Délelőtt az ősökkel elmentünk egy rövid bevásárlásra a Tesco-ba, babakocsival. Nagyon régen sétáltunk már így hárman. Tök jó volt! Nagyon sütött a nap, simán szükségem lett volna a napszemüvegemre. Pont a szemembe tűzött a nap ugyanis! Dehát kell az a fránya D-vitamin! Az áruházban miután kigördeszkáztam magam, a játékosztályra vettem az irányt, ahol rögtön rátaláltam a Toy Story figurákra. Buzz a legújabb kedvenc, így az összes űrvadászt sorba tettem a földön, és nem engedtem, hogy apuci hozzányúljon. Nagy kedvenc volt még egy beszélős toll, de csak az jött be, amelyik Buzz hangján szólalt meg. Hiába! Ez van!
A szupi napsütéses időt kihasználva ellátogattunk a játszótérre, ahol hintáztam egy nagyot. Hol Edit lökött, hol papa, hol apuci. Sok kishaverral találkoztam, többek között Gabi komával és Flórával. A séta során semmi más nem hagyta el a szám, mint hogy "papa", mindig ő kellett.
Délután aztán jött a nagy papával játszás. Előkerültek Edit régi Kinder-tojás figurái, amik között rengeteg kisautó volt, és egy szuper űrhajós, akire anyuci azt mondta, hogy ez Buzz. Mondanom sem kell, hogy kb. fél óráig ki sem engedtem a kezeim közül. :-) Nem tudom megemlítettem-e már, de már több hete Editnél rátaláltam kínai gyógygolyókra, amik "zenélnek", ha mozgatom őket. Imádom ezeket. Anyucinak nagyon tetszik, amikor mind a két golyót csak az egyik tenyeremben fogom és így járkálok vele. De nagy játék volt persze most is a gyöngy, a gyurma. Na meg a színes tészták, amik különböző formájúak voltak, főleg szív alakúak. Ezeket szépen kiborogattam az edényből, majd visszapakolgattam. Nagyon jól elszórakozok a pici, apró mütyürökkel. A finom motorikus mozgásommal abszolút nincs probléma. :-P
Marcsiékat is meglátogattuk, mivel muszáj volt megnéznem az új hörcsögeiket. Nagyon tetszettek. Annyira, hogy majdnem be is másztam hozzájuk a terráriumba. Marcsi kezében megsimogattam őket, én is meg akartam fogni, de túl gyorsak voltak ezek a kis szőrösök. ;-) Szépen eljátszottam egy pénztárgéppel, amik mostanában nagyon bejönnek, pláne ha még telefon vagy mikrofon is van rajta. És kaptam tőlük egy Thomasos mamuszt, amit még náluk fel is vettem, és otthon csak fürcsi előtt voltam hajlandó levenni. Tetszik nagyon, köszi.
És be sem áll a dumálókám. Állandóan szövegelek. Próbálkozok mondatok összerakásával is, több-kevesebb sikerrel. De mindig el tudom mondani, hogy mit szeretnék. Imádják az ősök, ahogy napról-napra egyre több mindent mondok. És imádják, hogy még mindig megvan az én sajátságos babanyelvem. Klassz ez az időszak! Mindenkinek!
A szupi napsütéses időt kihasználva ellátogattunk a játszótérre, ahol hintáztam egy nagyot. Hol Edit lökött, hol papa, hol apuci. Sok kishaverral találkoztam, többek között Gabi komával és Flórával. A séta során semmi más nem hagyta el a szám, mint hogy "papa", mindig ő kellett.
Délután aztán jött a nagy papával játszás. Előkerültek Edit régi Kinder-tojás figurái, amik között rengeteg kisautó volt, és egy szuper űrhajós, akire anyuci azt mondta, hogy ez Buzz. Mondanom sem kell, hogy kb. fél óráig ki sem engedtem a kezeim közül. :-) Nem tudom megemlítettem-e már, de már több hete Editnél rátaláltam kínai gyógygolyókra, amik "zenélnek", ha mozgatom őket. Imádom ezeket. Anyucinak nagyon tetszik, amikor mind a két golyót csak az egyik tenyeremben fogom és így járkálok vele. De nagy játék volt persze most is a gyöngy, a gyurma. Na meg a színes tészták, amik különböző formájúak voltak, főleg szív alakúak. Ezeket szépen kiborogattam az edényből, majd visszapakolgattam. Nagyon jól elszórakozok a pici, apró mütyürökkel. A finom motorikus mozgásommal abszolút nincs probléma. :-P
Marcsiékat is meglátogattuk, mivel muszáj volt megnéznem az új hörcsögeiket. Nagyon tetszettek. Annyira, hogy majdnem be is másztam hozzájuk a terráriumba. Marcsi kezében megsimogattam őket, én is meg akartam fogni, de túl gyorsak voltak ezek a kis szőrösök. ;-) Szépen eljátszottam egy pénztárgéppel, amik mostanában nagyon bejönnek, pláne ha még telefon vagy mikrofon is van rajta. És kaptam tőlük egy Thomasos mamuszt, amit még náluk fel is vettem, és otthon csak fürcsi előtt voltam hajlandó levenni. Tetszik nagyon, köszi.
És be sem áll a dumálókám. Állandóan szövegelek. Próbálkozok mondatok összerakásával is, több-kevesebb sikerrel. De mindig el tudom mondani, hogy mit szeretnék. Imádják az ősök, ahogy napról-napra egyre több mindent mondok. És imádják, hogy még mindig megvan az én sajátságos babanyelvem. Klassz ez az időszak! Mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése