Ma megint fontos programunk volt, a doktornéninél volt jelenésünk, hogy ő is megcsinálja a 2 éves státusz vizsgálatom. Már ahogy a rendelő ajtajához értünk, nyüsziztem, pedig már több mint fél éve voltunk itt utoljára. De a sok szuri, amit itt kaptam, úgy látszik, nagyon bevésődött a buksimba. A váróban már nem volt gond, mivel voltak gyerekek, akikkel rögtön megtaláltam a hangot. Velem volt persze az ujjgördeszkám és a Buzz pez cukorkaadagolóm is, ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem volt sok gond. A legaranyosabb az volt, amikor anyucit megkérte egy néni, hogy vigyázzon a pici lányára, aki kb. 5-6 hónapos lehetett. Megláttam, hogy anyuci karjaiban tartja a babát, és rögtön a következő mondat hagyta el a szám: "anya, baba, kérem". Anyuci odahozta hozzám, én szépen megsimogattam, megpuszilgattam (!) és szerettem volna a karjaimba venni, de ezt nem engedte anyuci. Aztán még azt is közöltem, hogy "babám". ;-) A súlyomat anyuci lemérette, habár a múlt héten Csilla néni megmért, de anyuci biztosra akart menni. A mostani mérési eredmény szimpatikusabb is volt számára és reálisabb, mivel most 12,6 kilót mértek. Közben persze rátaláltam a játékokra, így gyorsan egy gitárral a kezemben rohantam a többi gyerkőchöz. ;-) Egy nagyon kedves néni pedig fini édes bogyóval kínált meg, én meg alig akartam abbahagyni a zabát. A doktornéninél szépen viselkedtem, csak egy picit nyekeregtem, de amikor rátaláltam ott is egy nagy babára, már semmi gond nem volt. Persze a babával a kezemben hagytam el a rendelőt, közöltem a doktornénivel is, hogy "babám". Kaptam tőle matricát is, így volt lehetőségem ismét beszélni, hisz mondtam, hogy "köszönöm". Minden rendben van velem, bár van egy pici köldöksérvem. De ezt majd kinövöm.
Anyucinak ma is segítettem ebédet készíteni. Felálltam egyedül a konyhaszékre, és megkavartam szépen a makarónihoz való husit, miközben mondtam, hogy "kavar", majd anyuci segítségével a tésztát én tettem bele a forró vízbe. Nagyon büszke voltam magamra. ;-)
Ma bebizonyosodott, hogy vannak dolgok, amikért hajlandó vagyok sétálni. Például ha számomra aranyos kutyusokat szeretnék simogatni. Iszonyatos sebességgel tudok utánuk rohanni. Na meg ha gumicumiról van szó. :-D
Ani mama is meglátogatott egy kis időre, aki szupi ajándékokat hozott nekem. Kaptam tőle egy szuper elemlámpát, mert nagyon rá vagyok cuppanra az ilyen lámpára. Csilla pedig, a nagynéném küldött nekem állatkákat, így már van egy kis farmom is, gazdálkodhatok. ;-) Este a pacira még a babámat is ráültettem, mert neki is jár egy kis lovaglás. ;-)
Motorozni is voltam, ma kímélő üzemmódban nyomtam csak, anyucinak nem kellett annyit utánam rohangálnia, mint ahogy jó pár napja teszi ezt. Nándi volt a társaságom, akivel még motorcserére is hajlandó voltam. Már nem zavar, ha valaki ráül a motoromra, nem vagyok rá annyira féltékeny. Amit azonban nem vagyok átengedni senkinek sem, az a gördeszkám!
Edittel is találkoztam ma, aki meglepett egy hihetetlen puha labdával. Nem tudnám megmondani, hogy összességében mennyi labdám van, de azt tudom, hogy van kicsi, közepes, és nagy méretű. Viszont a ma kapott labdám nagyon messzire repül, ha eldobom. Edit és apuci között dobáltam a labdát, de a kacajok tárgya az volt, amikor el akartam rohanni apucitól, ő pedig visszahúzott. ;-)
Az ősök azt is megállapították, hogy tuti valami artista, vagy tornász leszek, mert ilyen hajlékony gyereket még nem láttak. Simán ráhajtom a fejem a térdemre. Mintha kettéhajtanám magam. :-P De az ugrálásaim is tökélyre fejlesztettem, hisz bárhonnan, bármikor, bármilyen távolságra megy már. ;-D És ráadásul állandóan pörgök, forgok.
Anyucinak ma is segítettem ebédet készíteni. Felálltam egyedül a konyhaszékre, és megkavartam szépen a makarónihoz való husit, miközben mondtam, hogy "kavar", majd anyuci segítségével a tésztát én tettem bele a forró vízbe. Nagyon büszke voltam magamra. ;-)
Ma bebizonyosodott, hogy vannak dolgok, amikért hajlandó vagyok sétálni. Például ha számomra aranyos kutyusokat szeretnék simogatni. Iszonyatos sebességgel tudok utánuk rohanni. Na meg ha gumicumiról van szó. :-D
Ani mama is meglátogatott egy kis időre, aki szupi ajándékokat hozott nekem. Kaptam tőle egy szuper elemlámpát, mert nagyon rá vagyok cuppanra az ilyen lámpára. Csilla pedig, a nagynéném küldött nekem állatkákat, így már van egy kis farmom is, gazdálkodhatok. ;-) Este a pacira még a babámat is ráültettem, mert neki is jár egy kis lovaglás. ;-)
Motorozni is voltam, ma kímélő üzemmódban nyomtam csak, anyucinak nem kellett annyit utánam rohangálnia, mint ahogy jó pár napja teszi ezt. Nándi volt a társaságom, akivel még motorcserére is hajlandó voltam. Már nem zavar, ha valaki ráül a motoromra, nem vagyok rá annyira féltékeny. Amit azonban nem vagyok átengedni senkinek sem, az a gördeszkám!
Edittel is találkoztam ma, aki meglepett egy hihetetlen puha labdával. Nem tudnám megmondani, hogy összességében mennyi labdám van, de azt tudom, hogy van kicsi, közepes, és nagy méretű. Viszont a ma kapott labdám nagyon messzire repül, ha eldobom. Edit és apuci között dobáltam a labdát, de a kacajok tárgya az volt, amikor el akartam rohanni apucitól, ő pedig visszahúzott. ;-)
Az ősök azt is megállapították, hogy tuti valami artista, vagy tornász leszek, mert ilyen hajlékony gyereket még nem láttak. Simán ráhajtom a fejem a térdemre. Mintha kettéhajtanám magam. :-P De az ugrálásaim is tökélyre fejlesztettem, hisz bárhonnan, bármikor, bármilyen távolságra megy már. ;-D És ráadásul állandóan pörgök, forgok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése