Napló a pici fiamnak, minden kedves rokonunknak, barátunknak és ismerősünknek, aki szeretné figyelemmel kísérni, hogyan lesz egy pici motorosból vagány gördeszkás, kis felfedezőből pedig ifjú Einstein. ;-)

2011. február 12., szombat

Örömnap

Ma nagy örömök értek és nagy örömöket okoztam:
  • Megérkezett papa, akinek nagyon örültem. Ráadásul hozott nekem egy hiper-szuper játékot, mégpedig egy bevásárlókosarat, teli zöldségekkel, gyümölcsökkel. Azon nyomban birtokba is vettem a játékot, mondtam, hogy mi micsoda, és megszületett ezáltal a következő szavam is, ugyanis amikor anyucihoz mentem ki a konyhába kezemben a kosárral közöltem, hogy "vásároltam". ;-)
  • Papával iszonyatosan jól elvoltam délután, annyira, hogy még anyuciról is teljesen megfeledkeztem. Játszottunk bújócskát, amiben már nagyon profi vagyok. Mindig elbújik Edit és papa, én meg megkeresem őket. És ilyenkor nagyon a boldogság! Ma például Editet - aki a bohóckodásban nem ismer lehetetlent - az ágy alól húztam ki, mivel ott talált búvóhelyet magának. Lábánál fogva húztam, miközben a nevét kiabáltam. :-P Aztán pedig mint egy professzor, fogtam egy könyvet, a hónom alá vágtam és így sétáltam. :-P És a jószívűségem ma is bizonyítottam, mert amikor elkezdtem kekszet enni, adtam papának is, Editnek is, és mivel mama nem volt jelen, ezért a papa kezébe nyomtam az ő kekszét, a "mama" felkiáltással! ;-) Amikor pedig hazafelé vettük az irányt, rengeteg puszit dobtam Editnek, aki az erkélyről még leintegetett nekem. ;-)
  • Egyedül felvettem a bakancsom, cipőkanál segítségével (!), ráadásul a jó lábamra, vagyis a bal cipő a bal lábamra, a jobb cipő a jobb lábamra került. :-P
  • Segítettem az ebéd elkészítésénél is. Anyuci rakott krumplit készített, és én voltam a kis kukta. Egyedül szeleteltem fel a tojásokat szeletelővel. Szépen beletettem a tojást a szeletelőbe, nyomtam rajta egyet, és tádám, fel is volt szeletelve a tojás. :-P
  • Szert tettem egy játék mobiltelefonra, mivel élelmes voltam. A bevásárlás végén elmentünk a kampós játékomhoz, ahol megmozgattam a kart, majd megnéztem, hogy jár-e érte valami, és láss csodát, járt. Pedig anyuciék nem dobtak ám be pénzt. De mégis ott volt egy kis játékbusz és egy mobiltelefon, amiben az a legjobb, hogy zenél, csörög, villog. Mondanom sem kell, hogy hazafelé folyamatosan telefonáltam, hívtam papát, és mamát.;-) Mint ahogy azt tettem tovább egész nap! Egész nap nem lehetett tőlem elvenni a mobilom. A vicc, hogy még aludni is ezzel mentem. Nagyon tetszik! És az enyém! ;-)
  • Megtanultam két lábról nagyon messzire ugrani. Azaz a dohányzóasztal szélén állva elrugaszkodtam, és simán átugrottam a kanapéra. Ez nem kis távolságot jelent ám! És mivel pont Toy Story-t néztem, ennek az ugrásnak menete volt. Ugye Buzz a kedvencem, akinek a kezén és hasán van gomb, amit ha megnyomunk, akkor történik valami. Így először én is megnyomtam a "kezemen lévő gombot", majd a "pocakomon lévő gombot", közben mondtam, hogy "gomb", majd ugrottam. :-P
  • Hihetetlen, de ha beindul a dumagép énem, akkor nem ám egyszerű szavakkal kezdek, hanem bonyolultakkal. Ma is, miközben a Verdák filmet néztem, épp egy olyan rész volt, ahol sok autó ütközött össze, mire én közöltem az ősökkel, hogy "baleset". ;-)
  • És imádom az új kakaóivásra alkalmatos pohárkám! Mindig megcsodálom rajta a kedvenc autóimat! ;-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése