Ide azt a pattogatott kukoricás tálat!

Nekem vannak a világon a legjobb haverjaim. Hogy miért? Hát mert szuper programokat csinálhatunk együtt. Mint ahogy ma is. Kingával és Nonóval ugyanis elmentünk pancsizni Algyőre. És most kivételesen nagyon jó kisfiú voltam, nem ugráltattam anyucit ezerrel, mint múltkor. Szépen leültem a medence szélére, néha a lábmosó medencébe, töltögettem a vizet egyik locsolóból a másikba, vagy hajókáztam, vagy kukucsot játszottam Kingával, vagy kiköveteltem, hogy spricceljenek vízzel a csajok, illetve sétáltam a medencében, ugráltam anyuci karjaiba. A gyerekmedencében is jól el voltam, tesztelgettem, hogy meddig ér a víz. Guggoltam a vízben, sétáltam, sőt, még megpróbáltam le is hasalni, de abból csak az lett, hogy nyeltem egy kis vizet. :-P Még Zoli bácsival is összefutottunk, akinek megmutattam, milyen szépen úszok háton, illetve még pacsit is adtam neki. ;-) És a legjobb, az autóban hazafelé kimondtam a barátosném nevét, hogy "Nonó". Annyira tetszett, hogy egy ideig csak ezt hajtogattam.

Délután egy régi nem látott haverral futottam össze, meglátogatott Eszter és Beni. Annyira nem keltette fel a figyelmemet Beni, mivel ő nem a legmozgékonyabb, így amíg én mesefilmet néztem, addig ő feltérképezte a játékaim. De miután megérkezett a pattogatott kukorica, rögtön egymásra terelődött a figyelmünk, ugyanis mindketten rástartoltunk a nagy tálra. Persze én rutinos vagyok, hogy kell elhúzni más elől a tálat. ;-)

És mi jár még a pattogatott kukorica mellé? Hát fagyi! Először csak apucit etettem szépen, de miután apuci rákérdezett, hogy megkóstolom e a fagyit, rögtön az én számba landolt a kanál, és jöttek a hatalmas nyami-nyami hangok. Mondanom sem kell, hogy apuci szája nem látott több fagyit, mert ezek után már csak a saját számba tömtem a hideg nasit. ;-)

Érdekes mód, este amikor már fáradt vagyok, csak egyetlen mesefilm jöhet nálam számításba, mégpedig a Mézengúz. Ilyenkor teljesen ki tudok kapcsolni. :-P