A nagy zabálás

A mai nap szinte semmi másról nem szólt, mint a zabálásról. Nem tudni, hogy mi történt, de nagyon jó étvágyam van. Délelőtt anyucit például simán elnavigáltam a pékségbe, hogy kérem az almásrétesem, ami a legújabb kedvencem. ;-) Anyuci egész nap mást sem hallott tényleg tőlem, csak hogy "hamm". :-D Estére lett is akkora pocakom, hogy öröm volt nézni. És az ősök úgy gondolták, hogy itt az ideje pápát intenem a jó éjt pépnek. Hisz már majdnem 2 éves vagyok. Megpróbálkoznak este a kakaóval. Hátha. Meg egyébként úgyis vacsorázom, tehát plusz egy étkezésre már nem lesz szükség.

Az ősök legnagyobb örömére, elkezdett érdekelni a lego, az építés. Anyuci mindig megkér, hogy építsek vagy garázst az autóimnak, vagy pajtát a lovacskámnak, és én eleget is teszek a kérésnek. Persze mindig kérem a segítségüket, de végül mindig felépül valami.

Ismét voltam játszóházban, de kivételesen apuci is bejött, mert most nagyon sokan voltak az én nagy örömömre, és nálam kisebbek is, így Anikó nem tudott most igazán rám vigyázni. De mi ennek fiúk nagyon örültünk, mert bohóckodhattunk ezerrel. Apuci is teljesen úgy viselkedett, mint egy 2 éves. ;-) Annyira jól szórakoztunk, hogy anyucinak úgy kellett bennünket - igen, apucit is! - kiimádkoznia a tuti helyről. Nagyon tetszenek a műanyag gyümölcsök, zöldségek, ételek. Apucival például pirítóst etettem, szépen megkentem vajjal, és szépen elfalatozgattunk. :-)