Az éjszakánk végre nyugodt volt, egyszer sem ébredtem meg. Viszont háromnegyed 7-kor már rohantam anyucihoz, apucit keresve.
Délelőtt pedig elvesztettem angyali énem. Lementünk reggel a pékségbe reggeliért, ahol megmutattam, hogy mit kérek. Persze pogira voltam éhes. Hazafelé szépen gyalogoltam - végre! - a saját lábamon, majd sikerült hasra esnem, mert állandóan sietek. Persze eltört a mécses, de anyuci nem volt hajlandó felvenni a karjaiba. Így ment a sírás. Még otthon is. Így anyuci közölte, hogy megyünk a büntisarokba, ha nem hagyom abba. Hát nem tettem! A büntisarokban is kb. 5 percig még sírtam, majd szépen megnyugodtam, megvártam, amíg anyuci szólt, hogy vége a büntinek, és szépen leültem reggelizni. Ma még a kakaóscsiga is nagyon ízlett. :-P Volt nálunk a védőnéni, akinek bemutattam, hogy hogyan nem szoktam viselkedni. Minden rosszaságot elkövettem, amit lehetett. Csilla néninek nagyon tetszettem, mondta is, hogy nagy huncut vagyok. Mivel nagyon szükségem volt a friss levegőre, lementünk motorozni. Futhatott is anyuci utánam rendesen, mert úgy elindultam a chopperral, hogy öröm volt nézni. És a legjobb, hogy ha jól begyorsítom a motorom, és felemelem a lábam, így olyan, mintha két keréken "bicikliznék". Gabi komával is összefutottam, ment ezerrel a motorozás, a bogyó puttyogtatás, a tócsák és növények megvizsgálása. :-D
Délben anyucit elkápráztattam az étvágyammal. Két hatalmas tál gyümölcslevest ettem meg, majd egy kis rántott húst is elrágcsiztam mellé.
Délutánra már visszatért belém a kisangyal, habár volt néha büntisarokkal való fenyegetés. De kiruccantunk itthonról, elmentünk bevásárolni. Persze én rögtön a játszóházba mentem. Apucit is kértem, hogy tartson velem, így nagyon jó móka volt. A játék végén megkaptam a szokásos zsömlém, amit gyorsan vissza is adtam az ősöknek, ahogy megláttam a hot-dog árust. Az ősöket magukra hagyva eszem vesztve rohantam a nénihez, megálltam előtte, mosolyogtam rá ezerrel, megmutattam a kislabdám, majd közöltem, hogy "kérem". Így a vacsim hot-dog lett. Elég önálló vagyok?
Fürcsi során megállapítottam, hogy nem csak a csempére és a kád falára tapadnak jól a szivacs állatkáim, hanem anyucira is. És a mai nap lükeségéért úgy kértem bocsánatot, hogy hozzábújtam csurom vizesen. És mosolyogtam rá ezerrel. Anyuci teljesen kész lett tőlem! :-D
Délelőtt pedig elvesztettem angyali énem. Lementünk reggel a pékségbe reggeliért, ahol megmutattam, hogy mit kérek. Persze pogira voltam éhes. Hazafelé szépen gyalogoltam - végre! - a saját lábamon, majd sikerült hasra esnem, mert állandóan sietek. Persze eltört a mécses, de anyuci nem volt hajlandó felvenni a karjaiba. Így ment a sírás. Még otthon is. Így anyuci közölte, hogy megyünk a büntisarokba, ha nem hagyom abba. Hát nem tettem! A büntisarokban is kb. 5 percig még sírtam, majd szépen megnyugodtam, megvártam, amíg anyuci szólt, hogy vége a büntinek, és szépen leültem reggelizni. Ma még a kakaóscsiga is nagyon ízlett. :-P Volt nálunk a védőnéni, akinek bemutattam, hogy hogyan nem szoktam viselkedni. Minden rosszaságot elkövettem, amit lehetett. Csilla néninek nagyon tetszettem, mondta is, hogy nagy huncut vagyok. Mivel nagyon szükségem volt a friss levegőre, lementünk motorozni. Futhatott is anyuci utánam rendesen, mert úgy elindultam a chopperral, hogy öröm volt nézni. És a legjobb, hogy ha jól begyorsítom a motorom, és felemelem a lábam, így olyan, mintha két keréken "bicikliznék". Gabi komával is összefutottam, ment ezerrel a motorozás, a bogyó puttyogtatás, a tócsák és növények megvizsgálása. :-D
Délben anyucit elkápráztattam az étvágyammal. Két hatalmas tál gyümölcslevest ettem meg, majd egy kis rántott húst is elrágcsiztam mellé.
Délutánra már visszatért belém a kisangyal, habár volt néha büntisarokkal való fenyegetés. De kiruccantunk itthonról, elmentünk bevásárolni. Persze én rögtön a játszóházba mentem. Apucit is kértem, hogy tartson velem, így nagyon jó móka volt. A játék végén megkaptam a szokásos zsömlém, amit gyorsan vissza is adtam az ősöknek, ahogy megláttam a hot-dog árust. Az ősöket magukra hagyva eszem vesztve rohantam a nénihez, megálltam előtte, mosolyogtam rá ezerrel, megmutattam a kislabdám, majd közöltem, hogy "kérem". Így a vacsim hot-dog lett. Elég önálló vagyok?
Fürcsi során megállapítottam, hogy nem csak a csempére és a kád falára tapadnak jól a szivacs állatkáim, hanem anyucira is. És a mai nap lükeségéért úgy kértem bocsánatot, hogy hozzábújtam csurom vizesen. És mosolyogtam rá ezerrel. Anyuci teljesen kész lett tőlem! :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése