Ugróegér

Lassan, de biztosan - én legalábbis - kifelé megyek a betegségből. Az orrfolyásom megállt, már csak köhögök és igen csak mély hangom van, amit anyuci imád. Az ősök nagyon örülnek annak, hogy még így, betegen is nagyon jókedvű vagyok, és az étvágyammal sincs gond. Hát akkor biztos, hogy beteg vagyok?

A reggelt mi mással is indíthattuk volna apucival, mint borotválkozással. Szépen felálltam a biztonsági fellépőmre, és mint a nagyok, szőrtelenítettem az arcomat. ;-)

Már pár hete mondom, hogy "én". Az ősöknek nagyon tetszik, amikor azt mondom, hogy "én baba". De a birtokos szerkezetek is elő-előbukkannak a "mondataimban", azaz "enyém", "babám", "pumpám". ;-)

Új becenevet is kaptam, "ugróegér". Iszonyat, hogy mennyit és milyen nagyot tudok ugrani. A két lábon ugrálás ugye már régóta megy, két lábon ugrálásból pedig a tigrisbukfenc. De a dohányzóasztalról kanapéra és fotelba ugrás is profi vagyok, valamint az éjjeliszekrényről a nagyágyba. Nem ismerem lehetetlent. ;-)

De nyugodtan lehetne zabagépnek is nevezni, mert látni kellett volna, hogy a palacsintát milyen módon faltam fel. Marcsi meglátogatott minket, megvarrta a kabátom - ezúton is köszönet érte! -, és meghívtuk egy kis palacsintára. Persze, hogy rögtön rástartoltam, nehogy már nekem ne jusson. Anyuciéknak annyi idejük sem volt, hogy szépen feltekerjék nekem a palacsintát, fogtam, összegyűrtem, és toltam befelé. A dohányzóasztalon ülve, ugrálva. Mókás látvány volt, és kacagtató. ;-)

És már nem csak a bejárati ajtón tudok kilógni, mert elérem a kilincset, de a mellékhelyiség ajtaja sem jelent már gondot. Így aztán reszkessen mindenki, aki jön hozzánk vendégségbe, mert meglepetést tudok ám okozni ezáltal!

A nap legjobb eseménye pedig az volt, amikor Edit meglátogatott, kezében egy piros Villám autóval a Verdákból. Annyira örültem neki, hogy utána ki sem engedtem a kezemből. Ez azt jelenti konkrétan, hogy még aludni is ezzel mentem, és anyuci csak akkor tudtam elorozni tőlem, amikor már az álmok mezejére léptem. :-D

Kidőltünk

Mára nem csak én dőltem ki az egészségesek közül, hanem anyuci is. Úgy látszik, ez már általános lesz, hogy ha én beteg leszek, utánam anyuci is kidől a sorból. Nekem az orrom folyik, estére pedig még a hangom is elment. Jó kis mély hangom lett, amitől nagyon szexi vagyok. :-) Az orrszívást még mindig nem tolerálom, olyannyira, hogy amikor meglátom, hogy szereli össze anyuci a dolgokat, mind a két kezemmel eltakarom az orrom. Anyucinak pedig vírusos fertőzése van, lázas, fáj a feje. Aki még talpon van, az apuci. Remélhetőleg rá nem ragasztunk semmit. Mivel anyucinak pihenést írtak el, ezért apuci holnap szabadságon lesz velünk.

Mindig meglepődnek az ősök, hogy mennyi eszem van. Tudom minek mi a rendje, mi következik egymás után. Ma például, amikor a Cora-ban telitettem a pelust, tudtam, hogy a női mosdóba megyünk pelust cserélni. Tudtam, hogy ezt követően a pénzbedobós lovacska következik. Apucitól az összes 100-asát eloroztam, és csak azzal az alkuval adtam neki vissza, hogy apuci közölte, hogy ha visszaadom a pénzt, lesz "hamm". Rögtön be is hajtottam rajta a "hamm"-ot, mentünk pizzát enni. Sikerült szétszednem egy hatalmas fa alján lévő gombát, aminek a kalapját sapkaként használtam. Ezt követően pedig mentem a játszóházba, ahol főztem anyucinak kávét, és amikor odavittem neki a babát, közöltem vele, hogy "anya baba megszereztem". ;-)

A Toy Story imádatom töretlen, mivel ma bevásárlás közben apucinak a kezébe nyomtam Buzz-t, és közöltem vele, hogy "kérem". De apucinak is bemutattam, hogy tudok ám beszélni, mert simán kimondtam "Woody" nevét. ;-)

Amikor anyuci hűtőfürdőt vett, hat lóval sem lehetett elvonszolni a kád mellől. Folyamatosan pancsiztam, simogattam anyucit a vízben és közöltem, hogy "tó". :-) De ami nagyon meglepő volt, kimondtam a családnevem, vagyis elhagyta a számat, hogy "maczelka".

És még mindig káromkodok. Érdekes mód, mindig jó szövegkörnyezetben használom ama szép mondatot.

Előkerült a ...

Sajnos előkerült az orrszívóm. Anyuci ugyan nem akart engem ezzel zavarni, de mára nagyon törtyi lettem. Nem mondom, hogy tetszett, de azt sem, hogy nem. Mert utána szelelt ugye az orrom, és nem a számon át kellett vennem a levegőt. Az orrspray-vel sem volt különösebb gondom, hisz ez régen is nagyon tetszett. Délutánra már nagy haverok voltunk az orrszívóval, mert szépen összeraktam és apucinak megmutattam, hogy milyen érzés is, ha szívják az orrom, mivel most ő volt az orrszívás alanya. Voltak kacajok! :-P

Ma tészta napom volt. Anyucinak segítettem az ebédet elkészíteni, a kedvencem, milánói makarónit. Szépen beletettem a tésztát a vízbe, majd a maradék tésztával elkezdtem anyucival kardozni. Így volt kuktáskodás és játszás is. Aztán előkerült kisebb penne tészta, amit kanállal mertem ki a dobozából egy pohárba a konyhaasztalnál. Na ez nagyon lekötött. :-P

Az ebédre pedig azért került ma hamarabb sor, mert megláttam, hogy apuci a makaróni tésztát "üresen" eszi. Így ezt én is ki akartam próbálni. Fogtam egy hosszú szál tésztát, bekaptam, majd beszívtam. ;-) Így ezek után nem csoda, ha gyorsan szósz is került a tésztámra. És ma kivételesen apuci ebédeltetett, iszonyatos sebességgel iszonyatos mennyiségű makarónit pusztítottam el. Csak jó lett volna, ha az orrom kicsit jobban szelel közben. Ebéd után még rábuktam a narancsra és a krémesre is. :-D

Edit lakásának ajtajára pedig lassan ki lehetne írni, hogy "tornaterem", mert a kanapén való ugrálás, a tigris bukfenc és az állandó rohangálás miatt már kiérdemelte ezt a címet a lakás. Ma még tekéztem is. :-P

Délután újabb mesék kerültek elő, és voltak közöttük nagy kedvencek. A Patatanya nagyon tetszett, és rengeteget nevettem rajta. Közben pedig új játékot játszottam. Egy Garfield perselybe dobáltam dekorgumiból készült különböző alakzatokat, és ez nagyon jól elszórakoztatott. :-D

Este sort kerítettünk egy kis hajvágásra, amit inkább disznóvágáshoz lehetett volna a legjobban hasonlítani. Hiába volt a nyakamban most lepel, ráadásul aranyos figurával, végigordítottam az egész műveletet. Nem tudni, hogy mostanában mi van, de nem szeretem a hajvágást. Biztos nagyon fájhat, ugye??? ;-)

És sajnos egyre gyakrabban káromkodok.

A mai kedvenc mondata anyucinak: "ez az autó nénó"! ;-)

Számítógépes játék

A reggeli szieszta közben ránéztem anyucira, és közöltem szépen, érthetően, hogy "bölcsibe". ;-)

A mai nap ismét Kinga és Nonó társaságát élveztem, ahol Noncsival új mókát eszeltünk ki. Babakocsi tologató versenyt tartottunk. Mindenki tolta a maga játékbabakocsiját, benne a babával, és egymás után rohangáltunk fel-le. Ahogy utolértem Nonót, mindig hangosan hahotáztam. :-P Persze volt pörgés-forgás, és nagy telefonálás. Mind a kettőnk kezében egy-egy játéktelefon, és mindenki mondta a magáét. Én apucit hívtam fel, de nem vette fel nekem, ami engem nem zavart, hisz így is mondtam neki rendesen a magamét. ;-) A kanapén ugrálást is profi módon űzzük, és a Kinder-tojás evésünket is tökéletesre fejlesztettük. :-P Na de én újítottam a nasizás terén. Sósat édessel. Ugyanis a krukit ma mandarinnal ettem. :-D Anyuci szerint furcsa ízlésem van, de a lényeg, hogy eszek.

Edittől kaptam ma egy kis lego rendőrt kutyussal. Egész nap ezzel játszottam. Egyre jobban tetszik ugyanis a lego, pláne a kisemberek. A rendőrt és a kutyust a repülőgépemen meg is utaztattam. :-D

A Tesco-ban lehetőségem volt új játékok kipróbálására. A Toy Story-ból megismertem a kampós játékot. Vagyis egy kar irányításával a kampó egy klassz játékhoz juttat. Apuci segített egy picit, de nem a legjobb irányba terelte a kampót, így autó helyett egy plüss macival lettem gazdagabb. Ezt követően még bokszoltam is. Egy bokszzsákot kellett erősen megütnöm, és a jutalmam egy pici labda volt. Élveztem nagyon az újdonságokat. ;-)

De egy informatikus fiának mi is lehetne a kedvenc játéka, mint a számítógépes játék. Apuci szerzett nekem Toy Story-s és Verdák játékot, ami csúcsszuper. A Toy Story-s játékot végigdrukkoltam apucinak a Verdák-at pedig még játszottam is. Este fél 9-kor. ;-)

Új esti szokás, hogy 9 órakor mindenképp a saját ágyikómba landolok, ahová elkísér anyuci és apuci is, kapok jó éjt puszit - amit egyébként követelek is -, még egy kis simi, és alvás.

Apucival kettesben

Ma ugye anyucit hiányolnunk kellett, mert elutazott, és mi fiúk kettesben maradtunk. De azt kell, hogy mondjam, kisebb-nagyobb bakikkal, de tök jó napunk volt. Elmentünk játszóházazni, porszívóztunk, mesét néztünk.

Az alvás nem igazán volt ma az erősségem, mert 6 után nem sokkal ébresztettem apucit, hisz tudtam, hogy vele nagy tombolás lesz. És sajnos a délutáni szundim sem sikerült túl hosszúra, mert még két órát sem pihiztem, amikor nagy sírás közepette ébredtem, fájt a fogam. Úgy néz ki, megint megindultak a hiányzó fogacskáim növése. Ráadásul az étvágyam sem volt az igazi. Dehát nincs két egyforma nap, ugye?

Érdekes mód anyucit egész nap nem hiányoltam, de hisz miért is tettem volna, a legjobb kezekben voltam, az apuciéban. :-P Este, miután megérkezett, akkor sem sokat foglalkoztam ám vele. Úgy viselkedtem, mint aki mérges rá, hogy egész nap nem volt velem. :-O És persze megérkezett a fáradtságom miatt a hiszti, a nyügi, így még a büntisarokban is töltöttem egy kis időt, hogy megnyugodjak.

Ortopédia és hőemelkedés

Este egy kis hőemelkedéssel kezdtem meg a szundim és sajnos reggel is így ébredtem. Az ok ismeretlen, hogy mitől szökött fel a lázam, hisz nem köhögök, nem csöpög az orrom, tehát semmi. Lehet, hogy a fogam miatt lehetett ez az egész? A lázcsillapító gyorsan levitte a lázam, nagyon jó kedvem volt egész nap, folyamatosan dumáltam, bohóckodtam. Az étvágyam ugyan nem volt az igazi, na de sebaj.

Délelőtt jó kis programunk volt, ugyanis jelenésünk volt az ortopédián, hogy a doktor bácsim megnézze, hogyan fejlődik a lábam, kell-e esetleg valami korrekció. Jelentem, semmi probléma, minden tökéletes. Habár mire megkaptuk ezt a diagnózist - amit ugye az ősök eddig is tudtak ;-) -, addig rengeteget kellett várnunk. Nagyon sokan voltak, és nagyon lassan haladt a doktor bácsi. Azért én jól elvoltam, igaz anyuci karjaiban, akit folyamatosan simogattam, bújtam hozzá ezerrel. ;-) A velem egykorú babák egyáltalán nem jöttek be, de a pici babák, a pár hónaposak, igen. Mindegyiket megsimogattam, kukucsot játszottam velük.

A délutáni szundimból felébredve rendezkedtem egy kicsit. Anyucin. Ugyanis nem volt leengedve a haja, és furcsán néztem rá. Így fogtam magam, kivettem a csatot a hajából, majd a kezemmel szépen úgy fésültem a haját, ahogy szokta hordani. Ezt követően még a melegítő felsőjét is leimádkoztam róla, majd közöltem, hogy "kész". ;-)

Edittel pedig újraszinkronizáltam a Verdák filmet. Folyamatosan kommentáltam az eseményeket, mint ahogy ezt Edit is tette. Volt ám hangzavar tőlünk. Edittel kapcsolatban is vannak új szavaim: bújj, bújni. :-P A kanapéjában pedig lassan rúgócserére fog sor kerülni, ha így haladunk, mert iszonyatosan sokat ugrálok rajta. Az tetszik a legjobban az ősöknek, amikor két lábon ugrálásból egyszer csak bukfencezek, vagy mire hármat számolnak nekem, a két lábon ugrálásból fenékre vágom magam. ;-)

De új szó a liftben is született: tükör. :-D

És ma 23 hónapos lettem. 1 hónap és tombolhatok a szülinapi zsúromon. :-D

Holnap pedig apucival kettesben leszünk, mert anyucinak el kell utaznia ügyeket intézni. Ilyen még nem volt. Nagyon várom!

Sapkamánia

A kedvenc mesémet (Toy Story) nem vagyok hajlandó mostanában csak kalapban nézni. - Egyébként mindig "kérem a sapka" mondat hagyja el a szám, amikor nem találom a kalapom. ;-) - Hogy miért? Hát mert Woody-nak és Buzz-nak is van kalapja.

A mai nap legaranyosabb és egyben legrosszabb pillanata is az volt, amikor ismét bemásztam a babakocsim tárolórekeszébe. ;-) Sajna nem tudtam először kijönni, így elhagyta az én pici számat egy káromkodás, amit anyuci inkább most nem írna le. :-(

De megszületett az "igen" is, mégpedig apucinak mondtam ki először a játszóházban.

És ma is bebizonyítottam, hogy önálló vagyok. Elmentünk ismét "vödrös" narancsot venni, mert ugye napjában kb. 2-3-at megeszek. Kell is az a jó C-vitamin! ;-) De a hűtőszekrényben megláttam a kedvenc italom - Nestea - zöldtea eperrel -, amiből soha nem elég. Odarohantam, és addig ügyeskedtem, amíg megszereztem a literes finom nedüt. Rohantam is vele az ősökhöz, hogy akkor én ezt kérem. :-D

Anyuci pár napja annyit változtatott a napirendemen, hogy 8 órakor van fürcsi, fél 9-kor kakaó, majd szieszta az ősök között, és 9-kor, még ha ébren is vagyok, átkerülök a saját ágyikómba. Így kicsit korábban térek nyugovóra, mint eddig, mert volt, hogy fél 10-kor csukódott csak be a szemem.

Úszószemüveges fürcsi

A reggeli kérdést gyorsan rövidre zártam, ismét bemutattam, milyen önálló vagyok. Ugyanis anyucival közöltem, hogy "ham", kimentem a konyhába, megláttam a fincsi amerikai palacsintát az asztalon, fogtam a tányért, bementem vele a szobába, leültem, és elkezdtem enni. ;-) Persze a narancsom sem maradt el, felváltva ettem a sósat az édessel. Furcsa egy ízlésem van anyuci szerint. :-P

A mai nap újdonságaként Nonó megmutatta, hogy a hercegnős filmek milyen klasszak. Úgy néztem a mesefilmet a barátosnémmal, hogy bombát is robbanthattak volna mellettünk, az sem vonta volna el a figyelmünket. Pláne, hogy krukit ettünk. :-P Persze Nonó nagyon várta az érkezésemet, mert ahogy levetkőztünk, már mentünk is ugrálni az ágyba, a kiságyba, a kanapéra. Két kis ugrifüles. ;-) A kamikaze énem most is porondon volt, mert vagy az ugráló állatokról "zuhantam" folyamatosan, vagy a puffról állva ugrottam nagyokat a babzsákba. Kinga szerint kész akrobata vagyok. ;-) Nonónak van egy nagyon klassz játéka, ami nagyon tetszik. Formabedobó és kulcsos játék egyben. És ma annyira ügyes voltam, hogy teljesen egyedül megtaláltam a megfelelő kulcsot a hozzá tartozó ajtóhoz. Anyuci nagyon büszke volt rám. ;-)

Megszületett a legújabb szavam is, mégpedig az "ebéd". És mikor mondtam? Hát amikor mentünk a konyhásnénikhez. ;-)

Anyuci ma tehetetlenül állt a délutánunk előtt, ugyanis csupán másfél órát szundiztam. Nem tudni miért. Így kicsit felemás volt a nap hátralévő része. Volt, hogy állandóan csak azt kántáltam, hogy "nem", pedig anyuci nem kérdezett tőlem semmit, nem csinált semmit. :-O Volt, hogy nagyon szépen eljátszottam, miközben anyuci mesét olvasott nekem. De a délután legjobb pillanata, amikor anyuci feltöltötte cukorkával a Buzz-os pezcukorka adagolóm, és egymás után nyammoghattam el a pici kedvenc cukorkáim. ;-)

A fürcsinél beújítottunk. Anyuci gondolt egyet, és ha már úgyis turiztam magamnak úszószemüveget, akkor ideje is volt ma kipróbálni. Nagyon tetszett. Rögtön rájöttem, hogy nem megy a szemembe a víz, ha rajtam van a szemüveg. De persze az sem érdekelt, ha nincs rajtam, mert abszolút nem zavar a víz, még ha a szemembe is kerül. :-D Aztán előkerült a buborékfújóm, így megszületett egy újabb "szavam", "bu", azaz bubi. Nagyon tetszett, hogy a bubik megtapadtak a pocakomon. Volt is nagy kacagás a kádban.

Új kedvenc: amerikai palacsinta

Ma több minden is megállapításra került velem kapcsolatban.

• Ha apuci itthon van, teljesen kifordulok magamból. Ez igaz mind a viselkedésemre, mind az evési szokásaimra. Egész héten nem kell annyit fegyelmezni, mint hétvégén, és ezt nem értik az ősök. Hisz apuci is szigorú, és nem engedi, hogy a "fejükre" nőjek.
  
• Saját magamon is be tudom mérgelni magam. Pl. labdázok, és ha valahogy nem úgy dobom a labdát, ahogy szeretném, akkor saját magamra haragszok, de nagyon.
• Nagyon szépen el tudok egyedül is játszani, ha akarom. Ma is nagyon szépen kirakóztam, és még a vonatszettem sínpályáját is félig én építettem fel. ;-)
• Tombol nálam továbbra is a labdaláz. Ma simán végignéztem egy kosárlabdás filmet. A Verdás labdámat még a fürdőkádba is magammal vittem, és még az alvásomnál is jelen volt.
• A narancsimádatom pedig lankadatlan. Napi 2-3 narancsot simán a pocimba küldök. Apucival imádok narancsozni. ;-)
  

A délutáni alvásom után átmentem Sherlock Holmes-ba. Ugyanis ahogy kivett anyuci az ágyikómból, rögtön az elemlámpára és egy nagyítóra volt szükségem, amit még megspékeltem a távcsőmmel is. ;-) Aztán pedig felpumpáltuk az összes labdám, mert már nagyon laposak voltak. Először ellestem a fogásokat apucitól, majd fogtam a pumpát, beledöftem a labdába, és a kicsi labdából nagy labda lett. ;-)

Új kedvenc kajcsi lépett a képbe. Mégpedig az amerikai palacsinta. Marcsiéknál ugyanis Tamás készített ilyen palacsintát, ami nem édes, hanem inkább sós. És mivel én nem vagyok egy kimondott édesszájú, ezért nagyon bejött. Olyannyira, hogy kettőt iszonyatos sebességgel megettem, és otthon is folytattam még a zabát. Persze ezt még leöblítettem fini narancsszörppel, amit szintén Tamás készített nekem. :-D Katával és Pötyivel fodrászosat is játszottunk, a játék szenvedő alanya anyuci volt. Nagyon klassz frizurát rittyentettünk neki. ;-) És én még főzőcskéztem is neki. Nagyon finom kávét és leveset készítettem. :-D

És ma a legaranyosabb megmozdulásom: bemásztam a babakocsim alján található tároló kosárba. Még soha nem csináltam ilyet, de tetszett. Az ősöknek is, akik alig tudták abbahagyni a nevetést, amikor látták, hogy mit csinálok. Ha egyszer a Móka Miki énem beindul ...! ;-)

Végre kirakózok!

Hát, ma nem kíméltem az ősöket, mivel fél 7-kor kegyetlenül kivertem őket az ágyból. Hisz együtt a család, indulhat a móka. :-)

Délelőtt olyan szépen eljátszottam - néha egyedül is -, hogy le a kalappal előttem. Könyvet lapozgattam, olvasgattam, labdáztam, gyurmáztam, apucival "pókereztem", és végre kirakóztam. Anyuci kitette nekem a kirakókat, mindenféléket, hátha ... És teljesen rástartoltam a még fogantyús puzzle-ra. És gyönyörűen ki is raktam a kirakót. Teljesen egyedül. Nem is mertek az ősök hozzám szólni, nehogy megzavarjanak. Nagyon örültek, hogy ilyen ügyes vagyok. :-D Anyuci reméli, hogy rákapok a puzzle ízére, mert ő nagyon szeretett kirakózni. Előkerült a mászóalagút is, ami szuper móka. Pláne, ha még a Verdás labdám is kergethetem benne. :-P

Délután Marcsinak hála - ezúton is ezer köszönet! - eljutottunk a MEGA játszóházba, akiknek a csapata Szegeden biztosított mókát a gyerekeknek. Volt itt minden. Nagyon sok méretű és különböző játékos ugrálóvár és 3D-s mozi is. Az ugrálóvárakban általában apucival ugráltam, mivel nekem ezek még nagyok voltak, tehát szükség volt egy kis segítségre. Megállapítottam, hogy apuci ölében is klassz csúszdázni. :-D Sajna szinte én és Pötyi voltam a legkisebb a gyerekek között, és mivel mindenki tombolni jött, ránk nem nagyon vigyáztak, így ez nem nagyon tetszett. De a 3D-s mozi nagyon bejött. Szépen leültem a padra, szemüveg fel, az ősöké a kezemben, és néztem - az én legnagyobb mázlimra - a Toy Story 3-at. Összességében jó buli bolt. De lehet az volt a legjobb, hogy a móka végén kaptam pattogatott kukoricát. ;-)

Egy kis bevásárlást is beiktattunk, ahol sikerült jól megnevettetnem a biztonsági őrt. A bevásárlókocsit teljesen egyedül én húztam, és rögtön mentem is vásárolni, mégpedig virslit. Csak úgy pakolgattam a kosárba a vásárolnivalókat. A pénztárhoz érve észrevettem, hogy anyuci lemaradt. Ránéztem, megláttam a kezében a finom citromos teám, és rákiáltottam, hogy "állj!". A biztonsági őr nagyon jót mosolygott. Rohantam is anyucihoz ezerrel, és közöltem, hogy "inni". ;-)

És búcsút intettem a szívószálnak. Pontosabban, most már csak a kakaót iszom szívószállal, egyébként gyönyörűen iszok pohárból, egy kézzel is! ;-)

Új szavaim: dobom, kukucs.

Imádok turizni

Ismét bebizonyítottam, hogy milyen önálló vagyok. Voltunk turizni, ahol egyszer csak anyuci mellett teremtem egy Toy Story-s hátizsákkal. Tornazsák ez inkább, de nekem hátizsák. Persze, hogy a kosarunkban landolt. ;-) Aztán egy Thomas-os mamuszra leltem rá, persze megint annak a néninek a kosarában, akitől a múltkor eloroztam a búvárszemüveget. :-P És bemutattam a kalapimádatom, mivel az összes farsangi kalapot felpróbáltam és így kukucsoztam anyucival. ;-)

A büntisarok is igénybe volt ma véve. A délutáni szundimból felébredve nem hagytam magamnak időt, hogy rendesen felébredjek, így mindenért hisztiztem. Anyuci fogott, és beültetett a büntisarokba. Mivel apuci is itthon volt, így dupla annyi időbe telt, mire megnyugodtam. De nagyon nagy színész vagyok. Fél szemmel anyucit figyeltem, aki rezzenéstelen arccal nézett rám, majd apucira terelődött a figyelmem, aki pedig figyelmen kívül hagyott. Az ősök aztán még magamra is hagytak a szobában, hogy nyugodjak meg mielőbb. Ez hatott. Mikor abbahagytam a sírást, jött anyuci, mondta, hogy ha kész vagyok, kijöhetek a sarokból. És mentem is anyucihoz, átöleltem, szorosan hozzábújtam.

Délután voltunk bevásárolni, ahol szert tettem egy pumpára. És pont az én méretem. Egy kis labdapumpa. Nagy játék ez nekem, hisz Kingáéknál is előszeretettel játszok a pumpával. :-D Majd jött a fincsi vacsi, fincsi teával, és ezt követően egy kis játszóház. Rengeteg gyerek volt velem, főleg fiúk. Néha lecsekkoltam az ősöket, de egyébként szépen eljátszottam, és szórakoztattam a ránk vigyázó nénit. Már nagyon ismer engem. Tudja, hogy egy nagy huncut, izgő-mozgó, kamikaze kisfickó vagyok. ;-P

Nagyon szeretek a nagyszüleimmel telefonon beszélni. Ilyenkor folyamatosan lököm a sódert. Elmondom nekik, hogy mit csináltam a nap folyamán. Édes pofa vagyok ilyenkor! ;-)

"Kipufogó"

Úgy látszik, ahogy eltűnt a telihold, és talán megszűntek a frontok, úgy tért vissza az angyali énem. Végigaludtam az éjszakát, és csak negyed 8-kor ébredtem, vidáman, huncut mosollyal az arcomon. :-)

A mai nap leginkább a legaranyosabb beszólásaimról/megnyilvánulásaimról szólt:

• A konyhásnéniknél alakítottam már megint egy nagyot. Ahogy beléptem hozzájuk, már adtam is volna kezükbe az ételhordót, de nem jöttek. Így széttártam a kezem, közöltem, hogy "borzasztó", teljesen érthetően, és kicsit hangosan letettem nekik az ételhordót a földre. Volt ám nevetés. :-)
• Már majdnem otthon voltunk, a liftben jött a következő káprázatos mondat: "Gyí te paci!". Anyuci csak ámult. Gyorsan folytatta is a mondókát, hátha mondom tovább, de csak az első mondatot voltam hajlandó megismételni, a többit eldúdoltam. :-)
• Délben nézhettem egy kicsit a Verdák filmet, és ahogy mentünk aludni, közöltem, hogy "kipufogó". ;-)
• Délután miután megittam a vizet a pohárból, közöltem, hogy "kiittam", valamint az ásványvizes flakonra vissza akartam tenni a kupakot, így jött az újabb szó, "kupak". ;-)
  

Gabi komával is találkoztam, akivel járgányt cseréltünk. Vagyis én lecsaptam a motorjára, ő pedig az én babakocsimat élvezte. Persze a ház előtt cseréltünk, és puttyogtattunk még egy kis bogyót, csak az a baj, hogy már "lelegeltük" a bokrot, és nincs mit durrogtatni. :-P Nándival is összefutottam délután, akinek a jó kis kuckóját használtam ugrálásra. Este pedig még Katával és Pötyivel fűztem gyöngyöt. ;-)

A kalapimádatom pedig lankadatlan. Tegnap a bevásárlás során ráleltem egy kalózsapkára, ebben sétáltam végig az áruházban. Ma pedig Marcsiéknál került a kezembe egy Csingilinges baseball sapka, ami szintén elengedhetetlen része lett a ruhatáramnak. :-D

Ma elvesztettem angyali énem

Az éjszakánk végre nyugodt volt, egyszer sem ébredtem meg. Viszont háromnegyed 7-kor már rohantam anyucihoz, apucit keresve.

Délelőtt pedig elvesztettem angyali énem. Lementünk reggel a pékségbe reggeliért, ahol megmutattam, hogy mit kérek. Persze pogira voltam éhes. Hazafelé szépen gyalogoltam - végre! - a saját lábamon, majd sikerült hasra esnem, mert állandóan sietek. Persze eltört a mécses, de anyuci nem volt hajlandó felvenni a karjaiba. Így ment a sírás. Még otthon is. Így anyuci közölte, hogy megyünk a büntisarokba, ha nem hagyom abba. Hát nem tettem! A büntisarokban is kb. 5 percig még sírtam, majd szépen megnyugodtam, megvártam, amíg anyuci szólt, hogy vége a büntinek, és szépen leültem reggelizni. Ma még a kakaóscsiga is nagyon ízlett. :-P Volt nálunk a védőnéni, akinek bemutattam, hogy hogyan nem szoktam viselkedni. Minden rosszaságot elkövettem, amit lehetett. Csilla néninek nagyon tetszettem, mondta is, hogy nagy huncut vagyok. Mivel nagyon szükségem volt a friss levegőre, lementünk motorozni. Futhatott is anyuci utánam rendesen, mert úgy elindultam a chopperral, hogy öröm volt nézni. És a legjobb, hogy ha jól begyorsítom a motorom, és felemelem a lábam, így olyan, mintha két keréken "bicikliznék". Gabi komával is összefutottam, ment ezerrel a motorozás, a bogyó puttyogtatás, a tócsák és növények megvizsgálása. :-D

Délben anyucit elkápráztattam az étvágyammal. Két hatalmas tál gyümölcslevest ettem meg, majd egy kis rántott húst is elrágcsiztam mellé.

Délutánra már visszatért belém a kisangyal, habár volt néha büntisarokkal való fenyegetés. De kiruccantunk itthonról, elmentünk bevásárolni. Persze én rögtön a játszóházba mentem. Apucit is kértem, hogy tartson velem, így nagyon jó móka volt. A játék végén megkaptam a szokásos zsömlém, amit gyorsan vissza is adtam az ősöknek, ahogy megláttam a hot-dog árust. Az ősöket magukra hagyva eszem vesztve rohantam a nénihez, megálltam előtte, mosolyogtam rá ezerrel, megmutattam a kislabdám, majd közöltem, hogy "kérem". Így a vacsim hot-dog lett. Elég önálló vagyok?

Fürcsi során megállapítottam, hogy nem csak a csempére és a kád falára tapadnak jól a szivacs állatkáim, hanem anyucira is. És a mai nap lükeségéért úgy kértem bocsánatot, hogy hozzábújtam csurom vizesen. És mosolyogtam rá ezerrel. Anyuci teljesen kész lett tőlem! :-D

Buzz őrület

Az éjszakánk megint nem volt problémamentes. Egyszer felsírtam, és most kivételesen nem anyuci, hanem apuci kellett. Ráadásul háromnegyed 6-kor (!) fogtam magam és áttrappoltam az ősökhöz, ahol aztán anyucihoz bújva még szundiztam egy nagyot. Nem értik az ősök, hogy mi lehet a felsírások oka, bár apuci a kakaóra voksol. Anyuci ezt nem tartja valószínűnek, de tény, hogy mióta kakaót iszok lefekvés előtt, egy felsírás mindig van. Bár most lehet az is közrejátszik, hogy kicsit folyik az orrom, mintha megfáztam volna, ami nem is lenne csoda, hisz egyszer 15 fok van, aztán meg hirtelen lehűl a levegő.

A Matuka őrület mellé mostanában befigyel - sőt néha teljesen át is veszi a helyét - a Buzz őrület. Olyannyira, hogy vásárlás során anyuci hiába mutatja már a Verdás dolgokat, hidegen hagynak. Ekkor közlöm vele, hogy "Báz", így már vesszük is az irányt a Toy Story-s holmik felé. Ma például gazdagabb lettem egy kis füzettel, aminek Buzz van az elején. Anyuci talált klassz Toy Story-s mini kifestőt is, ami már szülinapomra meg is vett és eldugott előlem. De ráleltünk egy még anyuci korában is klassz dologra, mégpedig a Pez cukorkára. És milyen más cukorkaadagolót is kaphattam volna, mint ami Buzz-t ábrázolja. ;-) Mondanom sem kell, hogy a séta végére megtanultam adagolni magamnak a cukorkát, sőt, még az új szavam is megszületett: "cukor". :-D Otthon persze anyuci kedvezett nekem, és betette nekem a Toy Story-t, amit úgy néztem, hogy a kis füzetem és a cukorkaadagolóm teljesen magamhoz öleltem. ;-)

Mostanában anyucival festeni szoktunk. Az ujjfestékem tökéletesen alkalmas arra is, hogy ecsettel pingálgassak. Amikor pedig megunom a festést, akkor jön az ujjal való maszatolás. Nagyon tuti móka. ;-)

Délután ismét tiszteletünket tettük Marcsiéknál, elvittük neki az autós ágyneműmet egy kis átszabásra. De ahogy megláttam a hörcsögöket, már vettem is feléjük az irányt. Ma is megsimogattam őket, és pár pillanat erejéig még meg is fogtam a kis szőröskéket. :-P Aztán megállapította anyuci, hogy nem nagyon fog nekem tetszeni a bölcsiben a hangzavar, és hogy nem adják ide nekem a játékokat. Ugyanis Kata és Pötyi hangosan játszottak, kiabáltak, ami zavart, és nem igazán nyerte el a tetszésemet, hogy el akarták venni tőlem a labdákat. Na majd kiderül.

Fürcsi előtt új mókaként megjelent a saját ágyikómban való ugrálás, táncizás, gitározás. Ilyenkor pörgök-forgok ezerrel. ;-) Valamint a narancsevés apucival. Fejenként simán elpusztítunk 3-4 narancsot. Hihetetlen mennyiséget tudok megenni mandarinból és narancsból. Persze anyuci legnagyobb örömére. :-D

A fürcsi során új játék került a kádba mellém, mégpedig a buborékfújóm. Igaz, a bubifújó tartalma hamar a fürdővizem részét képezte. :-P

A mai nap új szava még: "borzasztó", "mit csinálsz?".

Egy fél 7-es ébredés után ...

Hát igen, valahogy nem az igazi mostanában az éjszakai alvási szokásom. Hajnal 4-kor felkiáltottam, hogy "anya, anya", de aludtam is vissza. Mindenesetre anyuci átjött, betakart. Aztán fél 7-kor úgy gondoltam, ideje felébredni. Anyuci nem teljesen volt velem egy véleményen, így miután egymás mellé feküdtünk a nagy ágyban, közölte, hogy alvás van. Persze nekem abszolút nem akaródzott szundizni, inkább anyucit molesztálni. ;-) 7 óráig így elviaskodtunk anyucival, majd átrohantam a nappaliba, ráleltem az új mamuszomra, amivel rohantam is anyucihoz, hogy vegyük fel. :-)

Délelőtt nem igazán voltam önmagam. Sőt! Először papa szórakoztatott, együtt gyöngyöztünk, kártyáztunk, gomboztunk. Szépen eljátszottam vele! Aztán Kinga és Nonó volt soros, hogy jobb kedvre derítsenek. Nonó nagyon édes pofa volt, mert ahogy beléptem a lakásba, kezembe nyomott egy babát, mert tudja, hogy imádom őket. Persze most sem maradhatott el a jó kis ágyon ugrálás, babázás, kávézás, mandarinzabálás (részemről), bukfencezés. Sajnos sikerült a kanapéról lebukfenceznem a földre, hiába figyelmeztetett anyuci. Ami jobb kedvre derített, az a zenélő, táncoló kacsa, amit ilyenkor mindig teljesen kisajátítok. De olyan semmilyen kedvem volt.

Az étvágyamra még mindig nincs panasz, szinte egész álló nap eszek. Délben az egész menüt végigettem, vagyis levest, zöldbabfőzeléket, fasírtot, sütit. De persze Margó néni a konyhán már ott várt a vajas, kolbászos kenyérrel. Ezt is sikeresen elpusztítottam. :-) Délután elsétáltunk az ősökkel a Spar-ba, ahonnan egy vödör naranccsal tértünk haza. Mondanom sem kell, hogy csak úgy pakoltam a sok narancsot a vödörbe. Nagy segítség voltam. :-P Otthon persze megindult a narancszabálás, kettesével vittem apucinak, hogy akkor pucolja nekem a gyümit. ;-)

És mi a legjobb program este 6 órakor, sötétben? Hát játszóterezni. Hintáztam egy jó nagyot apucival, és még a mászóvárban is tomboltam kicsit.

A legújabb szavam pedig: szia. ;-)

Thomasos mamusz

Délelőtt az ősökkel elmentünk egy rövid bevásárlásra a Tesco-ba, babakocsival. Nagyon régen sétáltunk már így hárman. Tök jó volt! Nagyon sütött a nap, simán szükségem lett volna a napszemüvegemre. Pont a szemembe tűzött a nap ugyanis! Dehát kell az a fránya D-vitamin! Az áruházban miután kigördeszkáztam magam, a játékosztályra vettem az irányt, ahol rögtön rátaláltam a Toy Story figurákra. Buzz a legújabb kedvenc, így az összes űrvadászt sorba tettem a földön, és nem engedtem, hogy apuci hozzányúljon. Nagy kedvenc volt még egy beszélős toll, de csak az jött be, amelyik Buzz hangján szólalt meg. Hiába! Ez van!

A szupi napsütéses időt kihasználva ellátogattunk a játszótérre, ahol hintáztam egy nagyot. Hol Edit lökött, hol papa, hol apuci. Sok kishaverral találkoztam, többek között Gabi komával és Flórával. A séta során semmi más nem hagyta el a szám, mint hogy "papa", mindig ő kellett.

Délután aztán jött a nagy papával játszás. Előkerültek Edit régi Kinder-tojás figurái, amik között rengeteg kisautó volt, és egy szuper űrhajós, akire anyuci azt mondta, hogy ez Buzz. Mondanom sem kell, hogy kb. fél óráig ki sem engedtem a kezeim közül. :-) Nem tudom megemlítettem-e már, de már több hete Editnél rátaláltam kínai gyógygolyókra, amik "zenélnek", ha mozgatom őket. Imádom ezeket. Anyucinak nagyon tetszik, amikor mind a két golyót csak az egyik tenyeremben fogom és így járkálok vele. De nagy játék volt persze most is a gyöngy, a gyurma. Na meg a színes tészták, amik különböző formájúak voltak, főleg szív alakúak. Ezeket szépen kiborogattam az edényből, majd visszapakolgattam. Nagyon jól elszórakozok a pici, apró mütyürökkel. A finom motorikus mozgásommal abszolút nincs probléma. :-P

Marcsiékat is meglátogattuk, mivel muszáj volt megnéznem az új hörcsögeiket. Nagyon tetszettek. Annyira, hogy majdnem be is másztam hozzájuk a terráriumba. Marcsi kezében megsimogattam őket, én is meg akartam fogni, de túl gyorsak voltak ezek a kis szőrösök. ;-) Szépen eljátszottam egy pénztárgéppel, amik mostanában nagyon bejönnek, pláne ha még telefon vagy mikrofon is van rajta. És kaptam tőlük egy Thomasos mamuszt, amit még náluk fel is vettem, és otthon csak fürcsi előtt voltam hajlandó levenni. Tetszik nagyon, köszi.

És be sem áll a dumálókám. Állandóan szövegelek. Próbálkozok mondatok összerakásával is, több-kevesebb sikerrel. De mindig el tudom mondani, hogy mit szeretnék. Imádják az ősök, ahogy napról-napra egyre több mindent mondok. És imádják, hogy még mindig megvan az én sajátságos babanyelvem. Klassz ez az időszak! Mindenkinek!

Reggel, este kakaóóóóó!

Okoztam némi meglepetést az éjjel az ősöknek. Hajnal fél 4-kor felsírtam. Eleve anyuci jött hozzám, mert ha apuci jött volna, tuti anyucit kértem volna. Anyuci szerint rosszat álmodtam. Kis idő múlva ismét felsírtam, anyuci ismét megnyugtatott és reggel fél 7-ig szundiztam. Mivel az ősök még pihenni szerettek volna, közéjük feküdtem, és sikerült is még egy fél órára visszaaludnom. De 7-kor kegyetlenül "kirugdostam" az ősöket az ágyból.

És úgy látszik, nagyon rákaptam a kakaó ízére, mivel anyuci reggeli kérdésére, hogy kérek-e, a válaszom egy nagy "kakaó" kiáltás volt.

Mivel hétvége van, és apuci is velünk van, teljesen kifordultam önmagamból. Egymás után csináltam a lükeségeket (széttrancsíroztam egy mandarint a dohányzóasztalon, amit még szét maszatoltam az asztalon; majdnem fellöktem a hangfalat). Anyuci nagyon mérges volt. Így apucival le is mentünk motorozni. Bizony, bizony. Egy ideig nagyon élveztem a chopperom, de aztán érdekesebb voltak a kavicsok, a tócsák, a fadarabok, a kukák. :-) Persze azért voltak délelőtt jó pillanataim is. A kalappróba például ma sem maradt el. Mondom is, hogy "kalap". És persze apucival is számítógépeztem, hisz a nagy informatikus tanítja a kicsit. Vagy fordítva???

Délután pedig egy móka követte a másikat. Megint meglátogatott minket papa. Délután szinte semmi más nem hagyta el a számat, csak hogy "a papa"! ;-) És szinte nem is kellett senki más. Vele ugráltam, kukucsoztam, gyöngyöztem. Elhozta nekem ugyanis anyuci régi gyöngyjátékait, mivel nagyon szeretek szöszmötölni pici apró dolgokkal. Hát most el is voltam nagyon! Edit pedig vett nekem számolópálcát, ami jó régen nekik is volt. Ezek is szuper jó játékok! Na de a lufik! Profi lufifújó vagyok! ;-) Persze nekem csak azok a lufik voltak jók, amit papa fújt fel nekem. És érdekes mód, csak a sárga és a zöld lufi jött be. Látszik, hogy ezek a színek dominálnak a szobámban. :-P Aztán anyuci elbújt, mert kíváncsi volt, hogy mikor fogom hiányolni. De semmi gondot nem okoztt, hogy nem volt velem. Memóriakártyáztunk a papával és Edittel. Megmutattam, ki kicsoda a kártyán. :-D

És ezt követően egy szuper tuti helyre mentünk. Apucinak ugyanis ma egy nagyon fontos biliárdmeccse volt. És jelentem, az én apucim a világ - vagy legalábbis nekem - legjobb biliárdosa, mert megnyerte a FÜKIFA versenyt. Első lett. GRATULA APUCI!!! És elmentünk az eredményhirdetésre. Hát! Apuci nem igazán érdekelt, inkább a biliárdasztal, a golyók és a dákók. Két fiúhoz be is csatlakoztam játszani. Vagyis amikor egy kis időre elmentek pihenni, én vettem át a helyüket. Profi vagyok! Anyuci fogott az ölében, én pedig a dákóval simán letakarítottam az asztalt, az összes golyót belökdöstem a lyukba. És persze mindent kommentáltam. Én vagyok a következő nagy biliárdos generáció! Mindenki jót mosolygott rajtam! Apucit aztán nem hagytam fényképezkedni, simán kivettem a kezéből a profi dákóját, és mentem vele játszani a fiúkhoz. :-P Mivel virslivel megvendégeltek minket, így a vacsim is itt fogyasztottam el, miközben persze biliárdoztam. Szuper jó buli volt!

A kis önálló vámpír

Már megint nagyon anyás lettem. Reggel ébredés után rohantam át az ősökhöz, kis pihi után húztam volna anyucit a nappaliba, de neki még szüksége volt 5 perc sziesztára. Ezért ki is vertem a balhét, hogy nekem nem apuci kell, hanem anyuci.

Délelőtt megmutattam, mennyire önálló tudok lenni. Elmentünk turizni, ahol megint nagyot alakítottam. Először a játékosládához mentünk, ahol végre rátaláltam az én babámra. Ugyanis babaőrült vagyok. Van már egy rongybabám, de nagyon tetszenek a kopasz pici babák. Ami most már nekem is van. Aztán ráleltem egy úszószemüvegre, egy néni kosarában. Anyuci kérte, hogy adjam vissza a néninek, de közöltem, hogy "nem". Nagy mázlinkra a néninek nagyon megtetszettem, így nekünk adta. :-P Ezt követően pedig anyuci meglátott egy autós ágyneműhuzatot, amit a kezében meglátva már rohantam is oda, öleltem magamhoz, mondtam, hogy "autó". Így ez is a kosarunkban landolt. Hazafelé a babakocsiban össze-vissza puszilgattam a babát, ölelgettem magamhoz, és büfiztettem. :-D És persze, hogy hívják a babát? Nonónak. :-D Otthon persze le sem akartam tenni az úszószemüvegem, annyira nagy kedvenc lett. És persze mivel mással is aludhattam volna el délben, mint az új babámmal. :-P

Aztán összefutottunk persze Kingával és Nonóval, akivel együtt kirakóztunk, gyurmáztunk, és mesét néztünk. Majd én nagy mandarinzabálásba kezdtem, és előjött ismét a szórakoztató énem. Két gerezd mandarint ugyanis úgy tettem a számba, mint a vámpírfogakat. Lett is belőle hatalmas kacagás. ;-)

Délután megállapításra került, hogy már ráuntam a játszóházakra. Már nem tombolok annyira, mint eddig. Ahhoz, hogy jó kedvem legyen, kell apuci, aki velem játszva átmegy pici lurkóba. :-P

A vacsira kétszer kerítettem sort. Mert játszóház után megéheztem, így kaptam egy zsömlét, amit a kocsiban szépen hazáig elmajszoltam. Majd jött a fini pizza. A sonkás-ananászos a kedvencem, de ma került a pizzára kukorica is. Így is nagyon csúszott. :-D

Fürcsi előtt táncpartyt csaptunk az ősökkel. Először az ősök ágyában ugráltam ezerrel, majd az én ágyikóm volt a trambulin. Majd miután talpalávaló is felcsendült a rádióból, táncoltunk egy hatalmasat az ősökkel, miközben én kalappróbát tartottam. Ugyanis felpróbáltam minden olyan tavaszi, nyári kalapom, ami még rájött a fejemre. ;-) Némelyik sapkám igazi rapperként tettem fel a fejemre. Oldalra csapva, kicsit a szemembe húzva. Voltak nagy kacagások. ;-)

Újabban amikor vége a fürcsinek, és vesz ki apuci a kádból, a levegőbe mindig biciklizek, próbálva így lerázni magamról a vizet. Olyan vagyok ilyenkor, mint aki épp maratont fut. ;-)

Új szavam pedig: tarka, szuper. :-)

Kedvetlenke

Ma nem tudni, mi volt velem, de nem voltam önmagam. Voltunk usziban Kingával és Nonóval, ami klassz programnak tűnt, de nem tetszett. Nem akartam most a vízben lenni, inkább mindent meg akartam mászni, illetve hajmeresztő mutatványokkal "kápráztattam" el anyucit. A víz helyett sokkal jobban érdekelt a büfé, így kaptam ropit és citromos teát, azzal szépen leültem egy asztalhoz és hamikáztam. Aztán öltözés közben Noncsival nekiálltunk krukit enni, amit én még egy kis mandarinnal is megfejeltem. Anyuci nem volt túl boldog. Az autóban Nonóval nekiálltunk inni, koccintani, dumálni. Megszületett az új szavam is: "szuper". ;-)

A konyhásnénik még mindig nagy kedvencek, ma anyuci közölte is Margó nénivel, hogy a tegnapi nutellás kenyér meghozta az eredményt, mivel reggelire is azt ettem. ;-) Ma megint bepróbálkozott Margó néni, hogy ha ad nekem májkrémes kenyeret, akkor eszem-e. Jelentem, igen. Otthon eddig ezt sem ettem. Anyuci kész van tőlem. De reménykedik, hogy a bölcsiben is meg fogok enni mindent, hisz azt nem anyuci fogja adni. :-P

Délután szépen eljátszottam az építőkockáimmal - ritka pillanat! -, aztán elmondtam anyucinak, melyik állat mit mond, hogy a járművek milyen hangot hallatnak. A memóriakártyám még mindig nagyon tetszik, megmutatom rajta anyucit, apucit, papát, mamát, Nonót - mert bizony kineveztünk egy kártyát Nonónak ;-) -, Gabit - neki is dukált egy kártya -. És rájöttem, hogy az én ágyikómban is nagyon jó ám ugrálni. ;-)

Vacsira a kedvencem kaptam, Happy Meal menüt. Imádják anyuciék, hogy amíg sorban állunk a kajcsiért, semmi mást nem vagyok hajlandó mondani, csak hogy "ham", ill. "inni". :-) A krumplira bukok rá először mindig, amit szépen fogok a kezemben és adagolom kettesével a számba. Aztán jön a fini narancslé, és végül a sajtburger. Ebből ma kivételesen sokat ettem. Lett is pocakom rendesen.

És este semmi más nem mehetett a tévében, csak Matuka. Anyuci már kezdi unni, de én hajthatatlan vagyok, a Matuka őrület nálam egyre csak fokozódik.

Már fürcsi előtt kértem a kakaóm :-O, mert nagy kakaó imádó lettem. Új szokást vezettem be, hogy a jó éjt pép nincs, csak kakaó. A kakaót apucihoz bújva pohárból, szívószállal iszom meg. Utána rohanok a szobámba a párnámért, majd a nappaliban a kanapén sziesztázok egy kicsit, és utána megyek át az ősök hálószobájába, hogy ott térjek nyugovóra. Apuci és anyuci között. :-P

Mogyorókrémes kenyér - nyami, nyami :-D

Ma is mozgalmas délelőttünk volt, hisz kilátogattunk anyuci munkahelyére egy kis ügyintézésre. És megállapítottam, hogy nagyon tuti helyre mentünk. Ahogy bementünk egy hatalmas épületbe, megláttam egy csokiautomatát. Én ugye nem vagyok nagy csokizabáló - ez alól kivétel a Kinder-tojás ;-) -, de most nagyon nem tudtam elszakadni a géptől. Így gazdagabb is lettem egy csokis nápolyival. :-P Amíg anyuci intézte a dolgait, addig én szépen rajzoltam egy asztalnál, és kiabáltam a folyosón, mivel visszhangzott a hangom és ez nagyon tetszett. És hát rengeteg csajszival találkoztam, akiknek egymás után mondtam, hogy "állj!", "gyere!". Főleg a szőkék után kiabáltam. ;-) Az udvaron rátaláltam egy hatalmas focipályára, amit muszáj volt kipróbálnom, igaz csak egy nagyon pici labda volt nálam, de ez nem akadályozott a nagy mókában. Jó messzire rúgtam a labdát, közben folyamatosan kántáltam, hogy "gól". Tetszett, hogy a kapun volt háló. Anyucit rögtön be is állítottam a kapuba. És megszületett az új szavam is, "kapu". :-P Anyuci alig tudott elvonszolni a tuti helyről.

És anyuci megállapította, hogy nagy franciska vagyok. Már megint alakítottam egy nagyot ugyanis a konyhásnéniknél. Vittünk nekik kávét, amit persze én már profin adok oda nekik. Ezt követően persze az ételhordót is a kezükbe nyomtam. Margó néni a nagy kedvencem. De úgy gondolom, én is neki. Kölcsönös a szimpátia. Neki még azt is hagyom, hogy felvegyen és megdögönyözzön. ;-) Megkérdezte anyucitól, hogy adhat-e nekem nutellás kenyeret, mire anyuci közölte, hogy otthon nem vagyok hajlandó semmi ilyet enni. Aha! Anyuci csak lesett! Kaptam egy hatalmas szelet kenyeret, jó vastagon megkenve mogyorókrémmel, és benyomtam az egészet!!! Ebéd előtt!!! Anyuci örült is, meg nem is. Örült, mert megettem, így talán már otthon is próbálkozhat ilyennel, és nem örült, mert ebédre persze, hogy semmit nem ettem. - Hozzáteszem egész délelőtt zabáltam, hol almát, hol mandarint, hol mazsolát. - :-P

Gabi komával is összefutottam, akivel hatalmasat fogócskáztam. Egyszer én voltam a fogó, egyszer pedig ő. Még a babakocsimat is megszereltük együtt. :-P

Apuci ma nagy örömet szerzett nekem, mert a mézesboltból hozott egy hatalmas "zsáknyi" császárkarikát. Fincsiiiii!

Este ismét sikerült egy jó nagy adag kakaót meginnom, és a kakaó utáni szieszta közben megszületett a következő új szavam is: "kakaó". ;-)

Egy pár szó a hisztikről. Nem szoktam hisztizni. Az ősök ilyen téren mázlisták. Ha hisztizek is, akkor anyuci nagyon gyorsan el tudja fojtani. Tőle ilyen téren egy picit tartok! Apucinak tovább szoktam panaszkodni! Mint ahogy hétvégén is másképp szoktam viselkedni. Ha apuci ugyanis otthon van, akkor tudom, ha rossz fát teszek is a tűzre, és anyuci letol érte, apucinál vigaszt találok. Vagy nem?

Gomb a köbön és kakaó

Mostanában reggel nincs szieszta, miután én felébredtem. Rögtön játék van. És Matuka mese. :-)

Szuper délelőttünk volt ma is. Ellátogattunk egy méteráru boltba, ugyanis iszonyatos gombmániám van. Mondanom sem kell, hogy ennél tutibb helyen még nem voltam. Rögtön felpattantam egy székre, és mutattam az eladónéninek, hogy mit kérek. Nagyon klassz gombokra tettem szert, kaptam focilabdásat, katicásat, kismozdonyosat, valamint különböző színű, különböző formájú, különböző méretű gomboknak is tulajdonosa lettem. Annyira szépen elvoltam a boltban, hogy mindenki megdicsért. Hát még jó, amikor a legjobb játékok voltak a kezeimben. :-) Otthon így tanuljuk, hogy kicsi-nagy, így sajátítom el a színeket, a formákat. Játszva tanulok! ;-) És végre, végre, végre, hintázhattam a játszótéren. Nagyon kellemes idő volt, így anyuci megszavazta a hintázást. Még Peti komámmal is összefutottam, akinek a homokozólapátját és vödrét rögtön igénybe is vettem. Élveztem a homokozást is.

Majd megállapításra került, hogy egy igazi showman vagyok. Hogy miért? Mert már megint alakítottam egy nagyot a konyhásnéniknél. Miután bevittem hozzájuk az ételhordót, rögtön mentem ahhoz a polchoz, ahol a többi ételhordó volt, megrakva kajcsival. Majd széttártam a kezem, ránéztem a konyhásnénikre, és megkérdeztem: "nincs?" Nem láttam ugyanis sem desszertet, sem csokit, sem gyümölcsöt. ;-) És mi volt a jutalmam? Hát egy alma, amit hazáig meg is ettem. ;-)

Délután pedig megállapításra került, hogy mindig úgy viselkedek, ahogy azt mást gyerektől látom. Mivel Nándi koma nem igazán volt formában, kicsit nyügi volt, ezért miután elmentek tőlünk, átvettem az ő szerepét. Semmi nem volt jó, és átmentem őrültbe. Anyuci nagyon haragudott rám, mert egyébként egy tündér szoktam lenni.

Vacsira pizzát kaptam, de ezt most anyuci készítette. Megint jó nagy pocakom lett kajcsi után, mert nem tudok ellenállni eme csemegének. És a legjobb, hogy fürcsi után - mivel tegnap mondtam végleg búcsút a jó éjt pépnek - életemben először, hajlandó voltam meginni több mint másfél deci kakaót!!! ;-)

A latin zene klassz

Nem tudni miért, de újabban éjjelente 1-2 alkalommal felsírok. Most már nem tudják az ősök, hogy mi lehet a baj. A fogam, vagy rossz álom, vagy érzem, hogy hamarosan elválok anyucitól? Mivel ma elég sokat "turkáltam" a számban, anyuci a fogacskámra szavaz. Úgy látszik, ismét megindult az utolsó négy fogacskám növése.

Ma egy szuper délelőttöt sikerült összehoznunk Kingával és Nonóval. Mondanom sem kell, hogy egész úton más se hagyta el a szám, mint Nonó neve. Vagy az, hogy "be". Mert útközben elmentünk a konyhásnénik, valamint a Tesco mellett. Mind a két hely klassz! :-D Nonóval persze hoztuk a formánkat, nagyon egy húron pendülünk, amikor a kanapén, illetve az ágyon való ugrálásról van szó. ;-) De szépen leültünk együtt rajzolni, inni, ahol mentek a nagy koccintások. De együtt babáztunk, mivel nagyon szeretem a babákat babusgatni. :-D Rátaláltam a kedvenc kacsámra is, ami ugye táncol és zenél, ezt teljesen kisajátítottam. Én is táncoltam vele. :-P Persze kukucsot is játszottunk. És anyuci jól "megreptetett" minket, mivel mind a ketten kis denevérek vagyunk, szeretünk fejjel lefelé lógni. :-D Egy kis sírás is bejátszott, mivel anyuci szerette volna megmérni a súlyom, mivel majd leszakadnak alattam az ősök. És igen, beigazolódott a gyanú, híztam, több min 12,5 kg vagyok. Aztán meg a lüke énem még mindig szeret a pelenkázóról Noncsi ágyába ugrani, és ma sikerült sajna rosszul megérkeznem az ágyikóba, bevertem a fejem. De egy kis sírás után persze folytattam a mókát. :-D

A konyhásnéniknél is alakítottam egy nagyot, mivel bemásztam egy polcra, ahol az ételhordók szoktak lenni. Kész voltak tőlem! ;-) Persze az ebédem a desszerttel kezdtem, mert megláttam a pogácsát, ami az ebédhez járt. Hazafelé szépen elnyammogtam. Aztán anyuci megijedt, mert levest nem voltam hajlandó enni, viszont annál több paradicsomos húsgombócot. ;-)

De este is lenyűgöztem az ősöket az étvágyammal, ugyanis este még elmentünk bevásárolni a Cora-ba, ahol most kivételesen nem volt kedvem a játszóházhoz, inkább az áruház feltérképezése volt nálam a cél. Szépen fogtam a bevásárlókosarat és húztam-vontam magam után. Majd apucival felfedeztük a labdákat, kipróbáltam minden kisebb-nagyobb labdát. Ezek után gondolhatjátok mennyire éhes voltam. Hihetetlen mennyiségű pizzát és teát nyomtam magamba, teljesen felnőttesen. Először ugyan apuci ölében ültem, de aztán kiköveteltem magamnak a saját széket, majd egyedül késsel-villával szépen daraboltam magamnak a pizzát. ;-)

Aztán anyuci egy kis zenével ma beújított, latin zenét hallgattunk, ami annyira bejött, hogy amikor felcsendült a zene, már ringott is a csípőm. Majd a lábam is ráérzett a ritmusra, úgyhogy klassz kis táncpartis napunk volt. :-D

Új szavaim között megjelent a "tölcsér", mivel ugye a Cora-ban való vásárlás során mindig útba ejtjük a fagyit áruló nénit, akivel már nagy haverok vagyunk, ahogy meglát, már tudja is, hogy mit szeretnék. Itt szoktuk venni a fini pattogatott kukoricám, ami egy nagyon-nagy kedvenc. :-D

Lufi fel, bukfenc, lufi elkap :-P

Ma is hoztam a szokásos formámat. Állandóan pörögtem, mozogtam. És élelmes is voltam.

Délelőtt ellátogattunk a Cserepes sori piacra, hisz hétágra sütött a nap, és ott van látnivaló bőven. Hát persze, hogy megtaláltam a játékárusokat. Két játékot is találtam, egy hatalmas markolót és műanyag zöldségeket, ételeket, amik nagyon tetszenek a játszóházban. De anyuci közölte, hogy csak egyet kaphatok, melyiket kérem. Hát azonnal rohantam is a markolóért, aminek a daru része teleszkópos. Az autóban rendesen szét is szereltem, mire hazaértünk, otthon pedig össze. :-)

Délután pedig Editnél tartottam tornaórát. Ahogy beérünk a lakásba, én már rohanok is a kanapéhoz, dobálom le a párnákat, ahol megépül az "ugrálópályám" és már ugrok is a tutiba. A két lábon ugrálás már nagyon profin megy. Ma pedig új tornamutatványt találtam ki. Senki nem mondta, hogy ezt csináljam, teljesen egyedül találtam ki a következő mókát: a lufit feldobtam, én bukfenceztem, majd elkaptam a lufit. Ezt a mozdulatsort többször is megcsináltam egymás után. Nagyon szeretek bukfencezni. :-D

És egyre jobban élvezem, hogy dumálok, anyuciék pedig imádják hallgatni a hangom, és elképednek, amikor egy újabb szó hagyja el a szám. Ma többször is emlegettem barátosnémat, Nonót, folyamatosan ment a "Nonó, Nonó, Nonó" szöveg. De kimondtam, hogy duda, töröl (törölköző), nem megy. A memóriakártyán pedig mama, és papa felismerése mellé ma apuci, és anyuci megismerése is megtörtént. ;-)

Szeretem a jácint illatát

Éjszaka egyszer nagyon felsírtam, és kiabáltam, hogy "anya", így rögtön szaladtak is az ősök, de hát ugye kinél is nyugodhattam volna meg, mint anyucinál. Valószínűleg rosszat álmodhattam.

A délelőtt az enyém volt! Elmentünk egy kis "tavaszt" venni a lakásba, vagyis meglátogattunk egy virágkertészetet, hogy beszerezzünk egy kis jácintot. Mondanom sem kell, hogy gyönyörűen szagoltam a virágokat, a jácintra pedig majdnem nyami-nyami hangokat hallattam. Nagyon tetszik az illata és maga a virág is. Ezt követően sikerült a bölcsibe váltócipőt szereznünk, egy klassz nyitott szandálra tettem szert. A cipőboltban rutinosan leültem, félig levetettem a cipőmet, felvettem az újat, szépen sétálgattam benne. Szuper! A kedvenc játszóházamat is meglátogattuk, mivel ahogy megláttam "Manófalvát", rögtön közöltem, hogy "be"! Ráadásul még ismerős pajtival is találkoztam, Flórával. Eme klassz délelőttöt megfejelték az ősök azzal a szupi dologgal, hogy a kedvenc éttermemben ebédelhettem. Kaptam egy kis Happy Meal menüt. Alig bírtam kivárni az ablaknál, hogy végre a kezemben legyen a hami-hami. Iszonyatos sebességgel toltam be a fini ebédem! A krumplinak például csak a szélét kaptam be, a többi részét beszippantottam a számmal. ;-)

Délután disznóvágásra voltam hivatalos, de mivel én nagy déli szundizó vagyok, így csak a disznóvágás végére értünk oda. Malacot így is sikerült látnom, de csak feldarabolva. A farkával például nagyon jót játszottam. Megnéztem az összes húsit, töviről-hegyire szemügyre vettem mindent. Végre találkoztam Csilla nagynénémmel is, aki szupi ajándékkal lepett meg, egy hatalmas Kinder-tojással, ami még további 7 kicsi tojást tartogatott számomra. Rögtön rá is buktam. Ani mamánál sikerült gitároznom, számítógépeznem. De a legnagyobb sikert talán a halacskák jelentették számomra. Többször leültem az akvárium elé, és néztem a különböző színű és formájú halakat. ;-) De előkerült egy klassz szintetizátor is, úgyhogy ezerrel játszottam a dj szerepét. :-P Ani mamától kaptam egy nagyon klassz, pont az én kezembe való zseblámpát, amitől még a hazavezető kocsiúton sem voltam hajlandó megválni. Imádom az árnyjátékot ugyanis. :-D És gyönyörűen mondom, hogy "mama". ;-)

A héten kapott memóriajáték nagyon szeretem. Amint a kezembe akad a nagymama és a nagypapa kártya, rögtön mondom, hogy "mama", és "tata/papa". ;-) És már több napja egyedül veszem le a nadrágom!!! Kezdek egyedül öltözni! ;-)

A nagy zabálás

A mai nap szinte semmi másról nem szólt, mint a zabálásról. Nem tudni, hogy mi történt, de nagyon jó étvágyam van. Délelőtt anyucit például simán elnavigáltam a pékségbe, hogy kérem az almásrétesem, ami a legújabb kedvencem. ;-) Anyuci egész nap mást sem hallott tényleg tőlem, csak hogy "hamm". :-D Estére lett is akkora pocakom, hogy öröm volt nézni. És az ősök úgy gondolták, hogy itt az ideje pápát intenem a jó éjt pépnek. Hisz már majdnem 2 éves vagyok. Megpróbálkoznak este a kakaóval. Hátha. Meg egyébként úgyis vacsorázom, tehát plusz egy étkezésre már nem lesz szükség.

Az ősök legnagyobb örömére, elkezdett érdekelni a lego, az építés. Anyuci mindig megkér, hogy építsek vagy garázst az autóimnak, vagy pajtát a lovacskámnak, és én eleget is teszek a kérésnek. Persze mindig kérem a segítségüket, de végül mindig felépül valami.

Ismét voltam játszóházban, de kivételesen apuci is bejött, mert most nagyon sokan voltak az én nagy örömömre, és nálam kisebbek is, így Anikó nem tudott most igazán rám vigyázni. De mi ennek fiúk nagyon örültünk, mert bohóckodhattunk ezerrel. Apuci is teljesen úgy viselkedett, mint egy 2 éves. ;-) Annyira jól szórakoztunk, hogy anyucinak úgy kellett bennünket - igen, apucit is! - kiimádkoznia a tuti helyről. Nagyon tetszenek a műanyag gyümölcsök, zöldségek, ételek. Apucival például pirítóst etettem, szépen megkentem vajjal, és szépen elfalatozgattunk. :-)

Ide azt a pattogatott kukoricás tálat!

Nekem vannak a világon a legjobb haverjaim. Hogy miért? Hát mert szuper programokat csinálhatunk együtt. Mint ahogy ma is. Kingával és Nonóval ugyanis elmentünk pancsizni Algyőre. És most kivételesen nagyon jó kisfiú voltam, nem ugráltattam anyucit ezerrel, mint múltkor. Szépen leültem a medence szélére, néha a lábmosó medencébe, töltögettem a vizet egyik locsolóból a másikba, vagy hajókáztam, vagy kukucsot játszottam Kingával, vagy kiköveteltem, hogy spricceljenek vízzel a csajok, illetve sétáltam a medencében, ugráltam anyuci karjaiba. A gyerekmedencében is jól el voltam, tesztelgettem, hogy meddig ér a víz. Guggoltam a vízben, sétáltam, sőt, még megpróbáltam le is hasalni, de abból csak az lett, hogy nyeltem egy kis vizet. :-P Még Zoli bácsival is összefutottunk, akinek megmutattam, milyen szépen úszok háton, illetve még pacsit is adtam neki. ;-) És a legjobb, az autóban hazafelé kimondtam a barátosném nevét, hogy "Nonó". Annyira tetszett, hogy egy ideig csak ezt hajtogattam.

Délután egy régi nem látott haverral futottam össze, meglátogatott Eszter és Beni. Annyira nem keltette fel a figyelmemet Beni, mivel ő nem a legmozgékonyabb, így amíg én mesefilmet néztem, addig ő feltérképezte a játékaim. De miután megérkezett a pattogatott kukorica, rögtön egymásra terelődött a figyelmünk, ugyanis mindketten rástartoltunk a nagy tálra. Persze én rutinos vagyok, hogy kell elhúzni más elől a tálat. ;-)

És mi jár még a pattogatott kukorica mellé? Hát fagyi! Először csak apucit etettem szépen, de miután apuci rákérdezett, hogy megkóstolom e a fagyit, rögtön az én számba landolt a kanál, és jöttek a hatalmas nyami-nyami hangok. Mondanom sem kell, hogy apuci szája nem látott több fagyit, mert ezek után már csak a saját számba tömtem a hideg nasit. ;-)

Érdekes mód, este amikor már fáradt vagyok, csak egyetlen mesefilm jöhet nálam számításba, mégpedig a Mézengúz. Ilyenkor teljesen ki tudok kapcsolni. :-P

"Kérek"

Reggel kellemetlen meglepetés ért. Már ébren voltam, amikor záródott a bejárati ajtó. Rögtön kétségbeesetten kiabáltam, hogy "anya, apa", és rohantam át sírva anyucihoz a hálószobába, hogy megnézzem, ugye nem hagytak egyedül. Gyorsan oda is bújtam anyucihoz, nem hagyván ezáltal, hogy elmenjen. Biztosra kellett mennem. :-)

Délelőtt ügyes kisfiúhoz méltón anyucival együtt elmentem egy megbeszélésre. Anyuci ölében ültem, amíg ő egy kedves bácsival beszélgetett, közben én majszolgattam a mandarinom, a kekszem. Majd észrevettem, hogy Laci bácsi asztalán ott figyel a pilótakeksz. És közöltem vele, hogy "azt". :-) Rögtön meg is kínáltak a fini sütivel, közöltem is, hogy "finom", így hatalmas mosolyt küldtem Lacinak. :-P Amikor kész lettünk, akkor fogtam magam és húztam anyucit, hogy "Edit", mivel ő is velünk volt. Aztán sikerült bevonnom egy kis gombfociba egy csomó nénit és bácsit, jó hangos kacajommal fel is vettem az egész kiadót. ;-) És jutalmul, Lacitól, kaptam német memóriakártyát, amit rögtön birtokba is vettem. Köszönöm szépen!

Az étvágyam nagyon jó. Rengeteget eszek továbbra is. És most rákattantam a péksüteményekre. Délben például az ebédnél a desszert almásrétes volt, ami teljes egészében eltűnt a pocakom legmélyén. :-D A zsömle is nagy kedvenc, de csak üresen.

Ismét voltam játszóházban, a Napfényparkban lévő játszóházban már lassan törzsvendég vagyok. Itt nagyon aranyosak a nénik, akikkel játszani szoktam. Angéla és Anikó is nagyon imádnak. Anyuciéknak nagyon tetszik, hogy megyek oda hozzájuk, kézen fogom őket és kérem, hogy segítsenek, ha valami nem sikerül. :-D A gyerekek pedig megérzik, hogy én jó fej kiscsávó vagyok és rögtön jönnek velem játszani. Ma egy nagyon aranyos kislány volt a partnerem, akivel még rajzolni is leültem. Megmutattam neki, hogy milyen szépen körberajzolom a kezem. :-P

Este pedig hihetetlenül szépen a következő mondatok hagyták el a szám: "kérek inni", "kérek enni". ;-)

És valahogy érzem, hogy lassan elválok anyucitól, mert anyuci még 5 percre sem mehet ki a szobából, már loholok is utána, megfogom a kezét a sétánál (!), anyuci vihet néha csak kézben. Oooooooooo!

Valamint sikerült ma tigrisbukfenceznem, vagyis kicsit futásból bukfencezni. Mert a sima bukfenc már uncsi. ;-)

Bölcsiben

Mostanában miután reggel átbattyogok anyucihoz, rögtön nekiszegezem a kérdést: "apa?". Anyuci közli, hogy apuci dolgozik, mire én széttárom a kezem, és közlöm, hogy "nincs". :-P

Délelőtt fontos programunk volt. Ellátogattunk a bölcsimbe, hogy kiderítsük, ki is lesz a gondozónőm, mikor kezdhetjük a beszoktatást, mi lesz a jelem, stb. Hadd ne mondjam, rögtön sikert arattam. Amíg anyuci a bölcsőde vezetőjével beszélt, szépen feltérképeztem egy nagy autót. Majd miután kiderült, hogy hova osztottak be, mentünk a csoportszobába. Az igazgatónéni mondta, merre menjek és én mentem is szépen arra, mórikáltam magam és nevettem. Édes pofa voltam. De anyuci háta mögé bújtam, amikor megérkeztünk a leendő új "játszóházamba". Egy nagyon aranyos gondozónénit fogtunk ki, Marcsi nénit és mellé még Tünde nénit is. Nem voltak sokan most a csoportban, mert betegek voltak, így csak 4 játszópajtit sikerült megismernem. Mint kiderült, szinte én leszek a legkisebb a csoportban, mindenki majd fél évvel idősebb nálam, de ennek még örültünk is. A jelem az olló lesz, mivel már csak ez volt szabad, de ez most szinte nem is számít még. Szépen feltérképeztem a terepet, amíg anyuci beszélt Marcsi nénivel, majd fél óra után mentem az ajtóhoz és közöltem, hogy "menni". :-O Anyuci egy picit fél egyenlőre, hogy unatkozni fogok, de azért bízik benne, hogy sok cimbim lesz, akivel majd szépen eljátszok. :-P De anyuci még jobban tart az elválástól. Mert hát lassan 2 éve nyúzzuk egymást éjt nappallá téve. És most nem fogja tudni, hogy egész nap mi van velem, ettem-e, játszottam-e, volt e kaki, aludtam-e eleget, nevettem-e sokat. Délután szegény már kicsit el is pityeredett, habár jól tudja, hogy szükségszerű az elválás, mert igénylem a gyerektársaságot. Lassan sajnos nekem is egy kicsit "felnőtté" kell válnom. Az ősökben most tudatosul, hogy mennyire fogjuk értékelni a majd ezek után közösen eltöltött időt. Mert hát abból már nem lesz annyi, mint eddig. De majd teszünk róla.

Játszóház ügyben ismét fejlődés van, mert ma már nem kellettek az ősök, elvoltam szépen egyedül a többi gyerekkel. Néha rájuk néztem, hogy tényleg ott vannak-e, de ennyi.

Ma egész nap zabáltam. Végre eljött az a pillanat is, amikor a reggelit nem a reggeli "futásom" közben fogyasztom el, hanem leülök az új kisszékemmel a dohányzóasztalhoz és szépen, nyami hangok kíséretében eszem meg.

Valamint mostanában szinte mindent mondok az ősök után. Legalábbis próbálkozom.

Leestem az ágyikómról

Megszűnt a jó élet. Tata és Jutka mama otthon, Edit dolgozik, apuci dolgozik. Ki maradt? Csak anyuci. De azért ő is jó! :-)

Éjszaka kellemetlen meglepetés ért bennünket. Hajnal fél 1-kor ugyanis egy hatalmas puffanásra, majd sírásra ébredtünk. Leestem valamilyen úton-módon az ágyamról. Nem igazán értik az ősök, hogy ezt hogy sikerült végrehajtanom, de a lényeg, hogy a földön landoltam.

A reggelt mi mással is kezdhettük volna, mint pöttyellenőrzéssel. És anyuci meglepően konstatálta, hogy elmúltak, illetve ami néhány megmaradt, az nagyon halvány Felhívtuk a dokinénit, aki mondta, hogy ez a láz következménye, ami ugye év végén kínzott. Semmi aggodalom, tuti nem bárányhimlő, mert az ugye hólyagos. Hát nagy kő esett le az ősök szívéről!

Mivel már rámfért egy kis kikapcsolódás és kimozdulás itthonról, meglátogattuk Kingát és Nonót. Le is szerepeltem, mert icipicit nyügi voltam. Mert ugye megszoktam, hogy mindig rengetegen vannak körülöttem, ha anyucinak nem is, de másnak panaszkodhatok. Hát ez ma ugye nem így volt. Egyébként nagyon ügyesek voltunk, mert Noncsival leültünk rajzolni, kirakózni, könyvet lapozgatni. Nonó megmutatta nekem a pónilovacskáit, ami nálam is nagy tetszést váltott ki. Egy sárga kacsa pedig teljesen elrabolta a szívem, ami táncolt és énekelt. Alig tudtam elszakadni tőle.

Ma végre találkozhattam a konyhásnénikkel is, nem felejtettem el, hogy én adom oda nekik az ételhordót. Jót mosolyogtak nekem, mert az ebédhez csoki is járt, és a konyhásnéniktől megszerezve, közöltem, hogy "ez az!" és már mentem is a babakocsihoz. :-P

De a mai móka még itt nem ért véget, mert késő délután még Angélához is elmentünk játszóházazni, aki megállapította, hogy újra a régi vagyok. Vagyis eleven. Az ősöknek nagyon tetszik, hogy a velem egykorú, vagy nálam egy picivel nagyobb gyerekeket hogyan irányítom. Mindig megmondom ki mit csináljon. Tuti főnök lesz belőlem! ;-)

És tényleg visszatért az étvágyam. Rengeteg levest ettem, éééééss spenótot!!! Nagyon örült neki anyuci, mert eddig még megkóstolni sem voltam hajlandó. És még húsit is ettem. Klassz!!! :-P

Piros pöttyös, mint a túró rudi

Ma végre kimozdultunk itthonról. Nagyon-nagyon örültem neki. Elmentünk bevásárolni együtt, ahol sajnos rossz meglepetés várt, mert a Tesco-ban elpakolták a szokott helyéről a gördeszkákat, így szomorúan vettem tudomásul és közöltem az ősökkel, hogy "nincs". De találtam helyettük mást. Mégpedig a Toy Story-ből Woody-t, a seriff rongybabát, és Buzz-t, az űrvadászt. Nagyon tetszett, hogy fel lehet őket húzni és dumálnak. A nagy kedvenc azért Buzz volt, az ő gombjait folyamatosan nyomogattam, a sisakját fel-le nyitogattam. ;-) És mivel anyuci nem nagyon szokott nekem venni krukijót, még az áruházban rástartoltam a kosarunkba betett nasira, mert nem tudtam, mikor jutok legközelebb hozzá. - Hadd ne mondjam, estére majdnem az egész zacsi kruki a pocakomban volt. - :-D Ezt követően bementem a kisállatkereskedésbe, ahol akkora sikongatásokat váltott ki belőlem az agáma és a gekko, hogy anyuci attól félt, kitiltanak a boltból. De azért még a nyuszikat is megetettem nyuszitáppal. :-D És még itt nem volt vége a mókának, mert bementem játszóházazni egy félórára. Anyuci legnagyobb bánatára sajnos apucival! Jobban örült volna, ha egyedül játszok a kedves nénivel, de ez van. Amikor jöttek azonban gyerekek, apuci kijöhetett.

Ismét elkezdtünk mesét olvasni anyucival, miközben én a kisasztalomnál kreatívkodok. Ma már nem csak a kinyomóformákat használtam, hanem a nyújtófámat is. És klassz "alakzatokat" vágok ki a gyurmából a gyurmázó késemmel. ;-) De mindezek mellett nagyon imádok fogócskázni is. :-D

A jókedvem ellenére azonban valami nincs rendben velem. Ugyanis egyre több apró piros pötty borítja a testem. Először azon a véleményem voltak az ősök, hogy lehet melegkiütés, mivel a sok szaladgálástól leizzadok. De sajnos egyre több van. Az egész hátam, mellkasom, nyakam, fejem tiszta pötty. Anyuci megkérte Marcsit, Pötyi és Kata anyuciját, hogy nézzen már rám, aki közölte, lehet, hogy bárányhimlő. A 3-4 napos lázam lehet ennek volt az előzménye. Így holnap az első utunk a doktornéni. Remélhetőleg csak szép dolgokat fog nekem mondani.

Barnus esete a kölyökpezsgővel :-)

Hát megkezdődött a 2011-es év is. Volt reggel nagy pusziszkodás az ősök ágyában meg "búékozás".

Hála istennek ma már teljesen lázmentes voltam, még hőemelkedésem sem volt. És még az étvágyam is visszatért! Klassz! Tényleg a régi kiskoma voltam, igazi kis móka miki. ;-) Délelőtt ismét szépen leültem kreatívkodni, már teljesen egyedül tudom a gyurmasütiket gyártani. :-D Jövőre tuti tényleg nagy segítség leszek a mézeskalács sütésnél. :-P

Délután pedig "felléptem". Ugyanis amikor Editet meglátogattuk, nála volt egy barátnője. Először nem akartam az ősök karjaiból kiszabadulni, de miután megépítettem az ugrálópályám, már jött is a szereplés. Megmutattam, hogy viselkedik egy igazi tornász, milyen mutatványokra képes. :-D

Ma is rengeteget sikerült szundiznom - több mint 3 és fél órát -, mivel tegnap ugye később feküdtem le, mint szoktam, reggel pedig viszonylag korán ébredtem, így fáradt voltam. Viszont az ébredéseim mostanában nem zökkenőmentesek. Ugyanis sírva ébredek. Nem tudják az ősök, hogy ez mitől van, de remélik, hogy hamarosan elmúlik.

Fürcsinél egy pici labdát vittem magammal, amit folyamatosan dobáltam ki a kádból anyucinak a nappaliba. És amikor anyuci nem hozta nekem rögtön vissza a játékom, az egyik ujjammal a másik tenyerembe mutattam, hogy oda kérem vissza. Az ősök teljesen kész voltak eme mozdulatomtól. ;-)

És ma rendesen megünnepeltük az újévet. Mert ugye ami jár, az jár. És mi jár egy ilyen kisfickónak??? Hát kölyökpezsgő! Először csak anyuci poharába dugdostam az ujjam, és szopogattam le a pezsgőt, és összerázkódtam a finom nedütől, na de aztán ... Nagyon tetszett a pezsgőspohár, amiben felkínálta Edit nekem az innikét. De a pezsgősüveg is nagy tetszésre talált, olyannyira, hogy a végén már én szolgáltam ki saját magam. Megörökítvén az első találkozásom a pezsgővel, kívánok a következő képsorozattal mindenkinek BOLDOG ÚJ ÉVET!!! ;-)