Mostanában miután reggel átbattyogok anyucihoz, rögtön nekiszegezem a kérdést: "apa?". Anyuci közli, hogy apuci dolgozik, mire én széttárom a kezem, és közlöm, hogy "nincs". :-P
Délelőtt fontos programunk volt. Ellátogattunk a bölcsimbe, hogy kiderítsük, ki is lesz a gondozónőm, mikor kezdhetjük a beszoktatást, mi lesz a jelem, stb. Hadd ne mondjam, rögtön sikert arattam. Amíg anyuci a bölcsőde vezetőjével beszélt, szépen feltérképeztem egy nagy autót. Majd miután kiderült, hogy hova osztottak be, mentünk a csoportszobába. Az igazgatónéni mondta, merre menjek és én mentem is szépen arra, mórikáltam magam és nevettem. Édes pofa voltam. De anyuci háta mögé bújtam, amikor megérkeztünk a leendő új "játszóházamba". Egy nagyon aranyos gondozónénit fogtunk ki, Marcsi nénit és mellé még Tünde nénit is. Nem voltak sokan most a csoportban, mert betegek voltak, így csak 4 játszópajtit sikerült megismernem. Mint kiderült, szinte én leszek a legkisebb a csoportban, mindenki majd fél évvel idősebb nálam, de ennek még örültünk is. A jelem az olló lesz, mivel már csak ez volt szabad, de ez most szinte nem is számít még. Szépen feltérképeztem a terepet, amíg anyuci beszélt Marcsi nénivel, majd fél óra után mentem az ajtóhoz és közöltem, hogy "menni". :-O Anyuci egy picit fél egyenlőre, hogy unatkozni fogok, de azért bízik benne, hogy sok cimbim lesz, akivel majd szépen eljátszok. :-P De anyuci még jobban tart az elválástól. Mert hát lassan 2 éve nyúzzuk egymást éjt nappallá téve. És most nem fogja tudni, hogy egész nap mi van velem, ettem-e, játszottam-e, volt e kaki, aludtam-e eleget, nevettem-e sokat. Délután szegény már kicsit el is pityeredett, habár jól tudja, hogy szükségszerű az elválás, mert igénylem a gyerektársaságot. Lassan sajnos nekem is egy kicsit "felnőtté" kell válnom. Az ősökben most tudatosul, hogy mennyire fogjuk értékelni a majd ezek után közösen eltöltött időt. Mert hát abból már nem lesz annyi, mint eddig. De majd teszünk róla.
Játszóház ügyben ismét fejlődés van, mert ma már nem kellettek az ősök, elvoltam szépen egyedül a többi gyerekkel. Néha rájuk néztem, hogy tényleg ott vannak-e, de ennyi.
Ma egész nap zabáltam. Végre eljött az a pillanat is, amikor a reggelit nem a reggeli "futásom" közben fogyasztom el, hanem leülök az új kisszékemmel a dohányzóasztalhoz és szépen, nyami hangok kíséretében eszem meg.
Valamint mostanában szinte mindent mondok az ősök után. Legalábbis próbálkozom.
Délelőtt fontos programunk volt. Ellátogattunk a bölcsimbe, hogy kiderítsük, ki is lesz a gondozónőm, mikor kezdhetjük a beszoktatást, mi lesz a jelem, stb. Hadd ne mondjam, rögtön sikert arattam. Amíg anyuci a bölcsőde vezetőjével beszélt, szépen feltérképeztem egy nagy autót. Majd miután kiderült, hogy hova osztottak be, mentünk a csoportszobába. Az igazgatónéni mondta, merre menjek és én mentem is szépen arra, mórikáltam magam és nevettem. Édes pofa voltam. De anyuci háta mögé bújtam, amikor megérkeztünk a leendő új "játszóházamba". Egy nagyon aranyos gondozónénit fogtunk ki, Marcsi nénit és mellé még Tünde nénit is. Nem voltak sokan most a csoportban, mert betegek voltak, így csak 4 játszópajtit sikerült megismernem. Mint kiderült, szinte én leszek a legkisebb a csoportban, mindenki majd fél évvel idősebb nálam, de ennek még örültünk is. A jelem az olló lesz, mivel már csak ez volt szabad, de ez most szinte nem is számít még. Szépen feltérképeztem a terepet, amíg anyuci beszélt Marcsi nénivel, majd fél óra után mentem az ajtóhoz és közöltem, hogy "menni". :-O Anyuci egy picit fél egyenlőre, hogy unatkozni fogok, de azért bízik benne, hogy sok cimbim lesz, akivel majd szépen eljátszok. :-P De anyuci még jobban tart az elválástól. Mert hát lassan 2 éve nyúzzuk egymást éjt nappallá téve. És most nem fogja tudni, hogy egész nap mi van velem, ettem-e, játszottam-e, volt e kaki, aludtam-e eleget, nevettem-e sokat. Délután szegény már kicsit el is pityeredett, habár jól tudja, hogy szükségszerű az elválás, mert igénylem a gyerektársaságot. Lassan sajnos nekem is egy kicsit "felnőtté" kell válnom. Az ősökben most tudatosul, hogy mennyire fogjuk értékelni a majd ezek után közösen eltöltött időt. Mert hát abból már nem lesz annyi, mint eddig. De majd teszünk róla.
Játszóház ügyben ismét fejlődés van, mert ma már nem kellettek az ősök, elvoltam szépen egyedül a többi gyerekkel. Néha rájuk néztem, hogy tényleg ott vannak-e, de ennyi.
Ma egész nap zabáltam. Végre eljött az a pillanat is, amikor a reggelit nem a reggeli "futásom" közben fogyasztom el, hanem leülök az új kisszékemmel a dohányzóasztalhoz és szépen, nyami hangok kíséretében eszem meg.
Valamint mostanában szinte mindent mondok az ősök után. Legalábbis próbálkozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése