Okoztam némi meglepetést az éjjel az ősöknek. Hajnal fél 4-kor felsírtam. Eleve anyuci jött hozzám, mert ha apuci jött volna, tuti anyucit kértem volna. Anyuci szerint rosszat álmodtam. Kis idő múlva ismét felsírtam, anyuci ismét megnyugtatott és reggel fél 7-ig szundiztam. Mivel az ősök még pihenni szerettek volna, közéjük feküdtem, és sikerült is még egy fél órára visszaaludnom. De 7-kor kegyetlenül "kirugdostam" az ősöket az ágyból.
És úgy látszik, nagyon rákaptam a kakaó ízére, mivel anyuci reggeli kérdésére, hogy kérek-e, a válaszom egy nagy "kakaó" kiáltás volt.
Mivel hétvége van, és apuci is velünk van, teljesen kifordultam önmagamból. Egymás után csináltam a lükeségeket (széttrancsíroztam egy mandarint a dohányzóasztalon, amit még szét maszatoltam az asztalon; majdnem fellöktem a hangfalat). Anyuci nagyon mérges volt. Így apucival le is mentünk motorozni. Bizony, bizony. Egy ideig nagyon élveztem a chopperom, de aztán érdekesebb voltak a kavicsok, a tócsák, a fadarabok, a kukák. :-) Persze azért voltak délelőtt jó pillanataim is. A kalappróba például ma sem maradt el. Mondom is, hogy "kalap". És persze apucival is számítógépeztem, hisz a nagy informatikus tanítja a kicsit. Vagy fordítva???
Délután pedig egy móka követte a másikat. Megint meglátogatott minket papa. Délután szinte semmi más nem hagyta el a számat, csak hogy "a papa"! ;-) És szinte nem is kellett senki más. Vele ugráltam, kukucsoztam, gyöngyöztem. Elhozta nekem ugyanis anyuci régi gyöngyjátékait, mivel nagyon szeretek szöszmötölni pici apró dolgokkal. Hát most el is voltam nagyon! Edit pedig vett nekem számolópálcát, ami jó régen nekik is volt. Ezek is szuper jó játékok! Na de a lufik! Profi lufifújó vagyok! ;-) Persze nekem csak azok a lufik voltak jók, amit papa fújt fel nekem. És érdekes mód, csak a sárga és a zöld lufi jött be. Látszik, hogy ezek a színek dominálnak a szobámban. :-P Aztán anyuci elbújt, mert kíváncsi volt, hogy mikor fogom hiányolni. De semmi gondot nem okoztt, hogy nem volt velem. Memóriakártyáztunk a papával és Edittel. Megmutattam, ki kicsoda a kártyán. :-DÉs ezt követően egy szuper tuti helyre mentünk. Apucinak ugyanis ma egy nagyon fontos biliárdmeccse volt. És jelentem, az én apucim a világ - vagy legalábbis nekem - legjobb biliárdosa, mert megnyerte a FÜKIFA versenyt. Első lett. GRATULA APUCI!!! És elmentünk az eredményhirdetésre. Hát! Apuci nem igazán érdekelt, inkább a biliárdasztal, a golyók és a dákók. Két fiúhoz be is csatlakoztam játszani. Vagyis amikor egy kis időre elmentek pihenni, én vettem át a helyüket. Profi vagyok! Anyuci fogott az ölében, én pedig a dákóval simán letakarítottam az asztalt, az összes golyót belökdöstem a lyukba. És persze mindent kommentáltam. Én vagyok a következő nagy biliárdos generáció! Mindenki jót mosolygott rajtam! Apucit aztán nem hagytam fényképezkedni, simán kivettem a kezéből a profi dákóját, és mentem vele játszani a fiúkhoz. :-P Mivel virslivel megvendégeltek minket, így a vacsim is itt fogyasztottam el, miközben persze biliárdoztam. Szuper jó buli volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése