Napló a pici fiamnak, minden kedves rokonunknak, barátunknak és ismerősünknek, aki szeretné figyelemmel kísérni, hogyan lesz egy pici motorosból vagány gördeszkás, kis felfedezőből pedig ifjú Einstein. ;-)

2011. január 5., szerda

"Kérek"

Reggel kellemetlen meglepetés ért. Már ébren voltam, amikor záródott a bejárati ajtó. Rögtön kétségbeesetten kiabáltam, hogy "anya, apa", és rohantam át sírva anyucihoz a hálószobába, hogy megnézzem, ugye nem hagytak egyedül. Gyorsan oda is bújtam anyucihoz, nem hagyván ezáltal, hogy elmenjen. Biztosra kellett mennem. :-)

Délelőtt ügyes kisfiúhoz méltón anyucival együtt elmentem egy megbeszélésre. Anyuci ölében ültem, amíg ő egy kedves bácsival beszélgetett, közben én majszolgattam a mandarinom, a kekszem. Majd észrevettem, hogy Laci bácsi asztalán ott figyel a pilótakeksz. És közöltem vele, hogy "azt". :-) Rögtön meg is kínáltak a fini sütivel, közöltem is, hogy "finom", így hatalmas mosolyt küldtem Lacinak. :-P Amikor kész lettünk, akkor fogtam magam és húztam anyucit, hogy "Edit", mivel ő is velünk volt. Aztán sikerült bevonnom egy kis gombfociba egy csomó nénit és bácsit, jó hangos kacajommal fel is vettem az egész kiadót. ;-) És jutalmul, Lacitól, kaptam német memóriakártyát, amit rögtön birtokba is vettem. Köszönöm szépen!

Az étvágyam nagyon jó. Rengeteget eszek továbbra is. És most rákattantam a péksüteményekre. Délben például az ebédnél a desszert almásrétes volt, ami teljes egészében eltűnt a pocakom legmélyén. :-D A zsömle is nagy kedvenc, de csak üresen.

Ismét voltam játszóházban, a Napfényparkban lévő játszóházban már lassan törzsvendég vagyok. Itt nagyon aranyosak a nénik, akikkel játszani szoktam. Angéla és Anikó is nagyon imádnak. Anyuciéknak nagyon tetszik, hogy megyek oda hozzájuk, kézen fogom őket és kérem, hogy segítsenek, ha valami nem sikerül. :-D A gyerekek pedig megérzik, hogy én jó fej kiscsávó vagyok és rögtön jönnek velem játszani. Ma egy nagyon aranyos kislány volt a partnerem, akivel még rajzolni is leültem. Megmutattam neki, hogy milyen szépen körberajzolom a kezem. :-P

Este pedig hihetetlenül szépen a következő mondatok hagyták el a szám: "kérek inni", "kérek enni". ;-)

És valahogy érzem, hogy lassan elválok anyucitól, mert anyuci még 5 percre sem mehet ki a szobából, már loholok is utána, megfogom a kezét a sétánál (!), anyuci vihet néha csak kézben. Oooooooooo!

Valamint sikerült ma tigrisbukfenceznem, vagyis kicsit futásból bukfencezni. Mert a sima bukfenc már uncsi. ;-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése