trambulinként; Katával és Pötyivel egy kisszékről ugráltunk Marcsiék ágyába, és a legjobb, hogy ugrás közben hajlandó voltam megfogni Kata kezét; megtanultam kötelet mászni, és állíthatom, hogy profi vagyok benne, keresztbe tett lábbal húztam magam egyre magasabbra, anyucinak alig kellett segítenie. ;-) Annyira jól éreztem magam a csajokkal, hogy amikor anyuci kérte, hogy menjünk tortát sütni, a következő mondat hagyta el a szám: "nem megyek haza". Tisztán és érthetően! ;-
És elkészült a szülinapi tortám is. Nagyon tetszik. Ugyanis sikerült bekukucskálnom a konyhába, miközben anyuci készítette az autópályát a torta tetejére. Vigyorogtam ezerrel anyucira, és közöltem, hogy "tortám". :-P Csalódott voltam, hogy a hűtőszekrénybe került, és nem az én pocimba. Na de majd holnap!
Mert igen, igen, holnap 2 éves leszek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése