Este egy kis hőemelkedéssel kezdtem meg a szundim és sajnos reggel is így ébredtem. Az ok ismeretlen, hogy mitől szökött fel a lázam, hisz nem köhögök, nem csöpög az orrom, tehát semmi. Lehet, hogy a fogam miatt lehetett ez az egész? A lázcsillapító gyorsan levitte a lázam, nagyon jó kedvem volt egész nap, folyamatosan dumáltam, bohóckodtam. Az étvágyam ugyan nem volt az igazi, na de sebaj.
Délelőtt jó kis programunk volt, ugyanis jelenésünk volt az ortopédián, hogy a doktor bácsim megnézze, hogyan fejlődik a lábam, kell-e esetleg valami korrekció. Jelentem, semmi probléma, minden tökéletes. Habár mire megkaptuk ezt a diagnózist - amit ugye az ősök eddig is tudtak ;-) -, addig rengeteget kellett várnunk. Nagyon sokan voltak, és nagyon lassan haladt a doktor bácsi. Azért én jól elvoltam, igaz anyuci karjaiban, akit folyamatosan simogattam, bújtam hozzá ezerrel. ;-) A velem egykorú babák egyáltalán nem jöttek be, de a pici babák, a pár hónaposak, igen. Mindegyiket megsimogattam, kukucsot játszottam velük.
A délutáni szundimból felébredve rendezkedtem egy kicsit. Anyucin. Ugyanis nem volt leengedve a haja, és furcsán néztem rá. Így fogtam magam, kivettem a csatot a hajából, majd a kezemmel szépen úgy fésültem a haját, ahogy szokta hordani. Ezt követően még a melegítő felsőjét is leimádkoztam róla, majd közöltem, hogy "kész". ;-)
Edittel pedig újraszinkronizáltam a Verdák filmet. Folyamatosan kommentáltam az eseményeket, mint ahogy ezt Edit is tette. Volt ám hangzavar tőlünk. Edittel kapcsolatban is vannak új szavaim: bújj, bújni. :-P A kanapéjában pedig lassan rúgócserére fog sor kerülni, ha így haladunk, mert iszonyatosan sokat ugrálok rajta. Az tetszik a legjobban az ősöknek, amikor két lábon ugrálásból egyszer csak bukfencezek, vagy mire hármat számolnak nekem, a két lábon ugrálásból fenékre vágom magam. ;-)
De új szó a liftben is született: tükör. :-D
És ma 23 hónapos lettem. 1 hónap és tombolhatok a szülinapi zsúromon. :-D
Holnap pedig apucival kettesben leszünk, mert anyucinak el kell utaznia ügyeket intézni. Ilyen még nem volt. Nagyon várom!
Délelőtt jó kis programunk volt, ugyanis jelenésünk volt az ortopédián, hogy a doktor bácsim megnézze, hogyan fejlődik a lábam, kell-e esetleg valami korrekció. Jelentem, semmi probléma, minden tökéletes. Habár mire megkaptuk ezt a diagnózist - amit ugye az ősök eddig is tudtak ;-) -, addig rengeteget kellett várnunk. Nagyon sokan voltak, és nagyon lassan haladt a doktor bácsi. Azért én jól elvoltam, igaz anyuci karjaiban, akit folyamatosan simogattam, bújtam hozzá ezerrel. ;-) A velem egykorú babák egyáltalán nem jöttek be, de a pici babák, a pár hónaposak, igen. Mindegyiket megsimogattam, kukucsot játszottam velük.
A délutáni szundimból felébredve rendezkedtem egy kicsit. Anyucin. Ugyanis nem volt leengedve a haja, és furcsán néztem rá. Így fogtam magam, kivettem a csatot a hajából, majd a kezemmel szépen úgy fésültem a haját, ahogy szokta hordani. Ezt követően még a melegítő felsőjét is leimádkoztam róla, majd közöltem, hogy "kész". ;-)
Edittel pedig újraszinkronizáltam a Verdák filmet. Folyamatosan kommentáltam az eseményeket, mint ahogy ezt Edit is tette. Volt ám hangzavar tőlünk. Edittel kapcsolatban is vannak új szavaim: bújj, bújni. :-P A kanapéjában pedig lassan rúgócserére fog sor kerülni, ha így haladunk, mert iszonyatosan sokat ugrálok rajta. Az tetszik a legjobban az ősöknek, amikor két lábon ugrálásból egyszer csak bukfencezek, vagy mire hármat számolnak nekem, a két lábon ugrálásból fenékre vágom magam. ;-)
De új szó a liftben is született: tükör. :-D
És ma 23 hónapos lettem. 1 hónap és tombolhatok a szülinapi zsúromon. :-D
Holnap pedig apucival kettesben leszünk, mert anyucinak el kell utaznia ügyeket intézni. Ilyen még nem volt. Nagyon várom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése