Ezerrel kacagós délután

Helyreállt a rend. Reggel későn keltem, délután megaludtam a 3 órámat, kipihent voltam és vidám. És ismét kamikaze. ;-)

A kamikaze énem ma leginkább Kingánál és Nonónál érvényesítettem, mivel előszeretettel felmásztam a dohányzóasztalra, onnan leléptem a puffra, és onnan ugrottam egy hatalmasat a babzsákra! ;-) Persze nem hagytuk ki Nonóval az ágyon való ugrálást és bukfencezést sem, mint ahogy a kiságyába való pofára esős esést sem! Újdonsült barátosném, Dóri is csatlakozott a bulihoz, aki kissé nyugodtabb, mint én. Amíg anyuciék kávéztak, addig mi kicsik nassoltunk. Kinga csinált nekünk fini pattogatott kukoricát, aminek az elkészülését végigasszisztáltam, vagyis felléptem a biztonsági fellépőre, és onnan kukucskáltam a mikróba, mikor lesz már kész a kaja. ;-) Mondanom sem kell, hogy a tál leginkább előttem volt.

Ismét, illetve még mindig tombol nálam a gördeszkaláz. Minden nap gördeszkázok - mind a nagy, mind az ujjgördeszkámon -, és gördeszkás filmeket is kell nézni. Ilyenkor nagyon-nagyon boldog vagyok. :-P Mivel az ujjgördeszkám kerekei folyamatosan kiesnek, anyuci átment gördeszka javító mesterbe, aki napjában kb. 10-szer javítja meg nekem a gördeszkám. Mára elfogytak azonban a kiscsavarok, amik kellenek a javításhoz, így ennek hiányában anyuci kreatív lett, és odaragasztotta a kereket tartó kis pántot a gördeszkához. :-D A hétvégét pedig már előre várom, mivel anyuci megígérte, hogy ha jó idő lesz, kilátogatunk a Ligetbe a gördeszkás pályára, és vihetem a gördeszkám is.

Délután elmentünk bicikliülést nézni, de sajnos nem jártunk sikerrel. Egyenlőre. Viszont a Tesco-t sikerült felvernem a kacajommal, mivel imádok bújócskázni és fogócskázni a ruhafogasok között. Ez a legjobb móka a világon! ;-) Mindenki megmosolygott, mert hihetetlen hangosan röhögtem! :-D

Anyuci ma nagyon meg volt elégedve velem séta téren, mert rengeteget sétáltam, hiszti nélkül. Kértem néha ugyan az ősöket, hogy vegyenek fel, de kisebb ráhatásokkal sétáltam tovább. A lépcsőzéshez néha még mindig nincs nagy kedvem, így néha ordítva teszem meg az 1-2 emeletnyi sétáinkat. :-P

Az esti fürcsi során röhögőgörcsöt kaptam, apuci úgy megnevettetett. Egyszerűen imádok bújócskázni - így nem csoda, hogy a "bújni" szó hamar bekerült a szótáramba -, valamint imádom, amikor apuci eljátssza, hogy elesik, és beüti valamijét.

Mivel a fényképeken keresztül nem jön át az igazi gyerekkacajom, így jöjjön egy kis videó is:

Este pedig eszembe jutott, hogy van nekem gitárom is, így mivel mással térhettem volna nyugovóra, mint a gitárommal, miután zenéltem egyet az ősöknek! ;-)